Monthly Archive for 2008. november.

Áchénú - Testvéreink

Több izraelit és vallásos zsidót tartanak fogva Mumbaiban iszlám terroristák.
Mit tehetünk, amikor már nem tehetünk semmit?
Imádkozhatunk.

Valaki hisz az imák erejében, valaki nem. A tudományos kutatások megoszlanak a hatásukról. Én azok közé tartozom, akik hisznek az erejükben. Ezt az éneket szoktam énekelni, ha túszok kiszabadításáért fohászkodom:

אחינו כל בית ישראל
הנתונים בצרה בצרה ובשביה
העומדים בין בים בין ביבשה
המקום ירחם ירחם עליהם
ויוציאם מצרה לרוחה ומאפלה לאורה
ומשעבוד לגאולה השתא בעגלא ובזמן קריב

Áchénú kol bét Jiszráél
Hán’tuním bácárá uvásivjá
Háomdím bén bájám uvén bájábásá
HáMákom j’ráchém áléhem
V’jociém micárá l’ráchává uméáfélá l’orá
Umisiábud l’g’ulá hástá báágálá uvizmán kárív.

Testvéreinken, Izrael egész házán, aki bajban és fogságban vannak,
tengeren, szárazföldön, könyörüljen meg az Örökkévaló,
és mentse ki őket a szorultságból tágasságba, sötétből világosságra, elnyomatásból megváltásra,
ebben az évben, hamarosan, mielőbb!

Ezt minden hétköznapi Tóraolvasás után szokás mondani hagyományos közösségekben. Fel is turbózhatjuk egy kis beatbox –szal:

A szerző rabbinak tanul Londonban.

Aszaltszilvás, kelbimbós húsgombóc


Csodálatosan sikerült a péntek esténk, egy csomó kóser recepttel gazdagodtam. Mindig meg kell állapítanom, hogy az a jó a zsidó konyhában, hogy a zsidók szétszóratva, vagyis diaszpórában élnek, a világ minden részén. Ezért aztán mindenhol magukévá teszik a helyi szokásokat, recepteket, legfeljebb változtatnak rajta, hogy ne röfögő állatból készüljön, vagy ne keveredjen a tejes a húsossal.
Megint itt jártak a portugálok, és ismét egy nagyon klassz receptet hallottam, amit tegnap meg is főztem. A férjem persze morgott egy kicsit, mert ő kitartó kelbimbó gyűlölő, de azért megadta magát, és arra kért, hogy egyszerre legfeljebb három kelbimbót tegyek a tányérjába.
Pedig a kelbimbó annyira finom téli zöldség! Ez az étel pedig valódi téli fogás, és miután meghallgattam, az jutott eszembe, hogy simán beillene karácsonyi receptnek is, ha lenne nálunk karácsony, már úgy is az egész ország karácsonyra készűl.
Főbb hozzávalói az ételnek a pulyka, aszalt szilva, portói (én sima vörösbort használtam), gránátalma lé, fahéj, szegfűszeg, és persze a kelbimbó. A bejegyzés folytatódik ››

Jerusalem Bop

tag cloud: ramones, hammer, jézus, nincs izraeli erőszakmonopólium, lopunk

mindez együtt: D17 @ A38

Maceszmetál

Régen volt metálposzt a JP-n, Zsófinak köszönhetően viszont ma behozhatjuk az elmaradást. A metálról mondta, azt hiszem Ian Scott (Anthrax): “Elvis Presley felszabadította a testet, Bob Dylan a szellemet, a metál pedig… az összes többit.” Három zsidó egyébként.

A rocker antropológus Sam Dunn 2008-as metálfilmje a Global Metal azt vizsgálta, hogy ez az angolszász gyökerű műfaj hogyan hatott helyi kultúrákra és szubkultúrákra Ázsiban, Dél- Amerikában és a Közel-Keleten. Izraelbe is eljutott:

Hogy van héberül az, hogy bang that head that doesn’t bang?!

APACuka Brunch 08.11.16.


Ismét nagyon jókat ehetett a brunch-on az, aki időben érkezett. Sajnos egyáltalán nem tudtam eleget fotózni, úgyhogy csak az ételek feléről van képem. Kérem, aki ráismer a sajátjára, az kommentelje be a receptet. Én mazsolás lencsével készültem, receptje nemsokára felkerül a Fűszeres blogra.
Köszönöm mindenkinek aki eljött, külön azoknak, akik hoztak magukkal egy tál lencsét ételt, és azoknak is, akik vásároltak a könyvünkből. (Akik pedig ételt is hoztak, és még a könyvből is vásároltak is, ők a mi igazi kedvenceink :-)
A bejegyzés folytatódik ››

