Monthly Archive for 2008. június.

Melegek, zsidók és a társadalmi távolság skála

Előzmény-poszt: meleg téma (637 komment)

Pár hete Shadai felkért, hogy mint zs-legenda és tabu-felelős, írjak a zsidóság és a homoszexualitás viszonyáról a rövid időre megtiltott, aztán engedélyezett meleg felfonulás kapcsán. Hát őszinén szólva sokat nem tudok a kérdésről, mert 1) eleve nem nagyon izgat a meleg-nem meleg kérdéskör (legutóbb 19 évesen izgatott, amikor életemben először láttam római tógákban csókolózó fiúpárt egy londoni bárban); 2) ortodox gimnázium volt diákjaként még a hetero szex is nehézkesen merült fel; képzelem mi lett volna, ha az azonos neműek szerelmi életéről faggatjuk az egyszem vallástanárunkat.
‘Melegek, zsidók és a társadalmi távolság skála’ tovább…

A hatvan éves legenda

Igen, idén hatvan éves. Nem, nem Izraelről beszélek.

Ez a legenda gurul és hatvan éve csal mosolyt az arcokra. Nem kacsa, a kacsáról lesz szó. Egészen pontosan a Citroën 2CV névre hallgató autójáról.

Ez a kocsi a legek autója, azzal kezdte, hogy a bemutatása és a gyártás között talán a leghosszabb idő telt el az autógyártás történetében. 1938-ban mutatták be és 1948-ban kezdték el gyártani. Az a fránya II. világháború, ugye. A világháborút a néhány prototípus szétszerelve töltötte, különböző fészerekbe, pincékbe rejtve, nehogy a nácik felhasználhassák. Kalandos kezdés egy kedves kis autónak.

1948-tól 1990-ig gyártották az autót, egészen pontosan 3.872.583 darabot. Ezen kívül gyártottak még 1.246.306 darab camionette névre hallgató teherszállító változatot is.

Továbbá még pár millió egyéb változatot, mint például 1.840.396 darab Ami-t, a kacsa újraöltöztetett verzióját, 1.400.000 Dyane-t, 253.393 Acadiane-t és 144.000 Mehari-t (ezek mind-mind a kacsa technikájára épülő autók voltak).

Az összesen 8.756.678 autó. (Persze az igazi leg a VW bogár a maga 21.529.464 darabjával).
Amikor az autót tervezni kezdték, a feladat az volt, hogy négy paraszt meg egy zsák krumpli eljuthasson 60km/h órás sebességgel és 100 kilométerenként 3 liter benzinnyi fogyasztással a vásárba úgy, hogy közben a szakajtó tojás nem törik össze a földutakon. Sikerült, megszületett a kacsa. A sajtó persze leszólta, amikor bemutatták (csúfolták szardíniásdoboznak, négykerekű esernyőnek), de a célközönség, a vidéki franciák imádták, ahogy később az egész világ is.

Nézegessetek kacsaimádókat, valamint azt, hogy miért nem törik össze a tojás a földúton sem (Totalcar TV, 21. adás, 2003. január 25.).

‘A hatvan éves legenda’ tovább…

Meleg téma

Már hetek óta jár a fejemben ez a téma, de a csütörtöki Molotov-támadás óta úgy érzem, hogy kell írnom erről. A meleg témáról. Vadjutka is írt egy bejegyzést, ő a “zsidó-aspektussal” foglalkozik, azzal, hogy a különböző zsidó irányzatok (ortodoxia, neológia, reform stb.) hogyan közelítenek pl. a meleg párok közötti házasság kérdéséhez (sokféleképpen, vannak konzervatív és liberális felfogások is a zsidó hagyományon belül).

