A gatya bõ, a barack fütyül

Pont másfél évtizede hangzott el Landeszmann Györgytõl, Budapest egyik vezetõ fõrabbijától:

“Ha felsorolnánk azoknak a zsidóknak az értékeit a magyar kultúrában, amit ha kivonnánk Magyarországról, akkor nem maradna más, csak a bõgatya és a fütyülõs barack.”

Az interjú a Heti Magyarország 1993. február 26-i számában jelent meg, az Index “Tegnapi újságja” pedig felidézi, hogy mi is vezetett az elhíresült mondatig. Ugyanitt elolvashatjuk az eredeti cikk beszkennelt változatát is, ami a sokat sejtetõ zoltai.jpg nevet viseli.

Szerintem ez egy olyan történet, ami jól tükrözi a magyar-zsidó együttélés sokféle neurózisát, kibeszéletlenségét és frusztrációját. Landeszmann amúgy Kanadába disszidált az eset után – Szabó Alberten kívül talán õ az egyetlen negatív hazai közszereplõ, aki ezt a megoldást választotta.


Responses to “A gatya bõ, a barack fütyül”

  • winkelman

    2008 február 27 at 2:09

    Végigolvasva a beszkennelt, felidézett interjút, az látszik belõle leginkább, hogy Landeszmann valahol az elsõ negyed felé bepipult, és felbaszarintotta az agyát. Ez aztán az interjú végére nemhogy nem csökkent, hanem csak nõtt. Az is jól látszik, hogy Zoltai hogyan próbálja minden hozzászólásával elvenni az élét Landeszmann erõsebb kirohanásainak. Ha ez az egy interjú alapján kéne megítélni, akkor valóban vitathatóak a dolgok, amiket mondott, de én inkább azt látom benne, hogy valaki dühösen válaszolgat egyébként meglehetõsen provokáló kérdésekre, mint pl. hogy nem kéne-e a zsidóknak bocsánatot kérni Kun Béla meg Rákosi miatt. Erre nyilván nem az a válasz, amit Landeszmann ad, hogy miért kéne, hiszen a magyarok sem kértek bocsánatot a zsidóktól. Ez egy parttalan vita. Mert egyrészt senki ma élõ nyilván nem tartozik felelõséggel az õsök tetteiért, másodszor meg az illetõ személy származása nem ró semmilyen konzekvenciát az adott nemzetiségre, vallásra, stb. Ez olyan, mintha ma minden velünk szembe jövõ amcsitól azt várnánk el, hogy szánakozva bocsánatot kérjen Bushért, vagy minden némettõl, hogy lapulva közlekedjen a világban hitler miatt. Ez marhaság.
    Landeszmannak nyilván az a kijelentése is, miszerint Magyarország mínusz zsidóság egyenlõ bõ gatya és pálinka vagy mi, az is erõs túlzás, és látszik rajta valami sértett düh. Ez nyilván nem igaz, mert akkor mi van Bartókkal, meg Adyval, meg még sok száz ilyen arccal. Erre csak azt tudom mondani, hogy sex and the jews are overrated 🙂

  • gaabor

    2008 február 27 at 2:25

    Hm, érdekesek az index cikk utáni fórum-hozzászólások. Egy kis magyar valóság a judapest.org után.

  • zsófi

    2008 február 27 at 2:55

    Szörnyûek az indexes hozzászólások. Meg maga az Index is most már nagyjából.

    A rabbi úr nyilván bepipult ennél az interjúnál, a harmadosztályú újságírónõcske meg nyilván provokálni akart, de én azért a mondattal is vitatkoznék. Ha csak a XX. századot vesszük figyelembe, akkor még talán igaz is lehetne, de azért volt nekünk egy XIX. századunk is reformkorostól, Wörösmartystól, stb. üs a XX. században is volt néhány izgalmas figuránk a fent említetteken kívül is. De tény, hogy a XX. század elején leginkább, erõsen “zsidó jelleget” kapott a magyar kultúra. Pontosabban a zsidók pumpáltak bele új energiát. Bár én úgy gondolom, hogy pusztán a származás miatt nem feltétlenül lehet mindenkit zsidónak beazonosítani. Számomra pl. Radnóti magyar költõ. Zsidósága csak annyiban jelenik meg a mûvészetében, amennyire a történelem azt kegyetlenül a képébe nyomta. Csak késõbbi, táboros verseiben van némi zsidó utalás (8. ecloga). De közben mindvégig hazájaként aggódott Magyarországért, és a magyar emberekért is. üs felmentést is adott az országnak. Biztos vagyok benne, hogy ha valaki megkérdezte volna tõle, miként azonosítja magát, akkor a magyart választja. üs ezt senkinek sincs joga felülírni! Még az országos fõrabbinak sem. Neki meg pláne nem, mert pl. Radnóti nem volt zsidó vallású.

  • zsófi

    2008 február 27 at 2:56

    upssz, Vörösmarty nem duplaVé

  • vasika

    2008 február 27 at 3:27

    sose értettem a sok hõbörgést eme mondat miatt. a bõ gatya az egy zseniális écesz, prûd olvasók kedvéért most nem részletezett szexuális és higiénikus okokból. a fütyülõs barack meg… hát ha választanom kéne, h raklap arany, ady, kosztolányi stb. könyvvel avagy egy hordó kecskeméti fütyülõs barackkal kéne lakatlan szigetre mennem, tuti a barackot vinném. a kígyómarta sebek fertõtlenítésétõl kezdve rengeteg mindenre lehetne használni, és még az ízét nem is dicsértem :))

    esetleg egy inverz “mit adtak nekünk a rómaiak” játékban lehetne sorolni, h a bõgatya-fütyülõsbarack nyilai fölszabadító hadsereg tagjai szigorúan betû szerint kivetnék a latin, görög, német, héber, szláv, török stb. beszivárgásokat, mi maradna. a török fürdõk, na azok nekem is fájnának, ha eltûnnének bp-rõl, meg ha kiderülne, h a bõ gatya és a fütyülõs barack is csak amolyan gyüttmönt szláv dolgok

  • soupnaczi

    2008 február 27 at 4:17

    Ezek utan en azt kerdeztem volna (ha riporter lennek) a Rabbitol, hogy ha on ugy gondolja ahogy mondja, akkor on es mas zsidok most miert maradtak itt eddig? A bo gatya vagy a futtyos barack miatt?

  • Montefiore

    2008 február 27 at 7:41

    A mondat recepciójának a történetébõl a számomra mindenekelõtt a magát nemzeti oldalnak tituláló közeg nevetséges nemzeti kisebbrendûségi komplexusa, nemzethiánya és bosszúvágya, másfelõl meg a zsidók intézményes gyávasága összességében pedig a politikai közegben elhangzott szövegek rétorikai-logikai elemzésre való képtelenség tanulságos.

    Kezdjük a végén: az állítás egyszerû hiperbola, amely trópust szoros értelmében venni és megsértõdni rajta, az a megsértõdõ taplóságának és kötözködni vágyásának biztos jele. Csak az magyarázhatja e sértõdés intenzitását és hosszú lefolyását, hogy nem magyarázták meg a hiperbola mibenlétét alaposan és megfelelõ példákkal a megsértõdötteknek.

    Mind politikailag, mind a nyelvi értelmezés szempontjából helyes lehett volna például az üS hasábjain megjelent 1919-es Móricz Zsigmond-naplóbejegyzést értelmezõ analógiaként idézni:

    “Ha a zsidókat kiemeljük a magyar életbõl: borzasztó parasztság, mûveletlenség, tunya tehetetlenség marad itt.”

    üs szépen, türelmesen elmagyarázni a felhorgadóknak, hogy bizony az elmúlt másfél évszázad magyar modernizációjának, és egyáltalán, az elmúlt másfél évszázad Magyarországának történetében a zsidók és a zsidóság kollektivitásához kötõdõ éthosz és irányultság kimagasló szerepet töltött be, egyebek mellett az ipar, a városi lét, a nagyvárosi miliõ és a politikai gondolkodás modernizálásában, megújításában és létrehozásában, és ez a háttere ennek a hiperbolisztikus kijelentésnek, amelynek polémikus felhangját bõségesen indokolja a riport közege és a riporter kérdéseinek és azok impikációinak kontextusa.

