Miért énekelnek a reggae-arcok mindig “Cion”-ról, “Jah”-ról és az “Izraelitákról”? Ez valami religion-hijack dolog (ld. Madonna és a kabbala esete)?
Mindenesetre a szimpátia a részünkrõl kölcsönös, ezért biztosan ott leszünk az A38 hajón szombat este a Bob Marley Tribute partin. Fellép a Tribe of Judah Sound System (H), a Polemic (SK), a Ladánybene 27 (H) és a Paprika Korps (PL).
Kedvcsinálónak pedig innen letölthetitek a hászid-reggae szupersztár, Matisyahu videóját [WM].*
* Ha szûk a sávszélesség, akkor érd be az mp3-al.
“they made a mistake they left one satirist alive” - írta egykor ephraim kishon, (született hoffmann ferenc) azokról az idõkrõl. budapesten képzõmûvészetet tanult, majd 1949-ben alijázott. miután megtanult ivritül, 1952-tõl évtizedeken keresztül a maariv humoristája volt. 1957-ben kabarészínpadot alapított és több tucat kötete jelent meg - héberrõl több mint 30 nyelvre lefordítva - világszerte. filmjei és színdarabjai is nagy sikert arattak.80 éves korában, tegnap hunyt el svájcban. >>
Avagy hogyan válik a zsidó nép Dávidból Góliátta.
Ame Eden, a Forward fõszerkesztõjének cikke a New York Times-ban. (ingyenes regisztráció szükséges.)
?gy látszik blogdíj szezon van, a Jewish&Israeli Blog Awards mellett most már a nagy Selyem Pizsama Díjért folyó rangos verseny is izgalomban tarthat minket.
?gy alakult, hogy blogszomszédunk, a kítûnõ és szellemes Pestiside is indul, sõt két kategóriában is szavazhattok rájuk (”best new weblog”, illetve “best website focusing on a single country or region”).
Elõre a pizsiért!
Subliminal (és a Shadow) jön és meghatároz. Héber nyelvlecke haladókak.
megvolt elsõ (és második) ún zsidó élményem itten.
betévedtem a leicesteri progressziv/reform/liberális zsinibe. (a helyiek szerint van valami különbség e három között)
péntek este fel 8 körül még nem törtent semmi a nemes egyszerûséggel The Synagogue elnevezesû helyen, ami egyébkent egy jelentõs méretû nappalival megáldott lakóház inkább, ám mikor épp távolodtam volna, megjelent egy kocsi, kitotyogott belõle egy néni, s fellélegezhettem hogy nem maradok spiritualis élmény nélkül.
rákérdezvén h mikor kezdünk ismét szembe kellett néznem gyanús
külsõmmel, a néni rákerdezett h zsidó vagyok-e. a kérdés retorikájáról majd még máskor értekezem, mert érdekes az egybecsúsztatása a legitim vallási érdeklõdésnek (anyád?) és a nevetséges paranoiának (szándékozod felrobbantani magad belül?).
folytatódik >>
Diane Bloomfield szerint a válasz IGEN, sőt erről könyvet is írt “Torah Yoga: Experiencing Jewish Wisdom Through Classic Postures” címmel.
A könyvet hamarosan megszerezzük és folytatjuk tudósításunkat, akár sorozat keretében is (igény esetén).
“Es ist neblig. Juden müssen ein Abzeichen tragen. Als ich in die Schule ging, habe ich 69 Sheriffs gezählt.”
- szól az elsõ bejegyzés peter ginz naplójában. a neve két évvel ezelõtt vált világszerte ismertté, amikor a columbia ûrsikló a földre való visszatérés közben megsemmisült. az elhunyt asztronauták között volt ilan ramon is, az elsõ izraeli ûrhajós, aki peter egyik fekete-fehér tollrajzát, a ‘holdbéli táj‘ címû kis képet vitte magával az ûrbe - nagyszüleire, s ezzel a holokauszt áldozataira is emlékezve.
peter ginz-et 1942-ben deportálták a gettóból theresienstadt-ba - s õ a továbbiakban is dokumentálta élményeit. megpróbálta magát továbbképezni, sokat olvasott, rajzolt, elbeszéléseket írt és néhány másik fiatallal folyóiratot is kiadott ‘folytatjuk’ (’wir führen’) címen. peter 1944-ben, 16 évesen halt meg auschwitz-ban.
2003-ig senki sem tudott a naplójáról, ami egy prága-közeli pajtában lapult elfeledve. a columbia katasztrófája után azonban a grafika bejárta a sajtót, amit a ház tulajdonosa felismert, és eladta a naplót peter nõvérének, aki izraelben él.
a múlt évben egy cseh csillagászok által felfedezett bolygót neveztek el peter-rõl. a prágai trigon kiadó februárra tervezi a könyv kiadását - a naplót peter rajzaival és elbeszéléseivel kiegészítve - a cseh posta pedig emlékbélyeget bocsátott ki. a magyar fordításra vajon hány évig kell majd várni? és úgy általában meddig kell arra várni, hogy az emlékezés ne kampányszerû legyen?
