Sokféleképpen. Többnyire lehajtott fejjel, hogy ne lépjünk kutyapiszokba, és fõként persze sietve, nehogy elmaradjunk önmagunktól és a rohanónak képzelt idõtõl. Így aztán már-már természetesnek tekinthetõ, hogy a város rejtve marad elõttünk, s mindörökre a múlt ködébe vesznek varázslatos terek és épületek. A Budapesti ?szi Fesztivál immár harmadszor kísérli meg, hogy szeretett-gyûlölt, csodálatos fõvárosunkat eddig ismeretlen perspektívából mutassa meg. Három éve a nemzetközi e-Xplo csoport különleges buszutazása kérdõjelezte meg a turistáskodás fogalmát, tavalyelõtt vaksétákat szervezett Budapesten a francia ici-meme társulat. Idén a Kortárs üpítészeti Központ és a Budapesti ?szi Fesztivál szervezésében két olyan ipari mûemlék bejárása válik lehetõvé szakemberek vezetésével, amelyek a nagyközönség számára gyakorlatilag soha nem voltak láthatóak.
Monthly Archive for 2007. szeptember.Page 2 of 3
A “Kabbalah Center” divat még mindig tart, Madonna (Eszter) pedig Izraelben ünnepli a zsidó újévet, íme:
A zöldinges kabalacentrumos fickó olyan, mintha épp egy B-kategóriás trénercégtõl igazolt volna át az okkultizmus iparágba, nem? De.
Ma van Rosh Hashanah elsõ napja, Tisré hónap elsõ napja és a muzulmán Ramadán elsõ napja. Rosh Hashanah minden évben más napra esik (mert a zsidó naptár, a lúah luniszoláris), de nagyjából mindig õsszel van a zsidó újév. A Ramadán viszont minden évben 15 nappal korábban van (mert a muzulmán naptár tisztán lunáris): ilyenkor a legnehezebb, amikor még viszonylag hosszúak a napok.
Jeruzsálemben kicsit félni kellett Ramadánkor: ilyenkor a szokásosnál is erõsebben irritáltak voltak a muzulmánok, az imámok felpaprikázott beszédeket mondtak híveiknek, az izraeli biztonsági szolgálatoknak is sokkal több munkájuk volt - nagyobb volt az esély zavargásokra, merényletekre. Ehhez képest Isztambulban feszkónak semmi nyoma nincs, sõt, elõször tapasztalhatom meg, hogy Ramadán ünnep. Remek hangulatú a Ramadán: érzõdik az “ünnepi hangulat”, a mecsetekbõl itt emelkedett (nem emelt!) hangú beszédek szûrõdnek ki, az éttermek szépen megterítenek már délután az esti lakomákhoz és a város több pontján bolhapiac, felvonulás, koncert, utcabál van. Megyek is vissza az utcára - Beyoglu negyedben felvonulás kezdõdik!
Szóval Sana Tova és Happy Ramadán mindenkinek!


A Keset záróeseményeként a Coolooloosh lépett fel vasárnap este a Gödör színpadán. Megvalljuk õszintén, a koncert energiája, tempója és hangulata meglepett bennünket, de a zenekar és a közönség a második számot követõen egymásra talált, igaz elõtte a gitáros hátra zavarta a fotósokat, és az elsõ sorba hívta a táncos lábú fiatalokat, akik kitartottak a negyedik ráadásig. A koncert elõtt, még a délutáni napsütésben a Judapest stábja kapott fél órát, és jól kifaggatta a zenekar tagjait. A bejegyzés folytatódik ››

A mézes, édes, illatos sütemény kötelezõ fogása a Ros Hásánai étkezéseknek. Ilyenkor mindig örülünk neki, mert nagyon jó illat lengi be az egész lakást, egy pici tepsi süteménytõl is, aztán mikor elfogy, egy évig eszünkbe se jut sütni belõle, annyira tömény. Szerintem reggelire a legjobb, egy pohár tejjel, de alma mellé is finom, a lényeg, hogy valami enyhítsen a töménységén. Ha mégis maradna belõle, akkor hagyni kell megszáradni, majd ledarálni, és nagyon finom morzsa alapja lehet egy túrótortának, vagy almás rétesbe is kiváló, az alma közé keverve.
Hozzávalók:
1,5 bögre simaliszt
1 bögre méz
1/3 bögre kristálycukor
2 tojás
1 tk reszelt gyömbér
1 narancs reszelt héja
1/2 narancs leve
1 ek fahéj
1 tk õrölt szegfûszeg
1 tk õrölt kardamom
1 tk szódabikarbóna
2 ek olaj
A hozzávalókat összekevertem, és sütõpapírral kibélelt tepsibe töltöttem. 180C-ra elõmelegített sütõben 50 percig sütöttem. (tûpróba!) Egy hétig eláll.