Én most máshonnan közelíteném meg a kérdést; az alábbi gondolatokat tenném ki a JP piknikasztalára:

1. A szerbiai, romániai vagy szlovákiai “magyargyűlöletre”, azaz magyarellenes xenofóbiára adekvát válaszreakció a “magyar büszkeség”; a magyar identitás, kultúra és öntudat megerősítése és ennek kifelé történő demonstrációja. Az antiszemitizmusra és az erőszakos asszimilációs stratégiákra adekvát válaszreakció a pozitív zsidó identitás megerősítése és ennek kifele (a nyilvánosság fele) történő kommunikációja. Ugyanígy teljesen adekvát válaszreakció a homofóbiára a meleg büszkeség. A nem heteroszexuálisnak született honfitársaink joggal várják azt el, amit mi is minimálisan elvárunk a saját létünkkel, identitásunkkal kapcsolatban: elfogadást és egyenjogúságot.

2. Gyakori érv a melegek felvonulása ellen, hogy az “exhibicionista”, “magamutogató” és “provokatív”. Szerintem is az. De ugyanezt elmondhatjuk a legtöbb felvonulásról, menetről és parádéról, a Budapest Parádétól kezdve a Critical Mass-en és az Élet Menetén át a Szent Jobb-körmenetig. Ezeknek az utcai vonulásoknak épp az a lényege, hogy megmutassák magukat a résztvevők, hogy exhibicionálják magukat a többség előtt. Ízlésekről van szó, arról meg lehet, de nem igazán érdemes vitatkozni. A CM a kopaszmerciseket akasztja ki, a Szent Jobb Körmenet Tóta W-t. Különösen nem érdemes ízlésbeli érvek mentén fenntartásokat megfogalmazni olyan durva kettős mérce mellett, ami ma “prüdéria-ügyben” Magyarországon fennáll: hazánkban senki sem dobál tojásokat Kovi Kovács Istvánra (aki pornófilm-producerként a hazai mainstream média gyakori szereplője lehet), vagy a UPC-re (mely cég egy csomagban értékesíti a családi-gyerek csatornákat az “erotikussal”), de a Budapest Parádéra sem (ahol heteroszexuális paneltáltosok “vonaglanak” exhibicionista módon szar, lakossági techno zenékre).

3. Másik gyakori érv a melegek felvonulása ellen az szokott lenni, hogy “a szexualitás magánügy”. A melegek és más civilek viszont épp azért vonulnak (tüntetnek), hogy az lehessen, hello. Ma ugyanis ezt a magánügyüket, szexuális másságukat nem tudják Magyarországon háborítatlanul megélni. A faluban élés is magánügy. De ha egy elmebeteg kommunista diktátor kitalálja, hogy lerombolja sok tízezer ember lakóhelyét - ahogy ezt épp 20 évvel ezelőtt Ceauşescu kitalálta Romániában az erdélyi falvak ellen -, akkor az megszűnik magánügy lenni. És utcára vonul pár ezer ember.

4. Lehet - sőt érdemes és hasznos - vitatkozni arról, hogy mi is a házasság vagy az emberi szexualitás valódi értelme, tartalma, célja. Erről a zsidók is sokat vitatkoznak. Tavaly és idén azonban olyan (konkrét) dolgok történtek Magyarországon, amik kiemelik ennek az (elméleti) vitának a kontextusából a melegek felvonulását. Arról beszélek, hogy tavaly vérgőzős, gyűlölködő idióták gyakorlatilag pogromot rendeztek a meleg felvonulás ellen, bántalmazták és megdobálták a felvonulókat. Idén is nyílt és közvetlen veszély fenyegeti a felvonulókat, főleg miután csütörtök éjjel ismét Molotov-koktél lángolt Budapest utcáin: azt a belvárosi bárt támadták meg “ismeretlenek”, ami egyben a felvonulást szervező civil szervezet irodája is.

