A magyar zsidóság és a jobboldal

A Judapest flódni-projektje kapcsán került elõ a magyarországi zsidóság pluralitásának kérdése. Montefiore foglalkozik a közösségi pluralitás különböző lehetséges kimeneteivel, én nem erről szeretnék írni, sokkal inkább arról, hogy egy politikailag plurális zsidóság miket tehet a magyar politikai közösség állapotának javulásáért.

Magyarországon a közgondolkodás azt tartja, a zsidóság (alapvetően Holocaust-bázisú történelemszemlélete kapcsán) majdhogynem törvényszerűen balra szavaz. Azt hiszem, nem kell leírnom a szocialista illetve szabaddemokrata zsidó szavazó archetipikus alakját, annyira bele vannak égve tudatunkba. Ennek azonban nem kell törvényszerűen így lennie. Az alapvetően asszimilálódott magyar zsidósággal szembeni toleranciának kevés dolog árt jobban, mint hogy a baloldal időről-időre kijátssza ellenfelei ellen az antiszemita-kártyát.

Mindazonáltal azt gondolom, ha a pluralizálódó hazai zsidóság bizonyos csoportjai, akár gesztusokon keresztül kinyilvánítanák, hogy leszámoltak azzal, hogy minden magyar politikai eseményt a Holocaust narratívájában értelmezzenek, sokkal hozzájárulhatnának a magyar jobboldal “emancipációjához”. Természetesen ez elsősorban szimbolikusan értelmezhető, mert józan gondolkodó a személyi állomány és szavazóbázis tekintetében semmilyen különbséget nem fedezhet fel a két politikai oldal között.

A szimbolikus térben viszont nagyon nagy feladatai vannak a konzervatívok elitjének. A jobboldalnak le kell számolnia saját démonaival, mind a militáns szélsőjobboldallal, mind az izzadságszagú kispolgári antiszemitizmussal (amely nem mellesleg heveny homofóbiával, cigány- és idegenellenességgel jár kéz a kézben), amelyek szellemisége rombolja az européer magyar konzervativizmust.

Ha ezek a démonok eltűnnének, és a vészkorszak emlékét nem lehetne többet félelemkeltésre és ezáltal mobilizációra használni, az egész közösség sokkal egészségében működhetne.


Kapcsolódó írások a JP-n:
Trianon

0 Bátor to “A magyar zsidóság és a jobboldal”


  • Szerintem az MSZP-re szavazás nem része a sztereotípiának annyira, mint az SZDSZ-re szavazás. Amúgy szerintem sokkal több zsidó szavaz az MSZP-re, mint az SZDSZ-re (most ebbõl a szempontból az a zsidó, aki annak vallja magát).

    “Mindazonáltal azt gondolom, ha a pluralizálódó hazai zsidóság bizonyos csoportjai, akár gesztusokon keresztül kinyilvánítanák, hogy leszámoltak azzal, hogy minden magyar politikai eseményt a Holocaust narratívájában értelmezzenek, sokkal hozzájárulhatnának a magyar jobboldal “emancipációjához”.”

    Ezzel viszont teljesen egyetértek. Csak sajnos a magyar zsidóság elég nagy része számára a Holocaust az egyetlen dolog, ami része a zsidó identitásuknak. Kultúra? Vallás?? Nyelv??? Dehogyis. Jom haSoákor érzik magukat zsidónak, és kész. Akkor is, ha maguk nem élték át a Soát.

    És épp ezért lesz aztán az, hogy a nem zsidó magyarok semmit sem tudnak a zsidóságról, mert van pl. holokauszt emléknap az iskolákban, ahol a zsidó fiatalok kisírhatják, a nem zsidók kialhatják magukat a megemlékezésen (tisztelet a kivételnek)… de a ma élõ, létezõ zsidókról nem jut el hozzájuk semmi. A zsidó fiatalokhoz sem! (Vidéken jártam középiskolába, az alapján írom.) Szerencsére ma már van internet meg JP meg minden ;] de ez akkor sem jó így. Lehetne a valódi, élő zsidókról is szó, és igen, tudom hogy vannak erre próbálkozások már most is, de minél több ilyesmi kell. A JP is ilyen és ez tök jó. Majd csak sikerül lassan elérni a kritikus tömeget.

    Szóval nehéz lesz, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell próbálkozni. De először azt kell elérni, hogy maguknak a zsidóknak többet jelentsen a saját zsidóságuk annál, hogy “hát a múlt század közepén megpróbáltak kiirtani minket”. Nem azt mondom, hogy ehelyett, hanem hogy e mellett kellenek újabb identitásképzõ tényezõk. Mint pl. a vallás, de ilyen szempontból pont a neológia haldoklik (ugye-ugye, Mazsihisz?), amíg az ortodoxia és a reform lendületben van. De a zsidóság nem pusztán vallás, hanem kultúra meg nép meg izé. Leginkább “izé”. :P

    Viszont:
    hadd ne én legyek jobboldali, mert tőlem még az MSZP legnagyobb része is jobbra van (mondjuk a kommunisták meg az alterglobok meg balra), Ennek nem sok köze van a zsidóságomhoz, már akkor ilyesmi nézeteim voltak (sõt még extrémebbek, azóta moderálódtak), amikor a zsidó identitásom abban merült ki, hogy szerettem a maceszt narancslével :D

    (Hatalmas trauma volt gimnáziumban ráébredni, hogy a többiek magát azt a szót nem ismerik, hogy “macesz”. :D )

  • Avagy szavazzanak a magyar zsidók jobbra?

    (A kérdezõ kiugrott tehenész.)

  • Én bizony a jobboldalra szavaznék, ha lenne egy kulturált, nem a Horty-korszakból táplálkozó, modern neokon párt.
    Mint vallásos zsidó, konzervatív értéket vallok, idegen tõlem a baoldali gondolkodás, különösen, hogy ennek a pártnak fejesei 20 éve még annak a pártnak a fejesei voltak. üs bizony megnyomorították a zsidó hitélete (is), javarészt miattuk ilyen most a Mazsihisz (ahol még annyi változás sem történt, mint az Mszp-ben, talány annyi, hogy most nem irogatnak egymásról jelentéseket), nem is beszélve arról, hogy milyen hangnemben beszéltek/írtak az “agresszor cionista” Izraelrõl.

    Az Szdsz sok liberális indítványa (pl. melegek örökbefogadása, stb.) is nyilván elfogadhatatlan a számomra.

    Ha meg az izraeli politikai életet nézem, egyértelmûen a keményebb jobboldalra adnám le a voksomat, mondjuk az Ichud Haleumira. Furcsa lenne ezek után,ha Mo.-on meg balra voksolnék.

    Ha most lennének a választások, biztosan nem venék részt, mert jó lelkiismeettel egyik pártot sem tudnám választani.

    A szerzõ leendõ asztronauta.

  • Igen, ideje változtatni azon, hogy a zsidó identitás elsõsorban (sõt, kizárólag) az antiszemitizmus elleni küzdelemben és a Holokauszt emlékének megõrzésében nyilvánuljon meg. Azt hiszen teljesen világos, hogy a JP premisszája a kezdetektõl fogva ez (azzal együtt, hogy a Holokauszt emlékének megõrzése és tanulságainak levonása is integráns része a zsidó élménynek).

    Azt szeretném én is, hogy a zsidó identitás képes legyen sokféle formát kialakítani, olyanokat is, amelyek már nem a gyászról, a Hiányról szólnak.

    Röviden a pártok szerepérõl, lehetõségeirõl is:

    I. MSZP

    1. Sok zsidó (fõleg az idõsebb korosztályokból) Tilcsák Bea párti, ezt a követelést pedig eddig még leginkább az MSZP vállalta fel politikailag. Az SZDSZ már a 90-es évek elején világossá tetté (és azóta is újra és újra megerõsíti), hogy ebben a kérdésben ultraliberális, a véleményszabadság JOGvédelme magasabb prioritást élvez, mint mondjuk az antiszemita közbeszéd JOGI szankcionálása. 1994 után a zsidó szavazók egy részét is elidegenítette ez a száraznak és dogmatikusnak tûnõ érvelés: sokan közülük az MSZP felé fordultak “oltalomért”. ürdekes, hogy ezt az oltalmat tulajdonképpen csak “virtuálisan” (szavakban, gesztusokban) képes nyújtani az MSZP. Az alkotmányosság próbáját is kiálló gyûlöletbeszéd -törvény tervezetet ezidáig nem volt képes elõállítani, valamint számos botrányával és alapvetõ legitimációs problémáival gyakorlatilag olaj a szélsõjobb amúgy szerintem pislákoló tüzén.

    2. Kétségtelenül létezik ráadásul egy markáns baloldali antiszemita hagyomány is: ez is az 50-es években csúcsosodott ki a “cionista perekkel” (Engländer Tibort és társait akkor börtönözték be itthon), de a szocializmus alatt végig nehéz volt zsidónak lenni/maradni és természetesen Izraellel sem voltak, illetve lehettek kapcsolatok.

    3. Az MSZP “ajánlata” lényegében asszimilációs ajánlat, az antiszemitizmust pedig alapvetõen az “antifasiszta harc” keretébe szereti (tudja csak) ágyazni (melyben õk a “progresszív” politikai erõ szemben “a múlt sötét árnyaival”, a “reakcióval”). A partikuláris zsidó (vagy bármilyen más) közösségekkel sem tud igazán mit kezdeni, ahogy magával a vallással sem.

    4. Végül: a mai magyar baloldal sokszor kicsinyes politikai elõnyök kedvéért elõveszi az antiszemitizmus vádját. Elõfordul, hogy ez alap nélküli: tapasztalhattuk ezt Orbán Viktor esetén számtalanszor, legutóbb pedig épp Sólyom László esetében. Az antiszemitizmus vádjával való politizálás nekünk, zsidóknak árt a leginkább: ha túl sokszor kiáltunk farkast, akkor nem veszi senki komolyan a figyelmeztetést, ha majd tényleg eljõ a farkas. Ez egy opportunista és szûk látókörû taktika, amivel ráadásul állandóan a magyarorszávi politikai napirenden tartják a “zsidókérdést”, ami pedig egyébként nem is lenne ott.

    II. SZDSZ

    1. Az SZDSZ alapvetõen nem liberális számos kérdésben (”jóléti rendszerváltás programja”, IHM, kakaóbiztos számítógépek), de a szólásszabadság kérdésében épp nagyon is az. Az álláspontjuk nem igazán változott a 90-es évek közepe óta: a szólásszabadság védelme magasabb prioritást élvez, mint az olyan (nehezebben megragadható, absztraktabb) elvek védelme, mint “az emberi méltósághoz való jog”.

    2. Az SZDSZ sokszor elég radikális értékrelativizmusban is utazik: ezzel persze a zsidóság (legyen az vallás/szellemiség/gondolkodás/hagyományok/nemzetiség stb) Magyarországon amúgy sem szilárd alapját is kikezdik. Hiszen miért is gyújtsunk pl. hanukagyartyákat, amikor az olyan PARTIKULÁRIS és ETNOCENTRIKUS? Az SZDSZ az “univerzális”, “humanista” értékek mentén tudja csak értelmezni az emberi kultúrát és ebbe sem nagyon fér bele egyik vallás (hagyományos szokásrendszer) sem.

    3. A 68-as generációból (SZDSZ-generáció) sokan dekonstrukcióban utaztak: dekonstruálták, “leleplezték” a nemzetet, az államot, a családot, a szexualitást, a nemi szerepeket, a származást. A “leleplezett” (és ezzel érvénytelenné nyilvánított) keretek, illetve korábbi mozgatórugók helyébe viszont nem igazán sikerült kielégítõen mûködõ új kereteket, mozgatórugókat állítaniuk.

    4. Az SZDSZ az antiszemitizmust mint társadalmi, politikai problémát, a “népi-urbánus kettéosztottságot” tényként fogadja el és büszkén elfoglalja e dichotómiában a saját mezejét. Azaz: nem képes felülemelkedni (miközben erre lenne szükség).

    III. Fidesz

    1. A Fidesz – ahogy az SZDSZ és az MSZP – is identitászavarral küzdõ párt, amely alapvetõ orientációkat nem tisztázott még magában. A konzervatív hagyományok Magyarországon megszakadtak, ezért ezt gyakorlatilag nulláról kéne újjáépíteni. Látni kéne viszont, hogy a konzervatív hagyomány nem kizárólag a 40 év szocializmus hatására szûnt meg. A válságát (sõt, megtörését) épp a 30-as évek szélsõjobboldai mozgalmai, majd a Holokauszt okozta. Vagyis a markáns anti-kommunizmus mellett a markáns anti-fasizmus is minden valódi konzervatív szellemiség integráns része kell, hogy legyen.

    2. Mit tett a Fidesz? Szerintem látni kéne, hogy míg az MSZP legfeljebb csak “retorikában” tett dolgokat, a Fidesz konkrét dolgokat is letett az asztalra 1998-2002 között. Törvénybe iktatták a Holokauszt-emléknapot, leleplezték az “Igazak falát” és az Orbán-kormány hozta a hatrozatot a Páva utcai Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyûjtemény megnyitásáról is (elõtte 10 év tökölés volt a kérdésben). Viszont ahogy az MSZP, úgy a Fidesz sem volt képes sokat tenni azért, hogy újfajta zsidó identitási formák megerõsödjenek itthon.

    3. A Fidesz számtalan esetben nem tette világossá, hogy hol van a határ (szellemileg, politikailag) közöttük és a szélsõjobb között. Amíg ezt az orientációt nem tisztázzák, addig nem csak a zsidó többség szavazataira nem számíthatnak, hanem a valódi konzervativizmus újjáéledésének az esélyei is romlani fognak.

    Végül: konzervativizmus

    1. A 2. világháború elõtt létezett zsidó konzervativizmus is. Követõi többségét elpusztították a Holokausztban, a túlélõk nagyobb része elhagyta az országot 1945 után, a maradékot pedig bedarálta a létezõszocializmus.

    2. Ma újra éledõben van a zsidó konzervativizmus, de ezt az ügyet egy (ulraortodox) vallási csoport, a Chábád Lubavics képviseli csak konzekvensen.

    3. A kihívás (a kérdés) tehát: létre lehet hozni egy olyan új szellemi centrumot a hazai zsidóságon belül, amely identitásában “konzervatív”, de nem a vallási ortodoxia talaján áll? Amely elutasítja az asszimilációt (zsidó marad), erõs identitással bír, ugyanakkor nem olyan ambivalens a modernséggel, mint az ortodoxia.

    Röviden.

  • elkana és prezzey véleményével abszolút egyetértek, csak egy ponton fogalmaznék meg kritikát: ez mind így van, amit írtok, de akkor ne ragadjunk le ott, ahol a jelenlegi magyar politikai élet minden pártja/szereplõje, azaz annak a hangoztatásánál, hogy mit kellene csinálni, min kellene változni. Inkább azt találjuk ki, hogyan.

  • Shadai,

    ez lenne a maszorti mozgalom?

    Mi lenne ennek a politikai relevanciája? (Ha már pártok után említetted.)

  • prezzey irja: vannak, akik “Jom haSoákor érzik magukat zsidónak, és kész. Akkor is, ha maguk nem élték át a Soát.”

    nem pontos. jom hasoakor mennek ki az utcara eletmenezetni. ezen kivul akkor erzik meg magukat zsidonak, amikor valos vagy legtobbszor al-antiszemita botranyt kelt vagy a mazsihisz (solyom, marc 15 “nemzeti unnepunket toltse kuldoldon”) vagy a politikusok, tobbnyire balrol.

    kolcsonos jatek ez: a mazsihisznek szuksege van ezekre a botranyokra, h bizonyitsa, jelen van es szukseg van ra, mert “ki mas emelne fel szavat”. a kizarolag soas identitasuaknak pedig szukseguk van az ujabb es ujabb megerositesre sajat identitasuk megorzesehez. olyan dolog ez, mint baleset utan orul az ember, ha faj a laba, mert az azt jelenti, van laba.

    az mszp-nek termeszetsen szuksege van az osszekacsintara, “mi majd megvedunk, csak szavazz rank”

    ez a tarsasjatek tehat tetszik, nem tetszik, nem fog megszunni, igeny van ra. annyit el lehet erni, h
    1. legyen mas tarsasozas is (flodni) es az is kapjon publicitast
    2. egyre tobben ne vegyek komolyan a mainstream hisztit
    3. pozitiv identitast (vallasosat, kulturalist) nyomni, hatha tobbeknek megtetszik, es hatha a politika is tud vele kezdeni vmit, ha rajonnek, ez nekik is jo.

    szdsz-liberalzmus-szolasszabadsag-vallas:

    elmebeteg modjara viselkednek vallasi kerdesekben, ld. kadis botrany. mikozben (nagyon) tavolrol minden vallasi/etnikai csoportot egyenloen szeretnek foleg azert a kisebbeket (zse) vagy a nem elfogadottakat (hitgy), irtoznak barmilyen konkret vallasi/etnikai megnyilvanulastol.

    a liberalizmus soha nem jelentette a (barmilyen) vilagnezet/vallasi meggyozodes kiirtasat.

    ha liberalis valaki az nem zarja ki hogy legyen nekije vallasa/ tradicioja, amihez ragaszkodik, csak ne hanyja le a masiket.

    konzervativ/nemzeti es zsido
    volt:

    szelsoseges pl:
    Zsido ugyved vaskereszttel (fuchs jeno olimpiai bajnok, aki onkent jelentkezett munkaszolgalatra, puszta honszeretetbol)
    http://www.pilpul.net/komoly.shtml?x=39747

    van: pl aki ezt a cikket irta. monnyuk tobb pl-t nem tudok.

