A JP blográdió 2004. december óta működik, jelenleg 69 számot csöpögtet a vájtfülekbe, rotálva.
Monthly Archive for 2008. április.
47 évvel ezelőtt ezekben a napokban a zsidó közvéleményt két ügy is alaposan megrázta. Az egyik Adolf Eichmann pere volt Jeruzsálemben: a Holokauszt “mérnökének” tartott volt SS alezredest emberiség-ellenes bűnökkel fogták perbe; Eichmann neve 4-5 millió zsidó halálához volt kapcsolható.
A perrel nagyjából egyidőben durva antiszemita hullám söpört végig Európa egyik demokratikus államában, a Konrad Adenauer kancellár kormánya vezette Nyugat-Németországban. Mindössze másfél évtizeddel a hitleri birodalom bukása után úgy tűnt, hogy ismét felütötte fejét a nácizmus réme. Rettenetes hírek borzolták a zsidók ideigeit: zsinagógákat és temetőket gyaláztak meg, horogkeresztek jelentek meg házfalakon és sírokon, zsidó vezetők, rabbik kaptak antiszemita fenyegető leveleket. A kommunista kelet-németek azonnal rámutatak: lám-lám, a kozmopolita-imperialista Nyugat-Németországban még mindig tombolnak az ordas eszmék, míg a szocialista testvériségben élő Kelet-Németországban bezzeg az antifasiszta politika megszüntette a zsidóellenességet. Sokaban motoszkált egy “WTF”-érzés, de nem derült ki semmi érdemleges.
Egészen 1992-ig kellett várni. Ugyanis négy évtized múlva, az NDK és a Szovjetunió összeomlásával kiderült az igazság: az egész szart a Stasi, a keletnémet kommunista titkosszolgálat kavarta. Megtervezett akcióról volt szó, aminek a Nefelejcs-hadművet nevet adta a Stasi: így akarták lejáratni a rivális Nyugat-Németországot és így próbálták legitimitáshoz juttatni a saját rendszerüket legalább a baloldali értelmiség szemében. Válogatott módszerekkel hergelték a német társadalom antiszemita indulatokra fogékony részét éveken keresztül és szították az antiszemita indulatokat.
Itt vannak a vasárnapi brunch-ra készült ételek fotói. Sajnos több ételről nem sikerült fotót készítenem, amiért mindenkitől elnézést kérek, és ha más lefotózta volna, akkor nagyon szívesen pótolnám. Ilyen pl. a dinnyemagos-mákos kenyér, és a csokis cookie is. Kérek mindenkit, hogy aki a sajátjára ismer, az küldje el a receptjét a fuszereslelek (kukac) gmail (pont) com címre, a fotó számával együtt. Köszönöm!
A fotókat így lehet beazonosítani:
1, 2, 3, 4,
5, 6, 7, 8,
stb.
A JP gépház örömmel jelenti, hogy a mára már nagyon szükségszerűvé váló frissítések és javítások javarészt megvannak a JP motorján.
Ékezethibák egyes posztokban (akár nagy számban is) előfordulhatnak. Kérjük emiatt a türelmetek. Dolgozunk a tökéletes konvertáláson, de sajnos ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre látszik… :)
Ha bárhol komolyabb (aka nem ékezet) hibát találtok az oldal működésében, akkor pls posztoljátok nekem (csináljatok screenshotok és küldjetek emailt, amiben leírjátok, hogy mi a nem jó) » support@judapest.org
Ketten is megkérdeztek errõl a témáról a napokban, így egy külön posztot szentelek neki.
Kérdés: milyen lehetõségek vannak Izraelben bringás túrákra?
Válasz: Izrael egy bringás kánaán.
