Monthly Archive for október, 2008

Page 2 of 3

A zsidó álma

Ismét ajánlanék pár flódni írást a blog- és egyéb szomszédságokból:

1. Stenczer Sára: Medinat Weimar- Vissza Európába!
“Visszajöhetsz – már biztonságos!”- ez az egyik jelmondata Ronen Eidelman alkotásának, amely a zsidó állam Európában történő újraalapítását kezdeményezi. “Koschere Bratwurst Jetzt!” – ez egy másik. A szarkasztikus humorral megtöltött felszólítások egy alaposan felépített ironikus-önironikus művészeti projekt promóciós jelvényei. (tranzit.blog.hu)

2. Vajda Károly: I-sten félelme és a fejlődés félelme
A Szombat márciusi számában közölte Yeshayahu Leibowitz izraeli ortodox zsidó vallásfilozófusnak a zsidó–keresztény párbeszéd lehetetlenségéről szóló provokatív írását, mellyel a lap érdemi indíttatást kívánt nyújtani épp e párbeszédnek. A vita/párbeszéd azóta tart, ezúttal Charlie veti a szelet és aratja a viharokat. (Szombat Online)

3. Tóta W. Árpád: A zsidó álma
Zsidómegmondás. Worluk a kilincsorrúságról és a Magyar Hírlapról. (w.blog.hu)

Betérési napló 3. – A körülmetélés kérdése


JP infografika (by Mr. Monkeypresso)

Az én betérésem révén fokozottan előkerült a téma. A férjem nem ellenzi teljesen az operációt, de teljesen érthetően, fél is tőle. A nagyija, amikor először meghallotta, hogy érdeklődik zsidósága iránt, teljesen kiborult, kiabált, hogy ezt azonnal felejtse el, nem engedi meg és egyáltalán, hogy képzeli. Nehezen barátkozott a gondolattal, majd később mégis horgolt neki kipát, elvitte a dohány utcába, beszélgettek a vallásról. Amikor azonban R.Z. rabbi vállon veregette a férjemet, hogy akkor lassan lehetne menni a műtőbe és majd ő fogja végig a kezét, nagyija nagyjából a férjem elé állt és annyit mondott, hogy

“csak a testemen keresztül”.

A bejegyzés folytatódik! ››

Lehet-e valami “neológ” flódni?

Shadai hetek óta noszogat, írjak már a JP-re (mármint ne hozzászólást). Főként a régóta ígért, s már nagyon is érő, Reconstructionist Judaism-ról szóló topicot látná szívesen. Amikor jeleztem neki, hogy az közvetlenül megelőzően más megvalósítandó tervem is volna, s hogy mi is volna ez konkrétan, arról biztosított, hogy őt ez a téma kimondottan untatná, de lévén szabadságszerető értelmiségi, sok olyasmit is eltűr (tolerál), aminek pedig hát voltaképpen semmi értelme nincsen. Ez — bölcsész esetében egyáltalában nem paradox módon — megerősített azon elhatározásomban, hogy írok erről a bizonyos témáról egy szócikket. Úgy értem, egy kísérletit. Olyan topicot vágyom ugyanis nyitni, mely nem tart, mert hogy eleve nem tarthat igényt érdemi érdeklődésre. Olyan téma megírása lebeg a szemem előtt, mely csak engem érdekel, mást teljességgel hidegen hagy, ezért azután nem is szól hozzá senki sem, sőt a „Bejegyzés folytatódik” hangzatú linkre sem kattint rá még csak intellektuális vakmerőségből sem soha egy árva lélek sem. Ez új rekord lenne: a legkevésbé olvasott JP-s oldal szerzője akarok lenni. Tessék az írásommal kapcsolatosan teljesen érdektelennek bizonyulni, na! A bejegyzés folytatódik! ››

The Oscar goes to….

A szülinapi nyereményjáték legnagyobb meglepetése: Anna (az éjszakai) elsőre kitalálta, hogy milyen állat maradványait örökítettem meg egy vacsora alkalmával, s ezzel egy lavínát indított el. Lehet, hogy naív vagyok, de azt gondoltam, hogy ezekből a fura darabkákból senki sem fog kígyóra gondolni, pláne nem arra, hogy ezt valaki meg is ette. A bejegyzés folytatódik! ››

JP Offline: Fűszer&Lélek szakácskönyv

Ich bin ein Flodniner. Nincs még másfél éve, hogy felfedeztem Fűszeres Eszter blogját, így pontosan emlékszem: nemcsak hogy roppantul tetszett, nemcsak hogy csorgott a nyálam, hanem még azt is gondoltam, hogy

hoppá, ez maga az új fúziós zsidó konyha!

