Schobert Norbiban továbbra is dúl a fogyasztószenvedély, ezért azt követõen, hogy elolvasta a judapesten Suchman Tamás legutóbbi rádiós szereplésének blogos átiratát, felajánlotta az MSZP képviselõjének, hogy lefogyasztja. Norbi ugyanis úgy gondolja, “Tomi nincs túl jó kondiban”.
Azonnal betársult a programba a népszerû rabbi és dandártábornok, Frölich Róbert is, aki mint elmondta, az utóbbi évben több mint hat kilót hízott. Nagy reményekkel indultunk hát a versenyfogyás sajtótájékoztatójára a Duna Pláza-béli Norbi gyorsétterembe, és nagy volt a csalódás, ami ott ért minket. Suchman Tamás ugyanis úgy gondolta, mégsem akar a sajtó nyilvánossága elõtt fogyni, nem akarja ugyanis azt kommunikálni, hogy kövér. ‘Norbi lefogyasztja Suchmant is!’ tovább…
De nem ilyen. Ez Koppenhága. Egy város, ahol csúcsidõben is több a biciklista, mint az autós, ahol az egész belváros (think: kiskörút és nagykörút közötti teljes rész) egybefüggõ sétálóutca, ahol az önkormányzat rendszeresen monitorozza a bringások biztonságérzetét, a hálózatot, balesetek gyakoriságát, átlagsebességét, és még vagy 50 dolgot (pdf). Ahol munkába az emberek 36%-a bringával jár, és 27%-a autóval, de még mindig nõ a bringások aránya.
Képzeljétek el, hogy milyen lehetne egy ilyen Budapesten a “zsidó negyed”.
Az affektáló, faygele mûsorvezetõ a videóban pedig nem más, mint Dan Kaufman, az amerikai “Crank My Chain” online bringás tévécsatorna alapítója és bohókás mûsorvezetõje.
Köszönet: Gyufi - CM
Ezt a posztot SeMes-nek dedikálom (akinek tegnap volt a születésnapja).
…h. klein és mások is felfigyeltek a gyermeket váró túlélõk depressziójára és szorongására, különösen azok körében, akik gyermekek vagy serdülõk voltak a holokauszt idején. e lányok énképe, de még inkább testképe rendkívül súlyosan sérült a holokauszt alatt, és ez gyakran a testükbõl kiinduló érzelmi kettéválás érzését eredményezte. úgy érezték, valami tisztátalanság vagy tiltott dolog rejlik a testükben. e stigma-érzés olyannyira erõs volt, hogy sokan nem tudtak szabadulni a gondolattól, hogy mindezt majd a testükbõl kikerülõ gyermek is hordozni fogja…
(dina wardi: emlékmécsesek - a holokauszt gyermekei)
…nekem ilyentájt’ leginkább az elmeséletlen (s mostanra már elmesélhetetlen) történetek és szereplõik jutnak eszembe. azok az arctalan, néha csak alig kisilabizálható betûsor-töredékek, akiket nem ismerhettem és már az utolsó hozzájukvezetõ kapocs is évekkel ezelõtt elszakadt, amikor meghalt a nagypapám. lehet persze filmeket nézni, auschwitz és yad vasem-látogatásokat tenni (megvolt mindkettõ és még néhány) de ha a személyes történetekkel nem kap az egyén arcot s nevet, a tömeg arctalan és névtelen szenvedése túl sok, s a valódi átélés helyett inkább a hitetlenkedést (”az nem lehet, hogy…”, “miért nem voltak képesek, hiszen…”) és a hárítást szítja.
próbálok az arcok mögé nézni. és legalább egy-egy nevet megjegyezni. mert emlékezni kell. akkor is, ha fáj. vagy tán pont azért. és ne felejtsük el a világ igazait sem. mindig vannak hõsök. te vajon az lennél?
Képzeld azt, hogy pontosan 5 órád van, mielõtt örökre el kell hagynod a lakásod.
El kell döntened, mivel töltöd el ezt az öt órát. ‘5 órád van’ tovább…
Péter, szégyelld magad, mondta Suchman.
Méltatlan, amit csinálsz, mondta Gusztos.
A koalíciós képviselõk összekaptak a Holokauszton,
a mûsorvezetõ lekeverte õket.