5. A gyűlölködők azonban nem “ismeretlenek”. Jól ismerjük őket. Ők azok, akik ugyanígy ünnepelték a Molotov-támadást a Hollán Ernő utcában idén áprilisban és ők azok, akik akkor is arra számítottak, hogy kevés jóérzésű+tökös ember lesz ott velük szemben. Akkor nagyot tévedtek. Jó lenne ha most is elegen lennénk ott civilek, hogy megakadályozzunk bármilyen támadást. Én ott leszek.

A szerző heteroszexuális blogger, a zsidó-keresztény civilizáció híve.

—-

Disclaimer: én elképzelhetőnek tartom, hogy a meleg felvonulás eddig megismert dramaturgiája és esztétikája olyan média reprezentációt biztosít a meleg közösségnek, ami nem tesz jót az ő társadalmi megítélésüknek - azaz kontraproduktív. Ez azonban egyrészt szerintem az ő problémájuk, amit majd maguknak kell megoldaniuk (pl. egy egészen más stílusú akció szervezésével), másrészt a mostani szolidaritás a részemről nem erről szól (hanem arról, hogy ne lehessen Magyarországon senkit sem terrorizálni a vállalt identitása miatt).

Disclaimer extra: kurvára utálom a nácikat (lehet sírni “nácigyűlölet” miatt).

Gazpacho

Hideg leveseket gyakran készítek nyáron, főleg olyanokat, amit nem kell főzni, csak turmixolni. A gazpacho eddig azért nem került fel ide, mert nem tartottam elég autentikusnak, lévén, hogy hazájában soha nem ettem még.
Aztán kedd este sikerült beszélnem egy andalúz párral, és kapásból nekik szegeztem a kérdést, hogy milyen az igazi, hideg gazpacho?
Okosabb nem lettem, mert kiderült, hogy kb. olyan mint a magyar lecsó. Mindenki kicsit másképp csinálja, a sajátjára esküszik, de ha az alapok benne vannak, akkor már tehetünk bele bármi mást is, az bizony gazpacho marad. Ez a pár is megosztott volt abban, hogy fehérkenyeret, vagy barnát kell-e bele turmixolni? Kell-e bele sűrített paradicsom, vagy csak friss?
Úgyhogy innentől kezdve borzasztó bátor vagyok, és ki merem jelenteni, hogy ez nem egyszerűen hideg paradicsomleves, hanem valódi gazpacho.
Hozzávalók:
1 nagy szelet szikkadt rozskenyér
1 dl olívaolaj
1 nagyobb salátauborka megpucolva
1 kg paradicsom
4 gerezd fokhagyma
3 ek vörösbor ecet
só, bors
A kenyeret megöntöztem az olívaolajjal, és egy éjszakát letakarva állni hagytam. Másnap minden hozzávalót összeturmixoltam. Tálalásnál vöröshagyma kockákat szórtam a tányér aljára, a leves tetejére pedig rozmaringot, és kecskesajt kockákat.

És ha már autentikus étel, akkor megkérdezném, szerintetek melyek itt Kelet-Európában az igazi zsidó ételek?

Soulico

Vannak azért elmaradásaink. A Soulico-ról például eddig nem is esett szó a JP-n. Pedig ők a közel-kelet kb. első teljesen vállalható DJ-csapata, akik saját produkciókban és mások zenéinek szétpimpelésében is rendesen ott vannak, de bulicsináló potenciáljuk is nagyobb, mint King Kong Viagrán.

A Soulico négy tel avivi arc: Eyal Rob, Sabo Ronen, Michael Emeth és Ido Wido. Együttesként működnek, mint a Kraftwerk; bulijaikon négy lemezjátszóval, két keverőpulttal és egy dobgéppel egészítik ki magukat. Azt mesélték nekem, hogy az első “hivatalos” Soulico mixtape legendássá vált közelkeleten és közelnyugaton, ennek hatására kínálta meg őket szerződéssel a JDub Records is (akik a Balkan Beat Box kiadója is; most 5 évesek). Az albumuk meg is jelent tavaly, de ez a bizonyos első - 2004-es! - mixtape már Sold Out. A JP viszont megszerezte:


Soulico: MasaBeha Mixtape (letöltés: jobbklikk)

Húzzátok le, tekerjétek fel, kezeket a magasba, mindenki táncol!

