A Judapest flódni-projektje kapcsán került elõ a magyarországi zsidóság pluralitásának kérdése. Montefiore foglalkozik a közösségi pluralitás különböző lehetséges kimeneteivel, én nem erről szeretnék írni, sokkal inkább arról, hogy egy politikailag plurális zsidóság miket tehet a magyar politikai közösség állapotának javulásáért.
Magyarországon a közgondolkodás azt tartja, a zsidóság (alapvetően Holocaust-bázisú történelemszemlélete kapcsán) majdhogynem törvényszerűen balra szavaz. Azt hiszem, nem kell leírnom a szocialista illetve szabaddemokrata zsidó szavazó archetipikus alakját, annyira bele vannak égve tudatunkba. Ennek azonban nem kell törvényszerűen így lennie. Az alapvetően asszimilálódott magyar zsidósággal szembeni toleranciának kevés dolog árt jobban, mint hogy a baloldal időről-időre kijátssza ellenfelei ellen az antiszemita-kártyát.
Mindazonáltal azt gondolom, ha a pluralizálódó hazai zsidóság bizonyos csoportjai, akár gesztusokon keresztül kinyilvánítanák, hogy leszámoltak azzal, hogy minden magyar politikai eseményt a Holocaust narratívájában értelmezzenek, sokkal hozzájárulhatnának a magyar jobboldal “emancipációjához”. Természetesen ez elsősorban szimbolikusan értelmezhető, mert józan gondolkodó a személyi állomány és szavazóbázis tekintetében semmilyen különbséget nem fedezhet fel a két politikai oldal között.
A szimbolikus térben viszont nagyon nagy feladatai vannak a konzervatívok elitjének. A jobboldalnak le kell számolnia saját démonaival, mind a militáns szélsőjobboldallal, mind az izzadságszagú kispolgári antiszemitizmussal (amely nem mellesleg heveny homofóbiával, cigány- és idegenellenességgel jár kéz a kézben), amelyek szellemisége rombolja az européer magyar konzervativizmust.
Ha ezek a démonok eltűnnének, és a vészkorszak emlékét nem lehetne többet félelemkeltésre és ezáltal mobilizációra használni, az egész közösség sokkal egészségében működhetne.
—
Kapcsolódó írások a JP-n:
Trianon
Szerintem az MSZP-re szavazás nem része a sztereotípiának annyira, mint az SZDSZ-re szavazás. Amúgy szerintem sokkal több zsidó szavaz az MSZP-re, mint az SZDSZ-re (most ebbõl a szempontból az a zsidó, aki annak vallja magát).
“Mindazonáltal azt gondolom, ha a pluralizálódó hazai zsidóság bizonyos csoportjai, akár gesztusokon keresztül kinyilvánítanák, hogy leszámoltak azzal, hogy minden magyar politikai eseményt a Holocaust narratívájában értelmezzenek, sokkal hozzájárulhatnának a magyar jobboldal “emancipációjához”.”
Ezzel viszont teljesen egyetértek. Csak sajnos a magyar zsidóság elég nagy része számára a Holocaust az egyetlen dolog, ami része a zsidó identitásuknak. Kultúra? Vallás?? Nyelv??? Dehogyis. Jom haSoákor érzik magukat zsidónak, és kész. Akkor is, ha maguk nem élték át a Soát.
És épp ezért lesz aztán az, hogy a nem zsidó magyarok semmit sem tudnak a zsidóságról, mert van pl. holokauszt emléknap az iskolákban, ahol a zsidó fiatalok kisírhatják, a nem zsidók kialhatják magukat a megemlékezésen (tisztelet a kivételnek)… de a ma élõ, létezõ zsidókról nem jut el hozzájuk semmi. A zsidó fiatalokhoz sem! (Vidéken jártam középiskolába, az alapján írom.) Szerencsére ma már van internet meg JP meg minden ;] de ez akkor sem jó így. Lehetne a valódi, élő zsidókról is szó, és igen, tudom hogy vannak erre próbálkozások már most is, de minél több ilyesmi kell. A JP is ilyen és ez tök jó. Majd csak sikerül lassan elérni a kritikus tömeget.
