“Aki antiszemita, az keresztényellenes is”
- XVI. Benedek pápa (link)
Shabat shalom!
Monthly Archive for szeptember, 2008
Page 2 of 3
Tegnap délután komoly áldozatot hoztunk a Judapest olvasóiért. Nem kíméltük magunkat, és fáradságos munkával elkészíttettük a Judapest, a Mazl Tov, és még két másik koktél prototipusát egy bárban. A végső receptet sajnos most nem oszthatom meg veletek, annyira titkos, de már csak novemberig kell várni rá.
A mixer leírt egy pár dolgot, amit a koktélokhoz szeretett volna használni, köztük a zsidócseresznyét. Soha nem hallottam róla, még szerencse, hogy odaírta a latin nevét is (Physalis alkekengi), így megnézhettem a képét.
Ettem már ilyet Orosz Péter jóvoltából, de szerintem Péter sem tudta, hogy ez bizony zsidócseresznye, mert akkor biztosan sokkal nagyobb áhítattal faltuk volna fel. Hihetetlen, de a burgonyafélék családjába tartozik. Szegény zsidóknak csak ilyen cseresznye jutott :-) A név egyébként tükörfordítása a német Juden-kirsche-nek. Nevezik még pap tökének, és Vénusz köldökének.
A vadon termő rokona mérgező!
Tegnap sehol se kaptam, ma tele volt vele a piac. Finom, kóser, tessék kipróbálni!
Az elmúlt hónapot Budapesten töltöttem, és az Ö-való kegyelméből kivehettem a részemet a pesti zsidó hitéletböl is. Sász és Gemojró tanulás, davenolás, beszélgetések nagytudású, nagyszakállú emberekkel, kóserság, zsidónegyed, jesiva. A kérdőjel pedig egyre hatalmasodott, míg végül kiegyenesedett: milyen zsidó vezető leszek én? Bátor, szerető, szerethető, érthető?
Ami dilemmát okozott, az az, hogy ugye én, szemben a tanítóimmal azt mondom, hogy fontosabb a törvénynél az, hogy jót cselekedjünk. Gyakrabban hallgatok a szívemre, mint a Halóche parancsaira. Azt mondják a rabbik, hogy a zsidó vallás azért tudott fennmaradni, mert a kemény mag igenis ragaszkodott a Tajre megtartásához. Ezért a reformabb irányzatok veszélyeztetik a zsidó létet, előmozdítják a teljes beolvadást. Hiszen, ha valaki Sábeszkor kocsival megy a zsinagógába, akkor már a vegyes házasság sincs messze, és akkor konyec.
Ezzel elég nehéz lenne vitatkozni, de. Mi van azzal a temérdek zsidóval, akiknek eszük ágában sincs kaftánt ölteni, és egy halom pénzt költeni a kóser kajára, ami valljuk be őszintén, sokszor nem is igazán “kóser”. Vagy maga a kóserság ugye… Józan ésszel belegondolva, nyilván azért rendelte el az Úr, hogy megtartsuk a kásruszt, mert szerette volna, hogy gyermekei kicsattanjanak az életerőtől.
Namármost a vallásosabbjaink között sem ritkák (25 éves kor alatt sem) az erősen túlsúlyos, puhány emberek.
Össze kéne hozni a kettőt. Márminthogy a kóserság ugye azt jelenti, hogy jót egyél. Minőségi kaját, legyen tiszta a kezed, amikor eszel, ilyenek. És te magad is legyél egy mértéktartó Schobert Alexandra. Meg, hogy ne zabálj, hanem érezd az ízeket, amihez a Te..mtő tehetséget adott neked.
És ha még áldást is tudsz mondani az általad alapos mérlegelés alapján finomnak és tisztának tartott ételre, mindezt őseid nyelvén, akkor a tradícióra is adtál, ami igazán szép dolog Tőled.
Git Sábesz!
P.S: Találkoztam Pesten egy halom zsidó fiatallal, akik nem tartják a Sábeszt, sem a Kásruszt, semmit se. Ezek a srácok rendre azt állítják, hogy ők tréflik, és a kaftánosok all right-ok. Miért van ez a bűntudat? Elképzelhetetlen, hogy a magunk módján mi is kóserok vagyunk/legyünk? Attól valami kóser/tréfli, hogy mi van mögötte. Szerintem kezdetnek nem rossz az se, ha az ember foglalkozik a kérdéssel, ahelyett, hogy ennyivel intézné el: “Én már úgysem leszek ilyen jámbor szakállas, akkor hagyom inkább az egészet a rákba, oszt rohadjanak meg a szkinhedek!“
A szerző rabbinak tanul.