Sana Tova!
Ma a harmadik legnagyobb - azaz épp ékszerdoboz-méretû, mindössze egy négyzetkilométeres - Hercegek Szigetén, Burgazon töltöttük a napot Stimm Elmával, ladinó nyelven beszélõ idõs szefárd hölgyek társaságában, akik kedvesen beengedtek minket privát strand-klubjukba. A húszezer török zsidó döntõ része szefárd és az idõsebb korosztályok még ezt a csodálatos zsidó-spanyol nyelvváltozatot beszélik egymás között. A ladinó halálra ítéltnek tûnt még a hetvenes években, aztán - ahogy a jidissel is történt - egy meglepõ revival része lett a djudezmo. A naftalinos állapotból kikerülve kifejezetten sikk dolog lett a ladinó, így ma már pl. számtalan fesztivál mûködik a világon, ahol ezt a kultúrát ünneplik. Szép nyelv, szép zenék, szép emberek. Errõl ma is meggyõzõdhettünk.

Holnap a legnagyobb Herceg Szigetre, Büyükadára hajózunk a helyi “BKV” hajójárattal, ahol természetesen népszerû szefárd zsinagóga is mûködik - mi itt töltjük idén Erev Ros Hásánát, a zsidó ?j üvet.
Boldog és édes évet szeretnénk kívánni mindenkinek az egész judapest.org crew nevében is - sana tova umetuka!!


Venne ün használtautót ezektõl a férfiaktól?
Egy etióp, egy arab, egy orosz, egy askenázi és egy szefárd férfi lép be a kocsmába.
A feladat: mindegyiknek találnia kell egy állást, egy albérletet, valamint egy óvodahelyet egy kisgyermeknek.
Mindannyian izraeli állampolgárok.
Az eredmények:
1. Askenázi: a legtöbb helyen sikerrel járt, rasszista/kirekesztõ jelenségekkel nem találkozott
2. Szefárd: szoros második
3. Ortodox: harmadik
4. Orosz bevándorló: negyedik
5. Etióp: a jelentkezések több mint felében elutasították, több tucat esetben kapott rasszista/sértõ megjegyzéseket
6. Arab: a kontaktok 70%-ban elutasították, többször ráb****** a telefont is.
Részletek, teljes sztori a YNET cikkében ››
Semjén a zsidókhoz (bocs, izraelitákhoz!) szólt a parlamentben, van pajesz, vagy nincs témakörben?
Izraelita honfitársaimhoz szeretnék szólni. Jó-e a magyar zsidóságnak, ha egy rossz politika túszként löki elõre Schwarz bácsit és Weisz nénit?” – kezdte beszédét Semjén Zsolt, a KDNP frakcióvezetõje. Arra utalt ezzel, hogy a kormánypártok a náciveszély emlegetését saját politikai céljaira használja fel. Szerinte van kereszténydemokrata antifasizmus is, és emlékeztetett a 45-ös kereszténydemokrata hagyományokra. „Nem mi államosítottuk a zsidó vagyont, hanem az önök valahanyadik elõdje. (…). Mi sohasem voltunk Izrael-ellenesek, mint az MSZMP.” – sorolta a magyar baloldal zsidósággal szembeni bûneit.
Külön megszólította az SZDSZ-t is: „Drogliberalizáció, melegházasság, extrém szekták, eutanázia: ezen ügyek megítélése különböztetik meg az SZDSZ-t az MSZP-tõl.” Szerinte ezeknek semmi közük a zsidósághoz és aljas dolog e témák védelmében antiszemitizmussal vádaskodni. „Sõt, ezek szöges ellentétei a Tórának, autentikus rabbinikus hagyománynak.” – emlékeztetett a zsidó vallási hagyomány és a liberális program közt feszülõ ellentétre Semjén Zsolt.
A KDNP-elnök beszéde végén megragadta az egész zsidó problémakör lényegét. Semjén egy tudós magyar zsidót, Scheiber Sándort idézte: konjunktúra idején van pajesz, recesszió idején nincs pajesz. Ennyi az egész.
Shadai vélemény (Boszporusz felett ülve): Semjén néha tarhonya, de amit a ker.dem. (és a szoc+lib) alapokról mond az alapvetõen igaz (nem jó a magyar zsidóságnak, ha egy rossz politika túszként löki elõre Schwarz bácsit és Weisz nénit.) Na és ün szerint?
“ün, aki õt szeretem, õ vagyok, és õ, aki engem szeret, én vagyok.”
