Kedves és tehetséges barátaink terveztek judapest.org matricákat/stencileket, íme, itt van kettõ. A felsõ (Jews are from Outer Space) Fodor Gergõ munkája, az alsó (Judapes Bird) Kovács Tamásé. Big up! A JP Bird sarkokon fog feltûnni itt-ott, az egyik sarkon a madárfej, a másikon a szövegbuborék az URL-el.
Ghánából nemrégiben hazatért unokatesóm mesélte, hogy a ghánaiak nagy nemzeti álma volt az, hogy kijussanak a vébére és játszhassanak a brazil csapattal. Ez az álom holnap ma valóra fog válni: boldogan fognak veszíteni. Mi pedig boldogan fogunk drukkolni nekik.
A mostani vébé egyik legemlékezetesebb pillanata volt, amikor a cseheknek bevarrt gól után John Pantsil elõrántott egy izraeli zászlót – nem kis megrökönyödést okozva ezzel (a Ghánai Futball Szövetség nem is gyõzött elég gyorsan apologizálni). Pantsil évek óta a Tel Aviv Hapoel játékosa és állitólag hatalmas rajongótábora van Izraelben.
Hetvenegynéhány elteltével a nemzetközi Vörös Kereszt mozgalom méltóztatott felvenni tagjai közé az izraeli Magen David Adom-ot. Az 1930 óta használt Magen David (Dávid Pajzsa=Dávid csillag) embléma helyett azonban egy pinagyémánt-kristály formájú jelet kell használniuk.
Golda Majer ott volt személyesen Genfben, a sztori részleteivel remélhetõleg így elsõkézbõl tud szolgálni.
Június 22-29. – Slách hetiszakasza – (4Mózes 13–15.)
- Ez milyen játék, papa?
- ün is! ün is! – ajánlkozott Evie.
- ?gy hívják: a kockavetõ játéka.
- Az meg milyen? – kérdezte Lawrence. (Csak hétéves, mégis milyen hamar felnõ a gonoszsághoz.)
- A kockavetõ játékában leírunk hat dolgot, amit csinálni szeretnénk, aztán megrázzuk a kockát, és meglátjuk, hogy melyiket csináljuk.
- He?
The usually ecstatic moment in which Oprah shouts, “Everyone gets a car!” will lack its ringing note of triumph, instead taking on a sad poignancy when Wiesel bows his head and responds, “Yes, yes. I suppose they do.”
Dana a kedvenc fotósom a Flickren. Esténként rákattintok a hírolvasómban a feedjére és kapok úgy egy tucat képet. üsszevissza az idõbõl, lehet hogy öt perce csinálta az egyiket és tíz éve a másikat. Dana is hiperszaturálva szereti a világot. A bõrét pedig képeskönyvekbõl másolt tetoválások borítják.
Ezt a négy fiatal haszid fiút két hete fotózta Hollywoodban. ün pedig elkértem tõle.
A gázai strandolás visszasságait feltáró bejegyzésünkre végül jó pár hozzászólás érkezett, ami megmutatja, hogy milyen sokan is szeretnek a közel-keleti “helyzetrõl” vitatkozni.
ün is szeretek, bevallom, viszont a “helyzet” alatt nem csupán “a konfliktust” értem.
Például itt van a nõk helyzete az arab világban, ezen a fronton is igencsak helyzet van! Sorra jelennek meg ugyanis nagyszerû nõi elõadók (énekesek, színészek), akik olyan társadalmi-kulturális folyamatokat indítottak el, amelyek még akár csak egy évtizede is elképzelhetetlenek voltak.