Szóval nehéz lesz, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell próbálkozni. De először azt kell elérni, hogy maguknak a zsidóknak többet jelentsen a saját zsidóságuk annál, hogy “hát a múlt század közepén megpróbáltak kiirtani minket”. Nem azt mondom, hogy ehelyett, hanem hogy e mellett kellenek újabb identitásképzõ tényezõk. Mint pl. a vallás, de ilyen szempontból pont a neológia haldoklik (ugye-ugye, Mazsihisz?), amíg az ortodoxia és a reform lendületben van. De a zsidóság nem pusztán vallás, hanem kultúra meg nép meg izé. Leginkább “izé”. :P
Viszont:
hadd ne én legyek jobboldali, mert tőlem még az MSZP legnagyobb része is jobbra van (mondjuk a kommunisták meg az alterglobok meg balra), Ennek nem sok köze van a zsidóságomhoz, már akkor ilyesmi nézeteim voltak (sõt még extrémebbek, azóta moderálódtak), amikor a zsidó identitásom abban merült ki, hogy szerettem a maceszt narancslével :D
(Hatalmas trauma volt gimnáziumban ráébredni, hogy a többiek magát azt a szót nem ismerik, hogy “macesz”. :D )
Avagy szavazzanak a magyar zsidók jobbra?
(A kérdezõ kiugrott tehenész.)
Én bizony a jobboldalra szavaznék, ha lenne egy kulturált, nem a Horty-korszakból táplálkozó, modern neokon párt.
Mint vallásos zsidó, konzervatív értéket vallok, idegen tõlem a baoldali gondolkodás, különösen, hogy ennek a pártnak fejesei 20 éve még annak a pártnak a fejesei voltak. üs bizony megnyomorították a zsidó hitélete (is), javarészt miattuk ilyen most a Mazsihisz (ahol még annyi változás sem történt, mint az Mszp-ben, talány annyi, hogy most nem irogatnak egymásról jelentéseket), nem is beszélve arról, hogy milyen hangnemben beszéltek/írtak az “agresszor cionista” Izraelrõl.
Az Szdsz sok liberális indítványa (pl. melegek örökbefogadása, stb.) is nyilván elfogadhatatlan a számomra.
Ha meg az izraeli politikai életet nézem, egyértelmûen a keményebb jobboldalra adnám le a voksomat, mondjuk az Ichud Haleumira. Furcsa lenne ezek után,ha Mo.-on meg balra voksolnék.
Ha most lennének a választások, biztosan nem venék részt, mert jó lelkiismeettel egyik pártot sem tudnám választani.
A szerzõ leendõ asztronauta.
Igen, ideje változtatni azon, hogy a zsidó identitás elsõsorban (sõt, kizárólag) az antiszemitizmus elleni küzdelemben és a Holokauszt emlékének megõrzésében nyilvánuljon meg. Azt hiszen teljesen világos, hogy a JP premisszája a kezdetektõl fogva ez (azzal együtt, hogy a Holokauszt emlékének megõrzése és tanulságainak levonása is integráns része a zsidó élménynek).
Azt szeretném én is, hogy a zsidó identitás képes legyen sokféle formát kialakítani, olyanokat is, amelyek már nem a gyászról, a Hiányról szólnak.
Röviden a pártok szerepérõl, lehetõségeirõl is:
I. MSZP
1. Sok zsidó (fõleg az idõsebb korosztályokból) Tilcsák Bea párti, ezt a követelést pedig eddig még leginkább az MSZP vállalta fel politikailag. Az SZDSZ már a 90-es évek elején világossá tetté (és azóta is újra és újra megerõsíti), hogy ebben a kérdésben ultraliberális, a véleményszabadság JOGvédelme magasabb prioritást élvez, mint mondjuk az antiszemita közbeszéd JOGI szankcionálása. 1994 után a zsidó szavazók egy részét is elidegenítette ez a száraznak és dogmatikusnak tûnõ érvelés: sokan közülük az MSZP felé fordultak “oltalomért”. ürdekes, hogy ezt az oltalmat tulajdonképpen csak “virtuálisan” (szavakban, gesztusokban) képes nyújtani az MSZP. Az alkotmányosság próbáját is kiálló gyûlöletbeszéd -törvény tervezetet ezidáig nem volt képes elõállítani, valamint számos botrányával és alapvetõ legitimációs problémáival gyakorlatilag olaj a szélsõjobb amúgy szerintem pislákoló tüzén.
