A hazai zsidó közéletben, rendszerváltás ide, demokratizálódás oda, az az úgymond “természetes” állapot, ha és hogy az egyes vallásos áramlatok egymást megkérdõjelezõ, diszkreditáló (v)iszonyban állnak. ‘Együtt-mûködés’ tovább…
Monthly Archive for 2008. február.Page 2 of 3
Mikor megírtam a véleményemet a Lubavicsi oviról, azt gondoltam, hogy nagyon sok negatív hozzászólás érkezik majd, olyanoktól is, akiknek oda jár, vagy járt a gyereke, és olyanoktól is, akik soha nem adnák oda a csemetéjüket, mert mondjuk nem szimpatizálnak Köves Slómóval. Nem így történt, és ennek nagyon örültem. Gyorsan fel is hívtam pár ismerõsömet, hogy õk is írjanak arról az intézményrõl, amit választottak. Jó véleményekre számítottam.
Teljesen ledöbbentem azonban a válaszoktól! A szülõk 2008-ban nem akarnak, vagy nem mernek beszélni.
Nem merik elmondani, hogy az óvodában ahová nagy bizalommal íratták a gyereket, amiért komoly pénzeket fizetnek havonta, nem törõdnek a kicsik igényeivel. Kevés az óvónõ, rosszul érzi magát a szülõk többsége, mert nem találnak partnerre a vezetõségben.
Nem merik elmesélni, hogy a 12-14 éves lányukat nem lehet elengedni osztálykirándulásra, mert nem csak a diákok részegednek le botrányosan, hanem a tanárnõ is!
Nem akarnak arról mesélni, hogy a 12 évfolyamos iskolában nagyon jó volt az ovi, tûrhetõ az általános iskola, rettenetes a gimnázium. Pár diák szó szerint terrorizálja az osztálytársait, megalázza õket az interneten nagy nyilvánosság elõtt, tanítási idõ alatt, az iskola szerverét használva. Mindezt az iskola tudtával, cinkos hallgatásával.
Vagy a másik gimnázium, ahol a fiatalok szinte rettegnek az igazgatótól!
Sõt, van olyan hely, ahol azt mondták a diákoknak, hogy lehet szombaton nyugodtan utazni a villamossal, csak meg kell bizonyosodni róla, hogy a vezetõ nem zsidó. :-) (üs mégis hogyan?)
‘Félelem és reszketés a zsidó tanintézményekben?’ tovább…
Elementáris erõvel bolygatta meg a zsidó közéletet az index.hu szerint a KDNP. Semjén Zsolt pártjának ugyan szavazói még nincsenek, de izraelita mûhelye már van. Egyelõre nem tudni, hogy többrõl van-e szó annál, hogy “egy rossz politika túszként löki maga elé Schwarcz bácsit és Weisz nénit“, lesz-e bármilyen valós funkciója a “mûhelynek” (túl a nyilvánvaló szándékon, hogy az antiszemita vádak elleni villámhárítóként funkcionáljon Semjénék számára).
Legközelebb Párizsból jelentkezem.
(Nem, nem disszidáltam, csak két hétre megyek.)
Tippeket szívesen várok!
Ez az eredetileg tagine-ban készült kofta marokkói recept, de szinte minden zsidó szakácskönyv feldolgozza valamilyen formában. Valóban nagyon finom, és kevés ettõl látványosabb étel létezik, amit húsz perc munkával össze lehet dobni.
Birka, és borjúhús keverékébõl készítettem, mert nem sikerült kecskét vennem. Ha valaki hozzájut fiatal kecske húsához, esetleg gidához, akkor jusson eszébe ez a recept.
‘Egyszerû kofta’ tovább…
Record of the Year, Song of the Year, Best New Artist, Best Female Pop Vocal Performance, and Best Pop Vocal Album. Tarolás na.
Mikor volt a legutóbbi alkalom, amikor a Palesztin-területekrõl *nem* háborús imágókat látott?
.
..
…
Naugye.
Ma van Darwin-nap: épp 199 éve, 1809. február 12-én született Charles Darwin, az elegáns és nagyívû evolóciós elmélet apukája. “A fajok eredete” alapjaiban rengette meg a világot: nagy szavak ezek, de tény, hogy sem a tudományos, sem az egyházi élet nem maradt ugyanolyan utána.