Van, aki mindenáron jópofa akar lenni. Van, aki mindenáron nagyon komoly akar lenni. Van, aki minden produktumába be akarja csempészni identitásának elemeit, minél észrevehetőbb módon, ebből születnek a borzalmas crossoverek, noch dazu az úgynevezett nemzeti rock. De nemcsak Magyarországon tudnak ilyet, van, aki mindenáron be akarja bizonyítani, hogy a “hagyományos” klezmer-jellegű nyervogás és a poszt-laibachi indusztriális hörr-metál összeházasításából valami jó is kisülhet, főleg úgy, hogy mindezt az irónia (vagy a véresen komoly humor) legcsekélyebb jele nélkül teszi.
Próbálkozni persze lehet, de az eredmény a legkevésbé sem lesz jó, sőt, vicces sem, legfeljebb valami olyasmi, amin kínunkban röhögünk, mint szegény Gevolt nevű jiddis indusztriálfolkmetál együttesen. Egy időben persze az volt a menő, aki a legbizarrabb sítluskutyulékot találta ki, de ezen már túlléphetnénk. Szóval a Gevolt MySpace oldalán a következőt olvashatjuk:
Gevolt is the only band which does Yiddish Metal and takes it seriously. Take some Jewish folk melodies, mix them with the finest modern metal rythm section, blend it with some acid electronic synth sounds and add some classical Kleizmer violin on the top. Gevolt!!!
A merészebbek bele is hallgathatnak, szerintem annyira elképesztő, hogy az már szép, de legalábbis vicces (csak nem úgy, ahogy az előadók akarnák):
Ma van a 9/11 támadások hetedik évfordulója: a héber naptárban ez a “smita” év, a szombatév. Talán már akkora távolság időben, hogy lassan elkezdhetünk józanul reflektálni a történetekre. Nekem ez évekig nehezen ment, mert 9/11 nekem személyes ügy volt, több szinten is. Először is, én éltem New Yorkban és konkrétan többször jártam a World Trade Center épületekben – legutóbb 2000 nyarán. Másodszor is személyes ügy, mert a támadás mindazon értékek ellen irányult (nevezzük kollektíven ezt “zsidó-keresztény kultúrkörnek”), amelyekben én hiszek. Erről írt mai publicisztikájában Tallián Miklós is a Hírszerzőn – mindenkinek szívből ajánlom, minden szavával egyetértek.
Az egyik legszebb kulturális reflekció a 9/11 traumára még mindig a Beastie Boys “nyílt levele” (Open Letter to NYC): hitet tevés a város szabadelvű, pluralisztikus és toleráns gyökerei mellett. Hallgassuk meg idén is, videó-remixelve:
ps: sajnos hét év elteltével sem csökkent azok száma, akik még mindig efféle “magyarázatokban” hisznek:
Rajtuk valószínűleg nem tudunk most már segíteni, de azért a szkepszis-szkeptikusok számára ajánlom ezt a honlapot. Meg ezt.
1. A holokauszt zsidó, egyetemes és magyar tragédia.
2. A holokauszt megtörténtét tagadni és az áldozatok tudományosan megállapított számát politikai vagy ideológiai okokból kisebbíteni morálisan és történelmileg elfogadhatatlan.
3. A holokauszt áldozatai ártatlanok voltak
4. A holokauszt annyiban zsidó ügy, hogy a zsidóságot érintette, ezért érthető a (magyar) zsidó történelemben és történeti tudatban játszott kiemelkedő szerepe. Ugyanakkor a holokauszt magyar ügy is, mert magyarokkal történt, akik ugyanolyan polgárai voltak az országnak, mint bárki más.
5. A holokauszt egyetemes ügy, mert az ártatlanok szenvedése univerzális fájdalom, nem korlátozható fajra vagy nemre. Erre éppen a Szentírás tanít bennünket.
6. Az áldozatok tiszteletet érdemelnek.
7. Magyarország ugyan megszállt ország volt, azonban a gettósítás majd a deportálás nem mehetett volna végbe a társadalom jelentős részének közönye és a magyar hatóságok közreműködése nélkül. Ebben áll a magyar felelősség.
8. Ha egyetértünk azzal, hogy a nemzet történetileg kialakult kulturális közösség, az utódokat összeköti az elődökkel a közösen vállalt múlt. Ezért szembe kell néznünk azzal, amit az ősök a múltban elkövettek. Ez felelősséget jelent, a történelmi hibák számbavételét, valamint a teljes nemzeti történelmi múlt felvállalását és a megfelelő következtetések levonását.