    üs hogy menjenek a fenébe a tépett lelkû kisállami nyomorúsággal, mely sem intellektuálisan, sem morálisan nem nem elégséges ok agresszív és buta érzékenységek tapintatos figyelembevételére. Birkózzanak meg történelmükkel és próbálják meg történelmi tudatukban beépíteni, ha nehezükre esik is, a magyarországi zsidóság nagy évszázadának fényes lapjait.

  • Kertész Péter

    2008 február 27 at 7:54

    A történethez hozzátartozik, hogy ez a szerzõt s alanyait egyaránt minõsítõ interjú eredetileg valami katolikus lapnak készült, majd a “névtelen” csaj” átvitte a kis remekét az akkor még Pálfy József fõszerkesztésében megjelenõ Heti Magyarországhoz, amely számomra rejtélyes módon közölte. A korrektúrát csak Zoltai látta és hozzájárult a közléshez. Nem sokkal ezután Landeszmann a Magyar Hírlapban elnézést kért mindenkitõl, akit esetleg megbántott. A tudósítást én jegyeztem. Kertész Péter

  • Robi

    2008 február 27 at 8:20

    Soupnaczi feldobta a labdat.Mit is kerdezne ha riporter lenne a Rabbitol? Valaszolok en az el nem hangzott kerdesre Rabbi helyett: Talan azert maradtak a zsidok,hogy tobbek legyunk a bo gatyanal es a futtyos baracknal.

  • Tóth Terézia

    2008 február 27 at 8:25

    Szomorú, hogy még most is Landeszmann rabbin vitakozunk, ahelyett, hogy Sólyom László izraeli/?/ látogatása lenne a vita trágya, aki olyan pénzbeli támogatást hoz a palesztinoknak, “amit arra költenek, amire akarnak!!!!!”
    Mai találós kérdésem, mire fogják költeni?

    1. Cukorkára a gyerekeknek?
    2. Kórházi berendezésre?
    3 Ivóvízellátásra?
    4. Gyógyszerre?
    5. Bombagyártásra?
    6 Kasszamrakéták vásárlására?

  • Shadkar

    2008 február 27 at 8:49

    Eredetileg az Indexre irtam ezt, de valamiért elszállt, igy ott soha nem tudják már meg az igazságot :). De most látom, hogy ide is begyûrûzött a dolog, szóval talán ezúttal nem lesznek kopipészt problémáim:
    1. Landeszmann fõrabbit eleinte nem szerettem (és ezzel párhuzamosan nem is ismertem), csak azt tudtam róla, hogy Schõner Alfréd után õ örökölte a Dohány-zsinit, és amig Sch. könnyedén be tudta beszélni mikrofon nélkül a zsúfolt erev ros hasanai padsorokat, addig L. mikrofonba szónokolt, ami engem, mint neofita (baal tesuva) buzgóságot határozottan sértett. Egyébként máig igy van ez. 🙂
    2. Késõbb szerelembe estem és megházasodtam, majd kiderült (azért még az esküvõ elõtt, de nem szegte kedvem), hogy jövendõbelim édes nagybácsija az (akkor már jópár éve) külföldön tartózokó L.
    3. Azóta sok személyes, családi körben lezajlott beszélgetésnek voltam tanúja és résztvevõje, ahol az inkriminált cikk is szóba került tabuk nélkül nem egyszer. Bizton állithatom, hogy a) Landeszmann György egy kedves ember (bár hozzátenném, hogy rabbinak a fenti – és nem egyetlen! – vallásbeli hiányossága miatt nem ajánlanám 🙂 ), b) minden valószinûség szerint provokáció áldozata lett megfejelve azzal, hogy nem mutatták meg neki a kefelevonatot.

  • zsófi

    2008 február 27 at 9:05

    Montefiore, nem csak a jobboldalnak van nemzeti kisebbrendûségi komlexusa. Aki ebben az országban él, annak tudnia kell ezt.
    Amúgy könnyen igaz lehet Vasika feltevése is, miszerint a bõgatya és a pálinka szláv jövevény.
    üs tudtátok, hogy a bõgatya alatt nem hordtak alsónemût?:)

  • x

    2008 február 27 at 9:10

    ün, goj létemre, nem háborodtam fel Landeszmann rabbi válaszain, mert, ha kis túlzásokkal is, de igaza van
    Itt a kedvencem, mellyel abszolúte egyetértek:

    “�?jságíró”: Sosem olvastam vagy hallottam zsidó megemlékezések alkalmával, hogy saját áldozataik mellett megemlítették volna a hõsi halált halt magyar katonákat. Miért nem vállalnak sorsközösséget a magyar nép mártírjaival?

    L. Gy.: Nem a magyar nép mártírjai. Sajnálom, hogy felvállalják õket a magyarok.

    “�?jságíró”: A II. Világháborúban elesett katonákat?

    L. Gy.: Igen, mert a II. Világháborúban – ellentétben a mai történelemhamisítással – a fasizmus mellett harcoltak a bolsevizmus ellen, és akkor a fasizmus volt a nagyobb veszély.

  • wwan

    2008 február 27 at 9:19

    Zsófinak:

    Radnóti felmentést adott az országnak?

    “…..

    Az április megõrült,
    csikorgó hó esett,
    sokan már elfutottak
    s a szívük megrepedt.

    Az április megõrült,
    vonít a fagy felett,
    három barátom elment
    s mindhárom elveszett.

    Az április megõrült,
    vad zápor hullt idõnként,
    az egyik él, bolond,
    s nem sejti, hogy mi történt.

    Az április megõrült,
    s kiöntött sok folyó,
    a másik az nem él már,
    agyában két golyó.

    Négy napja, hogy megölték.
    A harmadik fogoly.
    Gyümölcseink lefagynak.
    Szájam körül mosoly.

    Vigyázz magadra, – hallom,
    hogy mindent megtorolj!”

    Radnótihohoz nem kell hozzáadni semmit de elvenni sem kell belõle, õ nagyon pontosan fogalmazott.

  • wwan

    2008 február 27 at 9:28

    Winkelmannak:

    A huszadik században két alkalommal esett meg, hogy magyarországot egy definitív kisebbségi származású csapat uralta, tudjuk, a tanácsköztársaság és a rákosi éra.

    Ezzel biztosan kell valamit kezdeni, tehát ezt ahhoz az átlagos szituációhoz hasonlítani, hogy egy országban egy átlagos kormányzat tehetetlenkedik az struccpolitika.

    Most nem mennék bele, hogy mit és hogyan, de az nem a megoldás útja, hogy errõl nem veszünk tudomást.

    Régi ideám, hogy valamikor ki kell fejteni egy széles platformon alapuló zsidó ars-poetikát, ami értékeiben kifejezetten olyan dolgokat nevez meg, ami kizárná ezeket a diktatórikus elemeket, anélkül. hogy formálisan és név szerint el kéne határolódni egyébként nem zsidó identitású és történelmileg magukat a sötét oldalon exponált személyektõl.

  • wwan

    2008 február 27 at 9:30

    Ja és szabóalbertet nem kéne egy lapon említeni a rabbi úrral, bármilyen módon is fogalmazott.

  • wwan

    2008 február 27 at 9:54

    Azon egy reálisan szocializálódott ember miért lepõdik meg, hogy milyen hozzászólások vannak egy indexes fórumon?
    Egy nyilvános klozetten sem teszem le a seggem a deszkára.

  • toda

    2008 február 27 at 10:43

    Ráadásul Landeszman tárgyi tévedett is, ugyanis a fütyülõs barackot is egy zsidó találta fel. 🙂

  • tölgy

    2008 február 27 at 10:59

    Montefiore,
    L védhetetlen kijelentést tett, és mint alattad olvashatjuk, késõbb elnézést kért nyilvánosan.
    Akkor minek védeni?
    Képzeld el, ha minden refi kötelességének érezné Ifj. Hegedûs
    minden marhaságának védelmét. Egy rabbi is mondhat csacskaságot (a JP vs. MAZSIHISZ case-ben is elhangzott ilyesmi), de attól még per se lehet jó golfozó vagy csülökpörkölt-szakértõ 🙂

  • Montefiore

    2008 február 27 at 11:41

    tölgy,

    Landseszmann úr kijelentése pontosan annyira védhetetlen, mint Móricz Zsigmondé, vagy Adyé a magyar ugarról. Vagy netán Teleki Pálé arról, hogy a magyar a legpocsékabb nemzet.

