…legalábbis egy kicsit - éneklik némely viszontagságok után a fináléban a szereplõk az avenue q társulatának hegedûs a háztetõn-átiratában. a csapat egyébként zseniális. a sesame street alkotóinak projektje, erõs south park-beütéssel (kedvelt témáik: rasszizmus, hûtlenség, homofóbia, internet, ilyesmik). érdemes a többi szösszenetet is megnézni tõlük, aki pedig élõben is kiváncsi a teljes elõadásra, január végéig megteheti londonban.
Monthly Archive for 2007. június.Page 2 of 4
Pultusoktól lehet kérni. (Király u. 50)
A fiam holnap lesz három éves, úgyhogy muszáj tortát sütnöm, ezért zsidó vonatkozású recept csak jövõ héten lesz.
Addig is bemutatnám kedvenc zsidó gasztroblogomat, az Amatõr Gurmét. A blogot Adam D Roberts írja Brooklynból fergeteges humorral, és döbbenetesen jó hanggal. Gyakran dalra fakad, sõt vendégeit is meg szokta kérni egy kis vicces dalolásra. Szinte nincs olyan téma, amit Adam meg ne tudna zenésíteni. A Fro-Yo Song elõször nem sokat mondott, azt hittem, talán hiányos angol tudásom gátol a megértésben. Aztán belepillantottam a dal mellé írt cikkbe és rájöttem, hogy ez itt a Frozen Yoghurt song. Hogy mit lehet a fagyott joghurtról énekelni? Minden esetre egy újabb szlenggel gazdagodtam. ürdemes meghallgatni, mert 2004-ben õ nyerte meg a Food Blog Awards legjobb humor kategóriáját és azóta sem vesztett ebbõl a képességébõl. ‘Az Amatõr Gurmé’ tovább…
Tudta ün, hogy Izrael nem csupa Hamasz és csupa Fatah és csupa zavaros belpolitika?
Például meglepõen sok jófajta klubkoncert is van. Ha én Izraelben lennék, ezért a világért sem mulasztanám el a missFlag miniturnéját. Itt lépnek fel:
2007. június 23., The Yellow Submarine, 13 Harehavim st. Jerusalem
2007. június 26., Tmuna Theater, 8 Shontsino st. Tel Aviv
2007. június 30., Baraka, Beer Sheva
2007. július 7., The Beat, Haifa
Itt a galuszban pedig vígasztalódjunk közösen ezzel a toxikus számmal:
Hat tip: Jewlicious
Aki ki akarja nyomtatni saját maga, az letöltheti innen 300DPI-s felbontásban is. (De tõlünk is lehet szerezni matricákat.)
Azt hiszem megtaláltam az év blogbejegyzését (thanx Semes!).
Bölcs Lázadó képben van és elmondja ünöknek a tutit.
“(…)ekkor kezdõdtek a bajok. Merthogy megkérdezte a Saci, hogy ne szórakozzak már, az én anyám nem zsidó. Mondom jó hogy nem, mert hogy izraelita. Azért is fekszik szegény Isten nyugosztalja az izraelita temetõben. Na nem szaporítom a szót, azt hitték szórakozom, akkor világosítottak fel a többiek a bandából, hogy az izraelita meg a zsidó az ugyanaz. Mondtam ne vicceljetek már srácok, a mocskos zsidókat mind utáljuk, ez összetart minket, de az én anyám az nem volt zsidó! Kurva ideges lettem.”
A történet elõzménye és folytatása is legalább ennyire izgalmas! De talán túlságosan is: a JP azt gyanítja, hogy a Bölcs Lázadó valójában nem is a Bölcs Lázadó. De hát akkor ki lehet ??
ps: Bölcs Lázadó a tavaly õszi kõdobálókról
Aki olvas Slate-et, az már látta, aki nem, annak szeretettel ajánlom ezt a galériát az úgynevezett Zsidó Anyuka történelmébõl. Joyce Antler You Never Call! You Never Write!: A History of the Jewish Mother címû könyvébõl válogatta Emily Bazelon.
A forraláskor a tej tetejére denaturálódó fehérjékbõl képzõdõ hártya megnevezésére kiskoromban a „bõr” szót tanultam. Mindig is irtóztam tõle, gyakorlatilag biohazard ruhában mertem csak megközelíteni. Aztán bizarr módon mára megkedveltem, és belekeverem a kakaóba. A jelenségre hallottam már a „pille” kifejezést is.
Az viszont sose jutott eszembe, hogy ebben zsidóvicc is van! Nem úgy, mint d!o-nak, a zseniális és hiperperverz John and John rajzolójának:
1856. augusztus 26-át írunk és Charles Sumner képviselõ épp élete egyik legjobb beszédét mondja az amerikai kongresszusban: a déli államok egyenlõtlenség-alapú politikájáról beszél - élesen elítélõen. Sumner kimondottan felkészült és dörgedelmes, beszéde befejeztével így még a szokásosnál is elégedettebben ül vissza helyére. A képviselõtársak még veregetik a vállát és Sumner épp csak lazítani kezd az állónyakú inggallérján, de az ellenkezõ patkóban helyet foglaló Rep. Preston Brooks, Dél-Karolina rabszolgaságpárti képviselõje máris megfelelõ replikán töri a fejét.