Jewish Studies at Central European University invites you to a public lecture by John Klier (University College London & CEU):
“Committees for the Settlement of Russian-Jewish Refugees - Anywhere but Here” - European Jewry and the Pogrom
Tuesday, February 1, 2005 (6 p.m.)
Popper Room, CEU (V. Nádor u. 9)
A small reception will follow.
Oy, erre még Herzl is jóízûen csettintene: élõ izraeli underground grindmetál banda!
A Betzefer videoja (’Early Grave’) most megnézhetõ itt.
Reméhetõleg mindenki (Rajongóvá) konvertálódott és akkor elolvashatja róluk a Blistering.com cikkét is.
Rajk László írása talán szemlélteti a tragédia mértékét:
Ha a számokat folyamatosan, egymás után leírnánk 1-tõl 437.000-ig, ez 917,8 órát venne igénybe az alábbiak szerint:
1-tõl 1.000-ig 10 perc
1.000-tõl 6.000-ig 360 perc
6.000-tõl 100.000-ig 2.700 perc
100.000-tõl 437.000-ig 52.000 perc
összesen 55.070 perc, azaz 917,8 óra, ami 10 órás munkanap esetén 91 és fél, 12 órásnál 71 és fél nap. 437.000 magyar embert 56 nap alatt gyilkoltak meg Auschwitz-Birkenauban.
(Arról nincs megbízható adat, hogy a gyilkosok milyen idõbeosztással mûködtek.)
English translation >>
“A holokauszt modern, racionális társadalmunk szüleménye, ez a civilizáció magas fokán álló, az emberi kultúra csúcsteljesítményeit nyújtó társadalom vitte végbe. üppen ezért ennek a társadalomnak, civilizációnak és kultúrának a problémája. [...] Végrehajtásának hosszú és tekervényes története során a holokauszt egyetlen pillanatig sem került összeütközésbe a racionalitás elveivel. A “Végsõ Megoldás” egyszer sem bizonyult ellentétesnek az eredményes, optimális célmegvalósítás racionális megoldásainak keresésével. üppen ellenkezõleg! A racionalitáshoz való aggályos ragaszkodásra építhetett leginkább, s egy olyan bürokrácia teremtette meg kivitelezésének feltételeit, amely adekvátnak bizonyult a formájához és a céljaihoz.
Sok olyan mészárlásról, pogromról, tömeggyilkosságról tudunk, amely már-már népirtásszámba megy, ám amit mégis a modern bürokrácia hatékonysága - vagyis szakértelme és technikája, belsõ igazgatásának tudományos elvei - nélkül követtek el. A holokauszt azonban nyilvánvalóan elképzelhetetlen lett volna egy ilyen bürokrácia nélkül. A holokauszt nem a modernitás elõtti barbárság maradványainak irracionális túlcsordulása volt. Minden joga megvolt arra, hogy a modernitás megnyilvánulásaként értelmezze magát; valójában minden más csillagzat alatt idegenül hatott, volna.”
Zygmund Bauman: Modernitás és holokauszt >>
“… a probléma az, hogy minél több valódi képet lát az ember a holokauszt kegyetlenségérõl, annál erõsebb lesz az érzése, hogy saját magának nincsen dolga vele. a dokumentumok pont a mi realitásunk és az auschwitz-ban érvényes valóság közti távolságot erõsítik. a képek, vagy a spielberg által összegyûjtött videók, melyeken holokauszt-túlélõ áldozatok mesélnek, azt az embertelenséget tanúsítják, mely nekik tökéletesen idegennek tûnt. így teszik ezek a magyarázatok a történelmet alapjaiban még érthetetlenebbé. …”
kertész imre auschwitz valóságáról és mítoszáról - peter von brecker interjúja a tagesspiegel-ben >>
interjú claude lanzmann-al, a shoah (1985) címû film rendezõjével a jpost-ban >>
“Kanadai” barátunk, themiddle írta:
Our new friends at Judapest - a site that stands out for its beauty and content even if one doesn’t speak the requisite Hungarian - and I were having a brief chat where one commented that living in Eastern Europe at this time evokes cognitive dissonance (here, ck: www.dictionary.com :P ). It came up because one of their authors lives in a house that was a safe house during the war. However, there is no plaque to commemorate the location.
I thought about that today as the UN commemorated 60 years to the liberation of Auschwitz by the Soviets. Kofi Annan said to the General Assembly… (contn’d)
More>>
