Adam Green, azaz: Jewish Music That Does Not Suck. Végre.
Szerintem leginkább Jonathan “altrock” Richman és Leonard Cohen szelleme lengi körül.
Nézzétek meg az oldalát is, valami ilyesminek kéne lennie egy rockn’roll honlapnak.
Monthly Archive for február, 2007
üs vajon emellé szükségeltetik humorügyi rendõrbiztos? Íme Boaz Arad izraeli mûvész legújabb munkája, a Hitler Rug:
A mûalkotás/lakberendezési tárgy a tel avivi Center for Centemporary Arts jelenlegi kiállítását gazdagítja, a mûvész szándéka szerint alkotása az izraeli “Holokauszt-kultusz” kritikája.
A linket Bedétõl kaptam, a maga módján így kíván üzenni nektek, kedves (ZSID?) olvasók. ;]
Stimm Elma: Boaz Arad gyakori témája Hitler illetve Hitler értelmezése a mai Izraeli kontextusban. Ez meglehetõsen új jelenség, hiszen egészen a 2000-es évek elejéig Hitler explicit bemuattása a kortárs mûvészetben tabunak számított Izraelben. csak 2002 táján jelent meg egyre több olyan csoportos kiállítás, ami videók, installációk formájában elemezte milyen a kortárs zsidó felfogás a Hitler-jelenségrõl. Boaz évek óta sokkolja az izraeli közvéleményt Hitlerrel kapcsolatos videóival. ?gyhogy ez a kiterítetthitler mû egy sorozat részének tekinthetõ. ürdemes lenne bemutatni a videóit is.
Kapcsolódó:
“Hitlermacskákat” reklámoz a Judapest.org (Kuruc.info)
Az Index.hu Semjén Zsolt felvetése nyomán épp ezekben a pillanatokban megszondáztatja a magyar népet: döntsék el az kedves olvasók, hogy “honnét jöjjön az az egymillió”.
Az ázsiai népek szépen ábécé-sorrendbe vannak szedve az Indexen, a sor Afganisztánnal kezdõdik – és meglepetés! – a “zsidók”-kal (sic!) végzõdik. Pontosabban végzõdött, mert tegnap óta finomítottak a dolgon és átsoroltak bennünket az I betü alá.
Íme:
Szavazzunk mi is:
purim is for participation
purim is forever
purim is celebrated
purim is ours
purim is a serious day
purim is a great holiday of fun food and festivity for everyone
purim is approaching
purim is a fasting day
purim is een soort carnaval
purim is the happiest of all jewish holidays
purim is different from all other jewish holidays in at least one very interesting aspect
purim is the best day for raising charity
purim is about how gd is hidden in everything
purim is celebrated in the second adar
purim is celebrated by poking fun at ourselves and our jewish institutions
purim is celebrated by the reading of the scroll of esther
purim is the most festive of jewish holidays
purim is our day
(…)
Valamint lesz érdekes (izgalmas, botrányos) purimi program a bezárás szélére került Sirályban is, a Marom-Pilpul szervezésében. A bejegyzés folytatódik! ››
Az Indymedia beszámol:
A Jó és a Rossz örök kûzdelme újabb fejezetéhez érkezett. Szeretett helyünket, Budapest kevés eredeti, szabad (bár kissé cigifüstös) levegõjét árasztó klubját Demszky Gábor és bürökrataserege be akarja záratni. A bejegyzés folytatódik! ››
Shadai: a HVG.hu csöndben posztolta az alábbi cikket – még január végén. Mi most elõástuk az archívumból, mert nem ennek kellene elsûlyednie. Hanem…
http://hvg.hu/velemeny/20070129_mazsihisz.aspx
[youtube]nW5ICcDd19U[/youtube]
poénnak jó, de japánban nagyot bukna, mert arrafelé az ‘ikippa’ kissé más kontextusban (is) használatos. de persze japánban úgysincsenek zsidók…. vagy netán mégis?
