Nincs mit hozzáfûznöm. Oy.
—
Kapcsolódó:
California Klezmer
Szemita szótár
Fasz vs. Schmuck
Monthly Archive for 2008. január.Page 2 of 3
Már megint. Kedvenc holland fotósom, Thomas Schlijper már megint Izraelben sütteti a hasát. Ha már ott van, akkor néhány fotót is készít, és nagyon jól teszi. Az amszterdami hétköznapokat megörökítõ, és a fotóblogjában közkinccsé váló képek sorozatát néha megtöri, és akkor nyálcsorgatva vágyakozunk mi is oda, a tengerpartra, a Ben Yehuda utcába vagy éppen a Dizengoffhoz (no nem mintha Amszterdamba nem vágynánk hetente legalább egyszer).
Ahogy az archívot átfutottam, évente két alkalommal utazik Izraelbe, és kiváló szakmai tudással mutatja be a tel avivi vagy a rishon leziyoni hétköznapokat úgy, mintha valóban ott élne. Nekem legalábbis hitelesek a képei, legyen szó esküvõrõl, hirtelen kitörõ zivatarról, McDonaldsról, kocogó emberekrõl, katonalányokról, tengerparti lazulásról, esti kocsmázásról vagy egy izraeli házibuliról, ahova mindig is vágytam, de még sosem jutottam el. A képek mindazonáltal itt sorakoznak, nem is kell repülõ, már utazom is.
‘Vigyázat, képek!’ tovább…
A Tubisváti széderre tervezett receptek végére értünk. Ez egy kis nyarat, napsütést idézõ desszert a télben. Bár a mai napra senkinek nem lehetett panasza, azt gondolom itt is élet szökent a fák rügyeibe ezen a gyönyörû napsütéses délelõttön, nem csak Izraelben.
Szorbetet készíteni a legegyszerûbb dolog a világon. Nem kell hozzá más, mint egy adag cukorszirup, és egy mélyhûtõ. Persze fel lehet túrbózni mindenfélével, mint ahogy én is tettem ebben az esetben, de a lényeg változatlan marad. ‘Gránátalma szorbet’ tovább…
Akkor következzen a húsos fõétel, ami nem más, mint csirkefalatok keserédes piros grapefruittal, csípõs-ropogós zellerrel. A képen ugyanis a hús mellett az nem tagliatelle, hanem csíkokra vágott zeller.
A zeller szerintem hasonlóan mostoha helyzetben van, mint a cékla, érdemes több módón is felhasználni, mint a zellerkrémleves, húslevesbe fõtt zellerdarabok.
Köretként személyenként 25 dkg nyers zellerrel érdemes számolni.
A popkulturális ajánló sosem volt az én mûfajom, de valahol mindent el kell kezdeni: tegye fel a kezét, aki tud a vicces, ki-tudja-milyen-folk-pop-elektro-meditatív-intellektuális-stílusú zsidó jócsaj zongorista-énekesnõ kategóriában mondani valakit Regina Spektoron kívül? Ráadásul innen, a közeli Nyugat-Európából? Remek. Akkor most jelentkezzen az, aki nyálcsorgatva nézte végig az Apple új termékeinek bemutatóját, és lelkendezett a MacBook Air hirdetésén, ezen itt:
Nagyon régen volt ennyire izgalmas verseny az Amerikai elnökségért, mint idén. Mindkét oldalon ugyanis nyitott még a verseny: bármi történhet, ez most tényleg egy igazi hosszútávfutás lesz. Már túl vagyunk közel féltucat elõválasztáson, de még semmi sem dõlt el véglegesen.
Nekem nagyon imponál az, hogy a választási kampány Amerikában többnyire valódi ügyek (issue-k), valódi kérdések mentén történik. A jelölteknek a kampány során vallaniuk kell ezekrõl az ügyekrõl, de persze múltbeli tevékenységük (pl. az, hogy egy adott kérdésben hogyan szavaztak korábban) is terítékre kerül. A jelöltek pozíciója a legfontosabb ügyekben egy csinos összefoglaló táblázatban is elérhetõ - íme. Tallián Miklós magyarázó posztját is érdemes elolvasni.