A magázódást felváltotta hamar a tegeződés, főleg miután Esztert meghívtam vendégszerzőnek a JP-re, amiből gyorsan állandó rovat lett. 2007. november 29-én került sor az első közös étteremvizitre, amikor is a kellemeset a kellemessel kapcsoltuk össze: leteszteltük a Klasszt. Talán a citromos risottó és a túrókérem mousse között vetődött fel először az ötlet: nem lenne óriási szakácskönyvet készíteni a F&L blogból?

A bejegyzés folytatódik! ››

Hoztam nektek valamit!

jp giveaway

Szülinapi nyereményjátékot hirdetek, és ennek semmi köze a böjtöléshez. Na jó, annyi könnyítés van, hogy nem tejszínhabos csokoládétorta a nyeremény, hanem – néhányotok számára nem túl meglepően, egyenesen a bolt polcáról leszedve – a fent látható rogyasztott üvegből készült medál piros bőrön. A bejegyzés folytatódik! ››

Könnyű böjtöt!

Klikk!

A bejegyzés folytatódik! ››

Erről is a zsidók tehetnek

Úgy kezdődött, hogy elmentem kineziológushoz. Most mindegy hogy miért, nem a zsidók miatt na. (Négy és fél évnyi lányos rinyálás itt, ne olvasd el.) Szóval csinálta ezt a kuruzslós nyomkodást, amitől majd megoldódik minden – lelkileg per fizikailag. Házi feladatot nem adott, minden megoldódik, kész, ennyi. Egyetlen dolgot kivéve.

Mesélnem kellett magamról, és ezt a “zsidó dolgot” mellékesen jegyeztem meg. Ő pedig megjegyezte, hogy ez nem annyira mellékes, és legyek szíves ezzel foglalkozni. Ő nem mondja meg, hogy hogyan, nem is biztos, hogy ide tartozik, ő amúgy is katolikus, de… Azt mondta, találkozott már néhány ilyennel, aki magát “zsidónak” vallotta, akinek az ősei ezért vagy azért hátat fordítottak a vallásnak, és a szerencsétlen leszármazottak most birkóznak meg ezzel. Igazából nem nagyon érdekelt a téma addig, amíg jobban bele nem gondoltam, hogy azért ez tényleg mekkora szemétség, mind a felmenőktől, mind az Örökkévalótól. És hirtelen sajnálni kezdtem magam – a kineziológusnál ez normális -, hogy Ő miért hagyott el engem, és igazából bele kéne kiabálni ezt az egészet számonkérőleg az arcába… “És a te Istened – ide ért, pont amikor elképzeltem magam a pusztában, ami egyébként elég röhejes kép volt – olyan, hogy le kell rendezni vele, ruhát szaggatva és üvöltve.”

Ezután négy napig gondolkoztam – kép mondjuk: köveket rugdosok magam előtt, gondolkozom -, hogy akkor ezzel most mi legyen. Valóban nem foglalkoztam ezzel igazán soha. Beértem némi szalonzsidózással, meg elkönyveltem ezt valami jópofa “izének”, zsidó nők jók az ágyban stb. És most akkor hogyan foglalkozzak ezzel? Legyek zsidó vagy mi? Elkezdtem mindenfélét, olvasást, tanulást, családfázást , beszélgetést, és közben rájöttem, hogy nem vagyok egyedül.  És úgy döntöttem, megosztom a történeteket, itt.

Csoffadjunk együtt

Mikor érezted utoljára, hogy az a korty víz vagy az a darabka sajt micsoda hatalmas ajándék? Hogy mennyire kivételesen szuper-irigylésreméltó helyzetben vagy, amiért minden nap ehetsz-ihatsz kedvedre? Tudom, néha persze belegondolsz, de mikor ragadott magával úgy igazából az, hogy szabad ember vagy, mert az Ö-való kegyelméből van ételed?

A lehetőség persze mindig adott, de épp Jajm Kipper napján megkapod még azt a csodálatos érzést is, hogy tudhatod, világszerte teszik ugyanezt hittestvéreid, mégpedig többezer éve, tudniillik erre a napra maga a Halóche írja elő az éhezést.