  • kovasz, a maszortira igaz:

    1. hazai zsidosagon belul van, bar a maszorti vallasos tagjai kivetel nelkul izraelben, ameriakban, nemetorszagban kattantak ra erre az iranyzatra.
    2. nem az ortodoxia talajan all
    3. nem utasitja el (kulturalis) asszimilaciot, pontosabban nem asszimilaciorol es nem elutasitasrol beszelnek. tul eros szavak ezek. inkabb a tagok tobbsege bevallja, tobb kultura talajan all, de ami a vallast/hagyomanyt illeti a zsidot erosen preferalja.
    4. nem ambivalens a modernseggel szemben, sot.

  • sziasztok,
    szerintem leegyszerûsítõ az a feltételezés, hogy a magyarországi zsidók kizárólag, vagy nagyrészt a holokauszt emléke miatt szavaznak túlnyomóan balra. a zsidók 80%-a az USÁ-ban is a demokratákra szavaz, és szerintem a diaszpórában a legtöbb helyen hasonló az arány, biztos vagyok benne, hogy Magyarországon sem lehet ettõl nagyon különbözõ.
    de amúgy sem értem, hogy miért lenne attól jobb nekünk/az országnak, ha több zsidó szavazna jobbra? kevésbé lenne durva a szembenállás, kulturáltabb klenne a hangnem? jobb minõségû lenne a politika? alig hiszem…

    de azt sem vágom teljesen, hogy mi köze van a politikai identitásnak a származási/vallási/kulturális/stb. zsidó identitáshoz? nem azért szavazok balra vagy jobbra, mert zsidó vagyok, a kettõnek semmi köze egymáshoz…
    üdv

  • max: valóban, ez egy annyira komplex kérdés, hogy nyilván könnyû a “leegyszerûsítés csapdájába” esni. De “leegyszerûsítés” helyett nevezhetjük akár “probléma fókuszálásnak” is, ami most itt történik. Vagy hipotézis-generálásnak.

    Fókuszáld te is az ellenvetéseidet! ;]

    kovasz: nem hiszem, hogy ez majd “egy” mozgalom lesz, inkább több szellemi sziget kialakulásából-öszenövésébõl fog kinõni. a csírákat már látni lehet és igen, ott van köztük a maszorti is.

  • Max, nagyon is van. Azért nem szavazok jobbra (sem), mert zsidó vagyok. Ugyanis: (idézet fentrõl) “A Fidesz számtalan esetben nem tette világossá, hogy hol van a határ (szellemileg, politikailag) közöttük és a szélsõjobb között.” Egy átlag magyar bizonyára könnyebben túllép egy kis szalonzsidózáson, összekacsintáson, hortyzáson, jobbikkal közös képviselõn, de én, mint zsidó, ezen fennakadok. Tehát nem szavazok mégsem jobbra, pedig konzervatív világnézetem ezt tenné logikussá. De nem teszem, mert zsidó vagyok.

  • sztem nem a szavazasra kell lebutitani a kerdest, hanem inkabb ezekre helyeznem a hangsulyt

    1. konzervativ/liberalis definicio (jobb/bal ez feltetlenul? nem pont.)
    2. ehhez kepest mo-i partok, akik igy vagy ugy definialjak magukat mi ertenek ez alatt, es a gyakorlatban mi tesznek ennek jegyeben
    3. egyenre lebontva mit jelent egyk vagy masik
    4. ez hogyan viszonyul adott definialt es megelt zsido identitasokhoz
    5. politikai es relevanciaja mennyire van ennek
    6. ha van, ez nem artana ha egyel eflektaltabb lenne, mint a zsigeri ide-oda szavazgatas

  • nem is tudtam, hogy két közös szerzõnk is van:)) Cheers. gp.

  • üljenek a közös halmazok! :)

  • shadai,
    nyilván komplex a kérdéskör, nem is kötözködni akartam. csak egyelõre nem látom teljesen világosan, hogy mi is az a problémakör, amirõl itt most beszélgetünk, illetve milyen hipotéziseket akarunk generálni…

    ha jól értem, rádió posztjának az alapvetõ hipotézise, hogy jó/jobb lenne, ha a magyarországi zsidók nagyobb arányban szavaznának a jobboldali pártokra is, mert akkor nõne a pluralizmus. ezt a hipotézist pedig a következõ premisszákra építi:
    1. a zsidók szinte mind balra szavaznak (ideértve a liberálisokat az egyszerûség kedvéért).
    2. a zsidók azért szavaznak balra, mert a., nagyrészt a holokauszt határozza meg a politikai identitásukat, és b., mert a jobboldali pártok nem határolódnak el a szélsõjobbtól.
    3. mindkét fenti tény sajnálatos, hiszen így a zsidók között nincs kellõ politikai pluralizmus.

    na, hát erre az értelmezésre építettem az elõzõ válaszomat, a lényegét megpróbálom összefoglalni újra:
    1. nem értek egyet a hipotézissel, hogy önmagában attól majd jobb lesz, ha több zsidó szavaz jobbra; a pluralizmus ebbõl a szempontból semmilyen gyakorlati haszonnal nem jár, legalábbis én még nem látom a potenciális hasznot
    2. a második premisszával kapcsolatban jeleztem, hogy szerintem nem feltétlenül ilyen egyszerû az ok-okozati viszony (amivel – és az USA példával – burkoltan azt is állítottam, hogy ha kevesebb zsidónak lesz a holokauszt a fõ identitásképzõ eleme, és OV napi szinten határolódik el a szélsõjobbtól, akkor sem biztos, hogy lényegesen több lesz a zsidók között a jobboldali szavazó).

    ennél jobban most nem tudom fókuszálni az ellenvetéseimet…
    üdv

  • elkana,
    én csak a magam nevében beszéltem, ezek szerint nálad a zsidóság fontos szempont a politikai identitásod alakulásában. ebben ezek szerint különbözünk, ami persze nem baj.
    üdv

  • Az a baj, hogy a politikában nem egy dimenzió van, legyen az a bal-jobb vagy a liberális-konzervatív…

    ün pl fejreállok, hogy a Facebookon gyak. csak a konzervatív és a liberális különbözõ fokozatait, a libertáriusokat és az egyebet lehet választani. Hrrr!

    Van ilyen német felsõoktatásbeli Facebook klón, amire szintén van accom, ott sokkal viccesebbeket is lehet választani, pl. királypárti :D

    Az meg a másik, hogy különbözõ kérdésekben az ember különbözõ irányzatokra jellemzõ nézeteket is vallhat egyszerre és következetesen(!), erre a klasszikus példa a keresztény papok, akik a halálbüntetést is ellenzik (lib) és az abortuszt is (konz), mert az élet szentségét hangsúlyozzák. Pl. baloldali vallásos cionisták is vannak, stb. Ne kelljen már nekem csak azért jobboldalinak lenni, mert vallásos vagyok. Egyik-másik itt elhangzott “érvet” komolyan utoljára egy kedves kahanista ismerõsömtõl hallottam, nyugtassatok meg, hogy nem vele akartok liberálisként egy platformra helyezkedni ;]

  • max:

    “nem értek egyet a hipotézissel, hogy önmagában attól majd jobb lesz, ha több zsidó szavaz jobbra; a pluralizmus ebbõl a szempontból semmilyen gyakorlati haszonnal nem jár, legalábbis én még nem látom a potenciális hasznot”

    Szerintem a haszon akkor keletkezik, ha ezek a zsidók nem csak a szavazófülkében vállalják a jobboldali identitásukat, hanem a közélet aktív alakításában is részt vesznek. De nem tudom, hogy az eredeti felvetõ hogy gondolta.

  • A “haszon akkor keletkezik”, ha létrejön Magyarországon ismét egy valódi konzervatív platform. Ez a platform nem inkongruens a zsidóság hagyományos “szellemi érdekeivel” (sõt).

  • ün is reagálnék a dolgokra.

    Egyrészt én nem arra akarom kihegyezni a dolgokat, hogy ki kire szavaz, mert Magyarországon – amely szerintem egy õrületesen elitvezérelt társadalom – alapvetõen nem ez határozza meg a dolgokat, hanem az, hogy az egyes intellektuális nyomásgyakorlásra képes csoportok milyen véleményeket artikulálnak, hogy szimbolikus és szakpolitikai kérdésekben mire helyezik a hangsúlyt.

    A zsidóság – lévén nem gazdaságilag, hanem elsõsorban eszmeileg alkot valamilyen csoportot, ha egyáltalán alkot – nyilvánvaló módon eszmei, szimbolikus kérdésekben releváns.

    ün azt állítom, ha jelentõs, a zsidósághoz köthetõ szellemi körök nyilvánítanák ki, hogy nem tetszik nekik az a jelenség, miszerint a magyarorszégi zsidóság egyetlen közös nevezõje a vészkorszak, az nagyon jó volna. Ez ugye elsõsorban a zsidó közösség identitásának kérdése – amely önmagában egy baromi komplex probléma -, viszont Magyarországon ennek komoly politikai relevanciája van.

    Ha elérjük azt, hogy a zsidó közvélemény egy része leszámol azzal, hogy ha jön az Orbán, indulnak a vonatok (amely, tapasztalataim szerint egy valóban létezõ gondolati modell), az egyrészt mutatná a zsidó közgondolkodás pluralitását, másrészt hozzájárulna a jobboldal szimbolikus emancipációjához, démonaival való leszámolásához. Ez a modell pedig, én azt gondolom, a Holocaust-bázisú történelem- és politikaértelmezésbõl mint primer identifikációs kritériumból fakad.

    Az pedig, hogy miért úgy szavaz az ember, ahogy, zsidóként, az meg saját identitásának megélésébõl fakad. Innentõl fogva több gondolati vonalra bomlunk: egyrészt ott van ez az identitás-probléma, illetve ott van az, hogy az identitásból milyen politikai (közösségi) viselkedés fakad. De azt gondolom, ezek összetartoznak, hiszen egy kisebbségi közösség identitása nem vonatkoztatható el a többségi társadalommal való viszonytól.

    (Amerikát egyébként nem hoznám ide. Ott a zsidó identitás teljességgel máshogy jelenik meg, arról nem is beszélve, hogy lehet, hogy a demókra szavaz a zsidók nyolcvan százaléka, de a zsidó ‘értelmiség’ néhány tucat (!) tagja a neokonzervatív mozgalom keretin belül legalább akkora hatással volt Amerika politkájára, mint négy és fél millió demokrata szavazat.)

  • Kolompár János, Tatárszentgyörgyön, kevésbbé elegánsan
    kevesebb körülirással ugyanezt fogalmazta meg a romák
    számára ,kéz a kézben az eufémizmussal Magyar Gárdának
    nevezett nyilasok elnökével: köpködjük közösen Gyurcsány
    Ferencet és ez alapot teremt a romák és a gárda egységéhez.

    A magyar jobboldalnak nem démonai vannak hanem ideologiája
    és kulturája.Addig amig ennek integráns része Teleki,
    Wass,Horthy a második világháboru vezérei, számomra közömbös,
    hogy Orbán személy szerint antiszemita e vagy sem.
    A zsidók identitásának bizony alkotoeleme a magyar történelem 1920-45-ig.Ez több és más mint a vészkorszak.
    Nem hiszem ,hogy ez szégyen lenne ,itt tán még nem tartunk.
    A leegyszerüsitve : zsidok agitáljatok a jobboldal mellett
    jelszó kiadása nem hiszem hogy bármit is megoldana.
    Boldog lennék ha egyszer igazi jobboldalt látnék nálunk
    ,hasonlót a Némethez ,Franciához,de ennek ma nyomait sem
    találom.

  • Félreértés ne essék: én nem azt mondom, hogy agitáljunk a jobboldal mellett. Azt mondom, legyen erõsebb a párbeszéd és ne legyen triviális, hogy a Szadira szavazunk.

  • shadai- az elsö hozzászólásodban 1 pont: “egy markáns baloldali antiszemita hagyomány is:” és rákosiékra célzol itt erösen- ez azért nem baloldal. én egy kicsit pontosabb lennék- sztálinizmus ugyanugy nem baloldal ahogy hitler sem jobboldal- ha szabad így esszenciálisan fogalmaznom.

  • Pedig “baloldali értékek mentén” börtönözték be Engländeréket. Az internacionalista ideológia egyszerûen nem tûrte el azt a fajta “nacionalizmust”, amit a cionisták képviseltek. Vagy tévedek ebben?

  • A meglehetõsen tipikus és unalmasságával idegesítõ cikk elolvasása után csak azt írhatom, hogy a problémáink megoldása nem itt keresendõ.
    Attól nem lesz béke, ha mindenki buzi (teljesen mindegy, hogy szépen, vagy közönségesen írom, a tartalma ugyanaz) lesz, és mindenki filoszemita (sõt).
    A magyar zsidóság számára, mint minden zsidó, sõt, minden keresztény ember számára az ad megbékélést, hogyha Tórát olvas. üs nem Tóramagyarázatokat. A keresztényeknek ezen felül olvasniuk kell az evangéliumokat, amely tulajdonképpen a Tóra Krisztusi (nem akartam nektek a héber megfelelõjét írni) értelmezése. A keresztények a Tóra megértése nélkül elég nehezen értik magukat a keresztény összefüggéseket is, és sajnos a modern teológia zsákutcájából csak úgy jutnának (jutnánk) ki, ha visszatérnénk a forráshoz. Tehát a zsidóknak Tóra, a keresztényekenk Evangélium és Tóra. Ekkor lesz béke, békesség, vagy üdvösség (azaz salom), ekkor jutunk el a név ismeretéhez (lásém)és ekkor jutunk el a könyvhöz (laszéfer). Szándékosan írtam ide a háromszázhetvenet háromszor. Az összefüggés nyilvánvaló.

  • Rainmaker: ez most kissé offtopic volt. Többet ilyet inkább ne, ok?

  • Shadai: az van az oldaladon: Légy bátor.

    Talán nem voltam elég bátor? Mi nem tetszett benne?

    Egyébként ittam egy kicsit, és mint tudjuk, ha bemegy a jojin, kijön a szúd :)

  • Shadai: kifejtenéd, mi is volt rainmaker részérõl vadul offtopic? vagy mivel nem értesz egyet ami írt?

  • Szerzõ,
    A Kneszetben nem láttam még adventi koszorút, bár az advent a legnagyobb zsidó ünnep: Ilyenkor adják el a legtöbb bóvlit a világon.
    :)
    Viccet félretéve, úgy vélem, a zsidóság csak úgy tudja elképzelni az életét, ha megváltoztatja az anyaországot.
    Sajnálom, hogy Közép-európa többi országában, Franciaországon, fõként Párizsban a leggyakoribb a nyílt, vagy áttételes antiszemitizmus, ami az elõbbiekbõl adódó jelenség.
    Az egyik napkeltében hallottam a Tórával és az ?jszövetséggel kapcsolatosan, hogy miért rágjuk a gyökeret, amikor már a termés is megérett – nagyon igaz.

    Joszi,
    Horthy a zsidóktól kapott életjáradékot, nem véletlenül. Rá csak hálával gondolhatsz, ha végiglapozod a szomszédos államok történetét:
    Szlovákia, Jugoszlávia, Románia, stb…

  • Ha jól értelmezen a problémát – ami korántsem biztos – egy két lépéses folyamatról van itt szó.

    Elõször is azt kéne elérni, hogy az aktuál-és pártpolitikai kötõdések rendszerében a zsidó identitás bármely formája ne írjon elõ automatikusan/sztereotipikusan semmilyen pozíciót. Ehhez viszont azt kell, hogy az antiszemitizmus elnézése/kijátszása kikerüljön a pártpolitikai meccsekbõl. Amíg a jobboldal az emlegetett démonokkal nem kezd valamit, addig erre valóban nincs esély. Viszont valamit pontosítani kellene, amit Shadai ír: “Látni kéne viszont, hogy a konzervatív hagyomány nem kizárólag a 40 év szocializmus hatására szûnt meg. A válságát (sõt, megtörését) épp a 30-as évek szélsõjobboldai mozgalmai, majd a Holokauszt okozta.” Ezek szerint a fehérterror meg a numerus clausus még a hagyomány része? Ugye, nem. Az egész Horthy-rendszer és “konzervativizmusa” vállalhatatlan. A konzervatóriumon pedzegettem ezt, kaptam is a fejemre érte nem egy konzitól (is)… A két háború közti zsidó konzervativizmussal viszont igencsak érdemes volna foglalkozni!

    üs utána második körben kellene immár egy olyan (jaj, Istenem, micsoda szépséges álom!) politikai palettán körbenézni, ahol az antiszemitizmus nem jelöli ki eleve a zsidóság(ok) pozícióját, és lehetne szabadon választani – akár egy konzervatív pártot is, amely természetesen kézenfekvõnek tûnne egy ilyen ideális esetben.

    Na de hogyan valósulhatnak meg az ideák?:)

    (Egyébként Shadai kihagyta az MDF-et, gondolom jelentéktelensége miatt, de azért azon érdemes elgondolkozni, hogy pl. velük mi a helyzet? Mennyire lehetnének partnerek akár a zsidóság számára? Ez csak kérdés, én sem tudom a választ, sõt, lövésem sincs…)

  • sõt után nincs vesszõ, mindig elcseszem, sorry:)

  • Rainmaker kommentje szerintem a vita “profán” jellegét teljesen figyelmen kívül hagyva vallási-miszticista (fundamentalista!) szintre terelte a témát. Ez szerintem itt offtopic, mert nem a magyar zsidóság üdvössége a téma. Avagy szalvációja, ahogyan Plastik Józsi mondaná biztosan. :)

  • ávfe: amit Horthyról írsz, az igaz, egy ilyen összehasonlításban különösen, na de ettõl most nem kell hasraesni szerintem.