Néhány téma kimaradt viszont a táblázatból, többek között pont az az ügy is, ami az amerikai zsidó választókat sokszor a legjobban érdekli: a jelölt álláspontja Izrael és a Palesztinok ügyében. Annyi biztosan elmondható, hogy az esélyes jelöltek közül egy sem Izrael-ellenes, de még “Izrael-semleges” sincs közöttük. Utóbbi csoportba olyan esélytelen politikusok tartoznak, mint Mike Gravel (Demokrata), Dennis Kucinich (Demokrata) és Ron Paul (Republikánus).
Az esélyes jelöltek közül az amerikai zsidó választók körében Hillary Clinton (D) és Rudy Giuliani (R) a két favorit - mindketten “New Yorkiak”, itt lettek elismert és népszerû politikusok. Csak hát az van, hogy Rudy esélyei kissé elszállni látszanak, míg Hillary elég jól tartja magát. Valószínûnek látszik tehát, hogy a zsidó választóknak meg kell majd barátkozniuk jobban a két esélyes republikánussal, John McCain-nel és Mike Huckabee-vel is.
Kínzó kérdés: a közvélekedés - különösen Amerikában - úgy tartja, hogy soha nem volt még ennyire “Izrael-barát” elnöke Amerikának, mint George W. Bush. ün viszont azt hiszem erre lehet azt mondani, hogy “ilyen barát mellett már nincs is szükség ellenségre”. Mert végül is mi jót hozott Bush Izraelnek? A hangulat többnyire pesszimista és cinikus, patthelyzet van a Palesztinokkal, a Fallal véget vetettek mind a baloldali, mind a jobboldali “cionista álmoknak”, az alijának is vége, miközben a diplomás elit özönlik ki az országból. Bushék politikája nem vezetett sehova, a Közel-Kelet nem lett sem biztonságosabb, sem stabilabb, sem demokratikusabb. Csõlátó politikájukkal halatomra segítették a Hamaszt és felelõtlen háborúba hergelték 2006 nyarán az Izraelieket. A (kínzó) kérdés tehát az, hogy az ún. “Izrael-barát” jelöltek biztosan jót tesznek Izraellel? Biztosan a feltétel nélküli támogatásra van szüksége ennek az országnak? Biztosan jó az, ha az elmúlt évek politikáját folytatja az új elnök is? Konkrétan, policy szintre lefordítva: biztosan az a hosszútávú érdeke Izraelnek, hogy egy bantusztán-forgatókönyv valósuljon meg Palesztinában? Biztosan az a hoszútávú érdeke Izraelnek, hogy a palesztinok gyengék legyenek gazdaságilag? Biztosan az a hosszútávú érdeke Izraelnek, hogy Amerika milliárdjaitól függjön létezése a Közel-Keleten? Biztosan az az érdeke Izraelnek, hogy Amerika Irak után Iránban is belegabalyodjon valami córeszbe?
—
Kapcsolódó - linkek:
Hillary, Obama és a zsidó választók (Szombat)
Index Fehér Ház - Vote egyszer egy Amerika
Egy elefánt feljegyzései - Iowa
Tubisvát széderre kétféle fõétellel készülök, az egyiket vegáknak ajánlom, a másikat húsevõknek. Ez a vegetáriánus változat. Csalóka, mert egy pici szuffléformába rengeteg zsírdús sajt, és akár két mézédes füge is belefér, ami nagyon laktató. Lehet kanállal is enni, de akár bagettel is tunkolható, szerintem úgy az igazi.
Nem fontos camembert sajtot használni, kéksajttal is nagyon finom, sõt, kemény, érett, angol típusú sajtokkal is. Ha valaki ilyet használ, azt tanácsolom, hogy a mézet ne a fügére csorgassa tálalásnál, hanem a sajtra sütés elõtt. Nem fog csalódni!
Hozzávalók személyenként:
2 friss füge
12-20 dkg camembert sajt
1 dió
1 kk Maionesa Blanca (ennek hiányában kevés olívaolaj, petrezselyemzöld, esetleg fél reszelt fokhagyma)
A majonézt a szuffléforma aljára kentem, erre halmoztam a sajtot, megszórtam a durvára vágott dióval. Tetejére tettem a félbevágott fügéket, és 200 fokon 20 perc alatt megsütöttem. Az asztalnál friss borsot tekertem a tetejére, és meglocsoltam mézzel. Ha nincs otthon petrezselyem, használhatunk szárított csombort, vagy egy kevés rozmaringot is.