Tehát ha el találtad szalasztani Gedalja böjtjét, percig se búsulj, koplald magad szárazra a legszentebb ünnepünkön.

Más napokon nassolgatunk, majszolgatunk, vagy csak úgy bekapunk valamit, sokan zabálunk, az ízeket sem érezzük már, a bőség miatt a legfinomabb falatok is féligrágottan bugyognak a bendőbe. Betermeljük az abrakot, ez a helyzet. A cukortól, zsírtól, édesítöktől, update-ektől, de akár a hangulatosan elköltött vacsoráktól is megszabadulhat egy kicsit az ember ilyenkor, a szombatok szombatján. Mégis miért? Ha nem elegendő ok, az, hogy Tajrei parancs, akkor vedd észre, mi a haszna!

Máskor is gondolunk harmadik világ-beli testvéreinkere, de szénsavas burgerek mellett hogyan is érezhetnénk, amit ők? Egészen mást jelent egyetlen szelet kenyér vagy egy korty víz a szombatok szombatja után.

Azért írom mindezt, mert szerintem egy kis böjtöléssel nem lehet helyrehozni semmilyen bűnt, arra jobb megoldás, ha megbocsátasz magadnak. De az elgondolkodás, a spirituálisabb lénnyé válás egyik jól bevált módszere, ha megváltoztatod a megszokott körülményeidet. Ez is egyfajta meditatív állapotot eredményez, kellemes stoned-ulásnak is hívhatnám, a nap végére bizonyosan.

Akkor sikerült a legjobban a böjt, ha még minimum egy két napig, de inkább tovább megmarad az élmény, kevesebbet, lassabban, nagyobb élvezettel, és főleg több hálával eszel.

Haszontalan, ha az ember teljesíti a micvát, de amint kiment a böjt rögtön nekiáll nutellázni. Használjuk ki, hogy ilyenkor mindennek intenzív íze van.

Én a fentiek miatt tartok böjtöt, egyszerű és hatékony módszer, nekem jobban megy, mint lótuszban ülni és hümmögni.

Kíváncsian várom, hogy belőletek is kivált e hasonlókat, vagy egyéb érdekeseket a koplalás!

Jó évet kívánok:
Kohen Máté

Jom kipur idén október 9-re esik, a böjt október 8-án kezdődik.

Multikulturális savua tov

Gustav Mahler egy igazi, önsorsrontó rock’n'roll jew volt, de tudott optimizmussal és életörömmel teli tételeket is írni, a következő, a III. szimfónia 5. tétele a korai multikulturalizmus jegyében Jézusról és Péterről, valamint a megváltásról szól, a vezényel az olasz Claudio Abbado a svájci Luzernben:

Ezzel kívánok kisimult idegeket és sok lelki erőt a hétre, ránk fér. Savua tov!

(A képre kattintva “high quality” verzió is van ám.)

Legyünk okosabbak

Kimentünk demonstrálni már megint és rájöhettünk arra, hogy
a.) ha demonstrálunk, akkor politikát csinálunk, s ha politizálunk, akkor óhatatlanul olyan terepre keveredünk, ahol semmi keresnivalónk nincs. Ahol felhasználnak minket, újrahasznosítanak.
b.) hogy csak mi vagyunk jelen a haverjainkkal, akit érint ez az egész, azaz nem nő túl a roma, zsidó, meleg és egy pár megszállott jogvédő ügyén.
c.) így nem változhat meg semmi

A bejegyzés folytatódik! ››

Városálom2010 és Tarka Magyar

Ma két eseményen is voltam, az egyiken mint aktív résztvevő, a másikon csak mint passzív szemlélődő vettem részt. A Városálom2010 konferenciára még két hete kaptam a felkérést és bár nem egy civil kezdeményezésről van szó (a fővárosi Fidelitas szervezte), úgy gondoltam, hogy semmit sem veszíthetek azzal, ha ellátogatok rá. Manapság divatba jött az, hogy politikai pártok “civilként” próbálnak eladni dolgokat és nálam már az is plusz pont, ha valaki felhagy ezzel az irritáló pózzal.