    Hiperbolikus, szenvedélyes kijelentések különbözõ kommunikációs helyzetekben.

    Azt kellene megértened, hogy a kommunikáció befogadó oldalának értelmezési szabadsága, kontextustól való függetlensége nem korlátlan és az önmagában kárhoztatandó, ha egy láthatóan trópus (azaz rétorikai fordulat) jellegét nem vesszük figyelembe, s olybá vehetõ, mintha keresnénk az okot a megsértõdésre.

    Aki pedig keresi az okot a megsértõdésre, az csak sértõdjön meg nyugodtan, aki bûnös összeeszküvések és gyûlölségek leleplezését vízionálja egy irritált interjúalany hiperbolikus kijelentése mögött, az igazából bûnösebb a kialakult helyzetben, mint az, akinek a kijelentésa ürügyén diadalmasan elõhúzza gyûlölségeit. üs hogy tizenöt éve rágódnak ezen, az éppen ennek a bûnös és a kommunikációs kooperativitás minimumát felrúgó viselkedésnek a legbeszédesebb bizonyítéka. �?gyhogy elmehetnek a fenébe, ha nem értik, hogy ez egy hiperbolikus kijelentés, se több, se kevesebb, mint a Móriczé, ugyanarról ugyanolyan jogon.

    Ja, és olyan szabályt se ismerek, hogy egy zsidónak bármennyivel tapintatosabbnak kellene lennie, bármennyivel kevésbé szabadna irritáltan nagyotmondania, bármennyivel kevésbé szabadna sértéssel válaszolni az alantas provokációra, bármennyivel kötelezõbb lenne számára jobban vigyáznia a szavaira, mint a magyar politikai közösség bármely egyenjogú tagjának. Egy rabbi persze lehetne óvatosabb, kenetteljesebb, hipokritább, de hát ha nem az, akkor sajnálom, ezt kell szeretni, vagy nem szeretni.

  • winkelman

    2008 február 27 at 11:52

    wwan
    ün nem emlegettem egy lapon Sz. Albertet és Landeszmannt, csak, hogy mindenkinek világos legyen, az a megjegyzésed nyilván nem rám vonatkozik.
    Ami meg a kommunizmus-zsidóság kérdést illeti: súlyos tévedésben vagy. Nem csak a magyar, de a világ kommunista vezetõi közt is rengeteg volt a nem zsidó származású, tehát egyáltalán nem mondhatjuk, hogy egy meghatározható kisebbség vezette volna akkor az országot. De még ha így is lenne, az a kommunista vezetés, amirõl beszélsz soha nem beszélt zsidóságáról, egyáltalán nem úgy létptek fel, mint akiket valami a kommunista eszmén túl is összeköt, sõt. Kifejezetten vallás ellenesek voltak például. Egyébként a kommunizmus bûneit a zsidók nyakába varrni pontosan ugyanaz a reflex, amivel Jézus haláláért is a zsidókat szokás felelõsségre vonni. (Más kérdés, hogy a Jézus kérdés még annyival abszurdabb, hogy a csávó létezésére nincsen semmilyen hitelt érdemlõ bizonyíték, Rákosiéra persze van.)
    Egyébként meg úgy en bloc óva inteném magunkat attól, hogy a zsidóságot vallási vezetõink megnyilatkozásai alapján akarjuk elfogadtatni a többségi társadalommal, vagy akár az õ mondataikért felelõsséget vállalni. Landeszmann a saját véleményét mondja, és kész. �?gyhogy ilyen formán, szerintem nem is kell vele túl sokat foglalkozni.

  • winkelman

    2008 február 27 at 12:03

    Csak a JP-tõl még annyit, hogy ezek a “mindenki takarodjon a búsba” típusú szavazások, amik az iszonyatos színvonalon mozgó indexen olyan népszerûek, ezek miért kellenek ide? Nem értem.

  • csendes

    2008 február 27 at 12:07

    montefiore,
    a megjegyzésedhez csak annyit tennék hozzá, hogy az általad hivatkozottak saját nemzetüket ostorozták, s mondjuk nem egy másikat. azért az nem egészen ugyanaz. tudod, én szídhatom a gyrekemet, de más ezt ne tegye. Ugyanis más a cél. Egyébként ady az ugar mellé nem tette oda kiegészítésként, hogy csak a nem zsidó magyarokra gondol, a zsidókkal szemben pedig meglehetõsen ambivalens volt.

  • shadai

    2008 február 27 at 12:24

    winkelman: sokan szeretik itt is az ilyen szavazásokat, többek között én is. Az Index szerintem pont nem emiatt ‘iszonyatos’.

    Montefioréhoz kapcsolódva, mások is mondtak hasonlókat (de valóban nem “kisebbségi” pozícióból), pl: Ady Endre:

    “De igaz ugye, hogy közénk, senkik, még egyformák között is százfélék közé, elvegyült egymillió zsidó. Hogy e zsidók megcsinálták nekünk Budapestet, s mindazt, ami talán – talán? biztosan – nincs is, de távolról, európaian mutatós? Segítségünkre jöttek nekünk, akik már nem vagyunk, akik, mint nép szintén nincsenek… A mi atyáink, akik még talán úgy-ahogy magyarok lehettek, elfelejtették megcsinálni a magyarságot… Itt egymást fojtogatva a szerelemtõl vagy új népet produkálunk, vagy pedig utánunk az özönvíz” (Korrobori, 1917.)

    Móricz Zsigmond pedig ezt is írta:

    “A zsidóságnak az volt a történelmi szerepe, hogy áthidalja azt a korszakot, mely a magyarság megsemmisülésére vezethetett volna. 1867-tõl 1914-ig, egy fél évszázadon át a zsidóság évezredes szenvedésekben kifejlõdött, s megfinomodott intelligenciája és szervezõ ereje teremtette meg az alapot az új magyar életre.”

  • csendes

    2008 február 27 at 12:33

    L. az asszimilációról is beszél, azt mondja, hogy gyûlöli:miért kéne asszimilálódni? Mert ha azt mondom, hogy asszimiláció, akkor egyértelmû, hogy van egy magasabb rendû valami és ahhoz kell asszimilálódni. az mért nem asszimiláció, hogy itt él, itt költi el a pénzét.itt dolgozik bármilyen poszton, akár földmûves, akár egyetemi tanár. vajon, ha ugyanezt a kérdést tesszük föl az Európában élõ muzulmánok asszimilációjával kapcsolatban, ugyanez a válasz?

  • Montefiore

    2008 február 27 at 12:47

    wvan, teljesen történelmietlenül fogalmazol, és ebbõl adódóan értelmes opciónak tekinted a zsidóság tanácsköztársaságbeli és rákosikori szerplésérõl szóló kurrens jobbos narratívát.

    Pedig az egy hülyeség.

    A történelmi kontextusában szemlélve a dolgot, ugye elõször egy gyilkos háború után vagyunk, kivérezve, elveszítve úgy lényegében mindaz, amit el lehet veszíteni, s mindezt túlnyomórészt a hagymoányos magyar konzervatív-klerikális uralkodó osztályok és egyáltalában a késõfeudalizmus tarthatatlansága miatt.