  • Horthira valoban hálával gondolok. Apámat 1943-ban a többi
    beteg munkaszolgálatossal együtt Dorositznál elevenen égették el dicsõ katonái.Ami az emlitett országokat illeti:
    a tulélési esély sajnos nálunk volt a legalacsonyabb.
    A franciaországi antiszemitizmushoz pedig ugyanugy semmi
    köze a zsidoknak mint általában. Az ok ott a muszlimok
    aránya és tevékenysége.V.ö. fr. zsidók nagyrészt jobbra
    szavaztak.

  • A nemdéefrõl nem tudom, hogy mit gondoljak. A mai MDF-nek gyakorlatilag nincs track recordja “zsidó vonatkozásban”, hacsak Dávid Ibolya “nem értek a focihoz” kiszólását nem vesszük még mindig ide (azóta mintha stílust váltottak volna – sõt, ez egy új párt).

    Egyébként meg kéne kérdezni még1x Dávid Ibolyát a focikérdésrõl! Ez lehetne egy JP-akció is, alkalomadtán. :D

  • Joszi: sajnálom. Az én családomban is (ahogyan minden magyar zsidó családjában) sokan pusztultak el a Soában.

    Remélem nem lesz bántó számodra, amit mondani fogok (mert megérted). A te generációd (a szüleim generációja) szerintem picit olyan, mint az egyiptomi kivonulás generációja, akiknek 40 évig kellett a sivatagban vándorolnia. A szívükben és a fejükben magukban hordozták még Egyiptom (a rabszolgaság) emlékeit és ez megakadályozta õket a továbblépésben: ezzel a lelki és szellemi teherrel õk már nem léphettek be az Ígéret Földjére.

    Az az érzésem, hogy ezt a vitát nem tudja a 2. generáció lefolytatni: ez bizony a mi dolgunk lesz (3. generáció). Megértesz Joszi?

  • Ablonczy Balázs (jobboldali történész) a Holokausztról:
    http://ufi.hu/index.php?site=cikkr&c0id=497

  • Megértelek, és magatokra hagylak benneteket vitáitokkal.
    Bizom benne hogy csekély számu generáciom távozásával elõsegiti belépéseteket az igéret földjére.
    Azt azért szeretném látni ,megvan az uj generácio amelyik
    kellõ felelõsséget érez önmagával és velem szemben is.
    Nem artikulál véleményt ok nélkül,nem ért meg potencionális
    és valódi antiszemitákat.
    Ezt és itt nem találtam meggyõzõnek ezért tartottam szükségesnek megszolalni.

  • “Azt azért szeretném látni ,megvan az uj generácio amelyik
    kellõ felelõsséget érez önmagával és velem szemben is.
    Nem artikulál véleményt ok nélkül,nem ért meg potencionális
    és valódi antiszemitákat.”

    Kedves joszi, az új generáció attól új és nem pedig következõ, hogy újat hoz, másképp látja a világot, másképp érez. Hagyd meg nekünk Judapest visszahódítását és élvezd, hogy mi megtesszük helyetted. De hadd tegyük ezt úgy, ahogy mi szeretnénk és ne úgy, ahogy te. Ez az új generáció ugyanis egy õsrégi generáció, ez a generáció, ahogy shadai már utalt rá, a honfoglaló generáció, bár én visszább mennék a történelemben, ez a generáció Ábrahám maga, aki egymaga fedezte fel az ürökkévalót, nem volt kitõl megtanulnia. Mi is így vagyunk a saját zsidóságunkkal, nincs kitõl tanulnunk, ebbõl a szempontból az elõzõ generáció néma. Hát felfedezünk és útra kelünk, mint Ábrahám, jó liberálisként otthagyjuk Ur Kaszdimot, hogy új társadalmat építsünk Kánaánban. üs jó konzervatívként õrizzük õseink hagyományát, ahogy Ábrahám is õrizte azt, mert a bölcsek szerint Ábrahám a Tóra szerint élt.
    Hát így van ez az új generáció, liberális és konzervatív egyszerre, mert liberálisnak és konzervatívnak kell lennie egyszerre ahhoz, hogy újra éljen a magyar zsidóság.

  • Najó, hát Ablonczy azért… hm.. színvonalat képvisel:) Nem az önjelölt összeesküvés-kutató.
    üs szvsz., az Ablonczy-féle vonal “A” konzervatív ha már mindenképpen van ilyen.

    Többen felvetették az ötletet, hogy legyen errõl írás a Konzervatóriumon – lehet hogy érdemes.

  • Sziasztok,

    szerintem az egész problémafelvetés aktuálpolitikai eredetû. Arról van szó, hogy a zsidó identitással (is) rendelkezõ választópolgárok zöme eddig a sekélyesedõ kínálat ellenére is megtalálta azt a pártot, amelyikre akár lelkesen, akár fintorogva, de viszonylag egyértelmûen szavazni tudott. Most meg nem.

    A rendszerváltás óta nem volt túl bonyolult a feladat, szinte automatikusan lehetett szavazni. ’89-ben még volt némi zavar, de legkésõbb a második ciklusra beállt a „rend”. Antallék alatt megtört a 40 éves tabu, újra megjelent a sajtóban és a közbeszédben a „zsidó” szó és téma, nem mindig pozitív összefüggésben, sõt, a szabadsággal együtt felszínre tört a nyílt zsidózás. A parlament üléstermében már nem csak Kádár egyenhátrafésült hajú mamelukjai ültek, hanem frankó, hús-vér antiszemiták is. Az ettõl érthetõen megrettent idõsebb generáció többsége az antiszemitizmust retorikailag élesen és hitelesnek látszóan elítélõ MSZP-re szavazott, a szabadelvû budapesti (urbánus) zsidó fiatalabbak pedig a rasszizmussal ugyancsak szembenálló Fideszt és SZDSZ-t választották. (Fontos megjegyezni, hogy nem minden zsidóról beszélek. Mindenhova szavaztak zsidók, olyat is ismerek, aki mindig pontban urnanyitásra ott volt, hogy leszavazhasson a MIüP-re. De nem ez volt a jellemzõ.)

    Közben évek teltek el, változtak dolgok, rendre nem teljesültek ígéretek, kialakult a máig érvényben lévõ „mindegyik párt lop-csal-hazudik” premisszája, a politikai választásban megjelent a „kisebbik rossz” elve, a Fidesz átment a másik oldalra virágot szedni, de az MSZP és az SZDSZ mindezidáig megmaradt a zsidó szavazók többségének, mint valódi választási lehetõség.

    Erre rá is erõsített az Orbán vezette Fidesz taktikailag ambivalens relációja a rasszistákkal. (Ahogy Szikora Róbert örökbecsûje mondja: „szeretlek is, meg nem is”.)

    De aztán eljött a Medgyessy-Gyurcsány éra, amely gazdasági teljesítményével minden társadalmi csoportban kikezdte az MSZP-SZDSZ népszerûségét, így természetesen a zsidóknál is. Gyurcsány a 2006-os választásokon még reményt kelthetett sokakban az eddig gúzsbakötött nagy reformer imidzsével, de a fény mára erõsen megkopott. Az SZDSZ pedig egy sokak számára hiteltelen vezetõvel az élen egyre jelentéktelenebbé és érdektelenebbé válik. Sok szavazó fordul el a jelenlegi kormánypártoktól, és köztük sok zsidó szavazó is.

    De számukra a fentebb említettek miatt a jelenlegi Fidesz, nem reális alternatíva. (Az a gyanúm, hogy a Fidesz sokkal többet veszítene a szélen, ha az ingadozó zsidók számára is meggyõzõ antirasszista alapállásra váltana, tehát külsõ erõ hiányában nem is fog.)

    Most, két választás között olyan helyen vagyunk éppen, ahonnan nem látszik sokunknak, hogy kire lehetne szavazni. (Ja?! Csak zárójelben: az MDF vajon mi? Az se biztos, hogy van.) Ha most vasárnap lennének a választások, sokan trendsetter Bede nyomában indulnánk cipõt venni. (http://matula.hu/index.php?section=article&rel=44&id=531)

    De hogy pozitív végkicsengés is legyen: ez nem baj, mert ez az elit (http://index.hu/velemeny/jegyzet/feltud070321/ és http://index.hu/velemeny/jegyzet/feltud2/) nem méltó senki szavazatára. Elég csak a pártfinanszírozásnak eufemizált nyíltszíni és cinkos tolvajlásaira utalni.

    Nekünk, 3. generációs zsidóknak – akikben egyébként a kutatások szerint más formában ugyan, de tovább él a holokauszt traumája – várnunk kell egy valódi polgári liberális pártra, mint a messiásra.

    (a szerzõ álmos)

  • a nagy posztflódni poszt, komment és ötletcunami után mindenképp érdemes lenne kitalálni mi lehetne a következõ tényleges lépés vagy lépések. vagy fõ a sponteneitás?

  • Szamomra kommentekbol az korvonalazodik, hogy zsido – nemzsido – jobb, es baloldali ertelmes ember – egyontetuen hianyolja a magyar politikai eletben a “kevesbeideologiai” partbeidegzodest – azaz, hogy a zsido ember is sokszor jobboldali (amerika!) ha van egy jobboldal, ami nem jugendgyar hanem konzervativideologia menten epul fel. A bal itt kcisit jobb, a jobb kicsit bal.
    A JP es a Bombaygar dobalhatna egyutt molotovot a parlamenti bejutasi kuszob csokkenteseert… esetleg ;)

  • Mi csak mazeltov koktélt dobálunk maximum.

  • Nekem az a bajom a magyarországi politikai pártokkal, hogy jelen pillanatban e honban sem szocialista, sem liberlis, sem konzervatív párt nem folytat politikai tevékenységet. Nem attól lesz ugyanis egy párt példának okáért kereszténydemokrata, hogy a Vatikán második legbefolyásosabb embere támogatja a vájsznénizõs fõképviselõjét.

    Nekem a honi kereszténydemokráciáról mindig Szentágotai János jut az eszembe. ? a maga bámulatos képességével nagyon egyszerûen és tisztán fogalmazott: a párt (az akkori, még Antall vezette MDF) legyen konzervatív az értékek megõrzésének területen, liberális az egyéni jogokkal kapcsolatban, és környezettudatos. Az antiszemitizmussal kapcsolatban pedig azt találta mondani 92-ben, hogy keresztény nem lehet antiszemita, antiszemita nem lehet keresztény (a Hegedûs-család tehát nem keresztény, hanem keresztsége dacára pogány: protestáns pogány).

    Shadai-jal szemben én nem a kótyagos, választásszédelgõ pártoktól várnám a magyar zsidó közélet megújhodását, hanem épp a pártviszonyoktól függetlenül, sõt: ezek dacára. A Judapest a maga nyitottságával erre jó virtuális tér. Itt jobb és baloldali, konzervatív és liberális, haladó és maradi, maradian haladó és haladóan maradi mind megleli a megnyilvánulás és az érdemi vita lehetõségét. Ugyanez a doktriner és napi hasznukat lesõ pártok háza táján lehetetlen.

    Azt sem hiszem, hogy a Ch”B”D vallásilag konzervatív lenne. Chaszid mozgalomról ilyet mondani amúgy is megmosolyogtató klisé.

    A vallási és a politikai konzervativizmus fogalmait sem keverném. Bigottan liberális is lehet ortodox módon micvatartó és kiddusra szalámis pizzát sütõ ultrareform-zsidó is lehet politikailag ultrakonzervatív.

    Pilpul hozzászólásához. A Mazsihisz olyan, mint a szocializmus: megnõsült, mert elvette az életkedvet, amúgy pedig reálinegzisztens, mint a sohasem létezett emberarcú szocializmus. Zoltai és éppen ügyeletes, kegyenci idejüket töltõ strohmannjai egy halott szervezet hullafosztogatói. Nem tetszhalálról beszélek, mert aligha akadhat zsidó, akinek Mazsihisz elõbb agóniája, majd halála tetszett volna, vagy manapság tetszenék.

    A kadis-botrány messzemenõ elemzésével nem igazán tudok azonosulni. A Bundestagban elképzelhetetlen lenne, hogy bármilyen imát elmondjanak a plenáris ülésen. Jellemzõ, a kereszténydemokrácia sem igényelte ezt sosem, s a kereszténydemokraták közt újabban megjelenõ muszlim képviselõk sem. (Amúgy elképzelem, ahogy Suchmann a minján számbavételekor rámutat egy-egy képviselõtársára és közben mormolja: Hosiá et ámechá uváréch et náchálátechá…)

    Ávfé összehasonlítása nem igaz. Magyarország zsidómentésben nagyon rosszul szerepelt, nemzetközi összehasonlításban is rosszul. Horthy pedig csöppet sem volt hõs, viszont megvolt benne a bátorság, hogy fontos történelmi pillanatokban merjen igen gyávának és sunyinak mutatkozni. Szentágotai definíciója értelmében ráadásul keresztény ember sem volt egész életében.

    Elfogtam a folyosón egy interjúfoszlányt:

    Dávid Ibolya: „ün mindig is értettem a focihoz. üpp ezért különböztünk össze Orbán Viktorral.”

  • shadai
    Dec 10th, 2007 at 21:28

    shadai,
    ez szép hasonlat volt.
    és igaz.

  • haha!

    Amúgy én egyáltalán nem gondolom, hogy “kótyagos, választásszédelgõ pártoktól” kéne várni a magyar zsidó közélet megújhodását, félreérthetõen írhattam valamit, ha ezt olvastad ki soraimból. Saját magunktól várhatjuk csak ezt.

  • tet,
    nekünk, 3. generációs zsidóknak (akikben vagy továbbél a holokauszt trauma, vagy már feldolgozták), nem feltétlenül egy valódi polgári liberális pártra kell várnunk, mint a messiásra (egyébként lassacskán az MDF – gazdasági értelemben – már az, idõközben Ibi megtanulta a foci szabályait is). én pl. sokkal szívesebbn várnék egy öko-baloldali-glob-kritikus pártra, ha már…
    üdv

  • azért vicces az mdfrõl, mint jelentéktelen pártról beszélni, mikor lényegesen jobbban áll a sokszor emlegetett SZDSZ-nél. az, hogy a zsidóság nem szerepel a napi agendájukban nem feltétlenül probléma.

    a mai magyar párpolitika meg egy paródia, amin kívülrõl remekül lehet szórakozni, nekem is csak akkor görbül a lefelé a szám, mikor az életemrõl döntenek képzetlen, mûveletlen, opportunista faszfejek.

  • Kedves Balagan,

    A „faszfej” metaforát (most nem a stílusértékét, hanem a szemantikáját illetõen) én azért tartom szörnyen elhibázottnak, mert a hímtag a termékenység egyik forrása, a magyarországi képviselõk fejérõl ugyanezt már bajosan állíthatjuk.

    Kedves Shadai,

    alighanem a pártok és a hozzájuk való viszony számbavételét értelmezhettem implicit koncepciónak.

  • Amúgy, ha volna kedvetek, nyithatnánk egy posztot a posztzoltai korszak koncepciójával kapcsolatban.

  • Ez a topic nem megfelelõ (kérdõjel):
    http://www.judapest.org/?p=1531

    Ha igen, akkor jobboldali sávba készítek neki egy permenens linket (logót).

  • balagan,

    az MDF létét politikai szempontból kérdõjelezem meg, nem a növekvõ szavazóbázis felõl nézvést. Az MDF a 2006-os választásokkor egy leszalámizást éppen megúszott, revansvágytól fûtött, MSZP által pénzelt entitásként került be a parlamentbe. Várjuk meg, hogy lesz-e belõle önálló párt, és ha igen, milyen.

    Egyébként pedig Charlie kommentjének felütésével teljes mértékben egyetértek.

  • ün is egyetértek Charlie hozzászólásával (magamtól pedig elhatárolódom, ahol kell). ;]

    Leisztingertõl nekem már akkor gyomorgörcsöm volt, amikor még nem szerepelt “ügyeivel” a hazai médiában (életem egyetlen “szerelmi háromszögének” volt az egyik szöge).

  • off

    Kiss Péterre hajtottatok?

  • Távárisi, nicsevo nye pánimáju. Ácsom igyot recs?

  • Amúgy megfigyeltétek már, hogy a Mazsihisz, a Fidesz és az MSZP egy szerelmi háromszög egy-egy szöge? Egy reménytelen szerelem háromszögéé.

  • igen, de néha be is teljesül. Vagy az csak szex?

  • Nem szex, Bill Clinton-i értelemben.

  • “off

    Kiss Péterre hajtottatok?”

    :D

    valóban, várjuk meg mi lesz belõle, mást úgyse lehet csinálni. a forradalmat már lestoppolta a táltos-szakkör, marad a flódnizgatás a konzikkal. :]

  • Ha nem tulzottan indiszkret, a jojin, szúd, illetve hag sameach jelenteseit megvilagitanatok kisse a kivancsiak kedveert?

  • jojin=jajin=bor (héber)
    (a kóser borokról infó itt)

    hag=ünnep
    sameach=boldog
    hag sameach=boldog ünnepet! (ez esetben: hanukát)

    a szúd jelentésével jómagam sem vagyok teljesen tisztában, de jópofán hangzott a mondás (”ha bemegy a jojin, kijön a szúd” – gondolom azt jelenti, hogy bor hatására megered az ember nyelve vagy valami hasonlót).

  • A szúd gondolom szod akart lenni, ami annyit tesz: titok. Bemegy a bor, kijön a titok.
    Egy dolgot viszont már rég meg akartam kérdezni: miért kell a héber szavak angol átírását favorizálni magyar szövegkörnyezetben? Miért sameach, miért nem száméách? üs miért shabbat shalom a sábát sálom? Vagy Shaddai a Sádáj?
    Mindenesetre: חנוכה שמח

  • Mert én ilyen amerikásmagyar vagyok, azért. :)

    שדי

  • Ha következetes lennél, most שהדי-t írnál…

  • Egen, így lett a szaharból sahar… a Szemita fordításbeli bakijaitól eltekintve…

  • charlie- paNYémájú:) nem n:)

  • huszonhat-féle fonetikus átírás helyett jóval egyszeûbb az angolt használni

  • Miért huszonhatféle?