Klári néni és a Depressziós Ebéd

Minden bölcsességemet belesűrítve azt mondom most nektek: addig vegyétek és egyétek a Fűszer&Lélek finomságait, amig még van miből! ;] Ha ugyanis tényleg beüt a recesszió, sőt a gazdasági depresszió, akkor lehet, hogy csak a 91 éves Klári néni konyhája marad:

Egyébként zseniális ötlet ilyen videókat készíteni öregekkel, én is átmegyek nagyszüleimhez a hétvégén és videóinterjút készítek nagyapámmal! Horn Gyula autogram van a nyugdíjas-igazolványában! ;]

Kongresszus

Figyelmetekbe ajánljuk a Szombat magazin legújabb cikkét a Mazsihisz által összehívott Magyar Zsidó Kongreszus kapcsán. Itt a JP 2zsidó-3vélemény álláspontja is kifejtődik.

Holnap (szerda) este 19h-tól a Szombat online fórumában Radvánszki Gábor (Szim Salom) és Radnóti Zoltán rabbi is válaszol az olvasók kérdéseire (moderátor: Gadó János)

Újzsé’land

Régi olvasónk Pappito, aki Új-Zélandon él családjával megörvendeztetett minket ma reggel egy választási cikkel - ugyanis a sziklaszirteken is választottak, sőt zsidó “származású” miniszterelnököt választottak.

A 2008-as választások eredményéből következően, Új-Zélandon a harmadik ciklussal végetér a baloldali kormányzás folytonossága, a Labour helyét a National nevű jobboldali párt veszi át, a kormány (és az ország) élén pedig az eddigi pártelnök, John Key fog állni. A leendő miniszterelnök aucklandi születésű, de gyerekkorát a családjával Chirstchurchben töltötte, a Burnside High Scool után a Universityn of Canterbury végzett. A nyolcvanas években kezdett befektetési bankárként dolgozni, tíz év elteltével kinőtte a helyi piacot és nemzetközi vizekre evezett, Szingapúrban, Londonban és Sydneyben is dolgozott a Merril Lynchnek.

A bejegyzés folytatódik ››

Újra Brunch!

A brunch = ebédbe nyúló hosszú vasárnapi reggeli. A JP és a Fűszer&Lélek közös eseménye közösségi brunch: mindenki hozhat egy ételt a nagy közös asztalra! Pár ötlet: kencék és pástétomok, saláták és gyümölcssaláták, sütemények és torták, kenyerek és kalácsok, édes és sós péksütemények, friss gyümölcsök, sajtkülönlegességek! Lehet hozni akár egy palack bort és pezsgőt is!

A brunchra a belépő: 500 forint + egy étel a közös asztalra. Ha valaki nem akar vagy nem tud ételt hozni, azt is szívesen látjuk, úgy a belépő 1500Ft.

A brunchon Fűszeres Eszter könyve a Fűszer&Lélek megvásárolható 20% kedvezménnyel (4790 forintért) és dedikálás is kérhető helyben a szerzőtől.

A brunch 10:30-tól 15:00-ig tart. Helyszín: APACuka, 1085 Budapest, Horánszky utca 5. Térkép itt.

Várunk mindenkit szeretettel!

Médiapartnerünk a Szombat Magazin és a HVG Online.

Kapcsolódó:
Brunch a Lumenben

Radikális? Progresszív? Szélsőséges?

Ki a zsidó, ha radikális? progresszív? szélsőséges? címmel kaptam felkérést ma a Sirálytól egy beszélgetésen való részvételre, amit miazhogynagyonis alapon elvállaltam. Érdekes dolog ez a zsidó radikál-progesszív-szélsőséges ügy. A zsidóság szerintem egyrészről a lehető legkonzervatívabb hagyomány: nem véletlen, hogy a Hebrew Calandar Firefox pluginem 5769-et mutat a böngészőm jobb alsó sarkában. Konzerváltuk a Tórát és a hagyományokat több ezer éven keresztül. Másrészről nem bírunk magunkkal Ábráhám óta, aki az első zsidóként máris igen radikális arc volt: egy bálványimádó, politeista korban szakított a zeitgeist-al és szövetséget kötött az Egyetlennel. Abraham unokája, Jákob pedig annyira radikális arc volt, hogy még egy Angyallal (!) is leállt birkózni: keményen csellendzselte a status quo-t. Sikerrel: ő lett Izrael (”Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél”). Aztán radikálisok voltak a próféták, Mózes, Mirjam, Izsák, Sámuel, Ezékiel és Jób is. Aztán Jézus. Utána egy szélsőséges korban - a Jeruzsálemi Szentély pusztulás után - radikálisan tudtak újítani az első talmudisták, Jehuda Hanászi vagy Akiba ben József is. Aztán jött a hászidizmus, a hászkálá, a Bál Sém Tov és Mózes Mendelsohn, Spinóza és Buber. A 19. században a régi világ (Ancien Régime) legnagyobb felforgatói is zsidók voltak: Marx materiális, Freud spirituális téren bontotta a kerítéseket.

