Ron Jones egy átlagos történelemtanár volt egy kaliforniai középiskolában. Diákjai egy egyszerűnek tűnő kérdést tettek fel neki. Hogy lehetséges, hogy az átlagos németek a második világháborút követően azt állították: nem tudtak a tömegmészárlásokról?
Ron ledöbbent, mert nem tudta a választ. Egy kisérletbe kezdett, hogy az autokratikus gondolkodásmódot feltérképezze.
Néhány nap alatt egy új ideológiát mutatott be, amelynek jelszavai az “erő a fegyelemből”, “erő a közösségből”, “erő a tettekből” és “erő a büszkeségből” voltak. Legnagyobb megdöbbenésére a diákok néhány nap alatt feladták önmagukat, szabadságukat, hogy megalakítsák a “Harmadik Hullám” mozgalmat. Minden nagyon hamar valósággá vált. A diákok egymást kezdték megfigyelni, terrorizálták a “fegyelmezetleneket”, és jelentéseket írtak azokról, akik nem vették elég komolyan a mozgalmat. Jones mint vezető kezdte a valóságérzetét elveszteni. Véget kellett vetni az egésznek. Egy menetet rendezett, melynek jelszava az “erő a megértésből” volt. Közölte a diákokkal, hogy egy átverés áldozatai lettek. Valamint, hogy ostobán “feladták a szabadságukat, a fegyelemért és a felsőbbrendűségért.” Végezetül náci felvonulásokról, koncentrációs táborokról és háborús bűnösök pereiről mutatott nekik sokkoló képeket. A végén a következő felirat jelent meg: “Mindenkinek vállalnia kell a felelősséget. Senki nem állíthatja, hogy nem vett rész benne.”
A történet megtörtént eset, a belőle készült mű kötelező olvasmány Németországban.
A könyv most jelent meg magyarul az Athenaeum kiadónál, az új, német mozifilmet októberben mutatják be.
Én erről rögtön a Stanford-i Börtön Kísérletre asszocáltam.
Én is arra. Néha elgondolkozom, hogy vajon én is ilyen befolyásolható és gyenge lennék? Remélem, nem. Azért voltak nagyon bátor, és ellenszegülő emberek még a náci N.o-ban is…
Mi a konklúzió? Akkor most tudta az átlag német vagy sem? Én személy szerint azt tudom elképzelni, hogy ha nem is mindenki de azért tudták. Tekintettel arra, hogy a propaganda gépezet ellenőrzése alatt tartotta a médiát, azokat a rádiókat melyek mondjuk a BBC-t is fogták be kellett szolgáltatni, rémhír tejesztésésért meg fel lehetett bárkit jelenteni.
Persze azon is el kell gondolkodni, hogy a Kristallnacht, a gettósítás, a sárga csillag viselése stb.stb. engedhetett-e arra következtetni, hogy egy tervszerű, népirtás lesz a vége, aminek kivitelezésében a német társadalomnak nem csak lumpen része vett részt. Elvégre a XX. századig is voltak gettósítások, megkülönböztető jelek viselése illetve pogromok. Az, hogy az antijudaizmust felváltó antiszemitizmus végzetes lesz a zsidóság számára csak akkor lehetett tisztán látni, amikor már késő volt.
Már mit tudtak-e (a nép)? A Holokausztot? Azt biztos nem, legalábbis nem a teljes valójában. Minden olvasmányom szerint maguk a zsidók (nagyrészük) sem hitték el, még akkor sem, amikor megszökött túlélő, vagy szemtanu állította.
A 20. században? Ugyan már, lehetetlen!
:(
Mi az, hogy “átlag” német? Itt is az a kérdés, hogy milye szempontok szerint választották ki, csoportosították a véleményalkotókat. Ráadásul én úgy gondolom, hogy sokak ugyan ezt mondták, de nem ezt gondolták, sőt nem ezt érezték! Ne felejtsük el, ez iszonyatos nagy trauma volt a számukra. Az efféle védekezési mechanizmusok “természetesek”. Még akkor is, ha egyeseknek módjukban állt, és valóban “sikerrel” dugták is a homokba a fejüket. És akkor még ott vannak azok, akik valóban olyan elzárkózottan, magukba fordultan éltek/élnek, hogy a tágabb környezetüket érintő alapvető információkkal sem kerülnek érintkezésbe. Én még ma is elképedek, mert ma is vannak / mindig is lesznek/ ilyen emberek.
