Ugye mindenki nézi a Heroest? Egyelõre az égadta világon semmi zsidó vonatkozása nincsen, de ott hangzott el a következõ párbeszéd:
“”I’ma gonna put this thing on YouTube, make a million bucks!”
“YouTube’s free, you idiot.”
Elképzelni sem tudom, ki és milyen megfontolásból töltötte föl a táncoló dzsidó dzöldségeket, akik japánul énekelnek, meg azt mondják, hogy מים בששון. Mindenesetre fáradjatok le ti is. Sajnos valamilyen ismeretlen okból az embeddinget letiltotta a Rejtélyes Uploader, úgyhogy nem tudok téglalapot csinálni… vigasztalódjatok a katatón ûrnyuszival:
(hát, lehet hogy nem ez a legalkalmasabb dolog a vigasztalásra. it’s kind of scary)
Az izraeli kormány hosszútávú márkaépítõ munkába kezdett Izrael külföldi megjelenítésének megváltoztatására, az “Izrael” márka újrafogalmazására. A meghívott szakemberek között van a stratégiai kommunikációval foglalkozó Braun & Partners cég vezetõje, Braun Róbert is. (link)
Braun Robinak gratulálok ezúton is, de azért álljunk meg egy pillanatra. Izrael legalább 20 éve tesz úgy, mintha csak egy kommunikációs jellegû problémával állna szemben, mintha csak és kizárólag a csomagolás szexiségével lenne a gond.
Pedig problémája ennél alapvetõen komplexebb - és jóval súlyosabb.
Mégis, kemény állami milliókat költenek el évente egy olyan doktrínára, amely alapvetõen csomagolástechnikai kérdésként kezeli Izrael pozícióját a világban. A hasbara (szó szerint: megmagyarázás), egy jó kis crossover mûfaj: valahol a szovjet-típusú agitprop és az amerikai stílusú pr/marketing határmezsgyéjére lõhetõ be.
Írhatnék még hosszú sorokat a módszerrõl, de szerintem a lényeg a következõ: a hasbara nem mûködik. Sõt, kifejezetten kontraproduktív. Kontraproduktív, mert nem hiteles, mert bûzlik az egész a manipulációtól, mert nem tiszteli az embereket.
Ezért én alapvetõen mást javasolnék. A termék újracsomagolása, újrafogalmazása, újrapozicionálása helyett inkább magát a terméket kéne megváltozni. Nem a bizonyítványt kéne magyarázni. ‘Hasbara Power (not!)’ tovább…
Szóba került a minap a szerkesztõségben az 1936-os népligeti Grand Prix, amit a háború elõtti német versenyautók aranykorának közepén rendeztek. Bár ezt a versenyt a nyomasztó technológiai fölénnyel egyedül szembenézni tudó Tazio Nuvolari nyerte, a Grand Prix-k ezekben az években a két német csapat, a Mercedes és az Auto Union háziversenyei voltak. Autóik évtizedekkel elõzték meg a harmincas éveket, tobzódtak a zseniális mûszaki megoldásokban, áramvonalasított változataik négyszáz fölött száguldottak a frissen fektetett Autobahnon. Csak persze utólag vészjósló látni a sikamlós, ezüst testekre ragasztott horogkeresztes vinyettákat.
A Wikipédia idevágó szócikke korhû zászlókkal jelzi a versenyzõk nemzetiségét, többek között a második helyezett német Bernd Rosemeyerét is. Ezt nézegetve érkezett a következõ levél a szerkesztõségi levelezõlistára a lapvezetés egyik tagjától:
Másnak is feltûnt, hogy ez a sarkára állított nyomasztó horogkereszt a zászlóban tulajdonképpen egy kislabdahajításhoz lendülõ ember vidám vonalrajza? Most láttam meg benne, azóta vigyorgok. Más is látja, vagy megõrültem?
A levelet illusztráció is kísérte, de ennyit nem segítek. Tessék elképzelni és ha megvan, megpróbálni visszatartani a vigyorgást. Esélytelen! Esélytelen!
David Grossman és az izraeli córesz hírek után máris erõs vágyat érzek arra, hogy szimchá-egyensúlyba hozzam ezt a blogot, ezért megosztom veletek az örömhírt: az idei Miss Europe versenyt a szép és okos Alexandra Rosenfeld nyerte. Rosenfeld kisasszony Franciaországban él és szabadidejét a világ megmentésével az antiszemitizmus elleni harccal tölti.