    Teljesen érthetõ, sõt, jeles és elõremutató kultúrtény, hogy ebben a helyzetben és azt megelõzõen jónéhány évtizede voltak maqgyarországon olyan értelmiségiek és kis-középpolgári csoportok, akik a fooradalmi munkásmozgalom és a polgári radikalizmus ideáit hozták Dévényen át. E két eszmeáramlat ma is az európai közös kultúrkincs megbecsült és továbbélõ része, függetlenül attól, hogy milyen hivatkozások és milyen történeti események árnyákolták be a rájuk is hivatkozó rendszereket. A bornírt ultramontán nacionalizmus és késõfeudális, parasztbotozó, nyíltszavazásos autoritarizmus meg nem az. nem hiszem, hogy tarthatóm lenne az a Tormay Cécile-s állsápont, hogy a romlatlan konzervatív magyarság testére akaszkodtak az idegenszívû, magyarságtól idegen felforgatók. ha a magyarság jelesein túl a magyarság tömegeiben kisebb volt a dévény felõl jövõ új dalok elfogadottsága és ismertsége, hát arról a magyar társdalomfejlõdés tehet s ez semmiképpen sem érdem.

    Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a valamit érõ magyar értelmiség szignifikáns és eprezentáns része örömmel és reményekkel üdvözölte csatlakozott a Tanácsköztársaságot, Babitstól Máraiig, nyilván nem véletlenül. Majd Kun Béla a szétzilált hadsereget egy hónap alatt gatyába rázta és elindult visszaszerezni elfoglalt területeket, míg a konzervatív magyar osztályok hazaáruló szegedi reprezentánsai a franciákkal paktáltak meg a románoknak könyörögtek a megszállásért, perszonáluniót is felajánlva. A vörösterror pedig nyilván nem védendõ, viszont az megemlíthetõ, hogy mindez egy határaiért harcoló forrdalmi országban történt, a honvédelem és a rendszer stabilitásának biztosítására, és tizedannyi áldozata sem volt, mint a katonailag teljesen értelmezhetetlen megtorló, egyebek mellett antiszemita fehérterrornak.

    A második eseménysor pedig a Magyar Királyság gyászos és alantas végjátéka és a nyilacsürhe garázdálkodása után, hatszázezer magyar zsidónak a magyar állam általi kirabása és halálra adása nyomán történt, azaz szintén egy olyan helyzetben, amikor a magyar uralkodó establishment ismét és véglegesen bebizonyította bûnös alkalmatlanságát és folytathatatlanságát. Az elsõ napok és évek illúziói tehát ellenpontnak tekinthetõk, és teljességgel megérthetõ mindaz, aki a történtek után fényes szelek szárnyaira vágyott.

    Ez nem menti természetesen azokat, akik személyükben mûködtettek egy újabb terror-rezsimet, meg azt, aki 1949 után kommunista funkcionárius maradt, és azt sem vitatom, hogy az egész magyarországi rezsimnek volt egyfajta zsidó szubkulturális lenyomata, na de a dolog lényege a torz ázsiai modernizáció erõszakos behatolása volt, olyan hívószavakkal, amelyek ma is posszibilis csengésûek az európai közgondolkodásban, s nem tudható, hogy ez a zsidó szubkulturális lenyomat Vas Zoltántól Révain át majd Aczélig igazából rontott, vagy javított-e valamelyest az elkerülhetetlen sztálinizálódáson. Meg azt sem, hogy 1956 elõkészítése is azután jelentõs részben ennek az urbánus értelmiségnek és pártellenzéknek a mûve volt…

  • shadai

    2008 február 27 at 12:50

    csendes: ez változó ny-európában (ahol rengeteg muzulmán és egyéb bevándorló él). franciaországban pl. markánsan asszimiláció-párti a politika, mindig is az volt: közjogilag nincs is olyan kategória, hogy “kisebbségek”. a muzulmánokról sem lehet kisebbségként beszélni, nem számítanak annak jogilag. elvárják mindenkitõl, hogy “francia” legyen, tilos még a “nem-franciaságra” utaló ötlözéket is hordani közintézményekben (iskolákban nem hordhatnak fejkendõt a muzulmán nõk).

    hollandiában épp ellenkezõ a helyzet: ott “integráció” párti volt a legutóbbi idõkig a politika, de nem eröltették az asszimilációt. nem várták el a bevándorlóktól, hogy “hollanddá” váljanak – bár sajnos ennek a lehetõségét sem kínálják társadalomként.

  • Montefiore

    2008 február 27 at 12:54

    csendes,

    tudtam, hogy eljön ez az ellenérv is. A magyar politikai közösségnek zsidó is meg nem zsidó is pontosan egyenrangú tagja, azzal, hogy a magyarság elmúlt másfél századának nagy eredményei és folyamatai jelentõs részben a zsidóság közremûködésével zajlottak és számos tetteik e történelem fényes lapjaira írvák.

    Ha azt gondolod, hogy egy zsidónak kevesebb joga van sajátjaként nyilatkozni a magyar múlt történetérõl, abban pedig a zsidóság és a magyarság viszonyáról, mint bármely más magyar polgárnak, akkor tévedsz. üs ez így ennyi.

  • Charlie

    2008 február 27 at 13:16

    Ad fütyülös barack: Ne pajzánkodjatok!
    Ad Landeszmann: Akkoriban három dolgon háborodtam föl. 1) Hogyan mer valaki ilyen interjút készíteni (análfabéta újságírónõcske)? 2) Rabbi hogyan feledkezhet meg magáról, hogyan engedhet az indulatainak? 3) Zoltai miért járult hozzá a közléshez, azaz Landeszmann meghurcolásához? Ezek a kérdések mit sem veszítettek aktualitásukból, noha az újságírónõcske szelleme szétoszlott a jobboldali sajtóban. Más rabbi is mutatkozott már indulatosnak, amikor bölcsnek kellett volna inkább lennie. Zoltai pedig már többedik landeszmannjánál tart.

  • winkelman

    2008 február 27 at 13:23

    Charlie
    Ha egy nõ hülye, miért kell, hogy rögtön kicsinyítõ képzõt is kapjon? Csak kérdezem. Ugyanez férfiban hogy néz ki? �?jságírócska? Pasika? Férfike?
    Egyébként meg a bölcs rabbi képétõl, aki soha nem mond hülyeséget, és mindig a tuti megmondója, hát ettõl a sztereotípiától és hamisságtól is meg kéne már válni. Biztos bele fogok tiporni a vallásos érzületûek lelkébe, de számomra egy rabbi semmivel nem több vagy kevesebb, mint bárki más, ezért nem is várok tõle többet-kevesebbet.

  • Shadkar

    2008 február 27 at 13:39

    Nem tiporsz sehova, ez az igazság.

  • Charlie

    2008 február 27 at 14:06

    Kedves Winkelman!

    Férfiben erõsebb megfogalmazással éltem volna. Amúgy úgy érzem, hogy az újságíró nõiségének volt szerepe az interjú menetében. Egyszerûen nem föltételezték róla, hogy náci provokatõr, így sétálhattak bele a csapdájába. Keresztény újság képviseletében föllépõ újságírónõrõl ugyanis az ember politikai ártatlanságot föltételez.
    A magam részérõl a megfontolt rabbi sztereotípiájától éppoly kevéssé válnék meg, mint a mûvelt és rabbinkusan képzett rabbi sztereotípiájától. Lehet, hogy ez anakronizmus a posztliteralicitás korszakában, mégis ragaszkodnék hozzá, ahogyan a józan sofõr és a biztos kezû sebész sztereotípiájához is.
    A rabbi privátban lehet gyûrött, flegma, tapintatlan, másnapos, lobbanékony, feledékeny. Ha lobbanékony és meggondolatlan egy az egész zsidóság képviseletében adott interjún, ha flegma vagy közömbös egy gyászolóval folytatott beszélgetéskor, ha elfelejti, hogy délelõtt temetése van, azt én hajlamos vagyok zokon venni tõle. Nem azért, mert többet várok el tõle, mint mástól, hanem azért, mert annyit azért tõle is elvárok, mint mástól. Ha elvárom, hogy a pék keze tiszta legyen, ha elvárom, hogy a gyerekorvos ne kiabáljon durván a gyerekemmel, ha elvárom, hogy a sírköves tapintatosan beszéljen a gyászolóval, aki, mondjuk, én vagyok, ha elvárom, hogy a sebész ne legyen remegõ kezû idült alkoholista, akkor hasonló módon várom el a pályaalkalmasság minimumát a rabbiktól is. Tudom, ma rossz passzban vagyok, s azért. De akkor is.