A mémet természetesen maga Tom “Xenu” Cruise indította el a kiszivárgott videójával, amelyben iszonyú tekintettel és eszelõs nevetéssel, dekódolhatatlan rövidítésekkel és végig furán tartott szemöldökkel beszél a szcientológiáról a Mission Impossible ismert zenéje alatt, valószínűleg toborzási szándékkal:
A mém futótűzként terjed tovább:
Ilyenkor már-már sajnálja az ember, hogy nem vagyunk térítő vallás. ;]
Két témában megkerülhetetlen a neve: ha minden idők legjobb sakkjátékosairól, vagy ha öngyűlölő zsidókról beszélünk.
’43-ban született zsidó anyától. Apja hivatalosan anyja első férje, egy német biofizikus, de sokak szerint egy másik fizikus, a magyar zsidó Neményi Pál a valódi apa.
Rengeteg kisebb-nagyobb sakksiker után az igazi áttörést 1972-ben érte el, amikor legyőzte az addig veretlen Borisz Szpaszkijt a döntőben, és ezzel sakkvilágbajnok lett. Mindmáig ő az egyetlen amerikai születésű versenyző, akinek ez sikerült. A hidegháború logikája szerint a hagyományosan orosz sakkelit legyőzéséért – a világbajnoki címen túl – azonnali hírnév és népszerűség járt.
1992-ben hatalmas médiaérdeklődés mellett újrajátszották a döntőt Szpaszkijjal Belgrádban. ’72-ben az „évszázad sakkpartijáról” beszéltek, most Fischer az „évszázad visszavágóját” nyerte meg.
Ugyanakkor ezzel elveszítette a jogot arra, hogy visszatérjen az Egyesült Államokba. A belgrádi pénzdíjas meccsen való amerikai részvétel ellentétben állt a háborús Jugoszlávia elleni gazdasági szankciókkal. Erről előre figyelmeztették Fischert, aki a hivatalos papírra szó szerint köpött.
A Rugelach maga a megtestesült askenáz álom! Szerintem sokkal finomabb, mint a flódni, de ez is csak évente kétszer kerül az asztalunkra. Egyszer Hanuka táján, egyszer pedig ilyenkor a tubisváti széderre. Sokan megijednek az elkészítésétõl, pedig nem annyira veszélyes a dolog, a titok a tészta pihentetésében van. A szakácskönyvek általában egy órát ajánlanak, de én úgy tapasztaltam, hogy az egész éjszakán át pihentetett tészta sokkal könnyebben kezelhetõ, nyújtható.
Mitõl tubisváti? Hát a sok-sok aszalt gyümölcstõl, amivel töltve van. Mivel a tésztája krémsajttal készül, érdemes nem elfelejteni, és a hús elõtt eszegetni belõle! :-)
A Rugelach eredetileg lengyel hanukai sütemény, és a receptje sokkal szerényebb, mint a manapság elterjedt amerikanizálódott változata. Krémsajt helyett egyszerûen egy pár kanál aludttejet, jobb esetben tejfölt kevertek a liszthez, egy kis cukorral, és dióval töltötték. Van, aki most is fele-fele arányban keveri a krémsajtot a tejföllel, de szerintem jobb lesz a végeredmény csak krémsajttal. Az amerikaiak szeretnek bele csokipasztillát sütni (mint mindenbe), de az csak ront az eredményen. Próbáljunk minél többféle aszalt gyümölcsöt tenni ebbe az ünnepi süteménybe!
A tavalyi évben is készült pár extra súlyos film, hirtelen nem is tudom eldönteni, hogy a “Night of the Living Jews” vagy a “Black Sheep” volt a riasztóbban vicces.