Vállalkozó szellem

Entrepreneurship, azt hiszem, ez a megfelelő kifejezés: felismerni, hol milyen üzlettel érdemes megjelenni, és aztán azt szívvel-lélekkel csinálni is, belevágni valami újba, vagy életet lehelni valami régibe. Nem gondolok feltétlenül nagy beruházásokra. Az hiányzik, hogy a rengeteg potenciális fogyasztót jó adottságú helyeken nyitott színvonalas vendéglátóipari egységekben szolgálják ki.


“Persze lehet sírni, hogy Konim van, de inkább ne.”

Nézzünk egy példát, mondjuk véletlenül az Alkotmány utcát, amely mellesleg idétlen idők óta úgy néz ki, mintha permanens légópince-építkezés folyna, de ez most mindegy. Szép, széles utca, nem túlságosan nagy forgalom, kellően széles járdák, szép épületek, napfény. Szánsájn hepinesz. Ráadásul közel a Kossuth tér, a Nyugati, a Belváros, sok a turista is, gondolnánk, csak épül erre valami kis vendéglátás, a világ épelméjű helyein viszonylag jól meg lehet ugyanis élni abból, hogy kellemes környezetben finom ételeket és italokat szolgálunk fel az arra vágyóknak.

Ez valami miatt Budapesten nem működik. Az Alkotmány utca Bajcsy felé eső végén van egy kávézó, háromnegyed nyolckor már pakolják el a székeket és húzzák le a redőnyöket (valószínű, nem tudják, mit kell csinálni, és csodálkoznak, hogy a niche-t a kínai és török büfék özöne tölti be), a többi üzlet nagy része be van deszkázva, esetleg százforintosbolt-szintű képződmények üzemelnek itt-ott. ‘Vállalkozó szellem’ tovább…

A cápa

Mottó: “Nem elég, ha tehetséges vagy; magyarnak is kell lenned” - Robert Capa

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de gyerekkoromból két fotó maradt meg nagyon az emlékezetemben. Nem, nem családi fotók! Az egyiken négy meztelenre vetkőztetett nő kerüli tekintetével a kamerát, a másikon pedig egy gyermekét magához szorító, borotvált fejű nőnek kell egy egész város gúnyolódását elviselnie…

E második felvétel készítőjének neve is megmaradt, hiszen cápa volt az, bár apám szerint ez csak valami véletlen lehetett. Csaknem 25 év múlva azonban biztossá vált, hogy nem volt az: a barátai hívták így a Friedmann Endre Ernőként született Capat, ezért választotta álnevének 1936-ban már Párizsban, miután ’31-ben előbb Magyarországot, majd két évre rá Berlint volt kénytelen elhagyni az egyre nagyobb fasizálódás miatt.

Véletlen vitte a fotózáshoz, az első képsorozatát csak azért készítette el Trockijról Koppenhágában, mert nagy rajongója volt a permanens revolucionista Levnek. Második megbízatása már Spanyolországhoz kötődött és többször is visszatért, mígnem a spanyol polgárháború kirobbanása után két héttel, 1936 júliusában megérkezett Barcelonába szerelmével, Gerda Taroval együtt. Itt csak néhány hétig maradtak, majd a cordóbai frontra utaztak tovább, hogy megörökíthessék a köztársaságiak győzelmeit. Itt a fronton készült el talán minden idők legismertebb és legjobb háborús fotója. Hívják a milicista halálának vagy elesett katonának is, de ma már tudott a neve is: ‘A cápa’ tovább…

Programajánló Zoltai Gusztávval

Tisztelegve a Matula Magazin programajánló sorozatának emléke előtt, a JP ki mást kérhetett volna fel első átfogó ajánlójához, mint minden magyar zsidó legelejét, Zoltai Gusztávot, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének Ügyvezető Igazgatóját? Senkit.