  • csendes

    2008 február 27 at 14:20

    Montefiore,
    teljesen egyetértek azzal, hogy a magyar politikai közösségnek a zsidók egyenrangú tagjai. elfogadom, hogy ezért errõl a közösségrõl ítéletet mondhat, de akkor a közösség egészérõl mondja, és ne különböztesse meg magát tõle. az említett írók nem tették meg ezt a megkülönböztetést, ezzel annak a közösségnek a részesének tartották magukat, amelyet kritizáltak. természetesen egyet értek azzal is, hogy az elmúlt százötven évben a magyar történetben, kultúrában nagyon sok zsidó is jelen volt, de azzal, hogy csak pozitív szerepben, azzal nem. az nem elfogadható szerintem, hogy ha egy zsidó személy pozitív narratívában kerül elõ, akkor ezt kivetitjük általában a zsidóságra, ha pedig negatívban, akkor csak mint egyénrõl s nem mint egy csoport tagjáról beszélünk róla. ezt el kell dönteni s aztán következetesen alkalmazni.
    a történelmi eszmefuttatásod körülbelül olyan hiteles, türelmes és elfogulatlan, mint egy marxista kiskáté.

    Shadai,
    a mostani helyzettel köszönöm tisztában vagyok, de a kérdés nem erre vonatkozott, hanem arra, hogy akkor most helyes-e az asszimiláció vagy sem, teszünk-e/tegyünk-e ebben a kérdésben népcsoportok, kultúrák szerint különbséget vagy sem?

  • andris

    2008 február 27 at 14:34

    Szerintem:
    A fütyülõs barack és a bõ gatya ugyanúgy álnépiesch látványelemek, mint az “echte ungarische puszta”, és valószínûleg a budapesti kirakatok kedvéért találták ki (persze meglévõ elõzményekbõl).

    Azért a zsidók szerepét sem dimenzionálnám túl. Tény, hogy jelentõs szerepet játszottak az iparosodásban, Budapest jellegének kialakulásában (erre utal a judapest kifejezés is), de szerepet játszottak a német polgárok (már régebb óta), a magyar dzsentrik, felköltözött parasztok, a szlovákok tömegei is. Közös termék.

    üs akármilyen trópus-pókusz is a rabbi kijelentése, egy sértõ ostobaság. Szerintem egyébként azt fejezi ki, hogy aki mondta, az a (zsidók nélküli) magyarokat lenézi.

  • andris

    2008 február 27 at 14:37

    Ja és az indexes hozzászólásokat elnézve bizony többen is vannak, akik úgy tûnik, komolyan egyetértenek Landeszmann kijelentésével. Szerintem ez nagyon szomorú, és azt mutatja, hogy a rabbi nem ott helyben találta ki a dolgot, hanem egy létezõ gondolatot (ítéletet) fogalmazott meg.

  • Charlie

    2008 február 27 at 14:52

    Landeszmann szegény rögtönzött. Ha szaxofonos lett volna, egy dzsessz-kvártetben, visszhangtalan is maradt volna a dolog.

  • BarKochba

    2008 február 27 at 15:11

    Felhívom szíves figyelmeteket, hogy fõrabbi úr tévedett.
    A fütyûlõs barack Zwack úr tulajdonában lévõ italmárka aki
    tudhatóan zsidó. Ezen ellentmondásra már az adott nyilatkozat napján felhívtam a hitközség b. figyelmét, de az nem kapott viszhangot. Javasoltam, hogy a fütyûlõs barack helyett a bõgatyához -mint nemzeti viseletet- azaz cifraszûrt kellett volna mondania.

  • szabi

    2008 február 27 at 16:43

    Szerintem mindenkire szükség van egy társadalomban. A költõkre és tudósokra ugyanúgy, mint a péklegényekre, bõgatyásokra. Maga az ilyen kijelentés bántó nekem, mint írónak. Tudom, ha egy nap elmenne az áram, gáz, vízszolgáltatás nagy bajban lennék, égethetném a könyveimet a kályhában, hogy meg ne fagyjak 🙂
    ün a jegyellenõröket is tisztelem.
    Mint embert, aki vállalja ezt a munkát, valószínûleg a családja fenntartásáért. üs csodálatos kisgyereke van, akivel négykézláb szaladgál, amikor hazaér. Legalábbis ezt remélem benne.
    A különbözõ nemzeteknek más és más a jellegzetessége, karaktere, amivel meggazdagíthatja a világot. üs ez így gyönyörû.

  • lev

    2008 február 27 at 17:11

    Zsófi,

    Radnóti szerény véleményem szerint, még ha nem is volt hithû, vallásos zsidó, de biztos, hogy vallásos neveltetésben részesült. Verseiben többször is hivatkozik prófétákra tanach-beli (jajjdehülyénhangzik) történetekre, és még ha a szerelmi költészetében zsidósága nem is játszott, olyan nagy szerepet, de ha egy politikai, vagy egy filozófiai problémához nyúl hozzá rögtön más szemszögbõl nézhetjük az egészet. Ez abszolút szerény vélemény, de sok versbéli kiszolásában van valami naggyon zsidós…

  • Ajudit

    2008 február 27 at 17:56

    Radnótiról
    Ferencz Gyõzõ: Radnóti Miklós élete és költészete. Budapest, 2005, Osiris Kiadó.
    … Ferencz Gyõzõ könyve ennek a folyamatnak is krónikája, mégpedig drámai és végkifejletében tragikus krónikája: az identitás megválasztásának, megerõsítésének és megõrzésének Radnóti életében (és halálában). A zsidó vallású felmenõktõl származó Radnóti már igen korán magyarként határozta meg magát. Zsidó tudata nem volt, vallásos nevelésben nem részesült, felekezeti iskolába nem járt, családja-õsei nem foglalkoztatták. (Mint ahogy nemzetet, apát is választott, szegedi tanára, késõbbi keresztapja, Sík Sándor személyében.) ünmeghatározása eredménye afféle – Ferencz Gyõzõ szavaival – „pozitív értelemben vett kultúrnacionalista identitás” volt, nyelv és kultúra közössége….
    de inkább itt az egész cikk:
    http://www.mozgovilag.hu/2006/02/12rolrol1.htm

  • nyúlmáj

    2008 február 27 at 19:24

    Lehet valaki úgy magyar, hogy közben zsidó is?
    Létezhet nemzeti-liberális gondolkodás?
    Az, aki zsidó is, magyar is, német is, az kicsoda?
    Az, aki egyszerûen csak szeret itt élni, az tök hülye, vajon?
    ?????
    A válaszok egyre messzebbre távolodnak.. régebben azt hittem vannak válaszok…
    Ma már Apám se tud válaszolni… Anyám sosem kérdezett.. csak sírt..

  • winkelman

    2008 február 27 at 20:02

    Charlie

    Egy nõbõl miért ne lehetne kinézni a náci provokatõr szerepét? Nem értem. A legmegátalkodottabb náci eszmeiségû emberek között ma is rengeteg nõ van. Ld. Wittner Mária. Nem értek egyet ezzel a nemi megkülönböztetéssel, se pro, se kontra.
    Egyébként egyetértek az elvárásaiddal, én csak azt mondom, hogy azt kéne elfelejteni, hogy egy rabbi, az föltétlenül a zsidóságot en bloc képviseli, és megnyilvánulásaiban mindig vakon bízhatunk, hiszen õ a bölcs rabbi. Nem tudom, ha katolikus származású lennék, biztos kiverne a víz, ha folyton a papok szavai alapján definiálnának.

  • Ajudit

    2008 február 27 at 20:04

    Kedves nyúlmáj,
    válaszok pedig vannak.
    Nem biztos, hogy azokat szabatos megfogalmazásban, szóban/írásban fogják közölni veled.
    Vannak itt nagyon sokan magyarok, akik zsidók.
    Miért lenne tökhülye???
    Vannak itt nagyon sokan, akik szeretnek itt élni.
    Ma már? Régen tudott Apád válaszolni? üs Anyád …?