Bõvebben: Izrelben több száz kilométernyi bringázható út van, régóta léteznek bringás közösségek, szervezetek és kifejezetten jónak mondható a háttérinfrastruktúra (térképek, szállások) is. üvente több verseny, valamint szervezett hosszabb túra is van az országban. Az egyik legkalandosabb lehetõség az “Israel National Trail” végigjárása: ez egy 953 kilométer hosszúságú útvonal, amely észak-dél irányban szeli végig az országot (a Hermon hegytõl Eilatig), 20 nap alatt lehet teljesíteni - persze csak jó kondiban és szerencsével. Ez egy klasszikus útvonal, amelyhez ma már rengeteg térkép, GPS szoftver és egyéb kapcsolódó szolgáltatások is vannak (pl. olcsó szállások, túravezetõk stb.). Eredetileg nem bringatúrákra alakították ki ezt az útvonalat, de az adaptálás már évek óta folyik (”The Israel Bike Trail“), mára úgy tudom ez be is fejezõdött.
Az Israel Bike Trail atyja Jonathan Lipman, egy brit zsidó fickó, aki a kilencvenes évek elején alijázott Izraelbe és azóta szervezi kint a bringás életet. Számos más túrát is vezet, rövidebbeket is, mint a 20 napos, brutális “Israel Bike Trail”. Vannak 4, 5 és 6 napos túrái is. Jon Lipman email címe: lipman@barak-online.net, a legegyszerûbb írni neki.
Remélem mindenki látta már a Brian élete címû angol filmet - legalább egyszer. Azok kedvéért, akik mégsem, felelevenítem az egyik zseniális jelenetet. A helyszín és idõpont: a rómaiak által megszállt Júdea, nagyjából idõszámításunk harmadik évtizede. Szereplõk: zsidó szabadságharcosok, zelóták, másként-gondolkodók, akik hangosan vitatkoznak és alázzák a rómaiakat… illetve csak aláznák.
- Mert mit kaptunk mi a rómaiaktól?! - teszi fel egyikük a retorikai kérdést nagy vehemenciával.
- Hát, a vízvezetékeket - jön a nem várt válasz valakitõl.
- Na jó, de a vízvezetékeken kívül?
- Például az utakat - felel bátortalanul egy másik.
- Akkor az utakon és a vízvezetékeken kívül mit adtak nekünk?! - bõszül fel a kérdezõ.
- Az öntözést.
- Oké, elfogadom. De mit kaptunk tõlük az utakon, a vízvezetékeken és az öntözésen kívül?!
- Megszilárdították a közrendet, bevezették a rendszeres oktatást és a gyógyítást…
- Rendben, de az utakon, a vízvezetéken, az öntözésen, a közrenden és a rendszeres oktatáson meg a gyógyászaton kívül MIT ADTAK NEKüNK?! - hörr-hörrgött a fõ forradalmár.
Íme a jelenet:
És hogy most ezt miért elevenítettem fel? Mert a net sötétebb szegleteiben most kering egy iromány egy bizonyos floridai Hans Schmidtõl, ami szerintem tisztára olyan, mint e jelenet paródiája, pepitában. Hans Schmidt (aki feltehetõen egy vén német náci Floridában) lajstromba veszi, hogy mi mindenre “nincs szüksége” Amerikának a zsidóságból. Ez a lista valójában egy alapos “best-of”, az derül ki ugyanis belõle, hogy Amerikában nem túl sok dolog maradna, ha elûznék a zsidókat.
Olvassák el Hans Schmidt “Brian Élete” paródiáját és kacagjanak velünk!
Tegnap délelõtt került sor az elsõ JP brunchra - azaz gáblira -, amit a Fûszer&Lélek bloggal közösen szerveztünk. Az ebédbe nyúló vasárnapi reggeli Pest legberlinibb helyén volt, a Mikszáth Kálmán-téri Lumen Galériában. Mivel több, mint hatvanan voltunk gyorsan kirajzottunk elõször a galéria elé, aztán késõbb már az egész teret megtöltöttük. A brunchot lényegében piknikelven szerveztük, így mindenki hozott (vega) ételeket a közös asztalra: fantasztikus ételeket, mindenki nagyon szárnyalt ezen a téren is tegnap. (Hamarosan felkerülnek fotók ezekrõl - na meg persze rólunk.)