9. A magyar múltat nem sajátíthatja ki senki, sem ideológiai, sem pártalapon.
10. Meg kell emlékeznünk azokról, akik életüket kockáztatták az üldözöttekért. Az ő történetük feltárása fontos feladat, helytállásuk hagyománya a magyar történelem egyik fontos és tiszteletreméltó fejezete.
11. Nem üres aktuálpolitikai kijelentések kellenek a felelősség feltárásához, hanem személyes és kollektív önvizsgálat illetve párbeszéd.
12. Nem méltó a holokausztot politikai játszmák terepévé tenni, mert ezzel éppen áldozatainak emlékét gyalázzuk meg.
—–
A szerzők válaszai a kérdésünkre, hogy miért érezték szükségét a tizenkét, teljesen evidens állítás megjelentetésére, és hogy milyen üzenetet szántak az írásnak:
Ablonczy Balázs: Örülök, ha evidenciának látszik. Az én tapasztalataim e téren rosszabbak. Volt bennünk valamiféle népnevelő jelleg, de – reményeim szerint – ez nem valamiféle értelmiségi sikongatás a „barna esőről”: mindössze jelzés, hogy a Kommentár minden totális diktatúrával szemben áll, és minden totális diktatúra áldozatával szolidáris. Ezen felül magyar tragédiának érzi a Soát. Én ezt akartam elmondani, és meglepően kevés egybecsiszolásra volt szükség Attila mondanivalójával. És nagy megtiszteltetés, hogy a mostani Szombat hozza egy forrásközlésemet, amiből talán az is látszik, hogy sok mai diskurzus már hetven éve is a helyén volt, létezett.
Novák Attila: …[A] magam nevében azt mondhatom, hogy éppen azért, mert az utóbbi időkben ezek az evidenciák megszűntek evidenciának lenni: a zsidózás, a holokauszt-tagadás és a különféle történelmi sérelmek versenyeztetése, valamint a holokauszt napi politikai célú felhasználása (ezt a baloldali politika is alkalmazza) széles körökben terjedt el. Annak pedig nagyon komoly és pozitív üzenete van, hogy mi ketten, keresztény és zsidó identitású emberek, akik képesek a Másik hangját is meghallani, egy jobbközép konzervatív folyóiratban próbáljuk meg újraépíteni a két part közötti, kissé már korhatag és leszakadófélben lévő hidat. Ha így tenne mindenki az egész országban, sőt a világon is, jobb lenne élni ezen a földtekén.
(A 12 állítás a Soáról a Kommentár 2008/3. számában jelent meg. Az írást a szerzők és a Kommentár engedélyével közöljük újra itt és a Konzervatórium.hu-n.)
Hardcore, girlcore, dancing in the ballroom: Terry Poison
Rég volt Terry Poison a JP-n, kezdjük velük hát a hetet! Tel Aviv legdögösebb elektropop csajbandája új számot készített, Ballroom a címe, mi pedig megszereztük a legjobb remixét:
Terry Poison – Ballroom (DatA Remix)
Jump around!
Idén Elul hónap szeptember 1-én kezdődött, így az az egyébként szokatlan helyzet állt elő, hogy a zsidó- és a Gergely-naptár napjai párhuzamosan haladnak.
Az Elul arámi szó, keresést jelent. Ennek az időszaknak kiemelt jelentősége van: Mózes Elul újholdjakor ment fel a Szináj-hegyre, és Tisré 10. napján (vagy Jom Kippurkor) tért vissza, amikor tökéletes bűnbocsánatot nyert Ez az a hónap, amikor a Király a mezőn van, mindenkire egyforma jóindulattal tekint, s amíg köztünk jár, bátran kereshetjük őt, még előzetes bejelentkezésre sincs szükség. Azaz ilyenkor tudunk a legkönnyebben el- és visszajutni az Örökkévalóhoz, ilyenkor tudunk a legkönnyebben változtatni is. A bejegyzés folytatódik! ››
Idén új helyről, a Hősök teréről indul és a Moszkva téren fejeződik be az Autómentes Nap alkalmából megrendezett Critical Mass szeptember 22-én. A város legszocreálabb terén lesz a bringaemelés, ráadásul köztéri művészeti tevékenységgel kiegészítve (közösségi aszfaltrajz, mindenki hozzon színes krétát!)
Ön mit fog csinálni ez idő alatt? Szavazzon!
Orosz Péter, aki a JP hármas számú bloggere, megkóstolja életében először a hurkát. Ilyen kérem a _hurkaszüzesség_ elvesztése:
Don’t try this at home, kids.
A fenti videó más remek videók társaságában a Mars forgatni blogon tekinthető meg eredeti szövegkörnyezetben. A hurkát leszámítva nagyon flódni.