  • Montefiore

    2008 február 27 at 20:54

    Csendes,

    az olyan ítéletekre, amelyekben az “olyan, mint” operátor szerepel, tételes és konkrét megalapozás nélkül, nem tartom érdemesnek válaszolni, ugyanis az élet olyan, mint a Lánchíd, tudvalevõleg, s ez a végsõ igazság. Ennyit a marxistázásodról, ami egyébként így önmagában ismét csak provincializmus, ugyanis a marxista történetfilozófia és történettudomány azoknak a teoretikusoknak a számára, akik számítanak Euroatlantiában, egyáltalán nem az értéktelenség szinonímája vagy metaforája, ellenkezõleg, még ha egyébként semmiben nem is értenek egyet végkövetkeztetéseivel. A lemarxistázás csak a helyi ugaron számít végsõ tromfnak, annak ellenére, hogy az alternatívaként felállított történelmi ív a suméroktól Tormay Cécile-n át Dövényi Nagy Lajosig és Wass Albertig, a principális ikonig, pillanatnyilag még nem tart a zenitjén…

    Ami azt a tévedésedet illeti, hogy te elõírhatod egy zsidónak, hogy miképpen azonosuljon és hogyan kritizáljon, igen makacs tévedés, de attól még tévedés. Erre semmilyen alapod nincsen, nem vagy semmivel sem inkább itthon ezen a földön és nem birtokolsz a születés jogán megalapozottabb erkölcsi ítéleteket, mint mondjuk én. Semmi akadályát nem látom annak, hogy a magyar politiki közösség egyik tagja a magyar politikai közösség többségi nemzetét a politiki közösséghez tartozása jogán, ugyanakkor legitim különállása alapjáról bírálja. Ha bármilyen indokot tudsz arra, hogy ezt miért ne gondoljam, elõ vele.

    Az egész vita meg rém egyszerûen összefoglalható.

    A múlt elõtti század második felétõl a polgárosuló zsidóság nagy átlagában lényegénen minden szellemi és társadalmi területen kitûnt a késve polgárosuló közegbõl, természetesen nem kizárólagosan, de felismerhetõ szignifikanciával, egyszerûen receptívebb volt, kevésbé béklyózott, mozgékonyabb, tágabb látókörû, jobban alkalmazkodott a kapitalizmus és a társdalomtörténet e korszakához, mint mások. Ezért a magyar nemzeti közösség elsõ olimpõiai bajnokától utolsó Nobel-díjasáig terjedõ ív nagy vonalakban és persze szubkulturális különbségekkel, de lényegében ugyanarra a szellemi-társadalmi forrásvidékre megy vissza, amire a forradalmi munkásmozgalom gyakorlati és elméleti szakemberei, akik közül a történelem néhányból gonosz figurát faragott, míg mások e jeles európai kultúrkincs megbescült mûvelõi, vagy netán az ötvenhatos megmozdulások érdemi elõkészítõi lettek.

    Ezen belül aztán mindenkivel a saját teljesítménye szerint számol el a történelem, és annak Ura.

    A többi meg tormaycecilées racionalizálása a magyar nyugatbalkán-fílingnek, a sorsverte, de nagyságáért titkon irigyelt nép kebelén melengetett gonosz zsidók nemzetre törésérõl, mely lassan teljesen komikusan gusztustalan és már igen régen végzetesen improduktív. Erre helyesnek gondolom figyelmeztetni a magyar nemzeti lét törzsökére emelt zsidó fejsze suhintását vízionáló kedves honfitársimat szíves baráti szóval, az egyazon politikai közösséghez tartozás s az atyafiságos együttérzés jogán.

  • zsófi

    2008 február 27 at 20:57

    Szivesen vitáznék Radnótiról, 14 éves korom óta a kedvenc költõm, de az nagy offolás lenne itt most. Az, hogy kimondta a tényeket, nem zárja ki a felmentés fogalmát. De kifejteni ezt a gondolatomat most hosszadalmas lenne.

    Sajnos én hajlok András véleményére is, hogy a rabbi úr közönségesen lenézte ezt az országot lakóival együtt. üs valószínûleg minimálisan sem érdekelte, hogy mi lesz az ország sorsa. Ellentétben a sokat emlegetett Adyval, aki azért rugdosott mindenkit, mert látta a szakadékot!

  • Montefiore

    2008 február 27 at 21:12

    lev,

    meg lehet érte kövezni, de én nehezen tudok azonosulni azzal a Radnótival, akinek épp az üldöztetés idejére szökkent oly erõs szárba katolikus hite, hogy 1943-ban kellett katolizálnia: valahogy azt gondolom, hogy a põre életmentés vagy akár a kívánatosabb körülmények vágya teljesen méltányolható indok, de e kettõ egymásra rakódása, nevezetesen az életmentés esélye és a szívbõl felratóztathatatlanul buzgó hitparancs, kissé disszonásnan képezõdnek egymásra.

    Valahogy azt gondolom naivan, és bizonnyal ilyen dilemmák eldöntésére teljesen méltatlanul, hogy az üldöztetés idején még akkor sem helyes katolizálni, ha az ember a szeráfoktól naponta kapja meg a kánonjogilag elõírt testpontjaira Krisztus hét sebét…

    Majd utána.

    A mennyei jutalom bizonyossága az erõs hit számára, úgy gondolom, e helyzetben arra az esetre is fennáll, ha netán titkos vagy legalábbis nem kikaserolt katolikusként vennék el életét a történelmi idõk.

    De így, a Krisztus szerelméért rajongani az árulóvá vált hazájuk gyilkos törvényei elõli menekülésként papírért sorban állók között… hát nem tudom.

  • Ajudit

    2008 február 27 at 21:31

    Nem szívsen vitáznék Radnótiról, nincs mit …
    Radnóti, Szerb és sokak élete és halála az antiszemita – náci – fasiszta ideológia totális képtelenségét példázza, ami és, de, mégis megtörtént! Itt Magyarországon, magyarok által. Szeretnék ragaszkodni a múlt idõhöz.

    Montefiore, olvass el néhány dolgozatot, ami Radnóti katolicizmusával foglalkozik … érdemes. Elsõsorban magyarnak tartotta magát.

  • Montefiore

    2008 február 27 at 21:53

    Köszönöm, kedves Judit, hogy tartalmas olvasmányokat javasolsz nekem, ez arra utal, hogy fontos neked a szabadidõ igényes és kulturált eltöltése közegünkben.

    A tárgyra térve azonban úgy gondolom, hogy nem felvetésemre válaszoltál: én nem vontam kétségbe azt, amit te állítasz. Ennek belátásához nem javaslok neked viszonzásul mélyebb logikai-rétorikai stúdiumokat: elégséges a figyelmes olvasás.

  • Ajudit

    2008 február 27 at 22:12

    Kedves Montefiore,
    bocs, de nem a te felvetésedre válaszoltam, azt hittem, ez kiderült.
    Irás közben vettem észre a te – nekem új – bejegyzésedet, és, elkülönítve az addigitól, merészeltem szólni hozzád. Elég sokat olvastam már itt tõled, hogy feltûnjön hihetetlen tájékozottságod, bonyolult, ámde követhetõ szövegszerkesztésed. �?gyhogy tõled gúnynak hat abbéli megjegyzésed, hogy nekem mi fontos.
    Tisztelettel, ha kérhetem, nézz le föntrõl picit jobban.

  • Malvina

    2008 február 27 at 22:35

    Montefiore,

    “De így, a Krisztus szerelméért rajongani az árulóvá vált hazájuk gyilkos törvényei elõli menekülésként papírért sorban állók között… hát nem tudom.”

    Ne is tudd meg !

  • Ulukai

    2008 február 27 at 22:44

    Szasztok!
    Hu, amikor feltunt ez cikk az Indexen alig vartam hogy Ti is atvegyetek. Nagyon kivancsi voltam a velemenyekre, mert ami az indexes forumokban megjelent, azt nem erdemes minositeni. Ilyen az orszag, ilyenek vagyunk. Sajnos. Nagyon-nagyon jo hogy itt ertelmes, emberkozeli hozzaszolasok vannak, meg ha (foleg ha) a velemenyek nem is egyeznek.