Fél tíz és fél három között folyamatosan érkeztek a barátaink, a JP és F&L blogok olvasói, régi és új ismerõsök. Sokakkal most elõször találkoztam élõben, ami külön öröm volt. Héló. üt órán keresztül kóstolgattunk és beszélgettünk, kávéztunk és napoztunk, Matisyahut hallgattunk és tunkoltunk. Ennél jobb vasárnapom régen volt - köszönet mindenkinek!
Repeta? Legközelebb egy hónap múlva lesz újra ilyen brunch!
Ön most levert és szomorú, mert lemaradt errõl? Iratkozzon fel a JP hírlevélre: az offline programokról ott adunk mindig hírt.
Ha már Shabat, gondoltam, megnézem végre a Hebrew Hammert - régi hiányt pótoltam vele, itt éktelenkedik a gépemen már régóta.
Zseniális. Na nem olyan értelemben, hogy a Cannes-i fesztiválon díjaznák, vagy oszkárt kapna, nincsenek benne “nagy” színészi alakítások, sem egetrengetõ sztori. Zsidó. üs végre nem a Woody Allen-féle vonal, hanem teljesen más.
Persze az alap a JP-n már posztolt kocsmás jelenet (ahol persze Hebrew Hammer sékellel fizet, höhö), mégis nekem az tetszett a legjobban, amikor a Jewish Justice League (ahol van felelõs a zsidó médiaösszeesküvésért, viszont üres a szék a “zsidó sportoló” névjegy mögött) beléptetõ rendszerénél “nyavalygás-skála” is volt: ez is a sztereotípiákra játszik rá. Jól. (Három fokozat volt, “buddhist”, “dying” és a harmadik, pirosan villogó: “Jewish”.)
A másik a szolíd liberalizmus-fika, amikor a csajszi megkéri Adam Goldberget, hogy mondjon neki csúnyákat. Hebrew Hammer ugyanis nem a meghúzódó, gyáva, saját vallását is fikázó libsi zsidó, hanem vallásos, konzervatív és macsó. Annyira hagyománytisztelõ, hogy tûzharc közben elejti a fegyverét, és lefekszik aludni - hiszen Sabath van.
A harmadik pedig a végsõ csatában a “Jewish Guilt” jelenet, azaz a “zsidóság csodafegyvere”, a bûntudatkeltés, nagyon ott van.
Tehát itt is rájátszanak keményen a sztereotípiákra (zavartság - állandóan hadar, zsidó világfájdalom, bûntudat, stb.), de mégis máshogy. Különben én csípem a sztereotípiák kifigurázását, akárki akármit mond is.
Remek fricska, minden irányba. Na jó, az elején a “gentile”-os megjegyzés talán kicsit erõs. De mindent összevetve rendben van.
*Shabat Shalom, motherfuckers.*
–
A szerzõ reakciós.
Kornis Mihály író a Népszava vs. Gój Motorosok vitával kapcsolatban egy nyílt levelet küldött el a JP-nek, melyet az alábbiakban szó szerint közlünk.