Szintén mai jó hír, hogy a Keset rendezvényt siker koronázta. Kolhakavod! Golda Majer írta:
“nekem nagyon jo volt a keset. ilyennek kepzeltem, es latom benne, hogy par ev mulva az emberek sorban fognak allni, h eloadhassanak es, h reszt vehessenek.
nem tudtam sok eloadasra beulni, mert porogtem a trackem miatt, de nagyon jo volt a workshopokon kulonbozo koru emberekkel egyutt jatszani, vagy egyutt gondolkodni. volt egy beszelgetes, ami hihetetlenul megerintett. en lepodtem meg a legjobban (a nem zsido zsido anyakkal a beszelgetes). - raadasul kb 40-50 ember ult bent, ami sok egy mezei kerekasztalhoz.
penteken reggel 5-kor keltem es ejfelkor fekudtem le, es utana is minden nap 7-kor keltunk, de valahogy nem faradtunk el, mert a resztvevoktol es eloadoktolnagyon sok energia jott vissza. volt olyan eloado, aki nem vette fol a honorjat, mert azt mondta, h annyira jol erezte magat, es akik kint laktak, azok is mind elegedettek voltak. vagy az egyik eloadom a sajat workshopja utan kint maradt egesz nap, es megnezett masokat.”
David Grossman “elkúrtuk, nem kicsit, nagyon” beszéde az idei Rabin megemlékezésen figyelemreméltó: pontos és okos elemzése annak a társadalmi-, politikai-, katonai- és morális válságnak, amelyben Izrael egyre inkább elsülyedni látszik.
Hogyan kúródott el a cionista álom? Hogyan vált egy fiatal állam koravénné? Hogyan lett egy idealista és tenniakaró, egalitáriánus vizióktól vezérelt optimista társadalom rosszkedvûvé, közönyössé és pesszimistává? Miért “nincs” tárgyalópartner? Milyen esélyek maradtak még egyáltalán ennek az országnak?
Íme egy remek cikk a Slate-en Sacha Baron Cohen Boratjának helyérõl a zsidó humor világában. Régen ért el bárki is ilyen komoly eredményt az agyfelbaszási spektrum szélesre tárásában:
Nothing [...] has come close to topping Borat’s performance of “In My Country There Is Problem (Throw the Jew Down the Well)” on an episode of Da Ali G Show. It’s a densely packed piece of sociopolitical parody: an incitement to pogrom [...] sung by a British Jew disguised as a Central Asian bumpkin before a whooping, Bud-swilling audience at a Tucson, Ariz., honky-tonk. It’s hilarious. It’s catchy. And it’s a perfect distillation of Borat’s satirical attack, designed to offend and indict just about everyone: Old Europe and Middle America, fulminating right-wingers and piously PC liberals, Kazakhstan’s President Nursultan Nazarbayev and Anti-Defamation League director Abraham Foxman.
A futótûzszerû médiaexpozíció miatt valószínûleg kérészéletû Borat-jelenség e talán legszebb pillanata alább megtekinthetõ. Figyeljük meg a piros inges, fehér galléros embert a közönségben!
Október 26 – November 2. – Smini hetiszakasza – (1Mózes 6:9–11:32)
Skorpió (október 24 – november 21)
„14. Készíts magadnak bárkát gófer-fából.” A héten tarts egy MÁVMSZ (Minõségi Árut Vásárolok Magamnak a Születésnapomra) napot! Péntek este táncolj és a barátaid csatlakoznak majd!
Nyilas (november 22 – december 21)
„17. ün pedig íme hozom az özönvizet a földre.” „Azért a víz az úr.” Ezt sose feledd és politikailag korrekt válaszként mindig bedobhatod, ha a jelenlegi Magyarországról kérdeznek. Magyarázatként fûzd hozzá a vízágyú esetét a Szabadság téren.
Te most félsz. Vagy félelemtõl gúvadt pupillájú emberekre vadászol, hogy figyeld õket. Ahogy összerántja íriszeikben a noradrenalin a musculus dilatator pupillæ-ket.
Egy csíkos zászlótól.
– Peekaboo! – lobogja a szélbe.
“ürthetõ, hogy a zsidóknak ijesztõ a látvány, ez mégsem jelenti azt, hogy mindenki, akinél árpádsávos zászló van, az szükségszerûen a nyilaskeresztesek elveit vallja magáénak” – fogalmazott Kovács András, a Közép-európai Egyetem zsidó tanulmányok tanszékének vezetõje,
A szabadság ijesztõ dolog. Pláne ha Voltaire-i értelemben használjuk, tehát komolyan. A szabadságtól mindenféle dolgok jönnek elõ a napfényre. Maradtak volna inkább a spájzban!
Mennyivel tisztább lenne a világ, ha csak olyan emberek élhetnének a szabadsággal, akik másoknak is szabadságot akarnak. Nem lenne ez a sok félelem meg rettegés. Meg bizonytalanság. Meg kétely.
