Monthly Archive for szeptember, 2008

Mézes sütiben sült alma (jobb később, mint soha)


Holnap még ünnep, talán nem késtem el nagyon a sütivel. Nagyon látványos, nagyon egyszerű, és nagyon finom. Olyan illat lesz tőle az egész lakásban, hogy egy illatterápiával is felér.

Hozzávalók:
1 pohár tejföl
1,5 pohár tejes kiőrlésű búzaliszt
1 pohár méz
1 tojás
4 ek olaj
1 csomag sütőpor
1/2 citrom leve és héja
1/2 kk őrölt szegfűszeg
1/2 kk őrölt szerecsendió
1 kk fahéj
1 csipet só
3 alma
3 fehéjrúd

Az almákat megmostam, és kiszúrtam a közepükből a csumájukat. A lisztet elkevertem a sütőporral, és a fűszerekkel. Hozzáadom a mézet, tojást, olajat, citrom levét, és a tejfölt. Gyorsan összekeverem, majd sütőpapírral bélalt őzgerincformába öntöm. Beleteszem az almákat, és mindegyik közepébe teszek egy-egy rúd fahéjat.
170 fokra előmelegített sütőben 40 perc alatt megsütöm.
A tetejét megszórtam gránátalma magokkal, ami Ros Hasanakor elmaradhatatlan.

Sana Tova JP!

Flódni 5769. esztendőt kívánunk mindenkinek.

A videót William Levin a.k.a. The Jewish Robot barátunk készítette.

Helyfoglaló adatlap nagyünnepekre

Dohány utcai zsinagóga
- Helyfoglaló adatlap nagyünnepekre -

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján összeállított kérdőívünk célja, hogy látogatóink a számukra legmegfelelőbb helyet foglalhassák el intézményünkben ünnepekkor. Kérjük, hogy a kitöltött űrlapot a lehető leghamarabb jutassák el a zsinagóga titkárságára.

I. Melyik szekcióban szeretne helyet foglalni? (Egyet jelöljön meg!)
O Beszélgető
O Nem beszélgető

A bejegyzés folytatódik! ››

Abide The Dude! 10 éves a Nagy Lebowski.

Pont tíz évvel ezelőtt, ezen a héten mutatták be Magyarországon a Coen fivérek egzisztencialista krimijét, a földönfetrengengevinnyogvanevetős komédiában is felülmúlhatatlan Nagy Lebowski-t. Mark it ten!!!

A bejegyzés folytatódik! ››

McKippah/Obamica

Credit crunch ide, subprime krízis oda, a fogyasztói társadalom legszebb fogaskerekei még mindig gyönyörűen forognak. Ma hajnalban például ez az üzenet érkezett:

“Good afternoon. Thanks for your recent order with VanityKippah.com.
Your Kippahs have been shipped and will arrive within 3-5 business days.
Fear not; your Kippahs are safe and secure. They were delicately wrapped in tissue paper and sent in a bubble wrap envelope.”

America, fuck yeah!

Három interjú

A JP három interjút is ajánl szerdára:

KonzervatóriumPanyi Szabolcs interjúja Seres Lászlóval
SzombatGadó János Pajor Tamással beszélget
HVGRogán Antal testvérvárosról tárgyalt Jeruzsálemben – interjú

Valamint persze ajánljuk a nagy JP-interjút Konrád Györggyel!

Konrád György: a JP-interjú

Konrád
Konrád György. Kocsis Csaba portréja.

Miért nem írta alá az új chartát? És miért szerepelt mégis a rendezvényén? Nácik-e a gárdisták? Van-e ballib felelősség a rasszista közbeszéd eszkalálódásában? Antiszemita-e Orbán Viktor? Félnünk kell-e a Bácsfi Dianáktól? Lehet-e magyar zsidó jobboldali? Auschwitzot jelentenek-e a Nagy-Magyarország matricák? Weimarizálódunk-e? Should we stay or should we go?

Megannyi kínzó kérdés, ami a JP-n is rendszeresen pörgeti a kommenteket. Kíváncsiak voltunk, hogy hogyan látja ezeket a magyar zsidó értelmiség egyik szuverén szereplője.