—
Köszönöm Andrassew Ivánnak
neked, csak távolról ismert, mégis közeli barátom, amit értem s mindazok védelmében teszel, akiket aljas támadás ér. Néhány hete higgadtan szembesítetted B.Zs. urat ellenem folytatott több évtizedes uszítgatásainak mocskos okaival. Ugyan nem szorulok védelemre, mert szavam és könyveim õrködnek felettem, de azért nagyon jólesett, hogy te vetted a fáradtságot és elmondtad neki, amit én már egyébként egyszerûen elfelejtettem: hogy miért is kell nekem minden Orbán-hatalomátvétel környékén elviselnem, hogy õ szavakkal megpróbáljon leköpni. Kitüntetésként fogom fel különben ezt a pogány rituálét, az Egy Igaz Isten tudja, hogy miért. Te pedig Iván, nagyszerû ember vagy, bátor és talpig férfi. De meg kell értened, hogy én nem csak antifasiszta vagyok, hanem antikádárista is. Tudod, én írtam a Kádár-könyvet. Torkig vagyok már a szellemi utódaival a magyar baloldalon éppúgy, mint a jobboldalon. Példaképem Angyal István, a Tüzoltó utcai felkelõk parancsnoka, akinek nõvérét az auschwitzi tábor szeme láttára akasztották fel a náci pribékek, õt magát pedig 1958 végén Kádár János pribékjei. Nem tüntetek együtt a náciveszély ellen a Kádár rezsím szolgalelkû tollnokaival. Nem tüntetek együtt egyik csahos falkával a másik ellen. Ezért nem leszek ott az általad szervezett, keddi demonstráción. Téged hõsnek tekintlek továbbra is, de már megtévesztett embernek – akit az MSZP propagandistái praktikusan felhasználnak, cinikusan és könyörtelenül. Alig várom, hogy egy, a mai vezetõik nélkül felálló politikai mezõny végre rendbetegye az ország dolgait és megszüntesse a felülrõl szított polgárháborús hangulatot.
Szeretettel üdvözöl,
Kornis Mihály
Pest, 2008. április 27.
Természetesen dolgozik. Tommy Ramone – a Bajcsy-Zsilinszky út híres szülötte, akinek a világ a hey-ho let’s gót köszönheti – az Ontario tartománybeli Peterborough város Legendary Red Dog Tavern kocsmájában lép fel mint az Uncle Monk zenekar énekese-bendzsósa. Ramone a Toronto Starnak adott tegnapelőtti interjújában elmondta, hogy azután is hallgatott magyar népzenét, miután családjával az Egyesült Államokba költözött, és hogy ennek valószínűleg köze van az Uncle Monk zenei irányához – a bluegrass is népzene, csak amerikai, az Appalache-hegység ír és skót származású népe játssza. „De a Ramones zenéjébe valószínűleg több magyar elemet csempésztem, mint az Uncle Monkéba” – teszi még hozzá. Kapcsolódó: Mesterházy Lili 2004-es interjúja Tommy Ramone-nal az Indexen.
Uncle Monk: Claudia Tienan és Tommy Ramone
Uncle Monk: Long Gone (02:36)
Szerencse, hogy már ilyen késõn jön be a szombat, mert így van idõm feltölteni a heti betevõt.
Aki sokat jár piacra, az biztosan észrevette, hogy a spárga-szezon kellõs közepén járunk. A Lehelen 280 forint egy csomag friss, roppanós, nem fás zöld spárga, és ugyanennyi a szintén friss, de kicsit fásabb, kesernyésebb fehér fajta. A zöld annyira finom, friss, hogy kevés párolás után kitûnõ köret egy szelet hús mellé, a fehérbõl pedig nagyon finom leves fõzhetõ. Tovább is van››
Nekem ez kimaradt, de ha most újra 15 éves lennék, akkor azt hiszem semmiképp sem hagynám ki.
(A videón a Somer madrichokat látjátok. Úgy képzelem, hogy nagy az átfedés a Szarvasi Táborral.)
Úgy tûnik az élet csupa pezsgés és innováció a 6. születésnapját ünneplõ iWiW házatáján. Egyik informátorunk hívta fel a figyelmünket arra, hogy az iwiwes profiloldalakon a ikonok között hamarosan megjelenik egy praktikus - és régóta várt - új szolgáltatás: immár egy kattintással felnyomhatjuk ellenségeink teljes személyes profilját - méghozzá feed-ként - a Kurucinfóra! A feed a személyes elérhetõségeken (telefon, email, lakcím) kívül tartalmazza a felhasználó képeinek id-jét, képaláírását, a thumbnailt és a felbontást is.
Lehet, hogy az iWiW egy Facebook-szerû MiniFeed-megoldásban is gondolkozik? Ki tudja. A JP mindenesetre üdvözli az európai értelemben vett Web2.0-es új szolgáltatást az iWiW-en.