Most az lesz a feladat (majd a Sirályban, december végén), hogy tisztázzuk: mit jelentenek ezek a fogalmak (radikális, progresszív, szélsőséges), zsidó viszonylatban? Válaszhtató egy példa (egy személy), amihez kritériumokat is adott Sturovics Andi:
1. Magát zsidónak tartsa
2. A közvélemény is tartsa annak
3. Valamilyen radikális/szélsőséges/progresszív - ez majd kiderül melyik is igazán- dolgot ír(t), mond(ott) csinál(t), amely lényeges változással járt filozófiában, vallás(gyakorlat)ban, zenében, művészetben.

Én már tudom is: Milton Friedmant fogom választani.

2008. december 27, Sirály (Király utca 50.)

Nincs erőszakmonopólium

Aki esetleg azt gondolta ezidáig, hogy a közel-keleten csak a zsidók és muzulmánok szoktak dulakodni egymással, az most újraértékelhet sok mindent:

A gyönyörű felvételen megörökített ökumenikus verekedés helyszíne a Krisztus feltámadása helyén emelt Szent Sír templom, Jeruzsálem óvárosában. “Miközben az örmény és görög papok egymás köpenyét próbálták letépni, híveik kegytárgyakkal csépelték egymást” - jelentették ma reggelre virradóan a világ hírügynökségei. Christian mayhem! A helyzet hasonlít egyébként az utolsó két afgán zsidóéhoz: bár a templomot elvben közösen felügyeli az örmény, a görög és a katolikus felekezet, de a bizalom olyan gyenge, hogy a kulcsokat inkább palesztin családokra bízták.

Izraeli dulakodások, JP-toplista:

1. Izraeli kommandósok vs. szatmári hászidok (a felvétel Morvai Krisztináért kiált!)

2. Izraeli katonaság vs. hebroni illegális telepesek (a.k.a. “hazafiaknak kinéző fiatalok”)

3. Örmények vs. görök katolikusok vs. izraeli rendőrség

Ezt láthattuk ma, és máris toplistás!

Ráadásként pedig nézzük meg újra (ezredszerre) a klasszikus Brian Élete kövezős jelenet:

Békés hetet kívánok mindenkinek!

Könyvünnep

A rendszeres olvasók biztosan megfigyelték, hogy az elmúlt hetekben jóval kevesebbet írtam a JP-re, mint azt korábban szokásom volt. Ennek egészen gyakorlati oka volt: nem értem rá, mert minden szabadidőmet a Fűszer&Lélek zsidó szakácskönyv gondozásával töltöttem. Tettel, Eszterrel, Katival, Gáborral és Stimm Elmával szerkesztettem és lektoráltam, fotókat néztünk át és dépéíket gereblyéztünk, nyomdákat briefeltünk és szerződéseket készítettünk elő, pixeleket vetettünk és feliratkozókat arattunk, terjesztői mixet kevertünk (nem ráztuk), és persze a médiauralás, a mé-dia-ura-lás sem maradhatott el. A könyv - már megjelenés előtt  - szerepelt a novemberi Cosmoban és hamarosan a csapból is a zsidók és az ő szakácskönyvük fog folyni. Még a Magyar Demokrata c. hetilap is bejelentkezett recenzióra (már várom az ezzel kapcsolatos kurucinfó elemzést).

A könyv kapható lesz a nagyoknál, pl. a Libri és a Líra&Lant boltokban és persze a legjobb független könyvesboltokban is virítani fogunk (Láng Téka, Írók Boltja). De megmondom őszintén: mi azt szeretnénk, ha a könyvet közvetlenül tőlünk vásárolnátok meg. Mi jól járunk ezzel, mert nem kell a nagy terjesztőknél hagyni a bevétel felét (vagy még többet, ami moral insanity). Azért is jól járunk, mert így találkozunk minél többetekkel személyesen is, és pont ez a célja mindkét blognak (Fűszer és Léleknek és a Judapestnek): a kummuniti, a közösség.

De ti is jól jártok! A tőlünk vásárló barátainknak több dologgal is kedveskedünk:

1. 20% kedvezmény a könyvből. Egy példány bruttó ára így csak 4.792 - egy tizesből kettő is kijön. Pszichológiai árazás! ;]

2. 15% kedvezményre jogosító ajándék ékszerkupon vadjutka jóvoltából. Ilyet csak az első 500. vásárló kap, érdemes tehát nem csak megrendelni gyorsan, hanem át is venni hamar!