A legfrissebb felfedezettem Nancy Ajram. Ez a csaj hangjával, öltözködésével, zenei témáival, szövegeivel egy igazi fenoména (feminéva) az arab világban: rengeteg olyan tabut dönt le, ami eddig stabilan tartotta magát a nõk szerepvállalásával, viselkedésével, megjelenésével kapcsolatban. Az arab tévék régebben nem is játszották le ezért az efféle – számukra kockázatos – videóklipeket, most viszont ez is változóban van: több arab országban az állami tévék naponta többször is mûsorra tûzik ezeket az elõadókat. (Update: hogy jobban értsétek Nancy revolucionizmusát, íme egy oldschool darab; eddig ez a stílus dominálta a tévéket.)
dave az israellycool-on érdekes kérdést vetett fel a napokban. arra kiváncsi, mennyire hatékonyak a pro-izraeli blogok – már ami olvasóik izraellel kapcsolatos véleményformálását illeti. ez a kérdés persze minket is izgat (mert a játék önmagáért való örömén túl néha a visszajelzés sem árt), hát kapva kapunk most az alkalmon és csak bátorítani tudjuk a nyájas olvasót a klikkelésre és a kommentelésre.
Június 15-22. – Beháálotchá hetiszakasza – (4Mózes 8–12.)
“There is a moment, a chip in time
When leaving home is the lesser crime
When your eyes are blind with tears
But your heart can see
Another life, another galaxy” (Paul Simon)
Ikrek (május 21 – június 21.)
„Midõn fölteszed a mécseket, a lámpa elõrésze felé világítson a hét mécs.”
Világíts rá a jó dolgokra! Számold össze a megvilágított jó dolgokat és ha hétnél kevesebb, rakjál hozzá annyit, hogy hetet kapj eredményül az újabb összeszámolásnál. Ha hétnél több, lepd meg magad valamivel!
önmegtartóztatás a köbön, a vörösmarty tér környékére ezekben a napokban még hatlóval vontatva sem (esetleg szigorúan pénztárca nélkül), könyvbe belefirkáltatni pedig a mégoly hangzatos dedikáltatás címszó alatt is (közel) halálos bûn. a vébétõl még ha akarok sem tudnék menekülni, budapest a kivetítõk városa lett. a péntek este mégis a könyves pavilonok között (elõtt) ért, a bazár aznapra már lényegében bezárt, így biztonságosnak ítéltetett a terep. és nem hiába. a jp által már korábban (is) sztárolt budapesti zsidó színkör dramaturgjával összefutva megtudtam, hogy ott lesznek a szerenposzton: a kiváló kocsmaszínházi tartuffe off-programos elõadásáért (is) érdemes tehát pécsre menni. június 15, ifjúsági ház, 21:00. és reméljük, kóser is akad majd kísérõnek.
Szaddám Husszein áll a kivégzőosztag elõtt, bekötött szemmel, egy fél cigarettával.
Megszólal az itéletvégrehajtó:
- Szaddám Husszein, eljött az ideje, most még van egy utolsó kívánsága!
Szaddám:
- Beckham lőjön!!
Fociügyileg már jó ideje a Matula Magazin hozza a legjobb összeállításokat, de idén a “JP-közeli” Pilpul is nagyon nekibuzdult a témának: ambiciózus vébé-blogot indítottak (bár hozzászólni továbbra sem lehet a bejegyzésekhez).
A fentiek miatt azt találtam ki, hogy Bede Marcit (Matula) kérem fel a mandatóriális vébé-bejegyzés megírására, ha már olyan nagy foci- és ZSIDÓ szakértő. Sajnos viszont ezt nem találtam ki idõben, így Marci most nem tudta vállalni a feladatot (viszont hamarosan olvashatjátok vébé-kolumnáját az indexen).
Egy izraeli író óriási botrányt kavart Izraelben és üszak-Amerikában, mert közölte az amerikai zsidósággal, hogy a zsidó nép megmaradása csakis Izraelen és az izraeli azonosságtudaton múlik.
„Kár azzal kísérletezgetnünk, hogy ilyen-olyan csalogatással rábírjuk a zsidókat az ideköltözésre, inkább hideg fejjel tárjuk föl elõttük a hontalanság kórtanát, becstelenségét és képmutatását. Szálljunk vitába a melegszívû, Izrael iránt leghûségesebb zsidókkal, mert õk a mi közönségünk” – írta A. B. Jehosua 1979-ben, A hontalanság, mint neurotikus megoldás címû tanulmányában. (Az izraeli írónak több könyve is megjelent magyarul, utoljára A személyzetis küldetése címû regény.)
Legújabb kommentek a JP-n: