miközben a 2008-as foci eb c csoportjában éppen a moldávia elleni kettõ(pont)nullás hazai gyõzelemnek örülhetünk [de valójában nem érdekel a foci], addig izrael az e csoporban az anglia elleni nulla-nullás döntetlen után szerdán észtországot aláztaverte négynullra. az angol premier league élcsapatában, a chelsea-ben játszó ben “ha’yeled” sahar kétszer rezgette meg az észtek hálóját, ezzel (is) életben tartva izrael 2008-as kvalifikációs reményeit. a kölyök egyébként tizenhét éves és a hapoel tel aviv-ból igazolták le csekély 320.000 fontért a stamford bridge-be 2006 májusában. néhány hónappal késõbb az izraeli u-21-es válogatott tagjaként küldték a gyepre franciaország csapata ellen és az õ góljával megszerezték az idei uefa u-21-es kvalifikációt. 2007 február 7-én tizenhét és fél évesen az izraeli nemzeti foci válogatott valaha volt legfiatalabb tagjaként lépett pályára ukrajna ellen. és most az észtek. fuss, forrestkölyök, fuss! [de valójában nem érdekel a foci]
nézzen ön is góltól rezgõ észt hálókat a la tal, colautti & sahar:
[youtube]osXco9TXnSA[/youtube]
[azért ebék és vébék idején mégiscsak érdekel egy kicsit a foci]
A ShulShopper.com kapcsán láthattuk, hogy a judaizmuson belül milyen számtalan sok formája létezik istentiszteletnek és közösségi együtt-létnek. Nos, a pészáchi haggada változatok számához viszonyítva ez mégis maga a monolitikusság!
Haggada verziókból ugyanis több ezer féle létezik, és bár mindegyiknek közös a nevezõje (liberté! fraternité!), a rítusok nagyon is eltérhetnek egymástól.
ün mindenkit csak bíztatni tudok ezért, hogy válasszon magának idén egy olyan haggadát Széder esére, ami a saját meggyõzõdésének, stílusának és habitusának leginkább megfelel. Nem lehet rosszul választani, az alapok, az irányelvek minden esetben azonosak.
Alapok, kezdõknek:
A Haggada=Elbeszélés, a zsidó szabadság, (szellemi, lelki, fizikai, individuális és kollektív szabadság) történetének bedekkere az egyiptomi kivonulás történetének elbeszélése és az ebbõl fakadó - univerzális - konzekvenciák levonása. Amolyan zsidó Reader’s Digest, ott van majdnem minden otthonban: igazi bestseller. A haggada tartalmazza a széder-est forgatókönyvét is, pl. mikor milyen “szimbólumokat” kell elfogyasztani, milyen sorrendben.
Mind a 4000+ haggadát itt most nem tudom ismertetni, ezért erre a célra létrehoztam egy külön domaint, a haggada.hu weboldalt. Most még üres, de majd feltöltjük. Lehet, hogy csak jövõre*.
A Kedves Olvasók nem maradhatnak persze alternatív haggada nélkül. Néhány javaslatunk az idei széderre:
A zsidókat aztartjaizgalomban, hogy kiderült: a kannabisz mégsem kóser pészáchra. Mindezt meglepõ módon maga az izraeli pro-legalizációs “Zöld Levél Párt” (Ale Yarok) tette közzé, halahikus állásfoglalásokra hivatkozva. Miért? Szeretnének pészáchot követõen egy olyan társadalmi kampányt, aminek valami ilyesmi szövege lenne: “Nem kóser pészáchra - kóser az év összes többi napjára!”. Konzervatívabb olvasóink megnyugtatására azért közöljük, hogy ezekkel a szövegeivel az Ale Yarok Párt nem tudott bejutni az izraeli kneszetbe.
Ha még nincs eléggé beállva a hírtõl, akkor olvasson tovább:
Tegnap elkezdõdött a 19. Arab Csúcs rijádban. Ahogy az már az értekezlet elõtt kiszivárgott, az arab államok elõvették leporolva a 2002-es csúcson egyszer már beterjesztett (és megszavazott) békejavaslatukat.
A javaslat fõbb pontjai:
1. Az arab világ kész normalizálni kapcsolatait Izraellel, ha a zsidó állam kivonul minden 1967 júniusában elfoglalt arab területrõl.
2. A palesztin állam megalakítása Kelet-Jeruzsálem fõvárossal.
3. A menekültkérdés igazságos rendezése.
4. A rendezés alapja az ENSZ Biztonsági Tanács 242-es határozata: a területekért - békét elv szerint.
Ezt a határozatot 2002-ben és most is elfogadta az összes arab állam vezetõje. Mi történt legutóbb? Ami ilyenkor “szokásos” a közel-keleten. Az értekezlet másnapján palesztin öngyilkos merénylõ robbantotta fel magát a netanjai Park Hotel ünnepi termében - a peszachi széder este résztvevõi közül harminc ember életét kioltva. Erre “reakcióként” kezdetét vette az izraeli “Védõpajzs” hadmûvelet, melynek célja a palesztin terror infrastruktúrájának megsemmisítése volt. A szaud-i kezdeményezés lekerült a politikai napirendrõl.
Most viszont más a helyzet: a palesztinokkal patthelyzet alakult ki, nincs már Szaddam, van viszont napról napra növekvõ iráni fenyegetés. Ez a növekvõ veszély Izraelen kívül az arab országokat is aggasztja: tudják, hogy õk is célpontok. Tovább is van››
Tegnap egy promóciós Napi Ász fogadott a postaládámban.
Figyelemreméltó lap, a horizontom jelentõsen tágult tõle. Egyrészt, ebben a lapban lapszámonként három cicis néni van, nem kispályázik, szúrja ki az olvasó szemeit, mint a Blikk. A tegnapi számból kiderült az is, hogy Gyõzikélyék (vagy Gyõzikéjjék?) lakása kamu: valójában sokkal jobb az ízlésük, nincs pl. fullzebrás szoba (vagy fordítva, a sorozatban nincs, de valójában van). Errõl jut eszembe, Izraelben is megy a Gyõzike Show, csak ott nem Gyõzikének hívják az ügyeletes mesügét. Viszont szefárd!
A tegnapi Ászból judapest vonatkozású dolgok is elõkerültek: ünök biztosan mind már tudták, de én csak most derültem rá, hogy Houdini apja budapesti rabbi volt. A hír most valami perrõl szólt, de én utánanéztem. A kis Harry 1874. március 24-én született Budapesten, Weisz Erik néven. Apja Mayer Sámuel Weiss rabbi, aki fia születése után néhány hónappal vándorolt ki az Egyesült Államokba és a wisconsini Appletonban telepedett le. Itt a német nyelvû Zion közösségnek is rabbija volt rövid ideig.
Itthon vajon hol volt rabbi a kedves papa? Tudja valaki?
- tudósít a MNO, az izraeli Haaretz nyomán. Meglepõ? Nem meglepõ.
Arról van szó konkrétan, hogy a zsidók elleni atrocitások és fizikai támadások keretét az adja meg, hogy milliós nagyságrendû arab-muzulmán közösségek telepedtek be Franciaországba. A francia zsidó közösség fenntart egy munkacsoportot, amelynek az a feladata, hogy regisztrálja az antiszemita incidenseket. Az ezredforduló óta több száz erõszakos cselekményt kellett regisztrálniuk: köztük kõdobálások, zsinagógák felgyújtása, rabbi vagy a hívek megtámadása, zsidó iskolás gyerekek megverése, étterem felrobbantása kézigránáttal stb. Az egyik legújabb mélypontot tavaly januárban érte el az ország, amikor is egy magukat “les barbares”-nek (barbároknak) hívó, muzulmán fiatalokból álló csoport elrabolta Ilan Halimit, egy 23 éves francia zsidó fiút. A gang három hétig fogva tartotta a zsidó fiút, ezalatt válogatott kínzásoknak vetették alá (részletek itt). A hatóságok február 13-án találtak rá a megkínzott Ilanra: meg volt bilincselve, teste 80%-át savmarások borították, több helyen csonkítva volt - nem sikerült megmenteni, már a kórházba menet belehalt sérüléseibe.
Imádom az izraeli reklámokat, mert a többségük igen szellemes, humoros és hogy egy csodálatos hazai valóságshow-s kifejezéssel éljek: bevállalós. Íme három mára:
McDonald’s
A brief: gondoljanak bele, mennyire nehéz lehet a szalonnás-sajtos-sertésburger elõállítóinak megvetni a lábukat abban az országban, ahol majdnem minden élelmiszer kóser. Avagy Orosz Péter mit nem szeret a zsidókban:
“.. ha a társaságukban szalonnás sajtburgert fogyasztok, folyamatosan késztetést érzek a benne lévõ dupla kasrut- szabályszegést kiemelni, és ez olyan, mintha mindig ugyanazt a szóviccet próbálnám meg elsütni.”
Nos igen. Ehhez képest a McDonald’s igen jól megoldotta ezt a kihívást, amikor a normaszegés-élvezet-dilemma tengelyek mentén dramatizálta az üzenetét. Sikerrel: mára 80 McDonald’s gyorsétterem mûködik Izraelben, sertést egyikben sem árulnak, bár mindössze hét étterem kóser teljesen.
Jewbacca is a wookie that faced alot of anti-semitism growing up. That’s bullshit! The Ewoks are bullshit! Everyone knows Chewbacca was Jewish, he speaks Yiddish.
lol, valamint shabat shalom!
[Update]: Jewbacca egyidõs velem - harminc éve mutatták be a Csillagok háborúját. A Mancsban olvastam, hogy ez alkalomból az amerikai posta március 28-án emlékbélyeget is bocsát ki. Emellett négyszáz, feltûnõ helyen lévõ postaládát George Lucas filmjének egyik kedvenc figurája, R2D2 külsejéhez hasonlatosan alakítottak át, ezekbe ugyanúgy be lehet dobni a levelet, mint bármelyik rendes postaládába. A kampány alapgondolata, hogy “az amerikai posta épp olyan hûséges, megbízható segítõtársunk, mint a kis robot”.
Tegnap este megnéztem a Sirályban a Bp-i Zsidó Színház legújabb elõadását, amire a JP bejegyzése miatt kaptam kedvet, na meg persze azért is, mert a Tartuffe és a Cseresznyéskert érdekes, izgalmas elõadások voltak. Szóval kredit is volt:) de most elfogyott! Kész! a tegnapi elõadás lesúlyjtóan ostoba és unalmas volt. Maga a darab egy felületes dialógusokból összeállított puzzle, ami nem lenne baj, ez mint mûfaji konstrukció akár pontos tükre is lehet a szétesett, értékválsággal küzdõ, felületes romkocsmatöltelékek mindenestéjének.
Ha ezeket a dialógusokat valóban a barátaiktól hallották, akkor nagy szarban vannak, mert a mai fiatal generáció spleenes és üres seggfejeivel haveroznak. Az ilyen meg inkább kocsmázzon és ne csináljon színdarabot értelmiségi kocsmában. Tovább is van››
Oké. Philip Roth soha nem tartozott a kedvenc kortárs amerikai írók közé; olvastam, mert “illik” ismerni (v.ö.: sznobi szörpcsaládhoz való végzetes vonzódásom), mert ha így halad, elobb-utóbb Nobel-díjas lesz (vagy csak sorozatban “futottak még”), mert az élok közül kétségtelenül az elso három között szokták megemlíteni itten, és én szeretek kevésbé hülye képet vágni, ha irodalomról van szó. Talán most sem olvastam volna el íly hamar a legújabb kisregényt (még akkor sem ha harmadszor kapott PEN/Faulkner-díjat éppen ezért az írásért), ha nagyon-nagyon személyes okok miatt március 3-án rémülten észre nem veszem, hogy öreg lettem. Azt, hogy megöregedtem hirtelen, talán egy hét alatt, már a múlt nyári események óta tudom (ebbe most nem mennék bele), de valahogy csak most realizálódott bennem igazán számszakilag is, hogy kész. Vége. Tovább is van››
Tegnap egy promóciós Napi Ász fogadott a postaládámban.
Oké. Philip Roth soha nem tartozott a kedvenc kortárs amerikai írók közé; olvastam, mert “illik” ismerni (v.ö.: sznobi szörpcsaládhoz való végzetes vonzódásom), mert ha így halad, elobb-utóbb Nobel-díjas lesz (vagy csak sorozatban “futottak még”), mert az élok közül kétségtelenül az elso három között szokták megemlíteni itten, és én szeretek kevésbé hülye képet vágni, ha irodalomról van szó. Talán most sem olvastam volna el íly hamar a legújabb kisregényt (még akkor sem ha 