Vigyázat, hosszú!

A bejegyzés folytatódik! ››

Magyar zsidó peresztrojka

Nagy dolgok vannak készülőben. A MAZSIHISZ ünnepélyesen meghirdeti a legújabb, legdemokratikusabb intézményt, melyen, mivel új szelek fúnak a magyar zsidó ugaron, szabadon lehet majd pofázni, és nem visz el a nagy fekete autó, a rendőr, sem pedig a Munkásőrség vallási tagozatának a helyszínen tartózkodó képviselői. A bejegyzés folytatódik! ››

A Jad Hanna projekt + Kommentár-est

Két program a JP ajánlásával:

1. A Jad Hanna projekt
László Gergő (JP Brunch házigazdánk) Jad Hanna Kibuc Projekt (2008-2009) című, emlékezetkultúrában gyökerező fotográfiai és archeológiai munkája október 24-ig látható a kAarton Galériában. Kibuctörténet, családtörténet, dokumentumkutatás és kortárs fényképészeti és antropológiai munka – ami nem más, mint a tábor megszűnésének, egykori történetének rögzítése, személyes emlékeken és a szemtanúk történetein keresztül rekonstruált és újraírt történet.

2. Kommentár-est a HDKE-ben
A Kommentár folyóirat legutóbbi tematikus számának bemutatójára, a
Holokauszt Emlékközpontban, a KönyvESték sorozatban kerül sor október 2-án, csütörtökön, 18 órakkor. Helyszín: Bp. IX. Páva utca 39. (A Ferenc körút metrómegálló közelében). A bejegyzés folytatódik! ››

Pfefferkuchen, avagy borsos fonat


Kóser libahájhoz szerencsére nem annyira bonyolult dolog hozzájutni Budapesten, így könnyű elkészítenem a zsidó konyha egyik legfinomabb bor mellé való ropogtatni valóját.
Én már alig-alig használok libazsírt, mindössze pár étel van amit azzal készítek, mert jobb lesz vele, mint vajjal vagy olajjal. Ilyen étel a pfefferkuchen is. Akik még nem ettek ilyet, az első falat után rendszeresen megállapítják, hogy olyasmi mint a pogácsa, csak szebb.

Ropogós, fűszeres, nagyon kellemes egy pohár bor mellé egy kellemes beszélgetős este, de télen mi nagyon szeretjük ezt vinni magunkkal a kirándulásokra is, termoszba zárt forralt bor mellé.
Tegnap este barátok jöttek, bort is bontottunk, és nekem napok óta téli hangulatom van esténként, úgyhogy volt idÅ‘m kitalálni mit is kínálok majd a borhoz. Nagyanyám gyakran sütötte ezt a borsos fonatot, de leginkább vacsora elÅ‘tt kínálta. Ha mai fejjel belegondolok, akkor egy ilyan kis fonat szinte egy fél vacsora…

Hozzávalók:
50 dkg liszt
20 dkg libazsír
2 dl fehérbor
2 tojás+1 a kenéshez
durvára darált fekete bors
2 kk só

A lisztet gyorsan elkeverem a zsírral a dagasztókaros robotgépben. Beledolgozom a tojásokat, sót, borsot, és a fehérbort is. Fóliába csomagolom, és két órát pihentetem a hűtőben. Lisztezett deszkán kinyújtom, vékony csíkokra vágom, a csíkokat megsodrom, és apró kalácsokat fonok belőlük. Ez a mennyiség 20 kalácskára elegendő. Nem szabad nagy fonatokat készíteni, mert lassan sül át. 180 fokra előmelegített sütőbe tolom, és egy óra alatt szép pirosra sütöm, úgy, hogy félidőben megkenem a felvert tojással.

Matematikus a zongoránál

Tom Lehrer egy klasszikus New York-i (a szó amerikai értelmében vett) liberális zsidó értelmiségi. Végzettsége szerint matematikus. Egyébként meg az egyik legviccesebb dalszövegíró. Sosem csinált titkot politikai nézeteiből, ugyanakkor nem kapaszkodott fel a 60-as évek végén a New Left által felemelt, magukat vérpisilősen komolyan vevő majmok mellé.