Állítólag (szociológusok, szevasztok! :D) nincs átlagember. Ugye Shadai?
webeth,
igen, igazad van. Én is olvastam, mit olvastam, közvetlenül a családomban lévő túlélőktől hallottam. Amiből persze nem szabad általánosítani. Szóval ők azért nem tudták elhinni, még akkor sem, amikor a végső tábor előtti állomáson várakoztak a továbbindulásra, mert alapvetően és mélyen humanisták voltak. Egyszerűbben fogalmazva föl nem fohatták, hogy ilyesmi megtörténhet. És persze arról se feledkezzünk meg, hogy a Goebbels-i prpagandagépezet is kiválóan, mert hatékonyan működött.
Az “átlag” embernek pont egy melle van és egy heréje.
Akkor a cikkben szereplő állítás miszerint:
Senki nem állíthatja, hogy nem vett rész benne.
szerintetek hamis?
Shadai :DD LOL
Szerintem féligazság. A II világháború is háború volt és az (egyheréjű egymellű) “átlagembernek” is volt elég baja, senki nem éldegélt nagy boldogságban (szerintem, ill. gondolom). Az én nagyszüleim pl három darab gyeremekkel rendelkeztek, a papám ment a frontra, jött haza félig megfagyva, a nagymamám meg húzta-vonta a 3 gyereket egyedül. Az egyik házat amiben laktak, a kiköltözésük utáni napon lebombázták. :(
A férjem nagyszülei meg nem győzték letagadni a zsidóságukat.
:((((((
Szerintem nem hamis. Vagy aktívan vagy passzívan, de részt vett benne.
webeth,
ez is egyfajta védekező mechanizmus és szerintem annak is az egyik legtragikusabb fajtája.
Hát igen. :((
Anyósom még mindig tagadó fázisban van. Gondoltunk a Hanukás-Karácsony megoldásra itthon, de ha a “mama” meglátná…
Aztán az is lehet hogy örülne.
Nem tudom, olyan kényes kérdés ez a családban (a férjemében) én (A Kívülálló Keresztény) nem is merem előhozni.
Pont az a jó ebben a válaszban, hogy tágabb kérdésre válaszol, mint az eredeti. Vagyis a kérdés igazából nem az, hogy “tudtak-e valamiről”. Hanem az, hogy “éreztek-e felelősséget azért, ami az országban történik, vagy amit a honfitársaik művelnek.”
És tegyük fel ezeket a kérdéseket magunknak, egyes szám első személyben és jelen időben, a mi otthonunkról. És ne álljunk meg az “igen” vagy “nem” válasznál.
Webeth,
“is volt elég baja, senki nem éldegélt nagy boldogságban”
Adott esetekben sem az önmagammal, sem pedig a másokkal szembeni felelősség nem szünik meg ,illetve a terhe nem lesz/lehet attól függően könnyebb, avagy kisebb, hogy egyébként mekkora terhet/terheket cipelek magamon. Azért ne feledd, hogy itt nem közvetlen felelősségről van szó.
Persze, értem én. Nem tudom. Nehéz még belegondolni is.
Azért nem árt azzal a kiegészítéssel is élni, hogy a hangsúly nem a folyamatos össznépi önosotozáson van! Sőt! Az nem vezet sehová. Csak legyünk képesek tanulni a történtekből, mert csak az efféle tanulással valósulhat meg a feldolgozhatatlan feldolgozása , illeve a “felejtve emlékezés, vagy emlékezve felejtés” aktusa úgy, hogy külön-külön se a felejtés, sem pedig az emlékezés ne lehetetlenítse el az életünket.
A rendszerváltás idején — bohó ifjúkoromban — az ELTE germanisztikájának szinte egyetlen használható irodalmára Széll Zsuzsa volt. 1938-ig asszimiláns zsidó szülők gyerekeként Bécsben nevelkedett. Az ottani egyik neológ leánygimnázium tanulója volt az Anschluss idején. Pontosan tudta, mit jelent nekik a nácizmus. Mégis karlendítéssel köszöntötte a német katonákat. Miért? Nem tudta kivonni magát a tömeglélektani hatások alól. A rendszeres politikai örömmámor és a tömegben eziránt kialakuló függőség együttese adta a náci zsarnokság egyik fontos jelenségegyüttesét. Zsuzsa amúgy 16 évesen végigbolyongta a nácik elől Közép-Európát, majd rövid auschwitzi kitérő után egy munkatáborban élte túl az egészet. Sosem feljtette el, hogy ő is “Sieg heil!” kiáltással fogadta a führert. Mint a korabeli átlagos zsidók többsége.