Ez nem egy haiku. Olvassák el a Pufajkás Turul (Index) beszámolóját, majd kattintsanak egyet a jp szavazáson és szóljanak is hozzá jól. ‘Kádis vs. Szili’ tovább…
Hétfõn este együtt lép fel a Muzsikás és Bob Cohen, valamint Yael Strom az FMH-ban (XI. Fehérvári út 47.) Egyetlen egyszer, érdemes tehát most elcsípni.
Ezek az arcok azon kevesek közé tartoznak, akik igazi zsidó népzenét képesek játszani: nem hamis katyvaszt, nem skanzen giccset, nem operettes mûbalhét, hanem igazi kóser magyar klezmert.
Egy egész városnyi ember elvesztette a hangját. Ellopták tõlük. A fagyos nagyvárosban a kegyetlen és rettenetesen evil Mr. TV uralkodik: az õ monopóliuma minden szó és minden kép. Az emberek csak Mr. Tv termékein élnek: tévét néznek és tévéételeket esznek. A beteglelkû Mr. Tv-nek azonban még ez sem elég és sötét tervet forral ki: hipnotikus készülékén keresztül az uralmá alá akar hajtani minden emberi életet a városban. ‘La Antenna’ tovább…
a londoni ben uri gallery által meghirdetett nemzetközi zsidó összmûvészeti versenyre hat kontinens tizenhét országából 521 pályázat érkezett. a huszonhat éven felüliek festmény, rajz, nyomat és fotó kategóriájának gyõztese: natan dvir ‘the burning of the shtetl’ címû fotója lett.
…most pedig alighanem megtanítom rá melodyt és isadore-t a születésnapi zsúromon. ennél jobb nótát nem is énekelhetnének, amikor új kalandokra indulnak a halál szigetén.
így hangzik a nóta:
megyünk, hogy lássuk a nagy varázslót,
ózt, a csodák csodáját.
ha valaha is volt menõ varázsló,
óz az, a csodák csodája.
és így tovább.
hehe.
(kurt vonnegut: börleszk - avagy nincs többé magány)
Kis pukkanás ez csak a web számos hasonló versenye között, viszont érdekesek a jelölési kategóriák. Jól látszik az a pluralizmus és sokszínûség, aminek itthon egyelõre csak a morzsáit szedegetjük:
* Jewish Religious Blog
* Torah Blog
* Jewish Humor Blog
* Jewish Culture Blog
* Jewish News/Current Events Blog
* Pro-Israel Advocacy Blog
* Slice of Life in Israel
* Jewish Right Wing Political Blog
* Jewish Left Wing Political Blog
* Jewish Skepticism Blog
* Jewish Anti-Establishment Blog
* Non-English Jewish Blog
* Personal Blog
* Student/Student Life Blog
* Jewish Music Blog
* Photo/Picture/Graphics Blog
* Kosher Food/Recipe Blog
Akár lehet jelölni a judapestet is - na de mely kategóriákban? :)
verhoeven mester (akárki akármit is mond, a starship troopers az egyik legjobb akció film, ever) ismét megcsinálta: röpke harminc évvel a - megtörtént eseményeken alapuló - soldier of orange (’77-ben a legdrágább, ugyanakkor leglátogatottabb holland film) után ismét egy háborús történetet filmesített meg, hollywood után újra hollandiában (a forgatókönyvet tizenöt évig írták). sokak szerint a minõsíthetetlenül trégyengécske showgirls és más (egyébként persze sikeres) álomgyári produkciók után végre megugorja az évek óta mélyülõ credibility gap-et ezzel az alkotással. a helyszín hollandia, a náci megszállás ideje alatt, a második világháború hajrájában. a carice van houten alakította jessica stein (bizony, bizony, jól emlékszik a kedves olvasó, ilyen néven futott már más is a filmtörténetben) énekesnõ, aki berlinben élt a háború elõtt, de most a megszállt területeken bújkál. családjával és társaikkal éppen a déli szabad országrészbe próbálnak átjutni egy éjszaka, ám rajtuk ütnek és jessica kivételével mindenkit lemészárolnak. õ csatlakozik az ellenálláshoz és… és itt abbahagyom a spoilerezést, hátha eljut még magyarországra is a film.