Azt mondja, zenével és humorral nem lehet különösebb hatást elérni. A humor mindig másról szól, valójában mindig máson nevetünk, akárki is legyen az – valójában rajta röhögünk, tehát nekünk nincs mit változtatni. Meg a jó vicchez idÅ‘nként nagy túlzás kell, így aztán joggal mondhatjuk: de hiszen ez túlzás, nincs is (ekkora) baj. Illetve azt is mondja, hogy aki nevet a viccein, az már nagyjából úgyis egyetért vele, aki nem ért vele egyet, az nem fog nevetni, és nem fog megváltozni, Å‘ sem változott meg attól, hogy jobboldali humoristákat hallgatott kísérletképp.

Ezért, vagy másért, ki tudja, mindenesetre az ellenkultúra megerősödésével Lehrer gyakorlatilag visszavonult, a hetvenes évek eleje után 25 évig nem adott élő koncertet, egészen 1998-ig. Előtte azért még mindenki megkapta tőle a magáét:

(Megjegyzem, olyan tényleg létezett, hogy National Brotherhood Week, egy rasszizmus-ellenes programsorozat volt minden évben, 1965-ben ennek az első napján gyilkolták meg Malcolm X-et, ezek után született az előző dal, felteszem, részben legalábbis a hasonló programok kétes hatékonyságára reflektálva.) A bejegyzés folytatódik! ››

A Minsky pillanat

Paul Samuelson szerint száz nyugati közgazdászból kilencvenöt mélyen hisz abban, hogy a pénzpiacok racionálisan és hatékonyan működnek; Hyman Minsky mindig a maradék ötbe esett. Ez pályája során marginalizálta, most azonban úgy tűnik, hogy eljött az Å‘ pillanata: amit az amerikai és nyomában a világ pénzpiacai produkálnak az sok tekintetben Hyman Minsky téziseit igazolják. Minsky mindig “válságmodellben” gondolkodott és nemcsak azt állította, hogy a pénzpiacok nem stabilok, hanem azt is, hogy nem is tehetÅ‘k azzá: az instabilitás kódolva van.

Minsky pénzügyi válságmodellje hét szakaszból áll:

1. szakasz: Olyan esemény, amely megváltoztatja az emberek jövőre vonatkozó várakozásait.
2. szakasz: Megindul az árak emelkedése az érintett szektorban.
3. szakasz: Kedvező hitelfelvételek, amelyeket ún. pénzügyi innovációk is támogatnak.
4. szakasz: Túlkereslet – balekok pótlólagos keresletétől függ a piac.
5. szakasz: Eufória – a tudatlanok is élvezni akarják azt a gazdagságot, amelyet az előttük érkezettek már megszereztek. (árbuborékot tovább fújják, intelmeket kinevetik)
6. szakasz: A bennfentesek realizálják nyereségüket.
7. szakasz: Kijózanodás. Már késő, sok piaci szereplő pénze elvész.

A válságokat tehát Minsky szerint nem külsÅ‘ “sokk” tényezÅ‘k okozzák (mondjuk az olajár megugrása), hanem a pénzügyi rendszerünk inherens logikája.


Sub fuckin’ prime

Ezt a ciklust már legalább kétszer megtapasztalhattuk az elmúlt 10-15 évben: ilyen volt a dotkom-éra lufija majd kidurranása és pont ilyen dinamikájú a mai credit crunch, azaz a jelzáloghitel-válság is. Jól illusztrája a baj mértékét Warren Buffet, az egyik legeredményesebb amerikai befektetÅ‘ megjegyzése, aki a másodlagos jelzálogpiaci értékpírokat “pénzügyi tömegpusztító fegyvereknek” nevezte. Egyébként még 2002-ben, csak senki nem figyelt rá.