    Nagyon sajnalom a Forabbit (meg ha nem is biztos hogy maradektalanul nepszeru leszek ezzel). Ugy jart mint a reszeg altal lehanyt utasok a villamoson. Persze hogy turelmesebbnek kellett volna lennie (tovabbfuzhetnem hogy en sem tudtam volna az lenni, meg tovabb fuzve persze nem is vagyok rabbi, lol). Resze ez annak a mocsoknak ami Magyarorszagon tortent a 90-es evek elejen. Nem csak neki hanem sok mas embernek is ra kellett jonnie hogy a fak nem nonek az egig, a nagy unneplesben elobb utobb valaki lehannya a tobbieket es az egesz buli esetleg undorito lesz. Ma mar szerintem le sem ulne ilyen kerdeseket megvalaszolni.

    En sem olvasok, vagy nezek meg olyan mediat amikrol tudom hogy csak felidegesit es csak parttalan hulye vitakba kever bele. Ugyanigy, nem vagyok hajlando belemenni egy kocsmai szintu vitaba a zsido-magyar, es ugy altalaban a “nagy zsido osszeeskuves”-rol szolo vitakba.

    Egy ideig erosen idegesitett ez a ki a Magyar ki nem temazgatas, ma mar jokat tudok rohogni azokon akik tokig bocskaiban rohangalnak turult szopogatva. Ha nekik igy a jo, legyen. Amig igy kostolgatnak, legyen. Amig ilyen temakrol irogatnak a hulye ujsagjaikban, legyen. Vegul is a vilag tuloldalan is van KKK, meg ilyen hulyek.

    Nem kellett volna belemenni ebbe a beszelgetesbe, de szerintem ezt mar os is tudja.

    Az en velemenyem az hogy inkabb a dolgok (gondolok itt a ki a magyar ki nem kerdesre) egyre sebesebb eszkalacioja a “porblema”. Normalis tarsadalom a periferiara sodorja az ilyen allatokat. Nalunk mar masiroznak es a fraszt hozzak egy csomo emberre. Bar en eleg liberalis vagyok ahhoz hogy meg ez is beleferjen, de azert hagy rancoljam a homlokom….

    Bar lenne olyan koztuk olyan akivel “normalisan” lehetne beszelgetni ilyen kerdesekrol….

  • Montefiore

    2008 február 27 at 22:48

    Mégse lehetek olyan hihetetlenül tájékozott, ha nincs igazam abban, hogy azt az intelmet, amely így szól: “Montefiore, olvass el néhány dolgozatot, ami Radnóti katolicizmusával foglalkozik … érdemes.”, az az én felvetésemre adott válasz volna.

    Na de hagyjuk az évõdést, meg Radnóti is mellékszál itt, úgyhogy a magam részérõl a fordulatot le is zárom, azzal, hogy úriember nem válik a halálos betegség fenyegetésében élõ feleségétõl, s nem nõsül újra, akkor sem, ha már semmi sem köti hozzá, nem élnek együtt s az új nõért ég a szíve.

    Teljesen mindegy az én méltatlan megjegyzésem által felvetett szempontból, hogy Radnóti magyarnak és katolikusnak érezte-e magát (igen), én nem szeretem az õ 1943-as katolizálását. Ugyanis ha azt látta maga elõtt, hogy a miatt az affiliáció miatt, amelyet õ elhagyni készül, embereket közösítenek ki, s áruló hazájuk kirabolja, megalázza és halálra adja õket, AKKOR azt az affiliációt s vele a kiszolgáltatottakat nem tudom, hogy helyes-e demonstratívan elhagyni bármilyen mégoly magasztos meggyõzõdés ihletésére is. Sõt, éppen a magasztos meghívottságra hivatkozó kitérést érzem disszonánsnak, mert úgy tünteti fel a katolizálást, mintha az a dolgok normális menete szerint való dolog lett volna azidõtt, s ezzel morálisan kétségbe vonja azok kétségbeesett lépését, akik életüket menteni vélve határozták el maguk ugyanarra.

  • Ulukai

    2008 február 27 at 23:09

    Montefiore,

    tisztelettel es lenyugozessel (es bevallom sokkal lassabban mint egyebkent-) olvasom az osszetett mondataidat es a szofordulataidat. Leszogezem hogy nagyon szeretem Radnotit es kolteszetet, tehat ram lehet sutni a belyeget hogy esetleg elfogult vagyok.

    Tisztaztuk hogy Radnoti nem volt vallasos. Kolto volt aki a sajat eletebol (mondhatnam emprikus tapasztalataibol es a muzsajatol meritett). Szarmazott, hozott, tapasztalt; de nem elt vallasosan. Sokan vannak meg ezzel igy. Innentol pedig (a haboru borzalmaban pedig plane) a tuleles a fo kerdes, szerintem. Volt itt mar tema a meteles, nem-meteles kerdese, es tegye fel a kezet akinek (az utlevele mellett) azert a biztonsag kedveert keresztlevele is van.

    Nem az itt a kerdes hogy Radnoti jo ember vagy rossz, Ady es meg sokan masok sem eltek eppen a rajuk vonatkozo (vonatkoztathato) vallas aranyszabalyai szerint. Nekem Radnoti kolteszete es elete az osszes borzalmat hozza fel ami egy emberrel nagyon fiatalon tortenhet, konnyeket hoz a szemembe, es levelirasra (gyujtesre) biztat.

    Tudom, hogy Radnoti off topic, de visszaterve a riporthoz, hat ezert is fut vegig a hatamon a hideg, es ha belegondolok, hogy azota eltelt meg 15 ev es a legkisebb joindulattal sem mondhato hogy a dolgok jo iranyba haladnanak….

  • Ajudit

    2008 február 27 at 23:42

    A neked szóló pedig sem válasz volt, csupán egy gondolat közlése, benne a nem egyetértés, persze. Intelem? Eh, ugyan … A válasz újabbat szül, ebbõl jobbik esetben beszélgetés lesz … nem állt szándékomban ilyet provokálni.
    Kijelented, hogy “a magam részérõl a fordulatot le is zárom, ” – és folytatod, saját szavaid bõvületében. Larpúrlar – vagy hogy is van? 🙂
    A mondatod folytatását nem akarom értelmezni, mert már elsõ ránézésre sem tetszik, röviden: nem vall úriemberre,fenn!-hé!-jáz-ó!
    üs ez taszít.

  • Montefiore

    2008 február 28 at 3:32

    Ulukai,

    nem tisztáztuk, már te meg én, hogy Radnóti nem volt vallásos.

    Lehet, hogy ti (valaki mással vagy másokkal) tisztáztátok, de szerintem tévedtek, mert én ismerem Radnóti e korszakából fennmaradt naplójellegû leveleit, amelyekben beszámol a Sík Sándorral, lelkiatyjával folytatott hitbuzgalmi beszélgetéseirõl, közös reflexióikról, melyek szerint például a zsidók sorsát (isétlem, 1943-ban vagyunk) látván a kegyes atya valami olysmit mondott a keresztségre elkészítvén tanítványát, hogy hát a világ megtisztulásához szükség van erre az áldozatra, s Radnóti egyetértõleg eltöpreng ezen a reveláción…

    Nem, Radnóti buzgón készül a keresztségre, ünneplõbe öltözteti a lelkét a Krisztus befogadására, s nem látja, legalábbis e leveleinek hézagos ismeretében így vélem, a megigazulás üdvözítõ aktusának morális kétarcúságát ezen idõk köülményei közepette…

  • csendes

    2008 február 28 at 10:03

    Montefoire,
    az természetesen mindenkinek szíve joga, hogy a marxizmust megítélje. Igy gondolom, nekem is. az azonban meglehetõsen nagy “bornirtságra” vall (idézet tõled), ha valaki balkáninak tarja azt, aki Marxot egy romantikus , költõi adottságokkal megáldott publicistának tartja, aki mindenkit tudománytalansággal vádolt saját magán kívül. Ennyit Marxról. Azt, hogy ejrópában mennyire elfogadott, most hagyjuk…
    szóvirágaid, fogalomhasználatod azonban kétségtelenül a Molnár Erik-szerû stílusra hajaz, de ez a kisebb gond, sajnos a tartalom is. Idézhetnék szövegedbõl ilyeneket: konzervatív-klerikális uralkodóosztály, ultramontán nacionalizmus, késõfeudális parasztbotozó stb.. mind-mind érzelmileg erõsen telített, így eszmetársad terminológiájával élve “tudománytalan” kifejezések. tulajdonképpen stilisztikai szempontból meglehetõsen hasonlatos a kommintern fasizmus meghatározásához.
    Azt, hogy ki zsidó ebben a beszélgetésben és ki nem, még nem tisztáztuk, tehát az is merõ elõítélet részedrõl ( felteszem számodra ez negatív kifejezés), ha véleményem alapján besorolsz akár a zsidók, akár a gójok közé. Egyébként tormayt nem olvastam még. Errõl ennyit.