Amúgy német fejjel és német füllel teljesen más a háború előtti nyelv (kiejtés), pátosz. A korabeli, akkortájt nagy lélektani hatást kiváltó filmhíradók szövegén, mai fejjel és füllel az ember kínosan mosolyog. A szavak hangsúlyai is mások lettek. A nácitlanodás ugyanis nyelvi, s részben stilisztikai folyamat is.
Karlendítésről: vannak dolgok, aminek nehéz ellenállni.
(Forrás: Mars forgatni!)
Lehet, hogy naív voltam, de én nem a nácizmusról akartam eszmecserét folytatni, hanem mindennapi felelősségünkről.
Vajon mi van, ha átgondoljuk, hogy ma mit tanít nekünk ez a történet?
Charlie,
Ezt én is hallottam a németről, meg hogy bizonyos szavakat (jugend, stb.) állítólag nem használnak már, ill. kerülik a használatát.
Psymon,
Neked mi a válaszod?
(Alapvetően azt hiszem, hogy azért egy adott csoporthoz (középiskolás, egyedülálló 15-18 között, stb.) csoport reakcióiból nehéz messzemenő következtetéseket levonni. Teljesen másképp reagál ugyanaz az ember kiforratlan értékrenddel fiatalkorban, vagy 31, 40, 50, 60 évesen, családosan, nyugdíjasan, stb.
Ezért nem értem mire akarsz kilyukadni a konklúzióval.
31 :D
30 akart lenni, vagy mi.
jaj, nekem nem szolt senki, hogy a die Wellet meg nem megy, megneztem mar par hete dvd-n.:) az ilyen kiserletek miatt en par percre mindig elgondolkozom, hogy vajon en mit tennek, tettem volna. marcsak ezert is ajanlom a filmet melegen.
Shadai,
Az a videóóóó, LOOOL! :D
Bálint György (a MEK csak spanyol polgárháborús naplóját ismeri, emléktábláját levették a Szent István parki lakását rejtő ház faláról, összegyűjtött írásait nem nagyon látom antikváriumokban)
a harmincas években készített egy interjút “a borjúval”. A borjú, aki tisztességes, hazafias, adófizető borjúnak vélte magát, felháborodottan kérdezte: Maga elhiszi azt a rágalmazó pletykát a mészárosról?
P.S. Bächer a nol.hun szépet írt Karácsony Benőről. Mindkettő olvasandó, főként a Napos oldal és A megnyugvás ösvényein. Csak Lénárd Sándorhoz tudnám mérni életfilozófiáját.
hogy a németek akkor tudták vagy nem tudták, a történelmen nem változtat. ők viszont feldolgozták, helyére tették az “össznépi” felelősségüket. nem úgy mint mi itthon. mert a mi nagyszüleink vajon tudták?
egyébként meg a kommunizmus alatt vajon tudott bárki a recski munkatáborról, stb, stb?
Akkoriban azért nem az indexen (=nem a mai gyorsasággal és más csatornákon keresztül) informálódtak az emberek, feltételezem hogy ha a zsidók maguk sem tudták/hitték el, akkor az “össznép” sem.
De igazából mit akarsz hallani az “össznéptől”?
Mondjuk ez megint olyan izé, ki az össznép?
??
Bár a forrássztoriból nyilván kiderül, a postból nem hogy a tanárember mennyi idő alatt tudta teljesen fasizálni a diákjait. Márpedig szerintem az időfaktor a lényeg, mivel a népnek, a klasszikus birkanyájnak a korokon, nemzeteken és és rendszereken átívelő állandó vonása hogy olyan mint a béka, ha lassan főzik meg, nem akar kiugrani a fazékból. Vagyis, ha lassan, fokozatosan adagolja, akkor előbb-utóbb bármit megtehet a hatalom, bármi megtörténhet. Nem is véletlen hogy általában az efféle sztoriknak külső beavatkozás vet véget, nem pedig belső forradalom vagy hasonló.