  • kapcsolódik, és ehhez mit szóltok?…
    http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=140062

  • kb. ugyanazt, amit vámos.

  • “kapcsolódik, és ehhez mit szóltok?…
    http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=140062

    szörnyen demagóg

  • A stílus tényleg furcsa, olyan mintha egy elõre megírt szöveg lenne – és nem egy interjú. Emiatt merev és dogmatikus. De nem állít semmi olyat, ami ne lenne igaz.

  • akkor az Izraelbõl hazajött fideszes képviselõs témában valószínûleg eltér a véleményünk.
    Széles Gábor rendelésére készült gondolom (gyerünk zsidók, jobbra át!)

  • Az MH linkelt cikkében azért ne menjünk el szó nélkül ekkora marhaság mellett:

    Az interjúalany abban reménykedett, hogy a Zsidó Világkongresszus képviselõivel való találkozáson Gyurcsány “fogja magát, és átnyújtja annak a villának a kulcsát, amelyben lakik, s amelyet jogtalanul vettek el egy zsidó tulajdonostól.”

  • Ne menjünk! Mi ez az ügy tulajdonképpen? Arra emlékszem, hogy Navracsics nagyon leosztotta Gyurcsányt és Kunczét “a ház” miatt.
    ld: http://www.indavideo.hu/video/Navrasics_osztja_Kuncet_meg_Gyurcsanyt

    Volt itt is vita róla (http://www.judapest.org/?p=885).

  • Kivülállóként, és igy egy kicsit okostojásként, én arról gondolkodom, hogy vajon a zsidóság mit tud tenni.

    A minap kezembe került egy Chanukával kapcsolatos füzet, ami az ünnep történetérõl is ir. Mégpedig arról, hogy abban a korban a zsidó elit egy része “hellenizálódott” az éppen Judeán uralkodó birodalom hatására, s a Chanuka a Törvényhez való visszatérésrõl szól (elnézést, ha nem vagyok pontos, nekem ez jött át).

    Amikor arról irtok, hogy sokaknak csak a vészkorszak a kötõdési pont, akkor az jut eszembe, hogy épp nekik lenne fontos a Chanukát ünnepelni (biztos nem vagyok eredeti ezzel a gondolattal). A világ körülöttünk “hellenizált”. Mózesrõl beszélni az furcsán veszi ki magát, pl. . Ha egy zsidó “beilleszkedik” a világba, akkor “hellenizálódik”. De jól értsétek, ugyanezt gondolom magamról is, keresztényként (vö: világ/világosság fiai).

    Van pl. egy barátom, jó sok éve, aki régen csak annyit mondott, hogy “sokat tudok a zsidó vallásról”. Aztán egyszer, szerencsére, kiderült, hogy az apja vallásos zsidó volt. Meg az is, hogy gyakorlatilag nincsenek rokonai, az ismert :-( okok miatt. A vallásról csak annyit nyilatkozik (úgy általában), hogy “sok butaságot megetetnek a néppel”. Kár. A konzervativ politikával teljes mértékben elutasitó. Szintén kár.

    Attól még, hogy figyelmen kivül hagyja a hagyományt az ember, nem jelenti azt, hogy az nem vonatkozik rá. Jelen esetben, és az eredeti posztról is ez jut az eszembe, az egyiptomi fogság az ideillõ gondolat – valahogy igy vagyunk/vagytok a vészkorszakkal és miatta. Amibõl ki kell vonulni.

    Szerintem ez nem elsõsorban azt jelenti, hogy innentõl kezdve a konzervativ oldalra kéne szavazzatok. Csak ott is észre kell venni azokat az embereket, akik jót akarnak tenni. Jó példa volt erre a Flódni-Akció. (jut eszembe, lehetne egy flódni-teszt a Budapesten kapható flódnikról – vagy van valahol?). No és nem eleve gyanakvással kezelni, hogy ha valaki oda szavaz (vannak kellemetlen tapasztalataim).

    Visszautalva a Chanukára, ha a vallástól eltávolodott zsidók az ünnep által közelebb kerülnének a hagyományhoz, talán jobban megértenék más ember kötõdését ahhoz (mégha másfajta hagyományról is van szó), és az ahhoz kapcsolódó politikához. üs ez fontosabb, mint hogy kire szavaznak.

    Most ez igy elég kioktatónak tûnhet, de itt nyilván nem a jobboldalnak fogalmazom meg, mit gondolok. Azt a Reakció blogon szoktam megtenni. A jobboldalnak is a hagyományhoz, mégpedig a keresztényhez kell visszatérnie, csak ez nem fog egyik napról a másikra menni.

    A szerzõ “szélsõjobboldali törzsvendég” [(C) Frigyes] a Sirályban.

  • Itt az Apró-Gyurcsány-Sebestyén villa sztorija: http://www.mno.hu/portal/412735

    Korrekt összefoglaló, gondolom, ha létezne bármi további terhelõ tény, adat vagy akár szóbeszéd, azt az mno nem hagyta volna ki.

    Ha mindebbõl valakinek az áll össze, hogy Gyurcsánynak át kellene adnia a villa kulcsát a zsidó világszövetség képviselõinek, az vagy pártpolitizál, vagy bolondságot mond. (Csak Charlie miatt: esetleg mindkettõ egyszerre.)

  • Ha már így meszólíttattam…

    A Frankel Leó utcai (ún. ?jlaki) zsinagóga története is nagyon tanulságos. A telken elõször a zsinagóga épült meg a XIX. sz. második felében. A ma körülötte látható, a zsinagógát körülvevõ, körülölelõ házat a hitközség építtette a húszas évek végétõl a harmincas évek közepéig. A koncepció a következõ volt: A lakások egyharmadát hitközségi alkalmazottak kapták kedvezményesen vagy a munkájuk értékétõl függõen ingyen bérbe. Egyharmadát tehetõsebb hitközségi tagok vásárolták meg, illetve bérelték maguknak, egyharmadát pedig nagyon jutányosan bérbe adták nem zsidóknak. Így akarták ugyanis mindenkit annak tudatára ébreszteni, hogy a különbözõ vallások képviselõi békében megférnek egymás mellett.

    A dolog mûködött is. A negyvenes években a házban lakó keresztények nagyünnepek idején kiültek a gangra hallgatni a kiszûrõdõ zenét. A munkaszolgálatra elhurcolt lakók sorsán pedig a ház udvarán méltatlankodtak.

    44-ben azután államosították a lakásokat és erdélyi menekülteket és kibombázottakat költöztettek be. Jött a Soá. Túlélõ alig maradt. A Zsinagógát és a kultúrtermet a hitközség visszakapta. A ház egészét (ill. az egykori hitközségi tulajdonú részeit) soha.

    A mai helyzet teljesen más. A lakók mérgelõdnek, hogy mindenféle ismeretlen alak jön be a házuk udvarába (ezek vagyunk, ugyebár, mi). Neheztelnek, hogy nagy zajt csapunk. Morgolódnak, hogy csökkentjük a lakásaik piaci értékét stb. Figyelem a Magyar Nemzet címû lapot. Egy sort sem írt azokról az ingatlanokról és helyzetekrõl, melyekre egyetlen kárpótlási törvény hatálya sem terjedt ki. Az ok esetleg az is lehet, hogy a Frankel Leó utca 49-e szám alatt nem lakik kormánypárti politikus.

  • Charlie,

    írtál fentebb Hegedûs pogányságáról. A keresztségtõl nem kell megválnia, de a palástjától úgy néz ki, igen: http://index.hu/politika/belfold/1215hgds/

  • Azok a malmok bizony lassan õrölnek.

    Olvastad Majsai négy éve megjelent cikkét?

  • Lassan, de ideje lenne már, hogy bedarálják.

    Az sem jelent semmit (vagy annál sokkal többet), hogy ezt most a Református Egyház ügyésze mondja?

  • Nem ismerem az eljárást. Nyilván a nyilatkozó felel meg az államügyésznek. A kérdés az, hogy az apa, akinek eléggé nagy befolyása van az egyházban, miként tudja megszervezni a védelmet.

  • Persze :)
    ürdemes az új “konzervatóriumot” (http://konzervatorium.blog.hu) is figyelni.

  • kénytelen vagyok figyelni mert én vagyok a kreatív ötletgazda:)))

  • Persze, ezt nem is neked címeztem, hanem a többi JP olvasónak! :D

  • Szia Gabrilo!:) Most már akkor megnézem azt a konzervatórium blogot is..

  • shadai: Leesett, csak kicsit süti vagyok ma.
    üdv Dorka. Csak nyugodtan:))

  • szerintem sem normális, hogy aki zsidó az a libbalra szavaz. de mo-n sokminden nem normális…
    zsidók is lehetnek konzervatívok, de nincs itt aki képviselje õket. ez van.
    persze a fideszben is van pár zsidó, de a politikusoktól sosem kértük, hogy ha csinnálnak valamit, akkor gondolkozzanak is…

  • A “magyar-zsidó társadalmi szerződésről”:
    http://www.judapest.org/?p=1739

  • Sulajm Aléjhem,

    Örülök, hogy végre megjelenik az útkeresésnek ez a kísérlete a szélesebb(?) nyilvánosság előtt.

    Ahogyan a háború előtt a politikai jobboldal, úgy mostanság a politikai baloldal használja fel (ki) a zsidóságot arra, hogy legitimálja magát, és persze, hogy szavazatokat szerezzen. Szerintem.

    Szombattartó, és a kasruszt a lehetőségeihez képest betartani ugyekvő (no disznó, csak pikkelyest, lehetőleg húst ne, stb.) zsidóként azt javaslom megfontolásra, hogy a zsidó identitás különböző késztetéseit a sul-ban, a héber és/vagy jidis nyelv tanulásában, a remekbe szabott imákban, a jidiskeit élvezetében élje ki a zsidóságát megélni akaró, és ne keverje bele azt, az egyébként szükséges rosszként létező politikai csatározásokba. Mi több! Kérje ki magáénak minden zsidó, ha egy politikus ott akar nyáladzani egy ünnepünkön, ahol mondjuk a halottainkra emlékezünk. Legyen az bármilyen színekben versengő is.

    Git Sabesz!

  • na de most komolyan …. jól értem én, hogy ez a cikk arról szól, hogy a jobboldal hirtelen szalonképessé válik, ha most ők lesznek kormányon sokáig … ???

    értem én, hogy most kb. 8 évnyi Fidesz-kormányzás következik, és erre fel kell készülni, de minnyá hányok !!!akkor is hánytam, amikor anno az SZDSZ lefeküdt a komenistáknak. nehogy már!

  • Nick_: sajnos (vagy szerencsére) nem érted jól. A bejegyzés nem erről szól. Amúgy nem most íródott, hanem tavaly decemberben.

  • Élvezettel olvasom a soraikat, és igazán jól esik, hogy, ha mások nem is, de legalább zsidó értelmiségi fiatalok (gondolom) még gyakorolják a gondolkodás, Mo.-n már luxusszámba menő régi sportját.
    Örülök annak, hogy saját tapasztalataim kies hazánkról itt EU szivecskéjéban, nem csak engem ejtenek kétségbe, hanem másokat is.
    Ez kissé gügyén hangzik, de mivel én már jó régen, kényszer hatására,
    a Magányos Hős idióta, elszigetelő szerepkörében tetszelgek (főleg önmagam előtt) jól esik látni, hogy még nem vok. egészen elmeháborodott, ha mások is azt látják amiket én.
    Köszi a szót!

  • magyar zsidosag es jobboldal tema, maskepp> egy ujabb Mult es Jovo altal kiadott kotetben Michael Silbernek van egy erdekes tanulmanya melyben az un. ultraortodoxia kialakulasat koti Mo.-hoz, ami (mondani se kell) az egyik legjobboldalibb zsido tradicio…angol nyelvu ismertetes, akit erdekel> http://www.ece.ceu.hu/?q=node/130

  • ezt az oldalt olvasgatva is arra jöttem rá, hogy a világon semmmi bajom nem lenne a magyar zsidókkal, ha nem a kommunistákra és a söpredék hazug gazember ál-liberálisokra szabaznának.

  • Tulajdonképpen, ha nem nem-szeretném Bélát, akkor szeretném! Pontosan úgy, mint ahogy, ha nem nem-érteném a világot, akkor érteném!

    Röhej!

  • Bukowszky, egyet tudok veled érteni. Olvasgatva a kommenteket néhol előjött Horthy. Mi bajotok van nektek Horthyval? Az én családomat ő mentette ki a fasiszták elől. Emigránsként éltek jóideig, de mindig áldották az öreg kormányzót.shalom

  • Ha az egesz vilagon csak magyar keresztenyek elnenek es csak Hungarizmus volna, akkor a vilag tokeletes volna? Es akkor Krisztusi beke es szeretet volna orokke?

  • T.
    Kovács János
    “Az 1941-ben kiadott, Magyar Hadviselt Zsidók Aranyalbuma c. könyv adatai szerint az I. Világháborúban a zsidó katonák éppoly hősiesen harcoltak, mint keresztény bajtársaik, s a haza sem illette őket kevesebb elismeréssel, mint nem zsidó társaikat. A könyv hosszú lajstroma ékes tanúsága a zsidó hősiességnek és bajtársiasságnak. Zárójelben jegyezzük meg, hogy a könyv megszületésének dátuma, 1941., világos utalás a könyv céljára: megmutatni és tényekkel igazolni a fasizálódó Magyarországnak, hogy zsidó állampolgárai éppoly bátran és szeretettel védték és harcoltak érte, mint a keresztény katonák.”
    Szeretném felhívni becses figyelmét a II.Vh idején a magyar hadsereg be lett vetve a Magyar zsidóság védelmére.(Koszoru akció) De van még más is… Dr. Fuchs Jenő magyar olimpikon és vaskereszttel kitüntetett hős. Nem pénzért, és nem puszira kapta a vaskeresztet.
    Érdekes módon sem a zsidó sem a keresztény társadalom “vezetői”
    nem érdekeltek a pozitív hozzá álláshoz.
    Remélem az elkeseredése megváltozik
    Tisztelettel
    Papa

  • Papa, mi volt az a Koszorú akció, még nem hallottam róla!

  • Sziasztok!

    Elolvastam az írást, átfutottam a kapcsolódó kommenteket ill. pár hivatkozott egyéb bejegyzést is. Érdekes kérdés ez. Mivel nem vagyok zsidó, nyilvánvalóan nem belülről látom a dolgot, viszont talán választ adhatok pár felmerült kérdésre. Pl. arra, hogy a magyar jobboldal – de nevezzük inkább nemzeti oldalnak – miért Hortyt ill. a két világháború közti rendszerét tekinti kiindulási pontnak.

    Nos szerintem azért, mert nincs más.

    Az elmúlt fél évezredben Magyarország Horty Miklós kormányzásának bő két évtizede alatt volt legtovább független. 1541 óta ezen kívül csak a Rákóczi ill. a 48/49-es szabadságharc volt még ilyen időszak valamint 1956-ban néhány nap. A 45 és 48 közt egy megszállt ország voltunk, melynek politikáját nagyban irányította a SZEB-en keresztül a SZU, vagyis nem maradt más, mint Horty.

    Lehet akárhogy is vélekedniói arról, hogy az öreg a nyilasok szálláscsinálója volt, vagy sem, de ha reálisan végiggondoljuk, Horty lehetőségei egész országlása alatt iszonyatosan determináltak voltak.

    Elve egy égy szétszakított, megcsonkított országban került hatalomra, ami akkor még részlegesen megszállás alatt volt, és még ki sem heverte a tanácsköztársaságot ill. a nagy háborút. A gazdaságilag is tönkretett országnak óriási háborús jóvátételt kellett fizetnie, ráadásul minden oldalról ellenségek vették körül, és az akkori világhatalmak közül sem számíthatott senkinek a támogatására.

    Ebből a helyzetből Horty ill. az akkori kormányok kihozták amit lehetett, visszaadták az emberek jórészének hitét, emelték pl. az oktatás színvonalát és gazdaságilag is számos eredményt értek el.

    Az olasz-németszövetség sem véletlen, ugyanis a többi nagyhatalom ugye nagy ívben tojt Magyarországra, és inkább a kis-antant országait támogatta, az USA akkoriban bezárkózott, a bolsevik SZU úgyszintén – bár ők amúgy sem jöhettek szóba – egyedül az olaszok és a hitleri Németország volt hajlandó komolyan szóba állni Magyarországgal, pl. nagy ennyiségű gabonát vásárolni, technológiai együttműködést kötni, stb.

    A háborúba (a SZU elleni beavatkozásra gondolok) emlékeim szerint utolsóként szálltunk be, és akkor is a máig nem tisztázott hátterű kassai bombázás után.

    Azt is meg kell nézni, mi volt az alternatíva. Ha pl. ne mengedjük át a németeket a Jugók megszállásához, vagy ha nem csatlakozuk a SZU elleni hadjárathoz, a központi hatalmak akkori erejét és a magyar haderő képességeit ismerve legfeljebb pár hét alatt legőzték volna a Magyar Királyi Honvédséget, megszállták volna az országot, és jó eséllyel ma annyi zsidó élne Magyarországon, amennyi az izraeli követségen dolgozik. A későbbi szovjet megszállást és 40 év kommunizmust meg akkor sem kerültük volna el, ahogy a lengyelek meg a csehek sem. Ettől persze nem kell szeretni Hortyt, ha az én családomból öltek volna meg embereket az országlása alatt, gondolom én sem tenném, de ettől még 2010-ben el kell fogadni adottságnak, hogy Magyarország szűk 10 millió lakosából olyan bő 8 és fél millió még mindig magyar.

