Monthly Archive for május, 2008

Az Encounter csoport szervezésében vettem részt egy kelet-jeruzsálemi körutazáson. Ez a csoport kifejezetten rabbinövendékeknek, judaisztikai oktatóknak és diákoknak hoz létre találkozásokat palesztin NGO szektorban dolgozó vezetőkkel és személyekkel. Legtöbbször nem mutatják be az izraeli álláspontot, mert Izraelben élő zsidóknak számos más szervezet teszi lehetővé annak megismerését. Általában Betlehembe vagy Hebronba utaznak két napra a csoportok, az utóbbi városban mind az arab, mind a zsidó lakosokkal van találkozás. A múlt héten viszont új célként Kelet-Jeruzsálemmel ismerkedtek a résztvevők. A csoport körülbelül harminc főből állt, akik főleg amerikai női rabbinövendékek és oktatók voltak.

Volt egy európai is, egy kis országból. Én.

Első állomásunk Hajj Ibrahim Abu El-Hawa otthona volt az Olajfák hegyén. Ibrahim bácsi egy nagyon kedves, beszédes arab. Tagja a Jerusalem Peacemakers csoportnak, akik rengeteget tesznek a vallásközi párbeszédért a Szentföldön. Elbeszélése szerint a családja ezernégyszáz éve él különböző megszállások alatt a hegyen, és ő még most sem polgára a világ egyetlen államának sem. Bárhova megy a világban, piros kafije-ben és fehér tógában látható. A bejegyzés folytatódik! ››

Bradley Burston kítűnő írása a HaAretz-ben arról, hogy miért is válhatnak a palesztinok a közel-kelet kurdjaivá vagy indiánjaivá. A JP hamarosan lefordítja magyarra is, addig is angolul:

For my Palestinian friends, with sadness:

I understand why you long ago came to believe that time was on your side. I understand the many factors, demographic, cultural, historic, geo-political, which have served to reinforce that belief, the strong conviction that Palestinian statehood was inevitable, inalienable – in every sense, a matter of time.

I understand why you have come to believe that the state of Israel is merely the latest in a long series of fleeting colonial episodes, that its roots are elsewhere, its strength is illusory, its endurance eroded, its spirit broken, its future dim. I understand that you believe you can wait these people out, wear them down, outfight them and out-believe them and out-populate them and, in the end, take them over.

I understand that you believe that rockets and mortars from the north, south, east, and, eventually, west, can depopulate and peel back and obliterate the borders of pre-1967 Israel until there will be no need to agree to a Jewish state on those borders, no need to compromise on refugees, Jerusalem, settlements, no need to talk, no need for self-scrutiny and reconsideration, no need to bend.

I understand that you believe that this is your right, religiously, morally, politically. I understand why you believe that you can wait.

But this month, three generations since 1948, since your Nakba, this is what I ask you to consider:

Your time is running out.

A bejegyzés folytatódik! ››