3. iPod Nano! Az összes tőlünk könyvet vásárló drága ember között januárban kisorsolunk 3 darab 8GB-os iPod Nano szuperkütyüt, a MacOutlet jóvoltából. A nyertesek személyes gravírozást is kérhetnek. Szabály: ha több könyvet veszel, több az esélyed is. (Szájbarágó: három könyv esetén konkrétan háromszoros az esély! Flódni!)

Könyvünnep van.

További információk, dedikálási időpontok, rendelés, jóság:

www.fuszereslelek.hu

Amerika és a zsidók az Indexvideón

Shadai említette itt lejjebb, és komolyan is gondolta: eljött az amerikai elnökválasztásról készített pionír műsorunkba, hogy egy Saturn V rakétától kissé balra meséljen nekünk Amerika és a zsidók kapcsolatáról. Íme beszélgetésünk megvágott változata:

Hozott nekünk egy bödön Ben & Jerry’s fagylaltot is, ami egész jól bírta a stúdió négy kilowattos poklát, aztán olvadt maradékát később Demeter Ágnes asszisztensünk íróasztalának fiókjain folyattam végig. Lett belőle egy kisebb tócsa.

G-dcast Lech lecha + bónusz közlemény

Az első G-dcast epizód óta kimaradt (nekünk) egy remek rész, a Noé. Pótoljuk be gyorsan, csodálatos dolgok történnek, Noé, bárka, özönvíz, szivárvány, szövetség… The Works:

Aztán ezen a héten már itt is a következő felvonás, a Lech Lecha. Nem kevésbé eseménydús epizód, ráadásul musicban elbeszélve a G-dcast készítői jóvoltábol:

Suta zárásként pedig egy szolgálati közlemény: ma este nemcsak elnökválasztás lesz az USA-ban, hanem még tiszteletemet is teszem ennek apropóján az Index Videó élő adásában, ahol “The Jewish Vote”, azaz A Zsidó Szavazók Amerikában témában fogok beszélgetni a műsorvezetőkkel. A műsort pedig vezetik: Orosz Péter és Tallián Miklós!

A Bush-korszak a popzenében

Az elnökválasztási láz engem is elkapott, ez nem titok. Olvasom Tallián Miki apokaliptikus vízióját, és valamennyi átragad a borúlátásból rám is. Bár az okos és hozzáértő emberek, akiket kérdezgetek, általában azt mondják, tökmindegy Magyarországnak, hogy ki lesz az elnök. Lehet, hogy így van. Talán az egész csak olyan, mint egy focimeccs – szurkolunk, örömködünk vagy szomorkodunk, és utána megy minden tovább, mint eddig. A focis hasonlat persze nem olyan jó, mert én speciel nem szeretem a focit. Legyen akkor inkább olyan, mint a Forma 1. Ráadásul ott is egy fekete srác az esélyes.

Mindenesetre ha nem McCain és a repik nyernek, egy fontos kulturális változás biztosan lesz: eltűnnek az ún. protest song-ok, a popsztárok háborúellenes-humanitárius, bociszemű arabgyerekes videói. Igazából a demokraták elleni (és persze melletti) egyik legnagyobb érv, hogy a popipar trendi hősei, Hollywood kevéssé intellektuális sztárjai a maguk bugyuta módján nagyon szeretik kritizálni a jobboldali kormányzatot, csináljon az bármit is. Persze sokszor tényleg igazuk van a kritikusoknak. És akad olyan eset is, hogy amit összehoznak, az kicsivel több, mint egy ócska propaganda-vacak. Van ilyen is.

A mainstream baloldali esztétikai gondolkodás szerint a popkultúra csak akkor jó, ha társadalomkritikai (azaz: a jobboldali kormányt, a rasszista középosztály, a begyöpösödött „kispolgárt”, stb.) kritizáló mondanivalója van. Egyébként meg csak elnyomó, burzsoá szemét. Na most én ezt totálisan máshogy gondolom: szerintem a popkultúra jó, mert élvezetes, néha még valami kis mondanivalója is van, felőlem szövegelhetnek akármilyen oldali dumát, ha dögösek az ütemek és fülbemászó a dallam, akkor most őszintén: ki nem szarja le a többit? És legyen bármennyire is szimpatikus az üzenet: ha a szám gagyi, akkor gagyi. És hogy a legfontosabbat ki ne hagyjam: a tapasztalatok azt mutatják, hogy politikai mondanivaló + humor az flódni, politikai mondanivaló + pátosz/indulat nem flódni. A popikonok pedig szeretnek beledumálni a politikába, ezzel formálják rajongóik nézeteit – humorral vagy pátosszal. Nem, nem Pataki Attila következik, hanem a Bush-éra nyolc éve, dalban és videóban mondva el. Vigyázat, néha tényleg nem jobb, mint Pataki Attila! A bejegyzés folytatódik ››