    Ami a nyugat európai értelemben vett konzervativizmus hiányát illeti, Magyarországon olyan józanul gondolkodva senki nem várhat el, hiszen itt teljesen más volt a társadalomfejlődés. Magyarország nem rabolhatta ki évszázadokig harmadik világ béli gyarmatait vagy az indiánok földjét, hanem maga is félgyarmat/megszállt ország volt.

    Azok a nyugati irányzatok többé-kevésbé szervesen alakultak ki az ottani társadalmi környezetben, az itteni társadalmi környezet azonban teljesen más. Még azt sem mondanám, hogy feltétlenül rosszabb, mert ha megnézzük a jelenlegi folyamatokat, a nyugat elég erősen abba az irányba megy, hogy tétlenül hagyja elpusztítani magát saját elveinek mindenek felettiségének (ill. vezetőinek kapzsisága) jegyében, míg nekünk elvileg lehetőségünk lenne ezt látva elkerülni ezeket a hibákat, de ez ugye már itt offtopik.

    A jobboldal pár éve folyó radikalizálódást számos dolog táplálja.

    A rendszerváltás után elmaradt a felelősségrevonás ill. a régi rendszer fontos szereplőinek/haszonélvezőinek kizárása az újból, ami pl. megtörtént több más – nélunk siekreseb bpályát befutó – ex komcsi állam esetén. A 90 utáni “el*rók” jelentős részbe nugyanazok, vagy azoknak a leszármazottai, akik 90 előtt is herdálták/züllesztették az államot. Ezt a helyzetet sokan – ne malap nélkül – kívülről ránk kényszerítettnek érzik, hiszen a külföld még most is a kelleténél jobban beavatkozik a hazai belügyekbe.

    Szintén a radikalizálódást táplálja, hogy a jogállamiság gyakorlatilag nem működik. Nem pusztán egyes emberek álnak a törvények felett, de teljes társadalmi csoportok is. Valakiknek pár pofonért évekig kell börtönbe ülni, mások megússzák felfüggesztett börtönnöel (igaz még ne mjogerősen) ha halálra verik egy osztálytársukat. Egyes társadalmi csoportok számára gyakorlatilag legitimalizálták a lopást a 20eFt-s értékhatár bevezetésével, miközben a törvénytisztelőő állampolgárok számára gyakorlatilag 0 lehetőséget hagytak vagyontárgyaik törvényes (és hatékony) megvédésére.

    Ebben a kérdésben nem csak a ballib a hibás – bár a fő bűn az övék, ill. a mögöttük álló értelmiségii holdudvaré – de a sokszor hallgató, a külföldi elvárásoknak megfelelni kívánó valamint sokszor hihetetlenül töketlenül viselkedő ál-nemzeti/csak részben nemzeti fideszé is. Ezért van az, hogy a nemzeti érzelmű polgárok egyre kisebb része tud megbízni a túl sokszor irányt váltó, egyre kevésbé dinamikus OV-ben és pártjában, és nem azért, hogy ők most hirtelen hű de antiszemiták lennének. Persze vannak ténylegesen náciuk is, de ők nincsenek többen, mint bárhol az EU-ban, és szvsz a titkosszolgálatok már névről ismerik őket.

    Szóval a magyar jobboldal kb. ilyen. Azért ilyen, mert jelenleg erre van népigény. El lehet menni arra, amerre pl. a Konzervatórium közönsége szeretné, de az ugye jó ha 5% lenne a választásokon. Ha a magyar zsidóság akar valamit ettől a jobboldaltól – márpedig szerintem egy normalizált közélet elérése érdekében akarnia kéne – , akkor ennek a jobboldalnak a szándékait kell megértenie (és nem félreértelmeznie) és ezekkel kell valahogy kiegyeznie, de ez nem megy, ha egyes szervezetek/megmondóemberek állandóan fasisztáznak, náciznak, verbálisan gyalázzák a nemzeti jelképeket valamint kritikátlanul támogatják a poszkommunista és velejéig korrupt utódpártot és annak koalíciós partnerét.

    A nácizás ráadásul különösen visszás Izrael jelenkori politikájának tükrében, ami a kettős mérce jogos érzetét kelti a jobboldaliak széles körében és olyan abszurdumokra képes, hogy globális szinten százmilliókban vált ki részvétet azon muzulmán arabok/palesztínok iránt, akiket normál esetben ezek a százmilliók a hátuk közepére sem kívánnák.

    Ungváry Krisztiánnak volt egy érdekes interjúja talán egy éve, amiben azt találta mondani, hogy sikeres és tartós demokráciák csak egy több évtizedes jobboldali/nemzeti hatalom után szoktak megszületni, mert ha nem hagyják, hogy egy nemzet önbizalma, a nemzeti érzése megerősödjön, akkor a semmilyen talapból semmi njó nem fog kinőni. Persze ne mpontezeket a szavakat használta, de kb. ez volt a lényege. Ez szerintem Magyarországra is igaz.

    Végül egy friss írás Hortyról:

    http://hetivalasz.hu/jegyzet/horthy-egy-oreg-katona-nem-neki-valo-helyzetben-26056/

    Szóval röviden ennyi. A hsz-t részletekben tudtam csak megírni, a közepébe utólag szerkesztettem bele egy jókora részt, szóval ha esetleg az írás nem alkot egy szerves egészet, akkor az részben amiatt van. Nem kell vele egyetérteni, mert én ugye egy másik nézőpontból szemlélem a kérdést, de lehetne tenni azért, hogy ez a másik nézőpont ne ellenoldal legyen.

    Persze ezen 3 éves bejegyzés óta sokat változott a hazai helyzet, érdekes lenne elolvasni egy frissített verzióját.

  • Ui:

    A fenti írásassal sem a provokáció, sem bárki érzékenységének megsértése nem volt célom.

  • “a magyar jobboldal – de nevezzük inkább nemzeti oldalnak.”

    Szerintem meg ne nevezzük annak.

    Elég jó elemzés arról, hogy jutottunk idáig:

    http://hvg.hu/hetilap/200952_HuSZ_EV_TARSADALMI_ES_PoLITIKAI_VIHARAI_A_k.aspx

  • Török Bálint
    Az egyedülálló Koszorús-akció

    Az 1944-es év a magyar történelem egyik legtragikusabb esztendeje. Március 19-én a náci hadsereg megszállta hazánkat, s Quisling-kormányt kényszerített az országra. Horthy nehéz döntés előtt állt. Az első nagy kérdés az volt, ellenálljon-e a honvédség. Klessheimben, ahol Hitler közölte megmásíthatatlan elhatározását, Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök, aki tisztán látta a magyar és a német katonai erő közötti különbséget, úgy vélte, hogy az ellenállás öngyilkosság lenne. Befolyásolta a döntést a Führer közlése, hogy ellenállás esetén az ország megszállásában szlovák, román és horvát csapatok is részt vesznek. Annak a német haderőnek, amely a világ legerősebb hadseregeivel szemben még több mint egy évig késleltetni tudta a háború befejezését, egyedül nem tudtunk volna ellenállni, a szövetségesek pedig oly távol voltak, hogy segítségükre nem lehetett számítani.
    Ezzel eljutottunk a második nagy kérdéshez: helyes volt-e, hogy Horthy a helyén maradt? Nyilvánvaló, hogy a lemondást hősi tettként könyveli el a szabad világ, de fogságot jelent a kormányzó számára, és szabad utat nyit a teljes náci befolyásnak politikai, társadalmi és katonai szempontból egyaránt. Magyarul: letartóztatták volna az összes náciellenes politikust, vagyis a magyar társadalom színe-javát, s bekövetkezett volna a magyar zsidóság teljes kiirtása. Horthy akár tudatosan, akár csak ösztönösen döntött a maradás mellett, mint látni fogjuk, túlságosan sokáig tartó bénultság után mentette, ami menthető. Ha nem marad a helyén, akkor ezek a „mentések” mind elmaradtak volna.
    Meg kell mondani, Horthy magatartását bizonyos ellenállás eleitől kezdve jellemezte. Nem volt hajlandó teljesíteni Hitler követelését, hogy közös nyilatkozatban hozzák a világ tudomására: a német hadsereg a magyar kormányzó kérésére vonult be Magyarországra, s nem fogadta el Imrédy miniszterelnöki jelölését annak ellenére sem, hogy Hitler teljhatalmú megbízottja (Veesenmayer) megismételte a fenyegetését: ha nem engedelmeskedik, akkor a megszállásban a szomszéd államok csapatai is részt vesznek. (S a magyar népben még elevenen éltek a román megszállás emlékei!) Így csak március 22-én született megállapodás: Horthy javaslatára Sztójay volt berlini követ lett a miniszterelnök, akiről köztudomású volt, hogy a németek embere, de jellegtelen személy.
    Sajnos igaz, hogy Horthy ezután passzivitásba süllyedt, s csak lassan győzte le azt az apátiát, ami a német megszállás után fogva tartotta. De egyre jobban érvényesült környezetének pozitív hatása. Itt ki kell emelni Horthy István özvegyének, Edelsheim Gyulai Ilonának a szerepét, akinek egész lényéből áradt a humánum és a náciellenesség, s aki kiválóan ellensúlyozta a hivatalos személyek félrevezető hatását. Természetesen nem minden helyén maradt politikus volt eleve negatív hatású, mert még a Sztójay-kormányban is voltak olyan magas rangú tisztviselők, mint például Jungerth-Arnóthy Mihály külügyminiszter-helyettes (első moszkvai követünk), vagy Mester Miklós kultuszállamtitkár (akit a Magyar Függetlenségi Mozgalom küldött a kormányba), akik nem Quisling-szellemben dolgoztak. Bethlen István, aki 1944-ben illegalitásba vonult, s csak ritkán fordult elő a Várban, óriási tekintélyével még távolból is éreztette hatását. A kabinetiroda főnöke, Ambrózy Gyula gondolkodását pontosan kifejezi Mester Miklós közlése, aki szerinte ezt mondta a holokausztról: „Háborúba már belesodródtunk máskor is. De arra, hogy népirtást végezzenek, arra nem volt példa a magyar történelemben. Ez nemcsak a zsidókra nézve tragédia, hanem az egész magyarságra nézve is!”
    Fontos szerepe volt az ország vezetőjének informálásában az államfő fiának, ifj. Horthy Miklósnak, akinek a „Kiugrási Irodán” keresztül, melyet ténylegesen a Magyar Függetlenségi Mozgalom (MFM) vezetője, Szent-Iványi Domokos irányított, lehetősége volt a különböző hivatali és társadalmi szervekkel, így például a Zsidó Tanáccsal való kapcsolattartásra.
    Nagy jelentősége volt Horthy megerősödésében a szövetségesek június 6-i sikeres normandiai partraszállásának, ami az egyre fokozódó szovjet katonai nyomással együtt azt eredményezte, hogy csökkenteni kellett a magyarországi megszálló erőket. De döntően az Auschwitzi jegyzőkönyv hatott a kormányzóra. Mikor elolvasta, kijelentette: „le kell állítani a deportálásokat”. A jegyzőkönyvet két szlovákiai zsidó szökevény állította össze, s ezt szerezte meg Soos Géza, az MFM egyik vezetője, s fordítatta le Székely Máriával. Ennek egyik példányát jutatták el a kormányzóhoz – május végén, június elején – Horthy István özvegyén keresztül. Így érkezett el Horthy a sorsdöntő lépéshez: a június 26-i koronatanácson – sajnos csak 437000 vidéki magyar zsidó elhurcolása után – elrendelte a deportálás leállítását.
    Eichmann és magyar kiszolgálói (Baky, Endre) azonban elhatározták, hogy a kormányzó parancsát semmibe véve, minden szükséges eszköz felhasználásával mégis deportálják a budapesti zsidókat. Braham A magyar holocaust című művének II. kötetében a 25. fejezet alcíme ez: „A Baky-féle puccskísérlet és a budapesti zsidók deportálására szőtt terv”. Itt ez olvasható:
    „Baky, aki közvetlenül a csendőrséget irányította, elhatározta, hogy megkaparintja a hatalmat… Baky ambícióit nemcsak a hatalom iránti vágy táplálta, hanem az az elhatározása is, hogy befejezi a magyar zsidóság likvidálását is.” A terv két részből állt: először is meg akarták szerezni a kormányzói rezidenciához vezető alagút kulcsát Bárczy István államtitkártól (akár meggyilkolása árán is), hogy ha az államfő meg akarja akadályozni a deportálás folytatását, akkor le tudják tartóztatni. A kitelepítés gyors lebonyolítására pedig a fővárosba vezényeltek háromezer csendőrt. Az ürügy zászlószentelés volt, melynek főszerepét a kormányzó hitvesének szánták.
    A Bárczy elleni merénylet nem sikerült, s a Baky-terv a kabinetiroda és az MFM tudomására jutott. Koszorús Ferenc vezérkari ezredes, az esztergomi páncélos hadosztály vezérkari főnöke az ellenállás „Homokos” álnéven dolgozó összekötőtisztje révén ismerte Baky terveit, és találkozván Lázár Károllyal, a testőrség parancsnokával, felajánlotta szolgálatait a kormányzónak. Július 3-án megkapta Horthy Miklós szóbeli parancsát, hogy készüljön fel a pár napon belül végrehajtandó akcióra.
    A tervezett akcióról először csak Beleznay István vezérkari őrnagyot tájékoztatta, majd a helyszínek személyes tanulmányozása és a felvonulási terv elkészítése után összehívta a hadosztály tisztikarát. Ismertette velük a feladatot, majd emlékeztetve őket a honvédesküre, melyben feltétlen engedelmességet fogadtak, s megígérték, hogy az ország függetlenségét és alkotmányát mindenkivel szemben megvédik, kifejtette: „Most vannak olyanok, akik mindezt semmibe véve, egy Magyarország függetlenségét elnyomó idegen hatalom segítségével meg akarják buktatni a magyar alkotmányt, a törvényes magyar államrendet, magyar állampolgárokat törvényellenesen egy idegen államhatalom önkényének százezrével akarnak kiszolgáltatni.” (Tehát programszerű zsidómentésre gondolt.) A tisztikar minden fontolgatás nélkül azonnal Koszorús mellé állt. Miután az akciót így jól előkészítette, jelentette a legfőbb hadúrnak, hogy hadosztálya készen áll a parancs teljesítésére.
    Július 5-én éjjel hívatta a kormányzó, és utasítást adott az akció végrehajtására. Koszorús rádión keresztül adta ki parancsát, amit katonái pontosan teljesítettek, és július 6-án reggel öt órára tervszerűen elfoglalták a kijelölt helyeket. Két órával később tiszti járőrt küldött Baky László államtitkárhoz, és felszólította, hogy huszonnégy órán belül hagyják el csendőrei a főváros területét. Ha a parancsot nem teljesíti, akkor erőszakot fog alkalmazni. Ennek hatásáról a következőképpen számolt be Koszorús Ferenc 1961-ben, már az Amerikai Egyesült Államokban: „Az általam küldött parancs nagyon meglepte Bakyékat, nagy tanácstalanság, szaladgálás és hosszas telefonálások kezdődtek… néhány perccel kilenc óra előtt Baky azt mondta a járőrparancsnokomnak, hogy jelentheti nekem, miszerint a csendőreivel ki fog vonulni Budapestről.” Július 8-án délig a csendőrök valóban elhagyták a fővárost, és az itt élő mintegy 250000 magyar zsidó deportálása elmaradt.
    Így mentette meg az auschwitzi pokoltól Európa legnagyobb zsidó közösségét Horthy Miklós deportálást leállító döntése, a kormányzói elhatározást katonai erővel alátámasztó Koszorús ezredes nagyszerű helytállása, tisztikarának hűsége és a hadosztály állományának fegyelmezett magatartása. Tehát Ránki György véleménye, mely szerint „a pesti zsidóság megmentésében végül is Horthyé a döntő érdem”, csak formailag igaz: a főszereplő Koszorús Ferenc volt, aki önként vállalta az akció végrehajtását.
    A Koszorús-akció sikere nemcsak 250000 Budapesten lévő zsidó – pillanatnyi – megmenekülését jelentette a deportálástól, hanem más pozitív hatással is járt. Bizonyos megnyugvást adott az üldözötteknek, megerősítette az államfő pozícióját, bebizonyította, hogy nemcsak titkosan nyújtott személyes segítséggel lehet támogatni zsidó polgártársainkat, nagyobb dimenzióban is lehet gondolkodni. Endre és Baky háttérbe szorításával megerősödött a Sztójay-kormány eltávolítására irányuló törekvés, ami eleitől kezdve szerepelt az MFM programjában. Igen jó hatással volt az ellenállók politikai és lelki megerősödésére az a tény, hogy Koszorús páncélosai között egy áruló tiszt sem akadt, és egy katona sem volt a hadosztályban, aki megtagadta volna a parancsot. Aki ezt az adott körülmények között el tudta érni, az nem akármilyen parancsnok volt.
    Koszorús Ferenc ezután – a németek bosszújától tartva – saját katonáinak megerősített őrizete alatt élt augusztus elejéig. Ekkor – már mint az esztergomi páncélosok kinevezett parancsnokát – kiküldték a frontra. Szeptemberben – epehólyag-gyulladással – a budai helyőrségi kórházba került, ahol – november 2-án – csak egy szerencsés véletlennek köszönhetően kerülte el, hogy a Gestapo elhurcolja. Nem volt ugyanis a szobájában, amikor Kálló Ferenc esperes elhurcolása után őt is keresték. Ezután illegalitásba vonult. Így civilként került Nyugatra. A háború után amerikai emigrációban élt, 1974-ben halt meg.
    1991-ben a Magyar Köztársaság elnöke kiváló katonai életútja elismeréseként Koszorús Ferencet ’posztumusz’ vezérőrnaggyá nevezte ki. 1992. november 6-án Budapesten, a Dohány utca 1. számú házának falán 250000 zsidó megmentésének elismeréseként a Bajcsy-Zsilinszky Társaság, a Honvédelmi Minisztérium és az Erzsébetvárosi Polgármesteri Hivatal emléktáblát állított. Szövege az igazságot rögzíti: „Koszorús Ferenc vezérkari ezredes és hős katonái emlékének, akik 1944. július 5-én és 6-án megakadályozták a budapesti zsidóság deportálását.”
    Az esztergomi páncélosok hősi helytállását, mely Koszorús illegális akciója volt, természetesen nem ismertették a korabeli sajtóban vagy a rádióban, de rengeteg közvetlen és közvetett bizonyíték alapján – néha a parancsnok nevének említése nélkül – tényként ismerik el a történettudomány olyan kiváló művelői, mint Macartney, Braham, Ránki György, Gosztonyi Péter, John Lukács, Vargyai Gyula, Szita Szabolcs, vagy olyan megbízható kortársak, mint Fenyő Miksa, Stern Samu, Munkácsi Ernő, Lévai Jenő, Edelsheim Gyulai Ilona, vagy az ellenállási mozgalom résztvevői, mint Szent-Iványi Domokos, Soos Géza, Csicsery-Rónay István, vagy éppen maguk az akció végrehajtói, mint maga Koszorús, Beleznay István, Tóvári Béla, Tóth László.
    Mégis akadnak olyanok, akik kétszázötvenezer ember megmentésének jelentőségét igyekeznek kisebbíteni. Sőt még olyan történész is akad (Karsai László), aki a Koszorús-akciót a legendák birodalmába utasítja. Az egészben az az érdekes, hogy ugyanez a szerző 1994-ben az Endre–Baky–Jaross-per anyagát feldolgozó műben megemlíti az esztergomi páncélosok sikeres akcióját. Furcsa ez az 1994-es év! Egy baloldali alapítvány által támogatott történelem-tankönyv 1994-es kiadásában is szerepel a Koszorús-akció, de az 1998-asból már kimaradt, s helyét Veesenmayernek a magyarságot vádoló nürnbergi védőbeszéde foglalta el.
    Talán magyarázatot kapunk ezekre a valójában marginális jelenségekre, ha megnézzük, hogy az Akadémiai Kiadónál 1976-ban megjelent „Magyarország története 1918–1919, 1919–1945” című 1400 oldalas összefoglalásban mi található erről a történelmi fontosságú eseményről: mindössze négy sor, melyben írnak ugyan az esztergomi páncélosokról, de Koszorús Ferenc vezérkari ezredes említése nélkül.
    Úgy látszik, messziről világosabban láthatók a dolgok. A holokauszt 50. évfordulóján az amerikai kongresszusban egy Tom Lantos nevű képviselő olyan magas színvonalú elismerésben részesítette a mi Koszorúsunkat, hogy egy ilyen dicshimnuszt szívesen hallgattam volna végig a magyar képviselőházban is. (Vajon a 60. évfordulón elhangzott, elhangzik-e Koszorúsnak és honvédeinek a dicsérete a magyar parlamentben?)
    Tom Lantos megérdemli, hogy legalább idézzünk az 1994. május 26-án elmondott beszédéből. Mert nemcsak a tényeket sorolta fel, hanem értékelte is azokat:
    „… Koszorús ezredes példátlan tette az egyedüli ismert tény, hogy egy tengelyhatalom katonai erővel akadályozta meg a zsidók elhurcolását. Ez a példa nélkül álló, kockázatos hőstett, amit igen veszélyes körülmények között hajtottak végre, eredményezte azt, hogy Budapestnek a nácik általi végleges birtokba vétele három és fél hónappal eltolódott. Ez az időszak számtalan zsidónak tette lehetővé, hogy biztonságot találjon Budapesten és megmeneküljön a biztos haláltól. Ez tette lehetővé a híres Raoul Wallenbergnek is, hogy sikeres és eredményes mentő küldetését megvalósíthassa. (Wallenberg 1944. július 9-én [vagyis a puccs meghiúsítása után] érkezett Budapestre.) (…)
    Mindezekért nagy tisztelettel és büszkén szólok Koszorús Ferenc hősies, hazafias erőfeszítéseiről. Sok ezer család él ma, akik életüket egy ember hősies cselekedetének köszönhetik, egy embernek, aki kitartott a meggyőződése mellett a bizonytalan és veszedelmes időkben. Akinek a hűsége hazájához és emberiessége lelkesít mindenkit, aki az elnyomás és gonosz, bigott fajgyűlölet ellen küzd.
    Túlságosan sok esetben elsiklunk azok igyekezete fölött, akik a náci elnyomással szembeszálltak. Ebben az évben a magyar holokauszt ötvenedik évfordulóján, amikor a világ eltöpreng a megtanult leckéken, büszkén méltatom Koszorús ezredest, a hazafit, a humanistát és a hőst.