2. Kétségtelenül létezik ráadásul egy markáns baloldali antiszemita hagyomány is: ez is az 50-es években csúcsosodott ki a “cionista perekkel” (Engländer Tibort és társait akkor börtönözték be itthon), de a szocializmus alatt végig nehéz volt zsidónak lenni/maradni és természetesen Izraellel sem voltak, illetve lehettek kapcsolatok.
3. Az MSZP “ajánlata” lényegében asszimilációs ajánlat, az antiszemitizmust pedig alapvetõen az “antifasiszta harc” keretébe szereti (tudja csak) ágyazni (melyben õk a “progresszív” politikai erõ szemben “a múlt sötét árnyaival”, a “reakcióval”). A partikuláris zsidó (vagy bármilyen más) közösségekkel sem tud igazán mit kezdeni, ahogy magával a vallással sem.
4. Végül: a mai magyar baloldal sokszor kicsinyes politikai elõnyök kedvéért elõveszi az antiszemitizmus vádját. Elõfordul, hogy ez alap nélküli: tapasztalhattuk ezt Orbán Viktor esetén számtalanszor, legutóbb pedig épp Sólyom László esetében. Az antiszemitizmus vádjával való politizálás nekünk, zsidóknak árt a leginkább: ha túl sokszor kiáltunk farkast, akkor nem veszi senki komolyan a figyelmeztetést, ha majd tényleg eljõ a farkas. Ez egy opportunista és szûk látókörû taktika, amivel ráadásul állandóan a magyarorszávi politikai napirenden tartják a “zsidókérdést”, ami pedig egyébként nem is lenne ott.
II. SZDSZ
1. Az SZDSZ alapvetõen nem liberális számos kérdésben (”jóléti rendszerváltás programja”, IHM, kakaóbiztos számítógépek), de a szólásszabadság kérdésében épp nagyon is az. Az álláspontjuk nem igazán változott a 90-es évek közepe óta: a szólásszabadság védelme magasabb prioritást élvez, mint az olyan (nehezebben megragadható, absztraktabb) elvek védelme, mint “az emberi méltósághoz való jog”.
2. Az SZDSZ sokszor elég radikális értékrelativizmusban is utazik: ezzel persze a zsidóság (legyen az vallás/szellemiség/gondolkodás/hagyományok/nemzetiség stb) Magyarországon amúgy sem szilárd alapját is kikezdik. Hiszen miért is gyújtsunk pl. hanukagyartyákat, amikor az olyan PARTIKULÁRIS és ETNOCENTRIKUS? Az SZDSZ az “univerzális”, “humanista” értékek mentén tudja csak értelmezni az emberi kultúrát és ebbe sem nagyon fér bele egyik vallás (hagyományos szokásrendszer) sem.
3. A 68-as generációból (SZDSZ-generáció) sokan dekonstrukcióban utaztak: dekonstruálták, “leleplezték” a nemzetet, az államot, a családot, a szexualitást, a nemi szerepeket, a származást. A “leleplezett” (és ezzel érvénytelenné nyilvánított) keretek, illetve korábbi mozgatórugók helyébe viszont nem igazán sikerült kielégítõen mûködõ új kereteket, mozgatórugókat állítaniuk.
4. Az SZDSZ az antiszemitizmust mint társadalmi, politikai problémát, a “népi-urbánus kettéosztottságot” tényként fogadja el és büszkén elfoglalja e dichotómiában a saját mezejét. Azaz: nem képes felülemelkedni (miközben erre lenne szükség).