Ámbátor,
igen. Van benne igazság, és nem is kevés. De mindez mégsem cáfolja azt, hogy kell legyenek – és mindenkor vannak is – olyan egyének és csoportok, akik folyamatos önreflexióval, önkontrollal élnek,képesek az önkritikus és kritikus felelős gondolkodásra, akik még az efféle csendes melegítéseknek sem esnek áldozatul. Hiszen ha nem így lenne, soha, semmiféle változás nem lenne/lehetne elképzelhető. Ugyanis a tömeg, az mindig sötét.
Persze hogy vannak, ők a rendszer belső ellenzéke akiket először kinyírnak / száműznek / elhallgattatnak, vagy éppen mártírságot vállalva a nemzet lelkiismeretévé válnak, haláluk után meg eme magasztos kollektív lelkiismeret(furdalás) enyhítőivé.
Ennek ellenére a kispolgár mindig konformista volt, és az is marad, és ha kényelmetlen színvallásra kényszerítik akkor az első reakciója az hogy “nem politizálok.” Ezért is hülyeség az általános választójog, szerintem.
Viszont úgy látom a kísérlet nem arra a kérdésre adott választ hogy tudtak-e az átlagnémetek a tömegmészárlásokról vagy sem hanem arra, hogyan működik az ideológiai alapú totalitárius rezsimek tömegmanipulációja, ami számomra két külön dolognak tűnik.
Ámbátor,
“Viszont úgy látom a kísérlet…”
így van. Kiváltképp azért, mert a kísérlet célja nem is ez volt, hanem, hogy “az autokratikus gondolkodásmódot feltérképezze.” Ez a bizonyos “tudtak róla vagy sem” kérdés a különböző köztes kommentekben
jelent csak meg.
a film egyébként remek, bár még csak németül, német felirattal láttam, de alaposan elnyerte a tetszésemet
Geek and poke:
A felelősségről: nem lehet a teljes német népet felelőssé tenni a Holocaust miatt. NINCS kollektív bűnösség, ezért nincs kollektív felelősség sem. Ha létezne kollektív bűnösség akkor minden izraeli felelős lenne az ún. biztonsági kerítésért (Carter Apartheid falnak nevezi). Pedig nem mondhatja egy izraeli állampolgár sem, hogy nem tudott a fal létezéséről.
Nem tehető felelőssé a zsidó nép azért, mert buldozerrel lerombolják a palesztinok lakóházait csak azért mert egy családtag bűncselekményt követett el. Ugyanígy nem tehető felelőssé a teljes palesztin nép sem, mert palesztinok öngyilkos merényleteket követnek el.
Szia egy,
Nem kollektív bűnösségről van szó, hanem egyének felelősségéről a társadalomban. Senki nem mondott olyant, hogy a német nép kollektív bűnös lenne. Ez a topic nem arról szól, amiket felemlegetsz, de talán kedved támad egy kis vitára, és további produktív hozzászólásra itt:
http://www.judapest.org/ablonczy-balazs-novak-attila-tizenket-allitas-a-soarol/
Webeth,
A válaszomat legjobban Sanyi fogalmazta meg:
http://www.judapest.org/ablonczy-balazs-novak-attila-tizenket-allitas-a-soarol/#comment-39571
Pedig jobban örültem volna, ha Te magad fogalmazod meg. :(
A válaszom annyira egyszerű, hogy bagatellnek is hangozhat.
Szerintem az lenne a fontos, hogy közös felelősséget érezzzünk azért, ami az országban történik. Hogy nem fordulunk félre akkor, amikor nem szabadna.
Jó látni, amikor felveszik az emberek a szemetet az utcán, ami nem az övéjük.. Amikor nem tűrik az emberek, hogy zsidóznak-cigányoznak mellettük. Vagy nem hagyják, hogy valakit megverjenek az utcán . Nem ülnek némán, amikor valaki mindenki szeme láttára ellopja a vészkalapácsot a villamosról (megtörtént :) ). Vagy amikor megteheti valaki azt, hogy adományozzon, és meg is teszi.
Ezek a kis dolgok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy élhetőbb, és egyéni felelősségeken alapuló társadalom legyen. Hiszen ez mind az autokrata gondolkodás elvetése: nem a hatalmon lévőkön és “másokon” áll a társadalom, hanem rajtam. Rajtam is. Amennyit megtehetek, pont annyit kell csak megtennem.