    És a másik.

    2008.07.23. 12:20 Gasper
    Egy munkaszolgálatos olimpikon német Vaskeresztje

    Az alábbiakban egy elég meghökkentő és unikális történetet szeretnék közreadni, mely Dr. Fuchs Jenővel, Magyarország négyszeres olimpiai bajnok kardvívójával esett meg a II. világháború során, a keleti fronton.
    Mindenképpen egyedi esetről van szó, melyről a háború után évtizedekig nem volt illő beszélni. Ráadásul az alábbi történet említésekor még manapság is találkozni előítélettel, mely Fuchs megalkuvását, sorstársainak elárulását, állítólagos náci szimpátiáját hivatott alátámasztani, holott ez a meglehetősen kalandos történet nem ilyen egyszerű dolog. A marxista történelmi interpretációk pedig köztudottan nem alkalmasak a tények megvitatására.
    Még annyit elmondanék, hogy a pontos adatok érdekében internetes forrásokra hagyatkoztam, ráadásul néhány kivétellel az összes forrás zsidó kulturális és közéleti portálokról származik. A poszt végén közlöm a források elérhetőségét is. Az alábbiakban pedig állásfoglalás nélkül, kizárólag a forrásokra hagyatkozom.

    Fuchs Jenő 1883-ban született Budapesten, apja nyomdász volt a Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt.-nél, ő pedig késöbb az ügyvédi pályát választotta. Mindig különc figurának számított, mely attitüd egész életét jellemezte. Ő volt Magyarország első kardvívó olimpiai bajnoka, sőt társaival hosszú évtizedekre ők alapozták meg a magyar kardvívás hegemóniáját.
    Vívótechnikájára az olasz iskola szépsége és a hagyományos magyar vívókultúra egyedisége volt jellemző. Óvatos pengeváltásokkal vonta el ellenfelei figyelmét, majd határozott villámgyors, egyenes támadásokkal vitte be találatait.
    Összesen négy olimpiai bajnokságot nyert; kettőt egyéniben, kettőt pedig csapatban. Az első kettőt (egyéni, csapat) 1908-ban Londonban, a másik kettőt (szintén egyéni és csapat) 1912-ben Stockholmban szerezte. Most a szintén kiváló csapattársakra nem térnék ki, hiszen nem olimpiatörténetről írok. További szakértő forrásra a MOB honlapján lehet találni.
    Sajnos több olimpiai bajnokságot nem nyert Fuchs, hiszen egyetlen egyesületnek sem volt tagja, mely a késöbbiekben előfeltétele volt az olimpiai szereplésnek, ráadásul hazaszeretete mellett élete végéig megtartotta zsidó identitását, mely identitás vallása gyakran bizonyult hátrányosnak a számára. Olimpiai címeiért ugyanis soha semmilyen állami elismerést, köszönetet nem kapott, sem a monarchiában, sem a két háború közötti időkben. Ezzel együtt a második világháború kitöréséig aktívan részt tudott venni a magyar sportéletben. Sőt a magyar vitorlássportnak is aktív szervezője volt.
    1982-ben az International Jewish Sports Hall of Fame a tagjai közé választotta.

    A zsidótörvények Fuchs Jenő életét is alapvetően megváltoztatták. Ezzel együtt önként jelentkezett katonai szolgálatra a frontra, de mivel honvédtisztként -a zsidótörvények miatt- nem kerülhetett állományba, ezért -talán egyetlen munkaszolgálatosként- önként vonult be hadiszolgálatra.
    Civil ruhában, sárga munkaszolgálatos karszalaggal a karján hamarosan a III. magyar hadtest munkaszogálatos századán belül műkődő aknamentesítő raj rajparancsnokaként szolgált a Don kanyarban. Kiképzésüket a 102. magyar utász század végezte el. Egyébként a III. magyar hadtest parancsnoka ekkoriban a közismerten náciellenes és angolbarát Stomm Marcell vezérőrnagy volt.

    És akkor lássuk annak a bizonyos Vaskeresztnek a történetét.
    Történt egy hideg őszi napon még 1942-ben, hogy Fuchs aknamentesítő rajára szolgálat közben szovjet erők támadtak. A melléjük rendelt négy katona tűzharcban hamarosan elesett, majd Fuchs megszervezve a védekezést; az elesett katonák fegyvereivel, illetve munkaszolgálatos társaival kemény tűzharcban, majd ellentámadásba átmenve visszaverték a szovjet támadó erőket. Azzal együtt hogy Fuchs maga és társai életét megmentette, illetve nem került szovjet fogságba, még a birtokukban lévő értékes műszaki eszközöket sem engedte át az ellenségnek.
    Ennek az esetnek a híre eljutott az azonos frontvonalon harcoló 323. német gyaloghadosztály egyik századosához, bizonyos Hoffmann századoshoz, aki Fuchs Jenőt fenti cselekedetéért kitüntetésre terjesztett fel saját hadosztályparancsnokához. A hadosztályparancsnok pedig egy bizonyos Friedrich Trompeter ezredes volt, egykori kiváló vívó és öttusázó, aki megdöbbenve szembesült azzal a hírrel, hogy a felterjeszteni kívánt munkaszolgálatos, Dr. Fuchs Jenő az ő régi vívótársa és egyben barátja, aki ráadásul személyes vendége volt az 1936-os berlini olimpiai játékokon.
    Végül Fuchs tettéért megkapta a II. osztályú német Vaskeresztet, melyet Jány Gusztáv vezérezredes, a II. magyar hadsereg parancsnoka felterjesztett viselési engedélyre a kormányzónál. A viselési engedélyt Horthy azonnali hatállyal jóváhagyta.
    Persze a történet lecsengése is érdekesen alakult. Az események, illetve a kitüntetés után Jány Gusztáv hazarendelte az akcióban részt vett alakulatot, akik jóideig egy budapesti hadikórházban teljesítettek szolgálatot. A háborút és a vészkorszakot tudomásom szerint mindannyian túlélték. Ellenben a háború után Fuchsot német Vaskeresztje miatt az ÁVO azonnal letartóztatta, majd jóideig a Pestvidéki Fogház lakója volt. 1955-ben halt meg Budapesten, ahol a rákoskeresztúri új köztemetőben nyugszik feleségével együtt.

    Tulajdonképpen ennyi lenne ez a nem éppen tipikus történet. Éppen ezért nem lehet általánosítani arra a korra és nyilvánvalóan nem kisebbíti a vészkorszakban elkövetett gyalázatos tetteket sem. Sőt, Fuchs történetének felelevenítésekor meg kell említeni másik kiváló olimpiai kardvívóbajnokunk, Petschauer Attila sorsát is, aki szintén munkaszolgálatos volt a keleti fronton és aberrált módon gyilkolták meg a tábor őrei 1943. januárjában, a doni áttörést követő napokban.
    Ezzel együtt ezen történet apropóján el lehet gondolkodni azon, hogy XX. századunk történelmében nem minden fekete és fehér. Mint ahogyan például téves dolog a Tanácsköztársaság bűneit en bloc zsidó honfitársaink nyakába varrni, ugyan úgy téves dolog a Holokauszt történéseiért a két háború közötti magyar középosztályt és a teljes politikai establishmentet felelőssé tenni.
    A magyar zsidóság II. világháborús tragédiája egyet jelentett a teljes magyarság tragédiájával. Ráadásul a kommunista diktatúrában generációk nőttek fel a Holokauszt kibeszéletlenségének terhével, mely teher súlyán a rendszerváltás utáni időszak éppenséggel semmit nem könnyített. Szerintem ezügyben is párbeszédre volna szükség, magyar-magyar párbeszédre.

    a poszt megírásához felhasznált források az alábbi honlapokon találhatók meg:

    http://www.pilpul.net/
    http://www.or-zse.hu/
    http://www.jewishsports.net/
    http://www.mob.hu/
    http://www.canadahun.com/

  • még egy kérésem volna,
    Szíveskedjetek utána nézni Erdélyben sok magyar áttért a szombatos hitre. Ma ezt zsidó vallásnak mondjuk.
    És jöttek a nyilasok…..

    “”A nyilasok nem a katonai tehetségükről, és kitartásukról voltak híresek, a civilek gyilkolásában, és fosztogatásban jobban ki tudtak tűnni. (amúgy azok voltak nagyrészt a nyilas karhatalmista osztagok tagjai, hormonzavaros túlbuzgó hülyegyerekek, akik örültek, hogy állatkínzás helyett most emberre is lőhetnek, vagy más- hülyék, akiket a seregbe nem vettek be agyi alkalmatlanságuk miatt, de erre a célra bőven megfeleltek, lehetett villogni az egyenruhában, karszalaggal, végre hatalmasnak látszottak a szomszédok előtt.Tulajdonképpen a baloldaliak álma volt a nyilas népség, ahogy Marx fogalmazott: völkerabfall/néphulladék) “”

    Rájuk NEM vagyok büszke!!!!!!!
    Papa

  • Még egy érdekes adalék
    A Rongyos Gárda
    Írta: Dr. Bokros Gábor

    Megjelent: Uj Honvédségi Szemle 1995 évi április számában “Harcok Kárpátalján” címmel

    Másodközlés: Havi Magyar Fórum, 1998. októberi számában

    A Lajtabánság kikiáltása és a királypuccsok időszakában már megkezdődtek a tervezések az elcsatolt országrészek visszafoglalására.

    1920-ban – részben Lengyelországgal egyeztetve – dolgozta ki a Honvéd Fővezérség az „Ébredés”-műveletet, mely a Felvidék és Kárpátalja visszafoglalását célozta. 1920 augusztusában a „Pirkadat”-művelet került kidolgozásra, mely egy szlovák szeparatista mozgalom által megteremtett belső válságra épített a Felvidék visszafoglalásakor, de már lengyel segítség nélkül. Ennek realitását az 1920. szeptember 18-i csehszlovák-jugoszláv egyezmény húzta keresztül.

    1921 elején ismételten a lengyelekkel egyeztetve dolgozták ki az „Árpád”-műveletet Kárpátalja visszafoglalására, majd ezzel szoros összefüggésben az erdélyi országrészek visszafoglalást célzó „Virradat”-műveletet, melynek elvi lehetőségét az 1921. április 26-i csehszlovák-román, majd a június 7-i jugoszláv-román egyezmény hiúsította meg. Ezekkel az egyezményekkel Magyarország a kisantant harapófogójába került, melyből a kitörést a politikai és a katonai vezetés soha nem adta fel. Hiba lenne tehát azt hinni, hogy a trianoni béke revíziója a német expanziós törekvésekre épített, hiszen a konkrét hadműveleti tervek kidolgozása már akkor megkezdődött, amikor Németország a saját belső problémáival sem tudott megbirkózni. A tervek végrehajtásának kizárólag a nagyon gyorsan kialakult kisantant szövetség vetett gátat. A belső konszolidációs feladatok és a kisantant megerősödése közel egy évtizedre levette a napirendről a területi kérdések megoldását.

    1935 őszén kezdődtek meg a konkrét tervezési munkálatok az északi területek visszafoglalásával kapcsolatban. Ebben a Magyar Honvédség Vezérkara nagy szerepet szánt egy olyan irreguláris alakulatnak, amelyet a nemzetközi közvélemény előtt spontán nemzeti mozgalomként lehet feltüntetni. Ezt a spontaneitást a hadsereg keményen a kezében kívánta tartani, okulva a 20-as évek nyugat-dunántúli felkeléseiből. A tervezésben 1936-ig nem történt jelentős előrelépés, de a spanyol polgárháború tapasztalatait felhasználva Stefán Valér vezérkari őrnagy, jelentős elméleti kérdéseket dolgozott ki. A tervek igazi mozgatórugói azonban Kozma Miklós volt belügyminiszter és Homlok Sándor ezredes, a későbbi berlini katonai attasé voltak. A vezérkar intézkedése nyomán 19 lövészzászlóalj szervezése kezdődött meg elsősorban önkéntesek bevonásával, mely 57 kisebb diverziós egységre tagolódott. Ezeknek azt a feladatot szánták, hogy mint magyar felkelők, zavargásokat kezdeményezzenek a felvidéken, és az emiatti csehszlovák ellenintézkedés elégséges indokul szolgáljon a magyar csapatok bevonulásához. A feladat végrehajtása során jelentős szerepet szántak a Szombathelyen működő kísérleti ejtőernyős keretnek, amely Pápára kerülve alakult át hadrendi szervezetté, valamint az ez időtájt rendszeresen induló rohamtanfolyamokon kiképzett állománynak, amelyet a környező kisantantállamok határ menti erődrendszerének leküzdésére készítettek fel.