III. Fidesz
1. A Fidesz - ahogy az SZDSZ és az MSZP - is identitászavarral küzdõ párt, amely alapvetõ orientációkat nem tisztázott még magában. A konzervatív hagyományok Magyarországon megszakadtak, ezért ezt gyakorlatilag nulláról kéne újjáépíteni. Látni kéne viszont, hogy a konzervatív hagyomány nem kizárólag a 40 év szocializmus hatására szûnt meg. A válságát (sõt, megtörését) épp a 30-as évek szélsõjobboldai mozgalmai, majd a Holokauszt okozta. Vagyis a markáns anti-kommunizmus mellett a markáns anti-fasizmus is minden valódi konzervatív szellemiség integráns része kell, hogy legyen.
2. Mit tett a Fidesz? Szerintem látni kéne, hogy míg az MSZP legfeljebb csak “retorikában” tett dolgokat, a Fidesz konkrét dolgokat is letett az asztalra 1998-2002 között. Törvénybe iktatták a Holokauszt-emléknapot, leleplezték az “Igazak falát” és az Orbán-kormány hozta a hatrozatot a Páva utcai Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyûjtemény megnyitásáról is (elõtte 10 év tökölés volt a kérdésben). Viszont ahogy az MSZP, úgy a Fidesz sem volt képes sokat tenni azért, hogy újfajta zsidó identitási formák megerõsödjenek itthon.
3. A Fidesz számtalan esetben nem tette világossá, hogy hol van a határ (szellemileg, politikailag) közöttük és a szélsõjobb között. Amíg ezt az orientációt nem tisztázzák, addig nem csak a zsidó többség szavazataira nem számíthatnak, hanem a valódi konzervativizmus újjáéledésének az esélyei is romlani fognak.
Végül: konzervativizmus
1. A 2. világháború elõtt létezett zsidó konzervativizmus is. Követõi többségét elpusztították a Holokausztban, a túlélõk nagyobb része elhagyta az országot 1945 után, a maradékot pedig bedarálta a létezõszocializmus.
2. Ma újra éledõben van a zsidó konzervativizmus, de ezt az ügyet egy (ulraortodox) vallási csoport, a Chábád Lubavics képviseli csak konzekvensen.
3. A kihívás (a kérdés) tehát: létre lehet hozni egy olyan új szellemi centrumot a hazai zsidóságon belül, amely identitásában “konzervatív”, de nem a vallási ortodoxia talaján áll? Amely elutasítja az asszimilációt (zsidó marad), erõs identitással bír, ugyanakkor nem olyan ambivalens a modernséggel, mint az ortodoxia.
Röviden.
elkana és prezzey véleményével abszolút egyetértek, csak egy ponton fogalmaznék meg kritikát: ez mind így van, amit írtok, de akkor ne ragadjunk le ott, ahol a jelenlegi magyar politikai élet minden pártja/szereplõje, azaz annak a hangoztatásánál, hogy mit kellene csinálni, min kellene változni. Inkább azt találjuk ki, hogyan.
Shadai,
ez lenne a maszorti mozgalom?
Mi lenne ennek a politikai relevanciája? (Ha már pártok után említetted.)
prezzey irja: vannak, akik “Jom haSoákor érzik magukat zsidónak, és kész. Akkor is, ha maguk nem élték át a Soát.”
nem pontos. jom hasoakor mennek ki az utcara eletmenezetni. ezen kivul akkor erzik meg magukat zsidonak, amikor valos vagy legtobbszor al-antiszemita botranyt kelt vagy a mazsihisz (solyom, marc 15 “nemzeti unnepunket toltse kuldoldon”) vagy a politikusok, tobbnyire balrol.
kolcsonos jatek ez: a mazsihisznek szuksege van ezekre a botranyokra, h bizonyitsa, jelen van es szukseg van ra, mert “ki mas emelne fel szavat”. a kizarolag soas identitasuaknak pedig szukseguk van az ujabb es ujabb megerositesre sajat identitasuk megorzesehez. olyan dolog ez, mint baleset utan orul az ember, ha faj a laba, mert az azt jelenti, van laba.
az mszp-nek termeszetsen szuksege van az osszekacsintara, “mi majd megvedunk, csak szavazz rank”
ez a tarsasjatek tehat tetszik, nem tetszik, nem fog megszunni, igeny van ra. annyit el lehet erni, h
1. legyen mas tarsasozas is (flodni) es az is kapjon publicitast
2. egyre tobben ne vegyek komolyan a mainstream hisztit
3. pozitiv identitast (vallasosat, kulturalist) nyomni, hatha tobbeknek megtetszik, es hatha a politika is tud vele kezdeni vmit, ha rajonnek, ez nekik is jo.