íme a kerengõ dervisek, a mevlevik:
Tegnap láttuk õket Isztambulban. ?k a Mevlevi Rend tagjai, amelyet Celaleddin Rumi, azaz Mevlana, a szufi misztikus alapított a 12. században. Azt vallják, hogy a zene és a tánc olyan eszközt jelentenek, amelyek az egyetemes szeretet eksztatitus állapotába juttatják az embert, és megszabadítják az egyént a mindennapi élet aggódásaitól és fájdalmaitól. Hamvas Béla szerint a szúfi egyike a négy nagy “pszichológiai remekmûnek”, a négy nagy eksztázis-technikának: a másik három a jóga, a zen és a hászidizmus. A szúfi merített is az utóbbiakból, olyannyira, hogy a legfontosabb szavaiból a legtöbb a héberbõl jön (haq, achad). Mohammed tanításából nem is vett át sokat, de annál többet tanult a héber kabbalából, és persze rengeteget a görögöktõl, fõként az újplatonikusoktól, és a hindu hagyományból.
A szufi egyik legfontosabb szava: a haq. Ez nem más, mint a héber “hochmah”, a második szefira, amely tudást, igazságot, valóságot, bölcsességet jelent (A haq-ot Európában Sophia-nak hívták).
Magyarországon is éltek dervisek (a bektasi dervisek): Gül Baba, megvan?
Igenigen, mindennek van kezdete és vége (ok, majdnem mindennek), így a Kesetnek is. Ma este a Gödörben ez be is következett egy Chalaban, és egy Coolooloosh koncert kettõsével. Utóbbiról még bõvebben lesz szó egy külön postban, így én inkább a “közhangulatra” koncentrálok. Egész szép számmal jelentünk meg, pl. egyetemi ismerõseim is, akik amúgy nem voltak más kesetes programon, de a Gödör, mint tudjuk nagy csomópont. Az idõsebbek ha nem is végig, de a Chalabanon még ott voltak. Nekem elõbb említett együttes sokkal jobban adott egy “zsidó esemény” érzést, hangzásvilága miatt, de hamar rájöttem, hogy ez csak egyfajta begyöpösödés, és a Coolooloosh rap, jazz etc. egyveleg pont újszerûsége miatt színesíti, a már régebben említett palettát. Legnagyobb sikert az albínó dobos magyar mondatai aratták (”kezeket a magasba!”).
Losáná hábáá is megnézzük!
Pár emberrel a nagy forgatagból leültem, és jó kis beszélgetések sikerültek. Íme ízelítõnek egy-kettõ:
- idõsebb hölgy, éppen két program között kérdeztem meg, miért éppen keset? “meglepõ” válasz: közösségi érzés keresése (találása is, bizony!), és komoly szellemi igény. Ahogy ? mondta, “töltekezni emberi kultúrával”. Külön postot érdemelne, amit saját érdeklõdésérõl, sorsáról, családi hátterérõl mondott. Nem tudom, van-e értelme csak pár szóban felskiccelni az elhangzottakat, de talán megéri. A bejegyzés folytatódik ››
Ígért folytatás: ma is voltam kinn, sok mindenben kiokosodtam. Pl. “gazdag zsidók” ügyben, de megtanultam a héber kalligráfia misztikus hátterének egy kis szeletét is. Ezután a két jó kis velõs túlzás után konkrétumok:
hazánk leggazdagabbjairól, zsidókról-nem zsidókról egyaránt, Szakonyi Péter tartott elõadást. ? volt a Magyar Hírlap hasonszõrû kiadványának szerkesztõje, összeállítója. Ennek révén személyesen ismeri az említett emberek nagy részét. A legérdekesebb talán nem a sok kis sztori volt, amit a kevésbé ismert, sokszor szürrealitásba hajló utakon milliárdokat szerzõ emberekrõl mesélt, hanem a magyar adakozási kedv (igen, létezik), és a mostani húsz-harminc éves nemzedék moráljának kérdésköre (hijj, de komolyak vagyunk). Az utóbbit a teremben helyet foglaló idõsebbek heves bólogatással kísérték, mondván az nekik nincs nagyon (márminthogy moráljuk). Viszont íme, mindannyiunk elé példaként tudjuk állítani a már nyolcvanon túl lépdelõ Eisenberger Jenõ bácsit. Bécsben étolaj-árusítással kezdte, jelenleg az ország ötven leggazdagabb embere között találjuk, ötlete a szupermarketek felállítása, sikeres volt:) Példásan látta át saját képességeit is, egy bizonyos összegen felül mindig eladta vállalkozását, és újba kezdett. A bejegyzés folytatódik ››
Hááát, mit mondjak. Kapásból: nem ez az elsõ dolog, ami eszembe jut, ha mondjuk a náci haláltáborok kerülnek szóba…
Tegnap megjelent a NYT-ban egy cikk egy izraeli pornó könyvsorozatról, a Stalags-ról, ami jórészt náci koncentrációs táborokban játszódik és anno a 60-as évek elején óriási sikert aratott. Jó, mindannyian tudjuk persze, hogy a pornográf zsánernek létezik az a szelete, amelyiknek alaptémája valamilyen rémisztõ, rémületes esemény, és valahogy a bennünk rejlõ, igen sötét ösztönökre támaszkodva ezt próbálja valamiféle szexuális izgalommá transzformálni (szex és erõszak örök deviáns kapcsolata bennünk) - nyilván a Stalags-szal is valami hasonló történt. Viszont engedtessék meg nekem, hogy minimum fölhúzzam a szemöldököm a kreálmány nemzetisége (szerzõi, kiadója) miatt. Hogy mindez a shit egy olyan ország “találmánya”, ahol a Holocaust kollektív tudata definiálja egyik legmarkánsabban egy nemzet identitását… hát nem tom. Kissé kínosnak érzem, to say the least. Ahogy a mûvelt amcsi mondaná: something is wrong here. A bejegyzés folytatódik ››
Akkor elkezdem “nagy mûvemet”. Shadai felkérésére én próbálok egy kis portrét felrajzolni a most zajló Kesetrõl.