Kár, hogy nem írtad meg előbb, ugyanis ezzel 100%-ig egyetértek!!!!
Akkor nem lett volna a 12. pontos poszt, és nem álmodtam volna ma éjjel halott gyerekkel és azzal hogy kopognak az ajtón, mert jöttek elvinni minenkit a családból csak engem nem. Végül izraeli turistákká változtak és kiderült hogy forgatni jöttek hozzánk.
Ha ezt elmondtad volna, elkerültem volna az értelmetlen vergődésemet a múlttal kapcsolatban.
Egyébként nagyon örülnék ha a JP szervezkedne ezekben a témákban, annyi ötletem van, pl (én tanítok) valami olyan dolgon, hogy valahogy a gyerekeknek tanterven kívül kéne szervezni dolgokat (kirándulás vagy órai előadás vagy bármi) ami által ismerkednek más kúltúrákal (akár zsidó), meg még ezer gondolatom van, csak mind kidolgozatlan.
Örülök annak amit írtál! :)
Köszönöm, hogy ezt írod. És sajnálom a rémálmodat. De eddig úgy gondoltam, hogy nem nyomhatom az emberek szájába a mondanivalómat. Érted, maguktól kell rájönniük, hogy mit jelent ez ma számukra. De emiatt a hiperliberális felfogásom miatt k rossz irányba ment az egész.
A legborzasztóbb az a mondat, hogy “ezt kellett volna tennie a nagymamámnak/nagymamádnak” Soha, de soha nem szabad ilyenekbe belemenni. Cselekvésről csak jelen és jövőidőben szabad gondolkodni. A filozofálgatásnál sokkal többre tartom a cselekedeteket. Ráadásul sokkal jobban könnyítik az ember lelkét.
Kevés összeggel, de szívesen támogatnám innen messziről a jótékonysági JP programokat. Például, olyanokat, amiket Webeth mond. Még akkor is, ha sajnos nem tudok ottlenni… Kéne egy jótékonysági brainstorming-poszt. A nagyünnepek előtt ez most különösen felszabadító lenne.
Shadai, és tényleg emiatt a poszt miatt lett a Soá-poszt?
Ezek szerint darázsfészekbe nyúltam.
Nem emiatt lett a másik poszt. A “12 tézis” írás a Kommentárban jelent meg, ami nagyon jó, de két hátulötője van: relatíve kevesen olvassák, valamint nem lehet hozzászólni. A JP-s “másodközlés” részben orvosolta ezt a két dolgot.
Jótékonykodás-posztra egyébként már gondoltam én is! És előre is kösz a támogatást! ;]
Teljesen értem, és nem baj a rémálom, végül a vége egész vicces lett (a turistás rész ;))
Brainstorming nagyon nagy ötlet, akár jótékonyság, akár kultúra- terjesztés, vagy bármi, sok ember sokkal könnyebben boldogul, mint egy. :))
Ha valami olyasmi merül fel, a munkát is el lehet osztani. :D
Tök jó!
A 12. posztos meg…hagyjuk, én is az vontam le következtetésnek, hogy nézzünk előre, nem tudok válaszolni azokra a kérdésekre amiket felvet, ha megfeszülök sem. (Ezért nem is kommentelek ott már.)
Sokszor viszont nem is rossz kicsit nehezebb kérdéseken elrágódni (bár ez elég fájdalmas menet volt) ha ez önismerethez vezet. :)
Sziasztok!