Intermezzo: a rabszolgasággal volt egy aprócska probléma akkortájt: még nem léteztek professzionális PR/CSR cégek, így nem tudtak a déli politikusok a Mason-Dixon vonaltól északra élõk számára hatásos és meggyõzõ érvekkel elõjönni a rabszolgaság mellett.
Preston Brooks képviselõ ezért inkább ejti ezt a hirtelen jött ötletet, hogy érzéseit szavakba öntse. Ehelyett az emberi történelem egyik légrégibb, de mégis leghatásosabb replikáját választja: két nappal a képviselõtársa felszólalása után kényelmesen odasétál Charles Sumner székéhez egy nehéz, vaskos sétálóbottal és erõs, határozott nemtetszését kifejezve véresre veri Sumnert.
.
Sumner beszorul az asztala mögé és Brooks addig veri, míg eltörik a sétálóbotja. (Brooks dél-karolinai rajongói aztán sétálóbotok százait küldik a képviselõnek az elkövetkezõ napokban).
Epilógus
Sumnernek évekbe tellik, mire újra megtanul járni és képes lesz ismét önállóan kanállal étkezni és nem vidul fel egészen addig, amíg Sherman katonái fel nem égetik Dél-Karolina összes házát, összes istállóját, összes udvarát… egészen az utolsó farakásig. Georgia-ban Sherman tábornok csak a rabszolgatartó uraságok palotáit égetteti fel, de DK-ban a szabály más volt: ott csak a hideg hamu maradhatott.
Amikor Sumner meghallotta ezt a hírt, hirtelen meggyógyult - újra járni kezdett, talán még bréktáncolt is volna, ha azt már feltalálták volna.
Tanulság? Ha még mindig nem esett le a tantusz, akkor Gary Brecher (The War Nerd) elmondja.
Darvas István rabbi elhívott engem és Stimm Elmát a vasárnap délutáni Kántorkoncertre, a Nagyfuvarosba. Elmentünk, de az igazság az, hogy nem voltak különösebb elvárásaim - tulajdonképpen nem is voltam még soha kántorkoncerten. Két pozitív meglepetés is ért. Egyrészt teltház volt a zsinagógában: legalább százan voltak vagy még többen. Másrészt pedig több kifejezetten jó hangú kántor is énekelt. Ez a legelején még kétséges volt: az egyik kántor (neve maradjon most jótékony homályban) úgy énekelt, mintha khm, Purim lenne. ‘Zsidalárda’ tovább…
Megint lõnek, megint hatalmas a felfordulás, és megint nagyon nehéz megállapítani, hogy a kialakult helyzet kinek jó. A palesztinoknak biztos nem jó, Izraelnek sem jó, hiszen a déli határon éppen egy iszlamista képzõdmény körvonalazódik, Egyiptomnak szintén nem jó, hiszen a belsõ iszlamista ellenzéket erõsítheti a kialakult helyzet, Jordánia ugyan egy házzal odébb van, de ez az anarchia biztos nem ízlik neki. Viszont Iránnak jó, ugyanis a pártfogolt, a Hamasz ott van az izraeliek küszöbén. ‘Ki csinál szódát?’ tovább…
Kedvenc szakácskönyvírómnál Claudia Roden-nél kerestem megoldást, annak a fél kilónyi meggynek a felhasználására, ami sehogy sem akart elfogyni. Persze nem kellett sokat kutakodnom. A megoldás a „Kofta bil Karaz” nevezetû finomság.
Megtudtam, hogy Roden dédapja a szíriai Aleppo fõrabbija volt. Aleppo másik neve Halab, ami arámi nyelven tejet jelent, ugyanis a legenda szerint Ábrahám egyszer megállt itt megfejni a juhait. Aleppóban már 3000 éve, Dávid király idejében is állt zsinagóga. Maga a város egy kereskedelmi csomópontra települt, ahol hamar megvetette a lábát a zsidó közösség. Mivel az úton rengeteg kereskedõ haladt keletrõl nyugatra és vissza, az itteniek különös arab konyhát vittek. Felfedezhetõ konyhájukban az olasz, a francia, de még az osztrák-magyar konyha nyoma is. Az itteni zsidók igencsak másfajta életet éltek európai társaikhoz képest! A nõk minden pénteken, miután elkészültek a sütéssel-fõzéssel, közösen maszíroztatták magukat a mikvében, miközben jókat pletykáltak :) (Mennyire más, mint zsoltárokat olvasva, a sorára várni az ember lányának! Már csak egy pohár pezsgõ hiányzott…(volna, nekem)…) Sokkal gyakoribbak voltak a társas összejövetelek, a több napig tartó „party-k”.
Ez az étel is egy ilyen társasági esemény kötelezõ fogása. Elõnye ebben a hõségben, hogy hidegen talán még jobb, mint melegen. ‘Szíria party?’ tovább…
Annyit tudunk róla, hogy szado-mazo-pornós-szarós-hányós-lektûr-irodalmat ír. üs magamagát így szólítja: “te ostoba zsidó kurva”. ?úú.
Szerintem ezt egy pasi írja valójában.
Update! A JP pornóügyi nõszakértõje, Bettie Page szerint is férfi írja “Spiegelmann Laura” blogját.
—
Kapcsolódó bejegyzések a jp-n:
Too Much Sex (Orosz Péter)
Pikáns, redefined (Shadai)
Kapcsolódó írások máshol:
Rátaláltunk az intellektuális pornóra (Könyvesblog)
Zsidók a pornóiparban (Szombat)
Ron Jeremy, a pornókirály (Index.hu)