    A lövészzászlóaljból kialakított Rongyos Gárda tagjait az egyenruha mellett alapvetően civil ruhával látták el, mely munkásoverallból, bakancsból és svájcisapkából állt. Az így létrehozott szervezetet az északi határszakaszra vonultatták fel. Romhány területére 2, Mosonmagyaróvárra 2, Komáromba 1, Esztergomba 1, Salgótarján-Szécsény területére 2, Bánrévre 2 és a Kassa alatti határszakaszra 4 zászlóalj települt. Itt a harcosok már kizárólag a munkásruházatot viselték és polgári okmányokkal rendelkeztek.

    Miközben folytak a Felvidék hovatartozásával kapcsolatos tárgyalások – de még az I. bécsi döntés előtt – egy közös lengyel-magyar támadás terve került kidolgozásra. A támadás első időpontjául 1938. november 18-át határozták meg, majd ezt november 21-re halasztották. A Rongyos Gárdát ennek a támadásnak az előkészületeivel bízták meg, amely erre a feladatra 1938 szeptemberében Vásárosnaményben és Tarpán készült fel. Ez alatt az idő alatt a Tiszta túlpartján – Fehérgyarmat térségben – gyülekeztek a Héjjas Iván vezette Fajvédő Szövetség önkéntesei. Az akciót irányító Stefán Valér vk. őrgy. a jobb meggyőződése ellenére, de a kormányzótól indul instrukció alapján (aki nagyon jól emlékezett arra, hogy mit köszönhetett Héjjas Ivánnak a kommün alatt) ezeket a lelkes, de kiképzetlen hazafiakat is ellátta fegyverrel és felszereléssel majd beolvasztotta őket a Rongyos Gárdába. (Ennek az alakulatnak volt egyébként tagja korunk ismert médiacézárja Josef von Ferenczy, aki alig 20 évesen kapta meg a Nemzetvédelmi Kereszt-kitüntetést Horthytól. A kkárpátaljai magyarok és itüntetés azóta is elhallgatott oka: jelentős számú magyar zsidó kimentése a nacionalista ukránok pogromja elől Kárpátaljáról Magyarországra.)

    A Rongyos Gárda első harcjárőrét 1938. október 6-án tették át a határon, hogy összeköttetést teremtsen a támadásba menő lengyel erőkkel Munkácstól északra. Ezt követően egy lövészszázadnyi erőt indítottak október 9-én Héjjas csapatából, majd még egyet 10-én. Mindkét század a tarpai hegynél lépte át a magyar határt és indult meg Borsova-Kígyós-Dercen-Munkács irányába, illetve egy félszázadnyi erejű csoport diverziós feladatként kapta a Bátyu-Beregszász és a Bátyu-Munkács vasútvonal rombolását. Október 10-én még egy századot indítottak útba, hogy tehermentesítse a Munkács-Szolyva-Polena térségében nehéz helyzetbe került lengyel erőket. Az erős ellentámadás következtében, amelyet a nacionalista ukránokból álló SZICS gárda is támogatott, a támadások összeomlottak. Mintegy 380 fő esett fogságba, 52 fő esett el a harcokban, 25-30 fő csatlakozott a lengyel erőkhöz és soraikban harcolt tovább. A magyar foglyokat a csehszlovákok nem hadifogolyként kezelték, így őket az illavai fegyházba szállították, hogy később bírósági úton döntsenek sorsukról. Ezt akadályozta meg az I. bécsi döntés, mely a Felvidék egy keskeny sávját juttatta vissza Magyarországnak 12.400 km2-rel és 1,1 millió lakossal, viszont a Kárpátalja jelentős részéről nem rendelkezett.

    A Rongyos Gárda harcai során beérkezett felderítési adatokból és az áthozott hadifoglyok elmondása alapján kiderült, hogy a Kárpátalján cseh katonai egyenruhában valójában szudéta és birodalmi németekből álló katonai egységek tartózkodnak. A bécsi döntés után a Rongyos Gárdára elvileg nem volt szükség, de a politikai helyzet miatt célszerűvé vált katonai alakulatként való bevetésük.

    A Tiszától délre eső területen Huszt-Királyháza-Visk térségében Ruszinkó néven egy németek által támogatott bábállam jött létre, melynek székhelye Huszton volt, fegyveres erejét a SZICS gárda alkotta. Ezt a területet Románia és Magyarország egyaránt meg akarta szerezni, így a térség a környék fegyveres erejének átjáró háza lett. A terület megszerzésére 1938. november 21-én indítottak támadást a Rongyos Gárda immáron egyenruhába öltözött önkéntesei és Nagyszőlőst sikeresen el is foglalták. Szépséghibája a dolognak, hogy a könnyebb kivitelezhetőség kedvéért az akciót irányító Stefán Valér vk. őrgy. – megkímélve harcosait a Tiszán való átkeléstől Tiszabecsnél, inkább Románián keresztül, Bekeny felé vonult fel a Tisza völgyébe. Románok rohantak panaszkodni a Führerhez, Nagyszőlősön viszont magyar zászló lengett. A kárpátaljai akció következtében nemcsak magyarok kerültek fogságba, hanem jelentős számú csehszlovák hadifoglyot is áthoztak a magyar erők, így nem volt akadálya a fogolycserének.

    A két állam között megegyezés született, hogy 1938. december 31-én kicserélik a foglyokat Gány község vasútállomásán. A magyar foglyokat le is szállították az illavai fegyházból a megadott helyre, de az ott levő csehszlovák erők parancsnoka nem kapott semmilyen utasítást a fogolycserével kapcsolatban. A diplomaták tehetetlenkedését megunva Stefán Valér négy önként jelentkező vasutassal és egy mozdonnyal átment a határon, és mire a helyi erők észbe kaptak volna, felkapcsolták a fogolyszerelvényt és átvontatták a magyar határon. Ezt követően a csehszlovák foglyokkal teli vagonokat lökték át a határon, amiből újabb diplomáciai bonyodalom lett. (Stefán Valér meg kapott 30 nap szobafogságot.) A Rongyos Gárdának még egy veszteséget el kellett viselnie feloszlatása előtt.

    1939. január 6-án a Latorcától északra Oroszvégnél a SZICS gárda tagjai lelőtték a hídon álló magyar határőrt, majd elfoglalták a magyar oldalon álló őrszobát, hogy a kezükben tarthassák a Latorca hídját egy Magyarország elleni korlátozott erejű támadáshoz. Ezt akadályozta meg a Rongyos Gárda még közelben lévő szakasza, mely az objektumot a híddal együtt visszafoglalta, az ukránokat visszavetette a Latorca jobb partjára és eközben 6 fő hősi halottat vesztett. Csáky külügyminiszter 1939. januári berlini látogatása után – német presszióra – felgyorsították és be is fejezték a Rongyos Gárda feloszlatását.

    Nem kell okvetlenül tanulságokat levonni a Kárpátalján történtekből, de az eseményeket egymás mellé rakva azért megállapítható, hogy az elmúlt évek ideológiailag irányított szelektív történeti emlékezete nem akart tudni sem a zsidók kimentéséről, sem arról az önálló cselekvésről, melyet magyar hazafiak – katonák és politikusok egyaránt – folytattak egy igazságtalan békedekrétum ellen a rendelkezésre álló erőkkel és eszközökkel, figyelmen kívül hagyva a határokat rajzolgató agresszív nagyhatalmak kívánságait.

    Többet nem írok mert a blog tulaja meg gyilkolász
    Papa

  • Szia Askeladden!

    Jó az a nemzeti hidd el. Jobban jellemzi a hazai felhozatalt, mint a több mint 200 éves jobb és baloldali fogalmak. A jobb és bal eleve két kategóriában értelmezhető, társadalompolitikai és gazdaságpolitikai értelemben.

    A hirdetett nézeteket tekintve egyedül az az MDF jobboldali gazdaságpolitikai értelemben, aminek a szava, hitelessége az utóbbi évek manőverei tükrében egy lyukas garast nem ér, ezért megpróbálkoztak azzal, hogy egy mások által szabadon hagyott gazdasági ideológiával és annak egyik legfőbb hazai hirdetőjével összehozzák az 5%-ot és a mentelmi jogot. Az összes többi párt – ideértve a Jobbikot és az LMP-t is – gazdaságpolitikai értelemben baloldali.

    Az eltérés, a magyar nemzethez való viszonyulásban van. Míg az egyik szinte viszolyog a magyar nemzeti jelképektől, a piros-fehér-zöld kokárdától, a turultól, a történelmi magyarország ábrázolásától, micisapkának nevezi a Szent-Koronát, lerománozza az elszakított magyarokat és a legsötétebb indulatokra hajazó kampánytszervez ellenük, addig a másik oldal (Fidesz, KDNP, Jobbik) nem teszi ezt, hanem még büszke is magyarságára, kultúrájára és őseire annak ellenére is, hogy a magyarellenesség rég volt ilyen erős, és sajnos nem csak az országon kívül…

    Elemezzük kicsit a belinkelt írást.

    Először is szerintem ez nem egy értékelés, hanem a felelősség átpasszolása a másik térfélre. Már az indítás is necces, mivel Magyarország leginkább csak névlegesen demokratikus jogállam, hiszen mindkét téren rengeteg anomáli tapasztalható. Annyi anomália, ami már meghaladja az üzemszerű működénél elfogadható arányt.

    Persze több dolgot felsorol a szerző, melyet sikerült el*ni, de azt már kifelejti, hogy ezt főleg az ő oldalának a sara, hiszen a 30 évből 12 évet ők kormányoztak. Az első 4 évben is a velük kötött paktum volt az ország egyik legfőbb rákfenéje, valamint a volt az alapproblémákért fő felelős utódpártot is ők legitimálták a demokratikusnak csúfolt chartájukkal. Nem csoda, hogy a szerzőt mára már nagyon kevés ember veszi komolyan.

    Kis János írásából amúgy süt az szdsz-re jellemző magyargyűlölet, amikor arról ír, miszerint az ország (régi) helye a periféria, és elfelejti azt, hogy a tőlünk nyugatra levő országok milyen áron érték el azt, hogy őket lehessen ma modern, felvilágosult demokráciáknak nevezni, ill. hogy a magyar népnek nem való a köztársaság (amúgy ez a fajta szerintem sem, de nem is baj).

    A 45 előtti jobboldalnak valóban sok hibája volt, egyik ilyen pl. a feudalisztikus vonások túlsúlya, de ez nem csak Magyarországra volt jellemző. Viszont a magyar jobboldal nyakába varrni azt, hogy katasztrófába vezette az országot gusztustalan hazugság, mivel a katasztrófa egész Európában tombolt. Azt is gusztustalannak tartom, hogy elvárta volna a jobboldaliaktól, hogy vágjanak jó képet a magyarellenes és társadalomellenes kádárizmushoz. A magyar jobboldal rendszerváltáskori ballibbel szembeni szinte valamennyi félelme mára igazolódott.

    Az is rém gyenge, ahogy mentegetni próbálja a baloldali hagyománykeresést. Persze a baloldal a diktatúrát hivatalosan megtagadta, de az összeharácsolt vagyont nem. A magam részéről ebben a kérdésben OV-nek adok igazat, miszerint a magyar baloldal történelmi szokása volt az, hogy időnként rátámadt a nemzetére. Személyes véleményem szerint a baloldal a XX. század Magyarországának csak károkat okozott mind társadalmi, mind kulturális, mind gazdasági értelemben.

    A jobboldal radikalizálásához a szerző véleményével ellentétben nem elvi viták, holmi modern népi-urbánus ellentét vezetett, hanem nagyon is kézzelfogható problémák, vezettek. Ilyen pl. a vidék leépítése, a közbiztonság romlása (cigánybűnözés ha úgy tetszik), az ekörül tapasztalható anomáliák, pl. a jogi/rendőrségi kettős mérce, a politikai korrektség erőltetése, az egekbe szökő korrupció, a tökéletesen koncepciótlan kormányzás, az eladósodás, a nemzeti vagyok szétrablása és a magyar nemzeti értékek/büszkeség lábbal tiprása.

    Kis János utcai politizálástól való undora megkérdőjelezi számomra, hogy valódi demokrata lenne, és szvsz rámutat, hogy a szerző mennyire fél szembesülni azzal, hogy a magyar valóság nagyon távol áll attól, amit ő szeretne annak láttatni. Mert ugye milyen dolog is az, hogy a nép esetleg kimegy az utcára, és ott hallatja a hangját. Bezzeg amikor Chartásat játszottak, akkor nem volt gond, sem akkor, amikor 68-ban két füvezés közt nem volt jobb dolguk a szellemi elődöknek, mint zavarogni egyet. Az sem mellékes, hogy OV Testnevelési Egyetemen, ill. későbbi várbeli beszédében mondott valamint a 2006-os tévévitában hangoztatott félelmei és jóslatai sajnos beteljesedtek, sőt, sajnos a ballib még önmagát is alulmúlta az elmúlt 8 évben.

    Azt sem igazán tudom, hogy D209 mikor és hogy akarta betemetni az árkokat. A Keller vezette koncepciós – és a csúfos véget ért – bosszúhadjárattal? Milyen megalapozatlan jóléti intézkedései voltak a polgári kormánynak? 2002 tavaszán az ország gazdasága az elmúlt 30 év viszonylatában a lehető legjobb állapotban volt.

    Az is vicces, hogy még most is úgy ír Fletóról, mint aki tényleg reformokat akart, hiszen a legújabb nagy el*ás pont az ő bűne. Pont ő volt az, aki nem engedte, hogy a szociális kiadások rovására versenyképesség javító intézkedések történjenek. Meg is mondta, hogy aki ilyet akar, annak el lehet menni…

    http://www.youtube.com/watch?v=-tEXu8roJEQ

    A munkáltatóknak ekkor kellett volna rávágni az ajtót…

    A szerző azt is írja, hogy 2006 őszén elillant a demokratikus intézményrendszerbe vetett bizalom. Ennek ellenére még öszöd után sem tolongott a ballib értelmiség előrehozott választást követelve, és még akkor is a jobboldal volt maga a megtestesült gonoszság. A szerző ezek után csodálkozik az elitellenes érzelmeken?

    OFF, két idevágó írás:

    http://index.hu/velemeny/jegyzet/feltud070321/

    http://index.hu/velemeny/jegyzet/feltud2/

    ON:

    Ilyen előzmények után milyen alapja van Kis Jánosnak arra, hogy megállapítsa, hol található a politikai margó? Miféle politikai matrgó az, amitől a velejéig korrupt, az országot gazdaságialag, társadalmilag és morálisan tönkretevő mszp és szdsz még innen van, míg a Jobbik már nem fér bele (amúgy szerintem sem tartoznak egy klubba, de ezt én a Jobbik javára írom).

    Kis J azt kifogásolja, hogy a Jobbik az államhatalom gyengeségét hirdeti. Miért, talán nincs igazuk? A Jobbiknak abban is igaza van, hogy a több százezres – talán millió közeli – javarészt inaktív cigányság bizony az egyik legnagyobb púp a társadalom hátán. A különféle jogcímeken rájuk költött (csp, rokkant nyugdíj, stb., hatékonyságát tekintve az ablakon kidobott pénzzel veteksző közpénzek olyan nagyságrendűek, hogy azok nélkül simán rendszeres pozitívummal zárna az AHT, és akkor arról még nem is szóltunk, hogy milyen mértékben teszik élhetetlenné azt a környezetet, ahol megjelennek.

    És ez – ellentétben a sok szociomókus állításával – nem szegénységi vagy szociális kérdés, ez kultúrális kérdés. És nem csak Magyarországon jellemző rájuk, hanem kb. mindenhol ahol élnek. Arra amúgy jól ráérez a szerző, hogy ha a Fidesz elszúrja a dolgot, és 2010 után ne ma nép érdekében politizál, ill. kormányoz, akkor bizony oda juttathatja őket a Jobbik, ahova most az MSZP jutott. Egy felmérés szerint bő egymillió Fideszes szavazónak a Jobbik a második opciója, ami a jelenlegi szavazókkal és az esetleges rejtőzködőkkel és új szavazókkal együtt már 2-2,5 millió szavazót jelenthet Vona Gáboréknak.

    Persze a Jobbik vs. cigányok kérdésben a szokásos liberális lózungokat löki, miszerint a Jobbik gerjeszti a feszkót. Ebből is látszik, hogy nem nagyon ismeri a vidéki valóságot, de ezzel nem lóg ki a holdudvar többi értelmiségije közül.

    A többivel nem foglalkozom, mert az csak spekuláció, még annyit sem ér, mint az eddigiek. A kisQtya nevő kommentelő foglalta jól össze:

    ” A cikk tökéletesen, sűrítményként tartalmazza azokat az okokat, amelyek miatt az SZDSZ eltűnt a politikai palettáról.