Úgy örülök, hogy a film hozzánk is végre megérkezik. Már a könyvnek is örültem, és szerintem ennek nálunk is alapműnek kellene lennie. Hogy az ember ha maga ilyen helyzetbe kerülne, hogyan reagálna? Mindenki magát többnek és okosabbnak gondolja, de ha mélyebben belegondolunk, akkor egy csomó külső hatás formál minket, és csak nagyon kevesen elég tudatosak ahhoz, hogy ezeket a saját életükből, személyiségükből és gondolkodásmódjukból, cselekedeteikből kizárják. Gondolok itt a média szerepére is, nem hogy egy hasonló mozgalomról, amely felbukkanhat. Mire alapoz? Arra, hogy mindenki szereti / szeretné magát másnak, többnek, különbnek érezni, hisz ott munkálkodik bennünk az Egó, le sem tagadhatjuk, valami miatt, ha végig megy egy átlag ember az utcán, mit gondol? Ha mást nem, hogy te jó ég, ez meg az hogy néz már ki, bezzeg Én… Vagy politikusoknál is. Egyik sem jobb a másiknál, mégis az egyik oldal támogatói a másik oldal ellen vannak, pedig ugyanolyan emberek ők is, csak mást mernek gondolni. Nézzünk körül kis hazánkban, és láthatjuk, itt is ugyanez megvan csak “kicsiben”, de nekünk ezek a nagy dolgok, ezzel kellene foglalkoznunk, és belátni, hogy alapjában véve, egyformák vagyunk és ugyanolyan jogaink vannak nemtől, bőrszíntől, vallástól és politikai hovatartozástól függetlenül, és rá kellene jönnünk, hogy az egész csupán manipuláció, és az egész mögött a pénz áll, a vagyon mint mozgatórugó és a hatalom. Aki nem látta még a filmet – ne hagyja ki, hatalmas élmény, szerencsém volt német moziban megtekinteni, és a libabőr nem egyszer végigfutott rajtam, mert ez a valóság. Az illúzió pedig az, hogy mi tudjuk ezt irányítani, mert az ember gyakran kevés ahhoz, hogy átlássa a helyzetet, amiben benne van. És a másik, hogy kevés a tanult ember, aki nyit, és nem csak elhisz egy információt, amit hall, hanem mögé lát. Ezek a tömegek manipulálásának alapjai. De ez a mű, rávilágított arra is, hogy bárki tagjává válhat egy köösségnek, ami ad neki valamit, hitet, erőt, reményt, célokat…Tényleg bárki, és emiatt nem lehet elítélni nem hogy egy embert, de egy egész nemzetet sem.
Az a gond, hogy az elv nem csak könyv és film, hanem pragmatikus módon is megérkezett hozzánk. Magyar Gárda, Nemzeti Őrsereg, Move és pajtásaik már keményen demózzák, milyen a tömeghipnózis és a hamisítatlan kortárs, magyar fasizmus. Ugyanakkor ezek a rendszerek valahol önmaguk paródiái is – ha valahol feltűnnek, kell, érdemes, és jóleső érzés is időnként röhögni rajtuk egy kellemeset.
Ezek szerint az embereknek többet ér a felsőbbrendűség tudat mint a szabadság.
Nem hiába a Római polgárokat is akkor lehetett a legjobban adóztatni ha a hadsereg háborút viselt valahol.
Nem baj hogy nem volt mit enni, a felsőbbrendűségtudat kárpótolta őket.
:)
http://www.youtube.com/watch?v=NIEjo0781UE
“Egyébként nagyon örülnék ha a JP szervezkedne ezekben a témákban …”
Kedves Webeth,
a HDKE szokott ilyen tanulmányutakat szervezni. Én is vettem részt már ilyenen.
Psymon! Teljesen egyetértek veled azzal, hogy egymást is segítsük, de nemrég egy ismerősöm ebbe halt bele. Angliában látta, ahogy megvernek fiatalok egy hajléktalant, és mint bármilyen jóérzésű ember, szólt, hogy hagyják abba, nem ártott nekik. Ezek után úgy megverték azt az embert aki szólni mert, hogy később belehalt sérüléseibe. Ezek után elgondolkozik az ember, hogy milyen romlott társadadalomban élünk?
A filmre visszatérve. Szeretem azt gondolni magamról, hogy értelmiségi családból származom, én is az vagyok és engem nem lehetne így manipulálni. Szerintem, egy hasonló filmet, könyvet minden olyannak ismernie kéne aki nem élt át ilyet mert védtelen embereket lehet igy befolyásolni. Persze a gyengébb emberek, jobban kiélik magukat ilyen helyzetben. Azért tetszett ez a film mert ezen muszáj volt gondolkozni. hogy tényleg minden diktatúra, alapjában véve ugyanaz. Egy vezető, egy kemény mag és ezután jön minden. Akkor is ha valami pozitivaat akarnak először elérni, később ez lesz belőle.
És végül a legmegdöbbentőbb ebben az, hogy ez valójában amerikában történt meg a diákokkal. Egy oylan országban ahol azt gondolná az ember, hogy tájékozottak iylen téren az emberek. Éppen ezért kell ébernek lenni, és mindent átgondolni 2szer is amit mondanak nekünk, mert látszólag ártatlan dolgokkal egyre jobban irányíthatják az embert.
