Negyven évvel ezelőtt volt “1968″. 1968 nem csupán egy dátum: “1968″ egy ikon, egy majdnemforradalom szimbóluma. Emblematikus dátum. 1968-ban borult a bili: egy generációnak lett (nagyon) elege a fennálló rendszerből. Elegük lett a háborúból (Vietnám), elegük lett az üresnek tartott jóléti-fogyasztói társadalomból, elegük lett a represszívnek érzett tekintélyelvű struktúrákból, elegük lett a béklyónak gondolt társadalmi intézményekből (monogám-heteroszexuális házasság, hagyományos nemi szerepek, kapitalista munka/piac, egyházak és vallás). 1968 világméretű mozgalom volt. Nyugat-Európában és Amerikában a vietnámi háború és a kapitalista-konzervatív világrend elleni tiltakozások álltak a középpontban, francia Kanadában a nemzeti kérdés került napirendre, Lengyelországban és Csehszlovákiában pedig a létezőkommunizmus ellen (az “emberarcú szocializmusért”) harcoltak. A közös pont: főként huszonéves fiatalok lázadtak egy olyan világgal szemben, amelyet szüleik hoztak létre a II. világháború után és amelyet elviselhetetlenül képmutatónak tartottak. Minden mai “lázadás” apukája (és anyukája!) 1968: a mai neokonzervatívok is az ő köpönyegükből bújtak elő.
1968 Párizsban, San Franciscoban, Chicagóban vagy Berkeleyben baloldali majdnemforradalom volt: az alapjaiban kérdőjelezte meg a Rendszert. Forradalmi volt: nem csupán az aktuális kormányzatot vagy akár az egész politikai rendszert utasította el, hanem a társadalmi berendezkedést, az egyén és közösség szerepét, a nemek hagyományos szerepét: tehát az egész fennálló kultúrát és életmódot. A 68-asok radikálisak voltak: a tradicionális élet- és értékrendekhez köthető közösségeket, intézményeket keményen kikezdték, a régi rend maradványait is igyekeztek eltávolítani és lerombolni. Tovább is van››