Tisztelt JP Olvasó Fiatalok, tisztelt Emlékezők!

Be kell vallanom, először váratlanul ért a Judapest megkeresése, hiszen a realitással rendszerint nem számoló, forrófejű ifjainkkal voltak vitáink. De végül úgy döntöttem, most, amikor a sötétség erői igyekeznek visszatekerni az idő kerekét 60 évvel, össze kell fognunk, hiszen a marhavagonokban nem lesz külön hely a Mazsihiszeseknek és a Judapesteseknek.

Június 26. – Balkan Beat Box a Millenárison

Nagyon félrevezető csapatnevet választott a két, izraeli születésű New York-i fiatal holokauszttúlélő. Ahogy a JP-s ifiktől megtudtam, nem verekedésről, agresszióról van itt szó, hanem egy békepárti zenei eseményről. Ha kikérték volna a tapasztaltabb hitsorsosaik véleményét, valamilyen testhezállóbb nevet viselhetnének. Például javaslom a „Soha többé Band” (angolul „Never Again Band”) megnevezést. Kifejezőbb, az ember rögtön kapcsol, hogy itt zsidók muzsikálnak.

Június 26. – Spanyol - Orosz EB középdöntő

Mivel szeretett fővárosunk egén sötét felhők gyülekeznek, újfent karsávos keretlegények masíroznak ordas eszméket hangoztatva, bátorítást nyerve hataloméhes politikai erők cinkos kacsintásaiból, egyre kevésbé biztonságosak hittestvéreink számára a nyilvános tömegprogramok. Ezért alternatívaként sajnos otthoni szórakozást is kénytelen vagyok számukra ajánlani.
Mondjuk ki nyíltan, a hazai zsidóság tartozik annyival a felszabadító erőknek, hogy az EB-n nem szoríthat másért, mint az orosz csapat győzelméért. Természetesen a háborút követő 40 évvel kapcsolatban van helye a vitának, de a felszabadítás egy pillanatra kétség kívül friss fuvallatot eresztett a nácik, és hazai pribékjeik, a nyilasok csizmái alatt nyögő Magyarország áporodott levegőjébe. EB döntő: június 29, Ruszkik, arannyal haza!

Június 29. – Judafest

Hiába a sorsüldöztetés, hiába Hitler Adolf, hiába Szálasi, hiába Orbán, élünk, és van képünk jól érezni magunkat. Számomra ez az egésznapos Judafest vircsaft üzenete, ezért nagyon ajánlom mindenkinek a részvételt. Pukkadozzanak csak ellenségeink. (A Judapest olvasóknak külön könnyebbség, hogy a vircsaft kreatív megálmodói olyan címet találták az internetes világhálón, amely csak egyetlen betűben különbözik virtuális lakhelyüktől: judafest.org. Fantasztikusan ötletes!)

Július 1. – Queensryche (PeCsa)

Ennek a hevi metál bandának nincs zsidó relevanciája, hacsak az nem, hogy Amerikából érkeznek, ahol elképzelhetetlen lenne, hogy olyan elnök indulhasson reális esélyekkel a politikai hatalomért folyó küzdelemben, aki sorozatosan tesz zsidók, vagy más elnyomatás alatt létező kisebbségekkel kapcsolatban félreérthető kijelentéseket, rendszeresen összekacsint az ordas eszmék képviselőivel, helyi szinten pedig összejátszik velük.

Július 7. – Avril Lavigne (PeCsa)

Mindez Kanadában is elképzelhetetlen lenne.