Ami érdekes a pénzügyi válságmodellben – azon túl, hogy most beigazolódni látszik – az a kapcsolat a szerzÅ‘ zsidóságával. Marc Cohen (Nextbook) azt veti fel konkrétan, hogy Hyman kockázatközpontúsága, fókusza a bizonytalanságon és a biztonságon mind olyan jellemzÅ‘k, melyek korántsem függetlenek az Å‘ “zsidóság élményétÅ‘l”. Érdekes gondolat, bár ugye tudunk jópár híres pézügyi zseni zsidóról, akik épp merész kockázatvállalásaikkal lettek azok, akik (csilliárdosok).

Az írás hamarosan folytatódik a témában: 10 üzleti lecke, amit Mózestól eltanulhatunk! (smiley)


Kapcsolódó olvasnivaló:
The Guardian: In Praise of… Hyman Minsky
Wall Street Journal: In Time of Tumult, Obscure Economist Gains Currency
The New Yorker: The Minsky Moment
American Public Media: A “Minsky Moment”

Gomba/fejek (a várva vár Infected Mushroom JP-poszt)

A hetvenes évek közepétől egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az úgynevezett könnyűzene, azon belül főleg az úgynevezett rock, tágabb értelemben minden addigi, a bluesról újabb bőrt lenyúzni akaró műfaj meghalt, minden hasonló próbálkozás csúfos kudarcot vallott. Paul McCartney kántált fejhangon (ráadásul nem is jiddisül), Albert Hofmann találmányától szétcsúszott hippik nyekergették hosszú órákon át a gitárokat, és így tovább.

Amikor ez mér végképp tarthatatlanná vált, jöttek a németek, először a Krautrock-együttesek, aztán négy, könyvelőnek kinéző düsseldorfi figura megcsinálta a Kraftwerket. Egészen a bécsi klasszikusokhoz nyúltak vissza (nem vicc, mennyivel jobb úgy Kraftwerket hallgatni, ha felismerünk egy szonáta-formát), és olyasmiről beszéltek, ami a huszadik század vége felé tényleg érdekes. Robotnak lenni jó.

Viszont ez a műfaj sem kerülhette el a végzetét, csak ezt nem az angol proletariátus meg az amerikai hippik végezték ki, hanem szteroidokon hízlalt, szoláriumbarna, beekizett németalföldi ipari tanulók. Megszületett az, amit ma csak lakossági technoként emlegetünk, és leginkább arról lehet felismerni, hogy ilyen partikra járnak a magukat menőnek képzelő tizenötévesek, valamint az alacsonyabb ingerküszöböt igénylő műfajokkal meg nem célozható kigyúrtkopaszmenőnémetnagyautósok.

Nu. De akkor hol vannak a zsidók? A bejegyzés folytatódik! ››

Zohan

A film. Pár másodperc mire betölt (először reklámoldalra visz a kattintás, utána betölt).
(Tx nazu!)

Az ember, aki túl sokat tudott

Egy házaspár síelni indul, ám egy szerencsétlen véletlen folytán egy gyilkosság szemtanúi lesznek. Az áldozat elárulja nekik, hogy gyilkosság készül, a gyilkosok meg jól elrabolják a gyereküket, hogy nehogy bárkinek is szóljanak a tervről. A végén persze minden kiderül, megakadályozzák az illusztris vendég kinyírását, leleplezik az összeesküvőket, és így tovább. Igen, ez az a Hitchcock-film. Illetve nem egészen az, mert amire mindenki gondol, az James Stewart és Doris Day főszereplésével készült 1956-ban, amiről meg én beszélek, az 1934-es. Egyébként ez a rendező egyetlen, saját maga által újra elkészített műve.

De mi is olyan érdekes az eredeti, fekete-fehér, 1934-es verzióban?

A bejegyzés folytatódik! ››

  • áèçíåñ èäåè, èäåÿ äëÿ áèçíåñà
  • áèçíåñ îáó÷åíèå
  • áèçíåñ êîíñóëüòàöèÿ
  • ïîäàðêè ñóâåíèðû
  • ñóâåíèðíàÿ ïðîäóêöèÿ