Igazából szerintem a legfontosabb kérdés az, hogy hogy történhetett ez meg. Hogy egyetlen ember elvakultsága és radikális fanatizmusa hogyan juthatott el odáig, hogy módszeresen, rengeteg ember -adott esetben önkéntes- közreműködésével megkezdődött egy egész nép módszeres kiírtása. Szerintem ez a film erre nagyon jó válasz. Hogy mennyire manipulálhatóak az emberek, mennyire ismerik saját atáraikat, és milyen nagy erő a csoporthoz tartozás utáni vágy. És mi történik akkor, ha a csoport már túlnő a vezetőn, és irányíthatatlanná válik.
Ijesztő, hogy az ember mi mindenre képes, ha elborul az agya.
De katasztrófa csak olyankor történhet, ha valakinél a fanatizmus átvált egyfajta irányíthatatlan, minden gondolkodástól mentes őrületté.
Mert a közösség ereje nagyon sokszor pozitív, és kell tartozni valahova, kell a tudat hogy vannak olyanok, akikre mindig számíthatsz. De nem szabad elfelejtkezni a saját határaidról és arról hogy vannak olyan emberek, akik különböznek tőled és a vélt vagy valós nézeteidtől a világról. Ha ezekkel tisztában vagy, nem kell hogy ilyesmi történjen.
Sziasztok !
MI ezen a héten néztük meg a filmet suliban. Mindenkinek tudom ajánlani még hozzá, azért mert kicsit rádöbbenti az embert milyen is valójában vagy legalábbis milyen könnyen lehet befolyásolni ,ha közös célért a közös jóért küzdünk. Szerintem a világ még mindig nem tanult az eddigi hibáiból. Lehet hogy talán sose fog.:(
Szeretném ezt a filmajánlót megosztani Veletek:
Dennis Gansel nagyon érdekes rendező: a Csajok a csúcson-nal meglovagolta a tinivígjátékok piacát, de nem alkotott maradandót. Talán nem is akart: szüksége volt a kapcsolati tőkére vagy pénzre ahhoz, hogy később valóban hasznos és nézhető alkotásokat hozzon létre.
Szerintem a Napola egyszerűen zseniális attól függetlenül, hogy meg kellett felelnie az elvárásoknak: a gonosz nácik és a jóságos pacifisták mítoszának. Mégis a film mást közvetít: a katonai iskola kemény, oda nem való mindenki, a háború pedig kemény dolog. A fegyelem pedig működik.
A most bemutatott A hullám (Die Welle) is filmdráma, mely a fasizmussal, közvetetten pedig a nácikkal foglalkozik. Valós történet alapján készült: egy német gimnázium tanára úgy dönt, hogy életszerű példán keresztül mutatja meg a diákoknak, milyen a diktatúra kialakulása. Csoportot alakít, mely vezetője ő lesz, de az sejtszerűen, önállóan is feladatokat hajt végre, kirekeszti azokat, akik nem képesek csoportban gondolkodni, majd egyre inkább elhatalmasodik.
A film elején megjelenik a hülye nácik mítosza, akik rosszak és pont. A végén pedig a tragédiába torkolló események néhány percben próbálják áthúzni az addig remeklő mozgalmat. Gansel szenved: ahogyan a Napolában sem tudta hitelesen átadni, miért probléma az, ha az alkalmatlanokat kizárjuk onnan, ahol nem működnek, és egy kényszeredett, életszerűtlen öngyilkossággal próbálta áthúzni a nemzetiszocialista nevelés erőteljességét, most is nagyon gyönge, művi a végkifejlet. Annak ellenére, hogy ez így megtörténhetett, mégsem úgy áll föl a magunkfajta, hogy lenézi a diákok fejlődő mozgalmát.
A rendező annyira jól adja vissza a fegyelmezett csoportok erejét, kitartását, hogy biztos vagyok benne: ha nem lenne alapfeltétele a filmjei bemutatásának, hogy látványosan ítélje el ezeket, nem propagandafilmeket készítene, a fasisztákat és nácikat képes lenne emberként megjeleníteni azok jó és rossz tulajdonságaikkal együtt.