Július 10-14. – BalatonSound Fesztivál Zamárdiban (Massive Attack, The B52’s, Goldfrapp, Fat Boy Slim)

Amikor Budapesten kívüli programokról kapok hírt, sokszor elszomorodom, hiszen a nagy világégés és a vészkorszak által gyökerestül kiirtott vidéki zsidóság jut eszembe elsőként ilyenkor. Persze kinek nem? A bestiális módszerekkel kegyetlenül lemészárolt emberekre gondolok, akiknek „bűne” csupán az volt, hogy zsidóknak születtek. Látom magam előtt a megkínzott öregeket, az élve tűzre vetett csecsemőket és gyilkosaik állatias arckifejezését is. És vannak, akiknek mindez nem volt elég, akik minden erejükkel azon munkálkodnak, hogy újra megtörténhessen a szégyen. Ne engedjük!

Július 20-ig – “Amit a kábítószerekről tudni kell.” - a Rendőrség-történeti Múzeum vándorkiállítása a PeCsában

A kábítószereskérdés nem ismer felekezeti határokat, egyformán problémát jelent kereszténynek, buddhistának és zsidónak. Az antiszemitizmus ezzel ellentétben csak minket, zsidókat súlyt. Kérem minden tisztességes magyar honfitársunkat, hogy gondolkodjon el ezen, és tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a múlt kísértetei – amelyek újra megjelentek, semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek, csak a jelre várnak, hogy újrakezdhessék eszement tombolásukat –, oda kerüljenek, ahová valók: a történelem szemétdombjára.

Július 26. - augusztus 2. – Marom és JP Monostorapátin (Művészetek Völgye) – beszélgetések, műhelyek, főzések, koncertek (DJ Handler, Y-Love, Laroz Sound System, Emunah) stb.

A művészet talán a leghatásosabb fegyver a fasizmus ellen, ezért külön öröm számomra, hogy a „Völgyben” idén hallatják hangjukat zsidó klubok is. Sajnos személyesen nem tudok jelen lenni, mert meg kell szövegeznem néhány beszédet az ordas eszmék és nagypolitikai támogatóik ellen, de képviseltetni fogom magam Dr. Egri Oszkár úr, a Mazsihisz jogásza által. Soha többé fasizmust!

Fesztiválok

Még mielőtt bárki megkérdezi, szolgálati közlemény: a “Judafest” fesztiválhoz, melynek domainje ráadásul judafest.org semmi közünk. Védjegybitorlás Light esete áll fenn. (A védjegytörvény rendelkeze szerint a törvény alkalmazásában az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók gondolat-, képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a megjelölést a korábbi védjegyhez. Persze a judapest.org jogilag nem védjegy. Whatever.)

Lesz viszont július 26. és augusztus 2. között “Sátoros” Fesztivál Monostorapátin, amihez lesz közünk. A Marom-égisze alatt szerveződő fesztiválon lesznek koncertek (többek között: DJ Handler, Y-Love, Laroz Sound System, Emunah, ZuSammen), műhelyek, beszélgetések, színházi és egyéb előadások, főzések. Én a zsidó “márkákról” (branding) fogok egy beszélgetést is vezetni augusztus 1-én, de valószínű, hogy a JP más programokkal is jelentkezik majd (kihelyezett brunch?).

Stay tuned.

Alefbet

A videók-melyek-nem-igényelnek-körítést következő darabja íme:

Kapcsolódó:
Hol tanuljunk héberül?
Tórajóga

Szekuláris zsidóság (kind of sucks)

A JP-n is időnként felizzó vitatéma, illetve kínzókérdés, hogy van-e égősorod szekuláris zsidóság, létezhet-e pozitív értelemben vett világi zsidó kultúra? Lehetünk zsidók (sőt, úgynevezett józsidók) úgy, hogy identitásunk szekuláris?