Mitchell Lichtenstein új filmje, a “Teeth” viszont ismét magasabbra emeli a lécet, veri a vérbárányokat és a zombi zsidókat is: groteszkségben, fekete humorban és igen, eszmei mondanivalóban is. A film (vagy akár a trailer) megnézése után a férfi macsóizmus már nem lehet a régi. A Sundance fesztiválon díjjal jutalmazott horrorfilmben ugyanis megvalósul a férfiak rémálma: a katolikus gimnazista lánynak egy szexuális zaklatás után fogak nõnek a vaginájában. Akár Philip Roth is írhatta volna a forgatókönyvet.
Teeth - “nincsen rózsa tövis nélkül”. A filmet ma mutatják be Los Angelesben és New Yorkban.
Vigyázat, a következõ négy nap folyamán három Tubisváti receptet is posztolok majd. Elõtte muszáj lesz bevásárolni. ün tegnap a Fõvám téri Nagycsarnokban voltam, és hatalmas meglepetésként ért, hogy a hús sokkal olcsóbb, mint a Lehelen.
Tubisvátkor gyümölcsöket szokás enni, fõleg az Izraelben is termõ fajtákból. Ha megtehetjük, együnk tizenhét félét, és próbáljunk meg minél több olyat választani, amit ebben az évben még nem ettünk. A receptekhez szükség lesz a következõ gyümölcsökre: ‘Tubisváti piacolás’ tovább…
Adam Sandler legújabb filmjében egy izraeli Moszad-ügynököt alakít, aki ráunva az állandósult közel-keleti konfliktusra kitalálja, hogy inkább fodrásznak megy New York Citybe. A filmet csak azért nem minõsítjük teljes blõdlinek, mert egyrészt nem láttuk még, másrészt kedveljük Adam Sandlert, már csak a Chanuka Song-os érdemei miatt is.
Harmadrészt pedig azért, mert a történet akár igaz is lehetne. Ugyanis valami nagyon hasonló történt a modern fodrászat megalapítójával, Vidal Sassoon-al is. Sassoon (akinek ez az igazi neve) zsidó családba született Londonban, kereken 80 évvel ezelõtt, 1928. január 17-én; apja görög, anyja ukrán zsidó volt. Húszéves korában jelentkezett önkéntesnek egy izraeli Palmach-különítménybe, hogy fegyveresen harcoljon a Függetlenségi Háborúban. Hazatérve London zsidónegyedében vette fel a harcot a helyi fasiszta keményfiúk ellen: utcaharcosként, az antifasiszta “43 Group” tagjaként is már tisztelet õvezte. A verekedések közben kitanulta a fodrászmesterséget egy kis szalonban London zsidónegyedében. Annyira tehetséges volt, hogy egyetemre aztán már New Yorkba járhatott és - ahogy Zohan a filmben - végül mégis a fodrászat mellett kötött ki. Egy csapásra híressé vált a hatvanas évek elején, amikor minden hagyományt felrúgva a Bauhauson és geometriai formákon alapuló hajvágást alkalmazva rövid, “kubista” frizurákat kezdett vágni. Az egyenes formák ellenére természetes frizurák nagy elõnye a könnyû formázhatóság (”low-maintenance”) volt, a megújult rövid haj, majd a bubifrizura hatalmas siker lett. ‘Vidal Sassoon’ tovább…
Tavaly õsszel kicsit indignálódva, kicsit fejingatva vettem tudomásul, hogy egyik kedvenc szoftveremet, a zseniálisan addiktív Google Earth-öt már az amúgy (technológiailag) meglehetõsen low-end palesztinok is használják: házi barkcsálású rakétáik átlövéséhez.
Szerencsére nem kellett sokat várnom, hogy lelki világom, valamint fejem helyes mozgatási iránya helyreálljon: egy ausztrál mûvészcsoport most a Google Earth mûhold-felvételeit használta fel bibliai-ihletettségû képek elkészítésére. A kattintás után a szenzációs képek - ha kis segítség kell az azonosításhoz, hagyja az egérkurzort 1-2 másodpercig a képek felett.
A JP eddig is szorgalmasan beszámolt a LEGO-kultusz újabb és újabb hajtásairól. Bemutattuk a Lego-bibliát és a lego-koncentrációs tábor system-et, most pedig itt vannak a Lego-celebritik!
Kattintás után még több LEGO celebrititás, köztük zsidók is (de nincsenek felül-reprezentálva).