Őszintén szólva pár dolog már eleve imponált nekem. Egyrészt rokonszenves volt a kedves és személyreszabott felkérő levél: nem sablonszöveget küldtek és jól artikuláltan magyarázták el a találkozó célját. A találkozó célja deklarátlan egy valamiféle konzultatív-brainstormingolós együttlét volt:

“Október 4-én az Uránia moziban, egész napos rendezvény keretében vitatjuk meg a várostervezés, a környezetvédelem, a közlekedés, a kulturális élet lehetőségeit. A jövő Budapestjén: amilyennek szeretnénk, hogy legyen. Vendégeink a legjobb szakértők, előadók és városvezetők lesznek: azért jönnek, hogy közösen agyaljunk mindezen.”

Másrészt tetszettek az olyan részletek, mint a Budha Tomi tervezte konferencia logó és persze a komoly blogger-jelenlét is a különböző szekciókban. A mi kerekasztalunkon a belvárosi (szub)kultúrák állapotáról és lehetőségeiről, a blogok offline hatásairól, a kreatív ötletek zsákutcásításáról, a nyuggerekről és a bobókról beszélgettünk. Asztaltárs volt Baglyas Gyuri a Beyond Budapesttől és Eva M. Amihay is. A fő üzenetem az volt: akkor lesz csak újra pezsgő kulturális és egyéb élet Budapest belső kerületeiben, ha az a réteg, amely érti, szereti és megfizeti a városi szolgáltatásokat (kávézókat, éttermeket, galériákat, egyedi boltokat) eléri a kritikus tömeget. Ehhez csökkenteni kellene az inaktív, idős lakosság arányát a régi házakban és növelni az aktív középrétegek arányát. Ehhez stratégia kell, ami nincs, de akár lehetne is. A szervezők nem rejtették véka alá, hogy a 2010 utáni városvezetésre aspirálnak, de mindezt nem egy “megmondós” alapállásból tették és elkerülték az olyan nyomulós-visszatetsző dolgokat, mint a program-osztogatás. Összességében ez egy érdekes és hasznos találkozó volt, bárcsak ez lenne a párbeszéd-képesség hazai sztenderdje.

A konferencia végével átnéztünk többen is a Tarka Magyarra (a konferenciáról oda igyekezett Gerendai Károly, László János, Eva M. Amichay is). Az Andrássy úton csatlakoztunk be a tömegbe, ahol úgy néhány ezren lehettünk. A Hősök terén még rengeteg ismerőssel, JP-s haverral is találkoztam, dumáltam mindenkivel egy picit, aztán hazamentem. Bár senki sem dobált ezúttal, de a rendőrség végre jó helyen állította fel a kordonokat (a mellékutcák távolabbi végében), minket pedig nem ketreceztek be. Ez jót tett a közérzetünknek. A Tarka Magyar célja – ha valaki nem tudná – az volt, hogy hitet tegyen a magyar alkotmány 70/A paragrafusa mellett, amely kimondja, hogy az állam minden polgár számára egyformán biztosítja az állampolgári jogokat és bármely megkülönböztetés nélkül. Ez normál esetben trivialitás (”cipőt a cipőboltból”), de sajnos Magyarországon mostanában nem éppen a normalitás az uralkodó állapot. A Tarka Magyar nyilatkozatot aláírta az összes parlamenti párt elnöke (elsőként Orbán Viktor) és támogatásáról biztosította Sólyom László köztársasági elnök is, aki külön kihangsúlyozta, hogy “a radikális jobboldal eszméi és tettei elfogadhatatlanok és veszélyesek”. Ehhez képest nem értem, hogy például a Reakció vagy a Konzervatórium miért érezte úgy, hogy épp most külön posztban kell belerugnia a résztvevőkbe. Kontra-identitásokkal (”antihippi”, stb.) szerintem nem lehet jó brandeket építeni.

Sávua tov JP!

Holnapután kiskedden


Ehud Olmert odaadná

Történelmi időket élünk. Rezeg a monetáris léc a kapitalizmus alatt, az Amerikai Egyesült Államoknak fekete elnöke lesz, az elbutult macskajancsi szara a Zsidó Szinház ventillátorába csapódik, a turbómagyarok tarkamagyarosodnak, a leköszönő izraeli miniszterelnök pedig távozása közben még odanyilatkozza ezt a néhány laza mondatot:

“Izraelnek fel kell adnia szinte minden, ha nem az összes megszállt területet, beleértve Kelet-Jeruzsálemet és a Golán-fennsíkot is, ha békét akar kötni a palesztinokkal és Szíriával.”