A frontok tisztán látszódnak a JP-n is, shadowrider például teljesen szekularista volt és a világi zsé vonalat képviseli markánsan Tet, Orosz Péter, Max, Tallián Miklós és Zebulon is. A vallási vonalat pedig sokszor Charlie, fhb, rpsymon és Nagy Levin jelentik a JP-n. És akkor vannak a hibridek, mint jómagam is, de ilyen crossover arcnak érzem jópár megnyilvánulás alapján JBone-t, Mishmesh Dorkát, Juditot, Vadjutkát és Fűszeres Esztert is. Nekünk találták ki a Critical Maceszt (és a bringaemelés utáni közös széderezést).

Tény: a szekuláris zsidó identitás Magyarországon elsősorban és mindenekelőtt a holokausztra épült. Erre a negatív identitásra mondtunk mi nemet és artikuláltuk sokszor: a mi zsidó identitásunk pozitív és szabad. De mitől pozitív? A popkulturális stikktől? Mire mondunk igent (a nem után)? A Balkan Beat Box, a Portnoy-kór, a Klezmatics, Woody Allen, a Hebrew Hammer és a Heeb Magazine tennék “pozitívvá” a mi zsidó identitásunkat?

Részben igen. A JP mindig is képviselte azt, hogy 100% legitim ez a fajta (és másfajta) szekuláris identitás is.

Ugyanakkor én például sosem gondoltam úgy, hogy ennek a pop/kulturális identitásnak a lét(jogosultsága) nem a zsidó vallási hagyományból táplálkozik. Abból táplálkozik. Singer, Malamud, Heller, Auslander elképzelhetetlen a vallási hagyományok és tudás nélkül, ahogyan Woody vagy épp a Hebrew Hammer neurózisai is ebből a forrásból merítenek. A viszonyítási pontok számukra is a zsidó (vallási) hagyomány, legfeljebb pepitában.

A vallástól teljesen eltávolodott (eltávolított) szekuláris zsidó identitás elég bizonytalan talajon áll. Persze épp ettől “cutting edge”. De az egész sokszor esetleges, mivel épp azokkal a koordinációs pontokkal nem bír, amelyek pl. értékként átadhadók két generáció között. E szabadon lebegés és lebegtetés miatt sokan  csupán valami nehezen megfogható, halovány “emléket” tudnak (tudnának) átadni gyerekeiknek. “Nagymama így csinálta..” De hogy mit is csinált Nagymama pontosan, és főleg, hogy miért csinálta azt Nagymama, az már nem biztos.

Másképpen: a teljesen szekuláris zsidóság élmény szerintem olyan, mint egy üres parfümös üveg. Látjuk, hogy szép és értékes az üveg, ezért megtartjuk, esetleg még valami halovány illatot is sejtünk az üveg alján. A zsidó identitás feltöltése a vallási hagyományokkal (ünnepekkel, szokásokkal, élő tanításokkal) viszont olyan, mint ennek az üvegnek a feltöltése parfümmel. Az illat újra teljes és pompás.

A fenti posztot Darvas István és Köves Slomó rabbik sztétmentjei inspirálták. Kapcsolódó írás még: Novák Attila a zsidó népiségről.

Disclaimer: a szerző nem fogyaszt disznóhúst, kóser mezüzét tart az ajtaján, zsidó esküvője volt ketubával és rabbival, pészáchkor maceszt fogyaszt, jom kipurkor böjtöl, tisa beávkor emlékezik, shabatkor offline,  járt Izraelben, tanult héberül és a lovin meg tudja különböztetni a kidust a kádistól.

J-Street a New York Times-ban

Amikor kitört 2006-ban Libanon és Izrael között a háború, zajt csaptunk. Amikor a Hamasz győzött Gázában, akkor is pittyegtünk.  És amikor sok rakéta hullott Szderotra, azt is szóvá tettük.

Most nincs háború. Most éppen tűzszüneti megállapodás van (a Hamasz és Izrael között). Most tárgyalások vannak (Szíria és Izrael, sőt Libanon és Izrael között).

Most is szólunk!