A film számomra egyet üzent: a túlzott, önző individualista személyeket az első percekben ki kell szűrni minden tömegmozgalomból és csoportosulásból. Gansel éppen a kócos feminista alakját választotta ilyen karakternek, míg az itt jó fiúként föltüntetett fogalom nélküli anarchisták is koszos, visszataszító alakok lettek. Nem tudta az ilyen bomlasztó elemeket szépként feltüntetni. Helyette inkább A hullám tagjainak emberszerűségét domborította ki: a csoportba bárki bekerülhetett, függetlenül származástól, tudástól, stílustól! Ez a csoport a legliberálisabb, a sátánistától kezdve a punkokon át a gazdagokig mindenki szerepelt. Egy közös célért: egymásért. Semmi politika, semmi eszme! A srácok megvédték a gyengébbet, akit addig támadtak, mert ő is fehér inget viselt. Megnyerték volna a vízilabdaversenyt, mert mindnyájan együtt szurkoltak! Ezt is csak az önző, csoportellenes idióták akadályozták meg. Szerintük minden csoportosulás fasiszta, az egyenruha (bár nem katonai, csak egyenpóló) pedig az egyéniség elvétele. Az ilyesmit éppen azok hangoztatják, akiknek eleve nincsen: nem értik, hogy az összetartozás biztonsága utánozhatatlan erő.
A hullám jól működött, erőt sugárzott és biztonságot jelentett. Mégis tönkre kellett tenniük belső aknamunkájukkal. A végkifejlet ettől csak részben független: a vezető hibája sodorta az irreális összeomlásba a mozgalmat. Gansel a középszerű, szájbarágós regényből (mely a hasonló című filmből született) egy remek rendszert épített föl szívós munkával, hogy aztán azt a mai kor kívánalmainak megfelelően pillanatok alatt összetörjön. De nem akar meggyőzni arról, hogy ez az összeomlás szükségszerű, egyszerűen csak bemutatja.
Az ilyen jellegű, puszta popcornropogtatásnál, zacskócsörgésnél és szódaszürcsölésnél mélyebb mozikra ma nincs igény, mert bűn a puszta gondolkodás. Ez a film nem mondja el egyértelműen, hogy mit akar üzenni, ezért veszélyes, mert az ember maga döntheti el, tetszene-e neki a rend, fegyelem, tisztesség és összetartás csapata. Nem is vetíti, csak négy mozi a fővárosban. Attól függetlenül, hogy olyan mérgesen lehet fölállni utána, mint a Napola esetében, én mégis ajánlom: mert nekünk meg kell tanulnunk élvezettel nézni e filmek történéseit. Ezért kitűnő film a leírtak ellenére a Napola és A hullám is – utána még hosszan játszadozhatsz a gondolattal, hogy lehetett volna másképp is, lehetne jobban is. És ez már a valóság, nem valamiféle fantáziafilm művilágának rendszere!
Figyelem! A film előzetesét manipulatív módon vágták meg, az hamis képet mutat a történetről. Kérem, ezt kerüljétek, csak a film megtekintése után nézzétek meg az internetes előzetest, így képet kaphattok a valódi hamis propagandáról, melyet a filmismertető is tartalmaz.
szerintem sokan tudtak a náci Németországban az “átlag” emberek is a szörnyűségekről, de ettől még nem ők voltak a hibásak! akkor gonoszak voltak, mert Hitler átmosta az agyukat. nem nagyon tehettek róla. egyébként hülyeség folyton a nácik szarságait hangoztatni, amikor a kommunisták minimum ugyanennyi rosszat elkövettek, csak éppen nem szabadott róluk kimondani, mert ők voltak a nyertesek. a németekről bezzeg szabadott. hát a gulág? nekem volt rokonom rajta, és mondhatom, nem volt kellemesebb mint egy koncentrációs tábor. nem ér. mert a németek meg például meg is bánták, és most utálják Hitlert, és ők keservesen megbűnhődtek annak az egyetlen embernek az elmebetegsége miatt. a baloldalt ki a franc kéri számon? akkor meg erre válaszoljon nekem valaki. köszi.
más: a film nagyon jó, és nagyon ütős. szerintem az a legdurvább benne, hogy az a tanár végül is nem akart rosszat, és mégis mi lett belőle! tök durva, mennyire bele tudják élni magukat szerencsétlen, hülye, manipulálható gyerekek egy vezéregyéniség handabandázásába. tanulságos.
Nagy film! :D csináljunk 1 hullámot XD