Hoppá. Ábbász és az amúgy mindig mérges és elégedetlen palesztinok ezúttal optimisták: “Ezek a szavak elvezetnek bennünket a békéhez. Jobb lett volna, ha már a kezdetektől ezt mondja, de reméljük, hogy az új izraeli kormány is át fogja venni elgondolását. Ha Olmert egyetért azzal, hogy Izrael visszavonuljon a hatnapos háború kitörése előtti határokig, és Kelet-Jeruzsálem fővárossal létrejöjjön egy független palesztin állam, akkor két napon belül béke lehet” – mondja Abbász.

Robert Malley (a Clinton adminisztráció egyik fő közel-kelet stratégája) egyébként már 2001 nyarán megírta, hogy az előző évi Camp David béke-csúcstalálkozón azért nem egészen úgy történtek a dolgok, ahogyan az izraeli és amerikai diplomácia ezt később előadta.

Iránról meg annyit, hogy a közeledő 50 dolláros olajárral nagy szarban vannak. Nagypofájú retorikájukat 100 dolláros olajárfolyamra kalibrálták. A JP jóslata: jövő tavasszal repülni fog Ahmadinejad barátunk.

Csütörtöki gyorselemzésünket olvashatták.

Betérési napló II. – a naaagy rabbi kérdés

A betérésem igen lelkesen és még több problémával kezdődött valamikor idén nyár elején. Vagyis, ez még közel sem a betérésem, hanem a munkát megelőző organizációs szakasz.   A helyzetet csak nehezítette (és még mindig), hogy ugyan nyár elején Budapesten voltunk, de egy hónap múlva már Helsinkiben és még egy hónap múlva már Berlinben. Mi otthon a Teleki térre járunk zsinagógába, de hozzájuk egy lubavichi, dél-afrikai rabbi tartozik és a férjem hallani sem akar a lubavichiakról egy korábbi nézeteltérésük miatt. Először tehát V.T. rabbi urat kerestük meg, aki R.Z. rabbi úrhoz irányított, mivel ő maga nem foglalkozik betérésekkel -ezt sem tudtam addig, hogy nem mindegyik rabbi megfelelő rabbi. R.Z rabbi úrról sok rosszat hallottam már, ennek köszönhetően kellemes meglepetés volt a találkozás, bár igaz, végig magázódtunk, dehát mit lehet tenni? A lehetséges alternatívákat a következőképpen vázolta fel: A bejegyzés folytatódik! ››

Betérési napló I. – Családi háttér és a kezdet

Eldöntöttem: betérek és zsidó leszek.

Nem egy gyors döntés volt ez, nem is hirtelen elhatározás, hanem egy hosszú, több, mint harminc éves folyamat eredménye. Származásom szerint csak messziről vannak a családban zsidók – ők is apai oldalról, de annyira homályos minden, hogy ez is csak pár éve derült ki. Az apám például emlékszik, hogy gyerekkorukban kipában játszottak szombatonként és az ő nagyapja folyékonyan beszélt héberül és galíciai zsidóktól tanult kereskedést, de soha fel nem merült benne, hogy bármi közük lett volna hozzájuk, hiszen olyan mély, ellentmondást nem tűrő katolikus neveltetést kapott. Apai nagyanyám rettentő hangosan zsidózott mindig, miközben valami szörnyűséges titkot emlegetett, amit végül nagyapám magával vitt a sírba és fiai csak találgatni tudnak a mai napig mi lehetett az. Családi szinten sejtünk egy félrelépésről egy szédelgő távoli rokon kapcsán, ahonnan aztán anyai vonalon tört be a zsidó vallás a mélyen római katolikus családba. Anyai oldalon még kacifántosabb a helyzet, hiszen nagyi végig tagadott bármiféle zsidó vonalat, de közben meg, hát nem is tudom, engem nem tudott meggyőzni a rózsafüzérrel. A mamám pedig, kiskorom óta úgy nevelt, sokszor és hangsúlyosan mondta, hogy „mi kislányom, mi zsidók vagyunk”. És azt is mondta mindig, hogy nem nézzük ki zsidó és ki nem, mert csak az fontos ki mit mond és ki mit tesz. Az Újlipótvárosban éltünk, legrégibb barátnőim egyike a zsidó alapítványi iskolába ment gimibe az osztály kábé felével együtt, ekkor még fogalmam sem volt arról, hogy konzervatív, meg hitközség, meg neológ, meg reform, meg ortodox, chábád, két zsidó három vélemény, meg ilyenek. A bejegyzés folytatódik! ››

  • ,