Kánikula, Jerusalem-style

Amikor 1997 nyarán Izraelben voltam, a 35 fok feletti kánikulában (kontinentális európai) elképedéssel tudtam szemlélni a fekete kaftánokba és kalapokba öltözött ortodox zsidókat. Elképedésemnek egyik délután hangot is adtam, amikor ilyen öltözetű ortodox rabbi volt a vendégelőadónk a Héber Egyetemen. A beszélgetés így zajlott:

Shadai: elnézést, hogy megkérdezem, de nincs nagyon melege ebben a ruhában?
Rabbi (végignézett: rövidnadrág, póló, TEVA-szandál zokni nélkül volt rajtam): hadd kérdezzek vissza előszőr. Magának nincs melege?
Shadai: de, nekem nagyon melegem van, ezért kérdem.
Rabbi: látja, nekem is nagyon melegem van - épp mint magának - de én legalább rendesen fel vagyok öltözve.

Ezt a word of wisdomot ajánlom minden neccpólós hősnek a 4/6-os villamoson és a kedves JP-olvasóknak is.

Ha már izzadunk, izzadjunk jól öltözötten!

Kapcsolódó kedvenc oldal: http://www.sandalandsoxer.co.uk

Szőke kapitány az öcsi temetőben


Szőke kapitányt szerencsére lecserélték a tv-ben, bár lehet, hogy jobban jártunk volna, ha marad. Szokásos évi temető felújító mozgalmát, amit saját pénzből finanszíroz, idén Öcsre irányította. Pár videó megnézhető a munkáról itt.

2 fotó-3 sztori

A fenti képen szamaritánusok vannak Tórával Gerizim hegyén - Sávuotot ünneplik. (A fotót Menahem Kahana készítette az AFP számára. )

A szamaritánusok egy kb. 700 főből álló ősi vallási szekta: ők azoknak a nem zsidó telepeseknek a leszármazottai, akiket Szíriából, Babilóniából és máshonnan Szamáriába telepítettek, amikor Izrael lakóit i. e. 772-ben Asszíriába deportálták. A Biblia szerint a szamaritánusok csak Mózes öt könyvét ismerték, és a mai ortodox zsidóknál is aggályosabbak voltak az előírások betartásában. Vallási központjuk a mai napig a Gerizim-hegy (Kiryat Luza), ahol az ókorban egy templomuk is működött. Ez a hegy Náblusz - héberül Schem - városa mellett van, ma palesztin fennhatóság alatt áll. A zsidók és szamaritánusok közti állandó gyűlölködés áll az irgalmas szamaritánusról szóló Újszövetségbéli példázat hátterében is. A ‘ritánusok gyakorlatilag azt állítják, hogy ők a “valódi” zsidók, a mai zsidók pedig mákvirágok, imposztorok. A zsidók szerint pedig a ritánusok egy olyan kamuszekta, amely jóval később alakult ki (csak Jézus korában).

Egy jeruzsálemi zsidó urban legend szerint a hetvenes években sor került egyszer egy “vallásközi párbeszédre”, amin a keresztény és zsidó meghívottak mellett részt vett egy szamaritánus vezető is. A beszélgetés így indult:

Moderátor (európai akadémikus): Tulajdonképpen miért gyűlölködnek egymással a mai napig a zsidók és a szamaritánusok?

Rabbi (ortodox, izraeli): Mi azért haragszunk a szamaritánusokra, mert amikor Mózes Mesterünk (akiről a Tóra tanúsítja, hogy nem volt nála nagyobb próféta) az égő csipkebokor előtt megoldotta saruját és eltakarta arcát az isteni Szentség színe előtt, akkor egy alattomos szamaritánus kiosont egy szikla mögül és ellopta Mózes saruját.

Szamaritánus (lezsibbadva): De hát akkor még nem is léteztek szamaritánusok, hogy mondhat ilyen képtelenséget?!?

Rabbi: Van még kérdés?

‘2 fotó-3 sztori’ tovább…