    Persze 2010 Magyarországán egy szélsőlibes filozófustól az ember ne várjon komolyan vehető írást. Ez a hvg-s sem az. A kommentek közt viszont vannak jók:

    http://hvg.hu/hetilap/200952_HuSZ_EV_TARSADALMI_ES_PoLITIKAI_VIHARAI_A_k/page5.aspx?FullComment=true#comments

    Ezeket ajánlom figyelmedbe (nem mindegyikkel értek teljes mértékben egyet, de vannak bennük jó gondolatok):

    #6 – beleznay | 2009. december 22. 23:55
    #8 – Gábor | 2009. december 23. 01:42
    #9 – Kovécs Tamás Tibor | 2009. december 23. 05:34
    #13 – Nóra | 2009. december 23. 08:46
    #14 – Ezekre nem szavazok! | 2009. december 23. 08:47
    #15 – Jobboldali | 2009. december 23. 08:54
    #17 – Levi71 | 2009. december 23. 09:34
    #31 – feri | 2009. december 23. 10:48
    #43 – történész | 2009. december 23. 12:44
    #45 – tatar | 2009. december 23. 13:31
    #47 – megtaláltam | 2009. december 23. 15:12
    #49 – Virgo | 2009. december 23. 16:03
    #61 – nagykar | 2009. december 24. 16:42
    #62 – cirrusminor | 2009. december 25. 11:59
    #67 – burke | 2009. december 26. 11:11
    #71 – Bibó István | 2009. december 26. 17:18
    #74 – akist | 2009. december 26. 19:11
    #76 – feri | 2009. december 26. 20:48
    #78 – kekesteto | 2009. december 26. 23:31
    #79 – Johannis Horribilis | 2009. december 27. 06:57
    #81 – lescsi | 2009. december 27. 13:10
    #84 – ZoZi | 2009. december 27. 19:11
    #86 – bandirta | 2009. december 27. 20:08
    #92 – kisQtya | 2009. december 28. 10:19
    #96 – Silcon | 2009. december 28. 15:44
    #97 – Silcon | 2009. december 28. 16:01

    ez rövid, de velős:

    “55 – Divide et Impera | 2009. december 23. 20:41
    A cikk a szadeszesség kvintesszenciáját adja: a szerző elnéző és apologetikus a baloldal bűneivel, de kérlelhetetlen a jobboldaléval szemben. Mintha nem nyolc év katasztrofális kormányzás, a gazdaság összeroppanása és a mindent felfaló korrupció után írna, mint ahogy nem tartja lényegesnek a demokrácia elleni nyílt viperás-könnygázos támadást, a szüntelenül halmozódó államadósságot, a vidéki lakosság félelmeit sem.

    Kis János a mindent átszövő hazugság engedelmes eszközévé vált. Még sem ő, sem társai nem fogták fel, hogy onnan nincs visszaút: aki szellemi prostituáltnak áll, az többé nem hivatkozhat jogra és erkölcsre. Szomorú, de – lejárt lemez.”

    ez csak egy részlet:

    #79 – Johannis Horribilis | 2009. december 27. 06:57

    Kis János oly mértékben elvakult és elfogult, hogy nyugodtan kijelenthetjük: kiírta magát a magyar szellemi élet tárgyilagos, problémamegoldó közösségéből.

    Egyébkét munkahelye, a CEU is úgy lebeg a semmiben, mint Soros összes egyéb vállalkozása. Soros neve szitokszó a normális angol-amerikai társadalomban, s egy általa alapított “egyetem” tanárának lenni: szitokkal ér fel a tárgyilagos, tudományos akadémiai világban.

    És a végére:

    #106 – Naggyabol | 2010. január 05. 14:38
    Nagyon tetszik, hogy olyan aggódik a köztársaságért, aki a taxis blokádban játszott szerepével azt komoly válságba sodorta.

    Ő adta meg az alaphangot…

    Szvsz a lényeg, hogy a ballib nagyon el*ta, és remélem 2010-ban a holdudvarral és a csókosokkal együtt alaposan megitatják velük a levét. Csodát a Fidesztől sem várok, ezt viszont igen. És azt, hogy végre valahogy pontot tesz ennek az eltékozolt 20 évnek a végére, akár úgy is, hogy oda dobja Kis J. és GYF annyira dédelgetett köztársaságát ahova való, a történelem szemétdombjára (legalábbis a mai formájában). Akkor talán még lehet valamit kezdeni a romokon…

  • Your comment is awaiting moderation.

    Francba, akkor ez sem jelenik meg egyhamar…

  • @papa:

    A szombatosokkal nem egészen úgy volt. Alapos (bár kissé bő lére eresztett) összefoglalás róluk és sok egyébről részben személyes és családi tapasztalatok alapján:

    SZÁVAI GÉZA: SZÉKELY JERUZSÁLEM. PONT KIADÓ, BUDAPEST, 2000.

    @marky:

    Érdekeseket írsz; nem értek egyet azokkal, akik csípőből elutasítják az ilyen következtetéseket. De most fáradt vagyok, egyéb dolgaim vannak, nincs kedvem vitatkozni. Talán majd egyszer.

    Viszont ami Horthyt illeti, neked is ajánlhatok egy nagyon izgalmas könyvet. Ami csak részben szól Horthyról, de új megvilágításba helyezi uralkodásának utolsó éveit. Mert hogy nagyobbrészt olyan irattári anyagokat dolgoz föl, amelynek szigorúan mély titkosságát csak néhány éve oldották föl az amcsik. (És még most sem mindegyikét.)

    CHARLES FENYVESI: HÁROM ÖSSZEESKÜVÉS. EURÓPA, BUDAPEST, 2007.

    Persze, nem tilos ezeket másoknak is elolvasni!

  • Ha tucc olyat amit ÉÉÉn nem akkkor
    megköszönöm
    Papa

  • Szia hakohen!

    Lehet, hogy nem jött le az írásomból, de én sem vagyok egy megveszekedett Horty-fan, tisztában vagyok vele, hogy egy kényszer szülte politikus volt (mármint politikusként), csak épp nem tudom ki máshoz nyúlhatna vissza a hazai jobboldal. Rákóczi Ferenc vagy Hunyadi Mátyás azért mégiscsak túlzás lenne…

    Amúgy én nem vagyok az a nagyon múltba révedő típus, inkább a jelen problémáit akarom megoldani ill. a jövő problémáit elkerülni, de a múlt hibáit ill. a problémák felelőseit ismerni kell, és valami kis talajra, kapaszkodóra, kiindulási alapra is szüksége van mindenkinek, az újkori választék viszont nem nagy :(

    A könyvcímet köszi, rákerestem, találtam is róla egy rövid összefoglalást, még este átnézem:)

  • A Rongyos Gárda valami egészen mással foglalkozott, fő profilja a zsidók/kommunisták/liberálisok legyilkolása és vagyonuk elrablása volt, a fennen már majd szentté avatott lovastengerész pedig megsimogatta a kis buksijukat.
    http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=18633
    Faludy György: Pokolbeli víg napjaim c. könyvében pedig egy kis ízelítőt kaphatunk abból, mit is csináltak valójában a Felvidéken a magyar hősök…

  • T. gabriel

    A Rongyos Gárda hivatalos megítélése a MSZMP, és a most kormányzó párt szerint revizionista, reakciós, antiszemita, raszista, fasiszta….stb több nem jut az eszembe.
    ….”"(Ennek az alakulatnak volt egyébként tagja korunk ismert médiacézárja Josef von Ferenczy, aki alig 20 évesen kapta meg a Nemzetvédelmi Kereszt-kitüntetést Horthytól. A kkárpátaljai magyarok és itüntetés azóta is elhallgatott oka: jelentős számú magyar zsidó kimentése a nacionalista ukránok pogromja elől Kárpátaljáról Magyarországra.)”"..

    De nem ezzel a témakörrel akartam foglalkozni, hanem:
    Szeretném megköszönni Bíró Ákos “”Pilpul”"
    Gasper”"tájkép”"megjelent írását, amely bemutatta dr.Fusch Jenőt.
    Szeretném megkérdezni, tudja-e valaki, hogy rehabilitálták már Dr. Fusch Jenőt?
    Ugyanis tipikus magyar életutat járt be.
    Elkerülte a fasiszta poklot,de a komcsi poklot már nem.
    És a meggyötört életútja után a megbecsült magyar hősök között van helye

  • Kedves Papa!
    Én jószándékot feltételezek Rólad, csak annyi lenne a hozzászólásom, hogy nem szabad mindent elhinni, amit az interneten találunk, a zsidó szemtanúk ugyanis másképp emlékeznek ugyanerre a dologra, elég ha megkérdezed a beregszászi vagy a felvidéki zsidókat!
    Még élnek a szemtanúk, magam is jártam mindkét helyen…

  • Bocsánat!!

  • Kedves Gabriel!

    Egy református és kisnyugdíjas vagyok.
    Az apámtól hallottam, hogy a vissza csatoláskor,hogy örültek.
    Elmesélte, hogy a parancsnokuk minden katonáját figyelmeztette, hogy minden kilengés hadbíróság elé állítással jár.
    Halottam róla, hogy nem minden parancsnok tudta a kötelességét!
    Sajnos Hazánkban nem a rátermettség hanem a politikai megbízhatóság volt, és van jelenleg is érvényben. (meg a keresztapa)

  • Kedves Papa!
    A Rongyos Gárda törvényen kívül állt, fegyveresek civilben? Ezért azonnali kivégzés jár háborúban…
    Amikor Horthy Miklós kormányzó 1938. november 6-án a komáromi Erzsébet-hídon szürke lován bevonult a Felvidékre apám, mint karpaszományos magyar honvéd követte a seregben. Mivel rokonságának nagy része felvidéki volt, így elsőkézből értesülhetett a magyar “szabadcsapatok” garázdálkodásairól. Ennek hatására egyik unokatestvére azonnal vonatra szállt, és meg sem állt Párizsig, ott vészelte át a háborút. Egy másik unokatestvér megjárta a haláltáborokat, de csodával határos módon túlélte, böröndje ott látható az Auschwitzi helyszínen az üvegfal mögött, magam láttam. A többiek mind elpusztultak, egyik részét a magyar másik részét a szlovák bábállam küldte a biztos halálba. Apám hamarosan munkaszolgálatos lett, míg a végén egy haláltáborban kötött ki, de mivel erős szervezete volt, túlélte. A lelke mindörökre odavolt, halottait hangtalanul siratta, szülei, felesége és kisgyermeke Auschwitzban végezte, téves váltóállás (?) következtében…

  • ” Dr. Fuchs Jenő magyar olimpikon és vaskereszttel kitüntetett hős. Nem pénzért, és nem puszira kapta a vaskeresztet.”

    Hős??? Nem inkább egy beszűkült tudatú, szerencsétlen balfasz?

  • Mit jelent hősnek lenni?

    Kiállni egy vélt igazság mellett? Élni egy saját értékrend szerint?

    Vagy szar emberként, megvetetten élni, de életeket menteni?

    Nagy szavak ezek…

  • Ez azért nem fordult elő mindennap:

    A hadosztályparancsnok pedig egy bizonyos Friedrich Trompeter ezredes volt, egykori kiváló vívó és öttusázó, aki megdöbbenve szembesült azzal a hírrel, hogy a felterjeszteni kívánt munkaszolgálatos, Dr. Fuchs Jenő az ő régi vívótársa és egyben barátja, aki ráadásul személyes vendége volt az 1936-os berlini olimpiai játékokon.

    http://tajkep.blog.hu/2008/07/23/egy_munkaszolgalatos_olimpikon_nemet_vaskeresztje

  • Megértem ,hogy egy halott nem tudja védeni magát.

    besenyő, és antihős,:

    Nekem sajnos semmi közöm Dr. Fusch Jenő-höz.
    Ha volna BÜSZKE lennék rá!
    Ennyi tudok róla amit az interneten találtam.
    Sportolókén és katonaként kiváló teljesítményt nyújtott. Ha ti is letesztek a nemzet asztalára ilyen teljesítményt valószínűnek tartom, nagyon rosszul esne a számotokra az ilyen megjegyzés.
    Ahogy írjátok a HŐS nagy szavak,de komoly tartalmát a nehéz időkben bizonyítja az ember

  • Dr. Fuchs Jenő szegény csak az életét próbálta menteni, mivel tudta, hogy odaát az oroszoknál sem számíthat semmi jóra, így lett belőle inkább HŐS…

  • Gabriel
    Őszintén sajnálom ami az őseiddel történt. tudom ez nem támasztja fel őket, és nem lehet meg nem történté tenni
    Sajnos a magyar sors mindig lesújt, és mindig az ártatlanok isszák meg a levét.De ahogy veszem észre nagyon is jól ismered a történelmet, tehát a magyar és zsidó nép szenvedése, gyötrelme
    szinte teljesen azonos.Ezért is csodálkozom , hogy vezetőink mért nem akarnak a történelemből tanulni.Ennyire hülyévé teszi az embert a hatalom?

  • Helló mindenkinek!

    Szerintem az van hogy valóban a Horty és elég sok jobboldali magyar politikus egyáltalán nem csipázta a Nácikat, de nem volt erejük már ténylegesen szembeszállni velük a 40 -es évek elejétől sajnos. Ami még nagyobb baj hogy – hiába gondolják ezt sokan hogy nem – a mostani széljobb pont ugyanojan virulens mint akkor volt. Még jó hogy nemzetközi helyzet viszont nem olyan. Abban a pillanatban viszont ahogy a jobbik bejut a parlamentbe nagyon nehéz lesz a már teljesen (és a kampány alatt még jobban) felhergelt arcokat visszatartani a hirigtől. Szóval nekem inkább ez a bajom a széljobbal (és egyáltalán nem jobboldalal!) és nem az hogy mit akarnak kezdeni Horty Miklós emlékével…

  • Papa! Pont ezt kérdeztem egy más ügyben tegnap a fateromat (75 éves). A válasz: IGEN

  • Sanyi! A csehek benyaltak csontig az amerikaiaknak, ők voltak itt a minta állam, aztán mégis, hogy megszívták!
    Horthy erőltethetett volna egy kicsit markánsabb britbarát politikát, de nem hiszem, hogy ezen múlott volna, a németbarátságnak sajnos nagyobb hagyománya volt.

  • Ha igaz akkor a demokrácia alapját visszaállítják, vagyis visszahívható lesz a képviselő. És ha alkalmatlan,vagy nem az ország, vagy a nép érdekeit képviseli vissza kell hívni!
    Ha egy kicsit is visszanézünk,a népsöpredék ITT már nem él meg!
    Lásd: Szabó Albert… stb. Hogy erőlködnek? Azt szabad!
    Törvényt kell hozatni, hogy az Árpád sávos zászló nemzeti ereklye.
    PÁRTTAL ÖSSZEHOZNI annyiszor 100 000Ft pénzbírság személyenként!
    A HUNGARISTA név ua.az is 100000Ft./fő.Elvégre nem ők a hungaristák hanem mi, a nép!

  • Horthy Miklós azért a maga módján foglalkozott a zsidókérdés megoldásával, előszőr vagy húszezernyi “hontalan” zsidót adott át a németeknek, akik még nem voltak felkészülve a tömeggyilkosságokra és ezért egy részüket visszazavarták, de a határon a magyar csendőrök várták őket, a többség Kamenyec-Podolszkij tömegsírokban végezte. Újvidéken a csendőrséggel karöltve párezer embert lőttek bele a jeges Dunába, ahol a meztelen áldozatok rimánkodtak, hogy gyorsabban végezzenek velük:
    A kamenyec-podolszkiji deportálás és az újvidéki mészárlás
    http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&change_toc=1&chapter=2_2_3
    Ezenkívül a visszacsatolt területek és a vidék teljes lakosságát a főkormányzó hallgatólagos jóváhagyásával küldték a halálba, a nyilasoknak már nem sok idejük volt a végleges megoldásra…

  • A németeknek átadott “hontalan” zsidók az Einsatzgruppen különleges kezelésében részesültek:
    http://www.youtube.com/watch?v=Pur9Bmj8k9M&feature=related

  • Kedves gabriel
    Ugy érzem nem érted, hogy mire gondolok,pl: Bácsfí Díana-ra.
    Ö köztudottan nem az angyalföldi, vagy más proli negyedből származik.
    A söpredék bázist keres.
    Elnézést a durva hasonlóságért DE: a 60-80 000 Ft-os nyugdíjból, vagy a munkanélküli segélyből ki tudnád fizetni a 100 000 Ft-os büntetést?
    Tehát a bázis építéstől kell megfosztani őket.

  • Kedves gabriel
    Tudom ,hogy létezik az arany és az ezüst kard.
    De a hozzá való monda világot nem találom ás nem ismerem
    Tudnál segiteni?

  • Még egy érdekesség
    Zachar József: Az új háború és a magyarság 1937-1947.ig
    188.oldalon leírja, hogy Benes barátunk(az ördögnek)volt aki Londonban nyilvánosságra hozta Nyugat és Magyarország különbéke alkuját.

  • Gabriel!

    Kósa Lajos kb. összefoglalja azt Horty kapcsán, amit én is szerettem volna közölni:

    http://www.youtube.com/watch?v=rm4×92uiBvg

  • “A jómódú zsidóság Horthyhoz fűződő barátságát egyesek, többek között Karsai László történész, vitatják és szerintük csak érdekkapcsolat volt köztük és a kormányzó között. Dr. Czettler Antal történész szerint azonban Karsai véleménye korszerűtlen és a marxista magyar történetírást idézi fel. Mindenesetre az a tény, hogy Chorin és Horthy között a portugáliai támogatás ideje alatt már nyilvánvalóan nem állt fenn érdekkapcsolat, mégis a barátságukra enged következtetni.”

  • marky, Te ezt elhiszed, hogy Horthy alatt fejlettebb voltunk, mint Svájc???

  • Nem, senki sem állította ezt, de a lehetőségeket nem ***ta el, mint pl. D209 és a böszme…

  • umadkkvebqftu, Arkham horror board game fantasy flight games, FToRdbM, [url=http://greathorrorgames.com/]horror games[/url], BlhHeYZ, http://greathorrorgames.com/ horror games online, ubQQfOS.

  • Τhere’s certainly a lot to know about this topic. I really like all of the points you have made.

  • My friend Tom Moyer, a guy who drives a LOT of website traffic to various offers through his large blog network, has just released a web traffic service with a free trial so webmasters can “try before they buy”. If you are interested in driving lots of traffic to your website then don’t miss this offer: http://gmbal.com/810k

  • Heya just wanted to give you a brief heads up and let you know a few of the
    images aren’t loading correctly. I’m not sure why but I think its a linking issue.
    I’ve tried it in two different internet browsers and both show
    the same results.

Légy bátor!