Tegnap este 23 32-kor jött az SMS:
“A rendörség v önkormany bezarta a sirajt, mejhaltkunk.”
Aztán nem nagyon sikerült kideríteni, mi van, de valami ilyesmi: nincs mûködési engedély, sose volt, az önkormányzat malmai meg mostanára õröltek elég lassan. Viszont talán lehet majd azért valami, pl. a programokat meg lehet csinálni, csak valahogy klubszerûen kell elõadni a dolgot. Mindegy, nem értettem, majd kiderül.
Amúgy tegnap este a Sarkra is az volt kiírva, hogy egy önkormányzati rendelet miatt 11-kor be kell zárniuk (pedig az egy másik önkormányzat). Ennek okán az Ellátóban moccanni se lehetett.
Csak jelzem, hogy már megrendeltem a Carter könyvet és ha elolvastam, írok róla recenziót.
Tudom, lassú vagyok. Olvasta már valaki egyébként? A bejegyzés folytatódik! ››
Ez tényleg sírnivaló! Így ajánlja magát a Mazsihisz: kisgyerek plusz sorszám-tetkó.
JP: Mióta írod ezt a blogot?
Shadai: Harmadik éve, 2004. végén remegett meg elõször a kezem.
JP: Mi váltotta ki közvetlenül az ilyenirányú íráskényszert?
Shadai: Jewschool, Jewsweek, Jewlicious. Azóta az elsõ kettõnek kicsit leáldozott, a Jewlicious viszont továbbra is tündököl.
JP: Ha lenne a judapestnek cimke-felhõje (tag-cloud), mik lennének benne a legnagyobb kifejezések?
Shadai: Shalom. Motherfucker.
JP: Mit szeretsz a blogolásban?
Shadai: Rengeteg dolgot. Az azonnali kommunikációt, a fel-felsejlõ közösségeket, a megmondó helyzeteket (de a hallgató helyzeteket is), az új fícsõröket a WordPress-ben, a Szép ?j Világot, a blogbarátokat és blogszomszédokat. Jó érzés a napközben beszívott élményeket posztonként feldolgozni és az olvasók elé tárni. Jó érzés olyan szellemiséget létrehozni, mintha a Rivington Street-en vagy a Sheinkinen lenné(n)k. üs jó érzés, hogy azért itthon is van néhány száz ember, akiknek ez bejön és követik nap, mint nap, hogy mi történik a judapesten. Zsidó szubkulturális paradigmaváltás vagyunk (ouch).
Mi az, ami hiányzik Budapest gasztronómiai kínálatából? Nekem sokáig az indonéz volt ilyen, de oy! ez tavaly teljesült (duplán).
Korrekt, connoisseur típusoknak való kóser étterem még mindig nincs, de ebben nem is reménykedem.
Viszont igazán vágytam arra, hogy szeretett városomban is legyen végre egy valódi lakás-étterem. Berlinben voltam ilyen helyen elõször, egészen különleges élmény volt. Aztán idén januárban itthon is elindult az elsõ ilyen kísérlet, méghozzá egy sarokra új otthonomtól, a Palotanegyedben. Egy századfordulós, 4 méteres belmagasságú ház egyik földszinti lakását alakította át a tulaj-szakács (aki nem más, mint Sulyok Miklós, egy sokak által jól ismert liberó-gurmé): falakat rakott arrébb, nagyvonalú tereket nyitott egybe, tolóajtókat szerelt fel, a hatalmas légterû nappaliba pedig extravagáns konyhasziget került. A “nappali” tér nagyon pesti, nagyon századfordulós és nagyon patinás, a konyha viszont überacél-króm: gyönyörû szintézis. Úgy 6-7 asztal van, nincs étlap, M. viszont reggelente elballag a piacra és a friss választékból készít delikát ételeket: ottjártunkor épp marokkói fogásokat. A bejegyzés folytatódik! ››