Az közismert, hogy a kereszténység számára Darwin nagy tüske volt és nagy tüske is maradt, ami nem túl meglepõ, miután úgy tûnt, hogy Darwin elmélete eltörölte a határt az ember és az élõvilág többi része közt. Az ún. kreacionisták elõszeretettel tolják félre Darwint (”ez a Darwin azt mondja, hogy az õsapám majom volt, de õ maga majom”) és ezt korántsem csak marginális pozíciókból teszik.
De mit mondanak a zsidók, mit mondanak a zsidó vallási élet vezetõi Darwinról és a “fajok eredetérõl”?
Talán meglepõ, de a zsidó vallási élet fõ áramai már közel száz éve meglehetõsen “konfliktusmentesen” kezelik a darwini evolúciós elméletet és annak minden filozófiai, teológiai implikációját. Az amerikai modern ortodoxia fellegvárában például, a new yorki Yeshiva University-ben a kezdetek óta tanítanak modern biológiát és evolóciótant is. A teljes para-mentességét a legjobban talán az a 2006-os eset szimbolizálja, amikor az egyetem az Amerikai Természetrajzi Múzeumban rendezte meg az éves nagy adománygyûjtõ eseményét - dinoszaurusz csontvázak és õsember makettek társaságában!
Mind a Modern Ortodox, mind a Konzervatív, mind a Reform irányzatok konzisztenciát látnak az evolucionista elméletek és a zsidó Hagyományok között. Az ultra-ortodox irányzatok azonban elutasítóak: õk a teljes zsidóság kb. 10%-át képviselik.
Tordai “TEDD KI AZ ASZTALRA!” Péter ingatlanfejlesztõ cégének beruházásában jövõ hónaptól hatalmas ingatlanprojekt indul a Dohány utcai zsinagóga mellett. Amit sokan lakótelepnek és a zsidónegyed rombolásának hívnak, azt a beruházó “rehabilitációs mintaprojektnek” nevezi.
A hg.hu most két részes cikkben tár fel, szaglászik körbe, jár körül:
1. rész: Luxuslakások a zsinagógánál
2. rész: Semmit a szemnek
A JP hümmög, ha bajsza lenne, dörmögne is.
Fordulj ki a Klauzál térrõl, vagy csak andalogj be a Dob utcán a Deákról a körút felé – Spinóza, Kõleves, Ellátó, Sark (nyugodjon békében), Fészek, mind megvolt már? Nyújtsd ki a lábad, kapd el a wifit, és ülj fel a reggeare a Bar Ladinoban.
Az utcafront nem csalogat rámenõsen, egy állítás, hogy bemész: Bar Ladino.
Ladino: zsidó-spanyol nyelvváltozat, a mai napig él, kb. 110 ezren beszélik szerte a világon a Balkántól Amerikáig. A középkori Spanyolországból kiûzött zsidók vitték magukkal, szinte egyetlen kincsként.
Hét ker, új hely: megszokott már. Az sem lep meg, büszke pestiként, hogy meglep. Mediterrán lenne a Bar Ladino, azt nem mondanám. Belépek és elsõre valahol Nyugatabbra érzem magam, fenszi tapéta, aranyló csillár és lüktetõ reggae. Majd körülnézek lassan, detektálnom kell, mi az, amitõl mégis megint itthon vagyok. A jó öreg szódásüveg, kávédarálók, hegedû, Singer és társaik, egy igazi pesti család hagyatéka itt-ott, amott mind rámköszönnek, igen, itt vagyunk mi is, jólesõ meleg érzés, bólintok nekik, jól van kedveseim, akkor most kávézok egyet veletek. Közben a konyhában rotyog a gyerekkor izû napi menü, ha nem kérnék a világiból ott a falon. Széles asztalok, nagy tér, nem kell megfulladni, sem a hely-, sem a levegõhiánytól. Bátran hívom ide, akivel tárgyalnék, csak feldobom a gépem a netre. Kiállításmegnyitó, koncert, és szombattól tánc is van az üdítõ zöldben, az alagsorban, ha támadna a kedv.