  • Joku

    2008 február 29 at 3:59

    SHADKAR-ral egyet értek !!!!!!

    Lehet, hogy rabbiként olyan volt amilyen, de külömb volt az összes mai rabbinál.
    Néhányból csak az alapvetõ dolog hiányzik, az emberség.
    Embernek maradni minden helyzetben. Ezt nem lehet tanulni, sajnos.
    Lehetsz bármilyen vallásos is, ha ez nincs meg, akkor nem ér semmit az egész.

  • matyi10

    2008 február 29 at 22:12

    ürdekes múltkor egy társaságban került szó errõl az ominózus mondatról. Nekem a konklúzió ebbõl a történetbõl:

    – Ebben az esetben Landeszmann bocsánatot kért. Ezt azóta sem teszi hozzá senki. Ergo a zsidóság kritzálói elvárják a bocsánatkérést de ha ez megtörténik a kutya nem emlékszik rá.

    – Ez a „bõgatyás” történet jól beilleszthetõ abba a sorba, hogy a kritikus részrõl rendszeresen Kun, Szamuely, Péter, Rákosi stb. neve merül fel; addig a „másik” oldal visszavág Neumann, Kabos, Molnár, Hajós, Ganz neveivel. Így sajnos belekényszerednek a „mi nem olyanok vagyunk hanem amolyanok” kezdetû játékba. Ami szintén hamis kép mert zsidók között is vannak emilyenek és amolyanok is. Csak így nehezen derül ki.

    ürdekes Landeszmann arra reagált ominózus mondatával, hogy felemlegették a magyar történelem egyértelmûen negatív figuráinak zsidóságát. Lehet, hogy akkoriban ez még új volt. Egyébként nem tudom mennyire igaz az, hogy a zsidók sosem határolódtak volna el. Nemrégiben olvastam a filószemitizmussal éppenséggel nem vádolható Tomcat erre egy cáfolatot. utolsó bekezdés.

  • Szobatudós

    2008 március 5 at 12:26

    csendes, jól irsz…

  • BarKochba

    2008 március 8 at 17:54

    Egy politikai téma irodalmi, filozófia fejtegetésbe ment át.
    Fõrabbi �?r – ha szerencsétlenül is fogalmazott- a valóságról
    irt. Ebben semmi különös sincs elég ha a 9 zsidó/magyar/ amerikai életérõl olvastok. Ott nem baj ha zsidó itt kell
    magyarul(?) cimet adni. A háború elõtt hazánkban(?) telkünkön minden második ügyvéd, minden harmadik orvos zsidó volt és mellesleg a fütyülõs barack/Zwack/is zsidó ahogy korábban irtam. Zsidók voltak a legnagyobb adófizetõk,
    mert egy derék keresztény vagy katonatisztnek ment, ha meg kripli volt jogász lett, hivatalnok.
    A mai szja 1% egy fõre vetitett része is duplája mint a kiváltságait(?) védõ katolikus egyháznak.
    Tehát ha úgy tetszik van mire felvágni csak hát sokaknak csipi a szemét /lásd. pld. Várszegi-Fradi ügy/ ha ebben egy zsidó a szereplõ.

  • ihtyiandr

    2008 március 8 at 18:46

    BarKochba:

    A dualizmus zsidó polgárságában ez a fajta szembeállítás vszínûleg föl sem merült, ha már minden áron értelmezni akarjuk ezt, inkább úgy fogalmazhatnánk meg egyszerûen, mint a kor zsidóságának, magyarságának és méltatlanul elfeledett svájci és osztrák németségének sajátos és gyümölcsözõ kölcsönhatását.

    A másik, h az adófelajánlások alapján félrevezetõ ilyen következtetéseket levonni, nyilván ha az adófelajánlások olyan nagyszámúak, mint a katkóknál, az feltehetõen jobban fogja tükrözni az átlagpógár jövedelmi viszonyait.

    Felvágni pedig mindenki a saját eredményeire vágjon fel, ha ez neki fontos, ne a rég halott és egészen más tört. körülmények között élõ sorsosai érdemeire.

  • BarKochba

    2008 március 8 at 19:49

    Egy szövetség/vallás szellemi vezetõje/tanítója méltán hivatkozhat azon kiemelkedõ teljesítményre amit a közösség
    a jelenben és a múltban és külföldön elért.
    Ezen kiemelkedõ teljesitményt legismertebb orvos-genetikusunk könyvben is megirt.�? is elmarasztalható?
    Ugyanakkor elszomoritó, hogy pld. a kárpótlás során a kormányzat és a parlament olyan a zsidóság számára hátrányos és megkülönböztetõ törvényeket alkotmánybíróságnak kellett többször is korrigálni.

  • ihtyiandr

    2008 március 9 at 13:02

    LGy nem a korabeli zsidóság érdemeit méltatta, hanem félrevezetõ és anakronisztikus módon szembeállította õket a Bach-éra és a dualizmus elõtti magyarsággal. Ez pedig nem csak a magyarokra, hanem a hivatkozott zsidókra nézve is sértõ, mivel õk nem így határozták meg magukat.

    Az pedig világos, h a riporter, vagy butaságával, vagy rossz szándékával kiprovokálta ezt megnyilvánulást, viszont LGy még ha így is gondolta, nem mondhatott volna ilyet, pont azért, mert ahogy Te is írtad, egy közösség vezetõjeként nyilvánult meg.

  • BarKochba

    2008 március 12 at 9:17

    Szerencsétlen, de tárgyilagos kifejezés volt az akkori és akár a mostani politikai helyzetben. Annyira tárgyilagos, hogy még a magyaroschnak vélt fütyülõs barack telintetében is tévedett, mert derék torokszaggatónk sem klasszikusan mélymagyar. Annyiban tudok csak igazat adni, hogy a zsidóktól mindig magasabb erkölcsi elvárások kivántatnak és ami másoktól megszokott és természetes az egy rabbinál megkérdõjelezhetõ. Persze ugyanakkor egy püspök vagy érsek hasonló /indokolatlan/ elszólása a kutyát se érdekli.

Bónuszokkal, nyereményekkel, és izgalmak tömkelegével várja az online kaszinók világa minden szerencsejátékozni vágyót! Az Online Kaszinó Játékok portál segítségével fellelhetik a játékosok, hol találhatják meg kedvenc játékaikat, merre vannak a legnagyobb nyeremények, és hol vannak a legjobb jutalékok. Pontos és aprólékos elemzéseinkkel felfedjünk az olyan online kaszinók, mint például a modern Spin Samurai bónuszait, és segítünk eligazodni a Skrillel fizetni óhajtóknak is. Segítségünk nem csak ezekre, de specifikus játékokra is kiterjed. A Book of Ra nyerőgép kedvelői, úgy mint más slotok rajongói fellelhetik oldalunkon, hogy mely kaszinók kínálják a legszórakoztatóbb és legprofitálóbb játékélményt. Ha a kártyák és gyümölcsös játékok nem elegek, még a szerencsejátékok legegyszerűbb formáiban is segítséget nyújtunk: Eligazítjuk az online kaparós sorsjegyek világában, ahol az autentikus élmény és az adrenalinnal teli izgalom garantált. Nincs olyan részlet, amire ne térnénk ki, és mindent megteszünk, hogy a veteránok, újoncok, profi kártyások, és alkalmi rulettesek is megtalálják a számukra tökéletes választást.