szdsz-liberalzmus-szolasszabadsag-vallas:
elmebeteg modjara viselkednek vallasi kerdesekben, ld. kadis botrany. mikozben (nagyon) tavolrol minden vallasi/etnikai csoportot egyenloen szeretnek foleg azert a kisebbeket (zse) vagy a nem elfogadottakat (hitgy), irtoznak barmilyen konkret vallasi/etnikai megnyilvanulastol.
a liberalizmus soha nem jelentette a (barmilyen) vilagnezet/vallasi meggyozodes kiirtasat.
ha liberalis valaki az nem zarja ki hogy legyen nekije vallasa/ tradicioja, amihez ragaszkodik, csak ne hanyja le a masiket.
konzervativ/nemzeti es zsido
volt:
szelsoseges pl:
Zsido ugyved vaskereszttel (fuchs jeno olimpiai bajnok, aki onkent jelentkezett munkaszolgalatra, puszta honszeretetbol)
http://www.pilpul.net/komoly.shtml?x=39747
van: pl aki ezt a cikket irta. monnyuk tobb pl-t nem tudok.
kovasz, a maszortira igaz:
1. hazai zsidosagon belul van, bar a maszorti vallasos tagjai kivetel nelkul izraelben, ameriakban, nemetorszagban kattantak ra erre az iranyzatra.
2. nem az ortodoxia talajan all
3. nem utasitja el (kulturalis) asszimilaciot, pontosabban nem asszimilaciorol es nem elutasitasrol beszelnek. tul eros szavak ezek. inkabb a tagok tobbsege bevallja, tobb kultura talajan all, de ami a vallast/hagyomanyt illeti a zsidot erosen preferalja.
4. nem ambivalens a modernseggel szemben, sot.
sziasztok,
szerintem leegyszerûsítõ az a feltételezés, hogy a magyarországi zsidók kizárólag, vagy nagyrészt a holokauszt emléke miatt szavaznak túlnyomóan balra. a zsidók 80%-a az USÁ-ban is a demokratákra szavaz, és szerintem a diaszpórában a legtöbb helyen hasonló az arány, biztos vagyok benne, hogy Magyarországon sem lehet ettõl nagyon különbözõ.
de amúgy sem értem, hogy miért lenne attól jobb nekünk/az országnak, ha több zsidó szavazna jobbra? kevésbé lenne durva a szembenállás, kulturáltabb klenne a hangnem? jobb minõségû lenne a politika? alig hiszem…
de azt sem vágom teljesen, hogy mi köze van a politikai identitásnak a származási/vallási/kulturális/stb. zsidó identitáshoz? nem azért szavazok balra vagy jobbra, mert zsidó vagyok, a kettõnek semmi köze egymáshoz…
üdv
max: valóban, ez egy annyira komplex kérdés, hogy nyilván könnyû a “leegyszerûsítés csapdájába” esni. De “leegyszerûsítés” helyett nevezhetjük akár “probléma fókuszálásnak” is, ami most itt történik. Vagy hipotézis-generálásnak.
Fókuszáld te is az ellenvetéseidet! ;]
kovasz: nem hiszem, hogy ez majd “egy” mozgalom lesz, inkább több szellemi sziget kialakulásából-öszenövésébõl fog kinõni. a csírákat már látni lehet és igen, ott van köztük a maszorti is.
Max, nagyon is van. Azért nem szavazok jobbra (sem), mert zsidó vagyok. Ugyanis: (idézet fentrõl) “A Fidesz számtalan esetben nem tette világossá, hogy hol van a határ (szellemileg, politikailag) közöttük és a szélsõjobb között.” Egy átlag magyar bizonyára könnyebben túllép egy kis szalonzsidózáson, összekacsintáson, hortyzáson, jobbikkal közös képviselõn, de én, mint zsidó, ezen fennakadok. Tehát nem szavazok mégsem jobbra, pedig konzervatív világnézetem ezt tenné logikussá. De nem teszem, mert zsidó vagyok.
sztem nem a szavazasra kell lebutitani a kerdest, hanem inkabb ezekre helyeznem a hangsulyt
1. konzervativ/liberalis definicio (jobb/bal ez feltetlenul? nem pont.)