Bar Ladino, VII. Dob utca 53., www.ladino.hu
Ma a Mumokban jártunk Stimm Elmával és megnéztük a (rendesen) odabaszós Kína-kiállítást és még egy új frigómágnest is beszereztünk:
Ez a csodálatos insight állitólag George Bernard Shaw-tól származik. Ez lesz a JP új “moderálási alapelve”. (A részelvek változatlanok.)
A banános süteményt általában mindenki ismeri, mert nagyon egyszerû, olyasmi, mint egy bögrés süti, csak már egy kicsit unalmas. Tegnap este a Shadai családot vártam vacsorára, és valami könnyû desszerten gondolkoztam egész nap, amikor megláttam a három barnulásnak indult banánt. Kicsit feldobtam az unalmas banán süteményt, feltekertem, és megtöltöttem Philadalphia sajtkrémmel, mert az ugye mindenbe jó.
Valóban nagyon finom lett, de könnyû desszertnek semmiképp nem nevezném, van benne szénhidrát, és zsír is bõségesen, talán pont ettõl lett olyan jó. Vagy csak a bûnös élvezet miatt ízlett ennyire?
‘Sajtkrémes banántekercs’ tovább…
Sokaknak fájt, hogy tavaly márciusban végleg eltûnt a klasszikus, fekete hátterû JP. Most jó hírem van a black background fetisisztáknak és a magyar nyelvû zsidó blogok kedvelõinek: debüttált a Kuszkusz Klán, a Marom közösségi blogja. A Flash-animációs fejléc ismerõs lehet a “Nice Jewish Girls Go Bad” fanatikusoknak (mint én), remélem majd a humor is legalább ennyire gyilkos lesz:
A JP online közösségként indult és idõvel offline társasággá is alakult. A Marom alapvetõen és mindenekelõtt egy offline társaság, kíváncsi vagyok, hogy sikerül-e átültetni ezt a közösséget egy blogra. Hajrá! Ja, és kérünk RSS-t.
Láthattuk tavalyelõtt jónéhányan a JP-n, hogy milyen is az úgynevezett izraeli-palesztin konfliktus egy Tel Avivban élõ izraeli zsidó fotós lencséjén keresztül. Brutális:
Tavaly, Annapolis környékén azt is láthattuk, hogy milyen ugyanez a kérdés pár “galamb” politikus és civil békeaktivista lencséjén keresztül. Kicsit csöpögõs (de rokonszenves):
Egy új dokumentumfilmnek köszönhetõen most azt is megtudhatjuk, hogy miképp látják az ott élõ gyerekek - arabok és zsidók, izraeliek és palesztinok - ugyanezeket a kérdéseket. Promises, azaz Ígéretek a címe:
A YouTube-on elérhetõ a teljes dokumentumfilm, 16 részre vágva (1. rész, 2. rész, 3. rész… többi 13 rész)
[Köszönet Matthieunek a linkekért.]
Mióta megláttam Orosz Peti posztját a Jiddise Máméról, folyamatosan figyelem magam, nehogy én is az általános hibákba essek. Pedig épp ezt teszem. Tudom, hogy szörnyû vagyok, mi lesz harminc év múlva?! :-) Emlékeztem egy régi könyvre, amit vasárnap sikerült is elõásnom a padlásról a témában: Dan Greenburg, Mindenkibõl lehet jiddise máme. Vicces olvasmány, szerintem mindenki felismeri benne saját édesanyját, anyósát, nagyanyját. Ha szembe jön az antikváriumban, érdemes megvenni, sõt, anyák napjára elõjegyeztetni is. Addig is egy pár sor a könyvbõl:
„Soha semmit sem szabad kidobni, ami késõbb még jól jöhet. (üs mi az, ami nem jöhet jól?) Példák:
(1) ajándékok csomagolópapírja, szalagja
(2) papírzacskó a közértbõl
(3) használt, gyûrött alumíniumfólia
(4) parafa dugó
(5) bélelt falú boríték bélése
(6) ócska újságpapír
(7) lekvárosüveg
(8) konzervdoboz
(9) mûanyag üdítõs üveg
(10) minden rendû és rangú spárga
‘Jiddise Máme’ tovább…