Ron Jones egy átlagos történelemtanár volt egy kaliforniai középiskolában. Diákjai egy egyszerűnek tűnő kérdést tettek fel neki. Hogy lehetséges, hogy az átlagos németek a második világháborút követően azt állították: nem tudtak a tömegmészárlásokról?
Ron ledöbbent, mert nem tudta a választ. Egy kisérletbe kezdett, hogy az autokratikus gondolkodásmódot feltérképezze. A bejegyzés folytatódik! ››
Az infografika flódnin néz ki, de a zsidóság esetében félrevezető: valójában a “judaizmusban” ezekben a kérdésekben is a “2 zsidó-3 vélemény” elv érvényesül, ugyanis nincs egységes álláspont szexügyileg. A homoszeuxualitást például a legtöbb haredi (”ultraortodox”) irányzat elítéli, a reformoknál és egyes konzervatív zsidó irányzatoknál viszont még rabbik által levezetett melegházasságok is vannak.
A ffffound-on találtam (napi betevő).
Az ország lakosságához mérten az egész világon messze, de messze az izraeli fiatalok utaznak a legtöbbet. Forrásaink szerint aki a fiúknak és lányoknak egyaránt kötelező katonai szolgálat után nem lép le hosszabb időre valami távoli kontinensre, azt a többiek már kifejezetten furának tartják. Alapvetően kétféle izraeli turista van. Az egyik fajta nagy részét a frissen leszerelt, a gőzt kiereszteni akaró fiatalok alkotják. Ők ma már szabályos kolóniákat alkotnak, Észak-Indiában például vannak olyan falvak, amelyek tokkal-vonóval az ő ellátásukból élnek. Ezek a fiatalok gyakorlatilag csak azzal a két dologgal foglalkoznak, amihez a legjobban értenek, tehát töménytelen mennyiségű kábítószert tömnek magukba, és hobbiszerűen alkudoznak. Ahogy azt egy nem izraeli turista nagyon okosan megjegyezte nekünk, az izraeliek igazán sajnálhatják, hogy nem kaphatnak vízumot Pakisztánba, mert az aztán tényleg nagyon olcsó, a hasis pedig szinte ingyen van. Ezek az izraeliek miatt vannak olyan vendéglátóhelyek Indiában és Thaiföldön, amelyekre ki van írva, hogy ‚No Israelis!‘, és belőlük él az az izraeli magánnyomozó-cég is, amelynek feladata a szülők megbízásából hazarángatni a Himalája lejtőin harmadik éve csak füvet szívó csemetéiket. A másik típusú, általában valamivel idősebb izraeli turista viszont talán a kedvenc típusú utazónk volt, és nem csak azért, mert olyan a humoruk, mint nekünk, kelet-európaiaknak. Hanem mert aki az előző évben még Libanonban járőrözött, az nem ijed meg a saját árnyékától, minden kalandban benne van, és nem mellékesen ha az ember rájuk bízza az alkudozást, a legdörzsöltebb kirgiz taxisofőr is megadja magát.
A nagy utazóhatározó a Khívától keletre blogon folytatódik ››
Köztünk élnek, és mi közöttük. Alapjában véve ugyanolyan rendes emberek, mint te, vagy én, csak nagyon kétségbe vannak esve, ahogy te vagy én is, és nem nyitják ki a szemüket, ahogy te, vagy én se.
Szükségük van az “egyetlen tömör válaszra, ami miatt minden történik”, megtisztelésnek vehetjük, hogy néhányan nemzetünkben vélik föltalálni ezt.
A te neurózisod az, hogy Ők a fontosak, a “nácik”, és félned kell tőlük. Az övék, hogy a “zsidók” a fontosak, és azoktól kell félni. Nagy egymástól való félelmetekben észre sem veszitek, hogy ez csak fontoskodás mandinerből.
“Ő -aki szerintem fontos- szerinte fontos vagyok.”
Az, amit a szélsőjobboldaliak zsidónak hisznek, az nem azonos veled, és fordítva ugyanez. Ezt az élet-előadást a Sátán rendezi, és te kész vagy eljátszani a rád osztott szerepet?! Nem állsz fel, hogy “kérem, énnekem egy egészen másik társulatban van szerződésem!”
A bejegyzés folytatódik! ››
Először azt hittem, hogy a lubavicsi rebbe hirdeti a chábád-igét, de aztán kiderült, hogy a szakállas úr nem más, mint Darwin Károly. Mindenesetre flódni a munka, ráadásul pár hete egy rákkutatást-támogató árverezésre ajánlotta fel a művet az alkotója – KireBe.
Darwinról amúgy februárban írtunk legutóbb a 199. születésnapja alkalmából.