Mivel a tapasztaltabbak mondták, hogy ide illene írni pár szót magamról, megpróbálom. 1987-ben születtem, és kétezervalahányban fogok elhalálozni. Bocsánat, nehéz komolyan írni ilyesfélét. A vircsaftba (értsd: j-world) viszonylag hamar belekeveredtem, és legtöbbször nem sajnálom (talán mikor a Korda Gyuri… na jó nem). Elég a közönséges stílusból, még csak annyit, hogy corvinusos padokat koptatok (leánykori nevén közgáz), de nem máshol mint “társadalmi agylövésesek” között(=társadalmi tanulmányok).
Vissza az eredeti témához. Talán nem felesleges kicsit feszegetni, mi is a Keset, még akkor is, ha biztosan volt már róla szó a judapesten. A szó maga azt jelenti, szivárvány, és azt a természetes igényt szeretné kielégíteni, ami szerintem ennek a blognak is vesszõparipája. Megszólaltatni olyan hangokat is, melyek a már közhelyszerû klisé “klezmer-sólet-Anatevka” (igen, mindhármat szeretem én is, nodeazért) helyett/mellett a nagyon heterogén, sokszínû zsidó világba való mélyebb betekintést segítik. Az ötlet az angliai Limmud Conference útját követte, ami már igen komoly zsidó társadalmi eseménnyé nõtte ki magát. üvrõl-évre remélhetõleg egyre több embert fog majd itthon is megszólítani, de errõl majd késõbb.
üs akkor elsõ nap. Péntek reggel, kilenc óra, Bálint Ház elõtt. Magamban próbáltam megválaszolni a kérdést, hogy honnan gondoltam, hogy egy zsidó progra idõben mindenki odaér. ün balga, így köszöntöttem az ismerõs arcokat, és próbáltam megismerkedni az újabbakkal. Aztán valaki felszólított minket, hogy szálljuk fel a Kóbor Grimbuszra (nem, ha valaki azt hinné, hogy ez valami zsidó összeesküvés része, muszáj kimondanom: ön nagy eséllyel mugli, és olvasson ilyet (is)), mi meg is tettük. Eszközünk repített a célállomásra, ami a számomra már tavalyról ismerõs volt. De így volt ezzel a biztonsági õr, meg is jegyezte, van aki ismerõs… Benn kedves regisztráló önkéntesek hada. Aki itt infó nélkül maradt, az bûvész. Innentõl elmerültem abban, amit talán jiddise-szimplán smúzolásnak hívnék (nem szabad hinni a wikiszótárnak, jelentése nem elárulni valakit, egyszerûen dumálni mint a veszedelem), egészen Beer Iván elõadásáig. Humor a Bibliában, és ehhez egy olyan elõadó, akit a megtestesült zsidó humornak is mondhatnék. Ha valaki ezt túlzásnak érzi, csak annyit mondhatok, majdnem minden mondat után elhangzott egy vicc, de volt szó a Buddenbrook-házról, Freudról, és Kinsey sem úszta meg (”hogy lehet a világ legérdekesebb témáját, ilyen unalmasan leírni”). A bejegyzés folytatódik ››

Askenázi Zsinagóga, Isztambul
Teljesen véletlen, de épp az isztambuli “zsidó negyed” közepén, a Galata torony felett lakunk. Isztambulban ma már “csak” 20.000 zsidó él - de 16 mûködõ zsinagógájuk van. Ma este megnézzük az egyetlen askenázi zsinagógát, holnap reggel pedig a szefárd Neve Shalom-ot.
Magyar+zsidó+török: szerintem otthon kevésbé ismert, hogy 1944-ben a budapesti török követség százszámra állította ki a menekülni vágyó magyar zsidó családoknak a Török Köztársaság útlevelét, amellyel lehetõségük volt Törökországba, majd onnan akár Palesztinába vagy Amerikába menni.
Shabat shalom!




