Ennek a posztnak, ugye, nem szabadna léteznie.
Talán hat éve gondolkoztam elõször azon, hogy milyen érdekes kísérlet lenne szombaton nem használni elektronikát. Péntek este kikapcsoltam a telefont, a komputert és a zenét, azzal a tervvel, hogy majd vasárnap reggel kapcsolom vissza. Arra ekkor még nem gondoltam, hogy a zsidók ezt már nagyjából feltalálták, úgyhogy szemérmesen és nördül offline szombatként hivatkoztam rá.
Furcsa élmény volt. Délelõtt állati feszülten fészkelõdtem a kanapén, mindenfélét akartam csinálni, amihez számítógép kellett volna, de ugye nem lehetett. Aztán elmentünk ebédelni, és délutánra-estére szuper nap lett belõle, egészen szuper, másnap reggel pedig zavartan és felszabadultan tapasztaltam, hogy a BBC címlapján nem az szerepelt vezércikként, hogy:
Apocalypse caused by young Hungarian’s sudden absence from internet
BBC World correspondents report vast piles of unprocessed information accumulating worldwide. The towering piles of unread and unwritten blog posts and news articles have started street riots in every major metropolis. Investors watch in panic as the NASDAQ dips into the single digits. There are unconfirmed reports of a major meteorite hitting Buenos Aires with a massive tsunami racing for African and European shores. President Bush is in an undisclosed location.
Aztán elfelejtettem, hogy mennyire jó volt. Talán két éve csináltam megint ilyet, az is remek volt, azt is elfelejtettem. Tökfej!
Egészen most szerdáig, shadai Információs megváltás című írásáig.
Bár azon mostanában nem tudok nem gondolkozni, hogy az absztrakt munka milyen elképesztõen le tudja meríteni az agyat. Valószínûleg a szénbányászat meg a testet, de olyat még nem csináltam, csak a nagyanyám, amikor a Szovjetunióban vendégszerepelt.
Hogy gombokat nyomkodni egész nap, és a gombok elõvarázsolta epikus mennyiségű információt szûrni és feldolgozni és belõle talán érdekes dolgokat készíteni, az bizony idővel koffeinnel és csokoládéval sem finanszírozható.
Mert a szénbánya idõnként talán bezár, az információ áramlása viszont soha. És senki, soha nem tanítja meg az embernek, hogy ha nem kapcsolódik időnként le, akkor el fog folyni az agya, ki a fülén. A világtörténelemben a padlizsánok alkotó teljesítménye pedig elhanyagolható.
A kétnapos hétvége hülyeség, ha az úristennek elég volt egy nap, akkor mindenkinek elég, úgyis halottan fogjuk tölteni az univerzum létezésének akkora százalékát, hogy ha leírnám az összes kilencest a tizedesvesszõ után, elfogyna a hely az interneten.
De a hétnapos munkahét is hülyeség. A sok beérkező izének időnként le kell ülnie.
Az különösebben nem érdekel, hogy a sábesz betűjének megfeleljek, mert jó barátokkal elmenni ilyenkor vacsorázni például nagyszerű dolog, lehet rengeteget nevetni és finom ételeket enni, és közben nem kell információt feldolgozni, csak könnyeden úszni, de előtte, ugye, meg kell beszélni telefonon, hogy hova megyünk, utána meg ki kell fizetni a megrendelt ételeket.
A szellemisége érdekel.
Hogy legyen minden héten egy nap, amikor a létezés olyan, mintha végtelen felhajtóerejű folyadékban lebegnék, gondtalanul, szemlélődve, tudat alatt szintetizálva.
Úgyhogy most, kedves olvasó, kérem ne olvasson tovább.
Nincs is mit.