2. ehhez kepest mo-i partok, akik igy vagy ugy definialjak magukat mi ertenek ez alatt, es a gyakorlatban mi tesznek ennek jegyeben
3. egyenre lebontva mit jelent egyk vagy masik
4. ez hogyan viszonyul adott definialt es megelt zsido identitasokhoz
5. politikai es relevanciaja mennyire van ennek
6. ha van, ez nem artana ha egyel eflektaltabb lenne, mint a zsigeri ide-oda szavazgatas
nem is tudtam, hogy két közös szerzõnk is van:)) Cheers. gp.
üljenek a közös halmazok! :)
shadai,
nyilván komplex a kérdéskör, nem is kötözködni akartam. csak egyelõre nem látom teljesen világosan, hogy mi is az a problémakör, amirõl itt most beszélgetünk, illetve milyen hipotéziseket akarunk generálni…
ha jól értem, rádió posztjának az alapvetõ hipotézise, hogy jó/jobb lenne, ha a magyarországi zsidók nagyobb arányban szavaznának a jobboldali pártokra is, mert akkor nõne a pluralizmus. ezt a hipotézist pedig a következõ premisszákra építi:
1. a zsidók szinte mind balra szavaznak (ideértve a liberálisokat az egyszerûség kedvéért).
2. a zsidók azért szavaznak balra, mert a., nagyrészt a holokauszt határozza meg a politikai identitásukat, és b., mert a jobboldali pártok nem határolódnak el a szélsõjobbtól.
3. mindkét fenti tény sajnálatos, hiszen így a zsidók között nincs kellõ politikai pluralizmus.
na, hát erre az értelmezésre építettem az elõzõ válaszomat, a lényegét megpróbálom összefoglalni újra:
1. nem értek egyet a hipotézissel, hogy önmagában attól majd jobb lesz, ha több zsidó szavaz jobbra; a pluralizmus ebbõl a szempontból semmilyen gyakorlati haszonnal nem jár, legalábbis én még nem látom a potenciális hasznot
2. a második premisszával kapcsolatban jeleztem, hogy szerintem nem feltétlenül ilyen egyszerû az ok-okozati viszony (amivel - és az USA példával - burkoltan azt is állítottam, hogy ha kevesebb zsidónak lesz a holokauszt a fõ identitásképzõ eleme, és OV napi szinten határolódik el a szélsõjobbtól, akkor sem biztos, hogy lényegesen több lesz a zsidók között a jobboldali szavazó).
ennél jobban most nem tudom fókuszálni az ellenvetéseimet…
üdv
elkana,
én csak a magam nevében beszéltem, ezek szerint nálad a zsidóság fontos szempont a politikai identitásod alakulásában. ebben ezek szerint különbözünk, ami persze nem baj.
üdv
Az a baj, hogy a politikában nem egy dimenzió van, legyen az a bal-jobb vagy a liberális-konzervatív…
ün pl fejreállok, hogy a Facebookon gyak. csak a konzervatív és a liberális különbözõ fokozatait, a libertáriusokat és az egyebet lehet választani. Hrrr!
Van ilyen német felsõoktatásbeli Facebook klón, amire szintén van accom, ott sokkal viccesebbeket is lehet választani, pl. királypárti :D
Az meg a másik, hogy különbözõ kérdésekben az ember különbözõ irányzatokra jellemzõ nézeteket is vallhat egyszerre és következetesen(!), erre a klasszikus példa a keresztény papok, akik a halálbüntetést is ellenzik (lib) és az abortuszt is (konz), mert az élet szentségét hangsúlyozzák. Pl. baloldali vallásos cionisták is vannak, stb. Ne kelljen már nekem csak azért jobboldalinak lenni, mert vallásos vagyok. Egyik-másik itt elhangzott “érvet” komolyan utoljára egy kedves kahanista ismerõsömtõl hallottam, nyugtassatok meg, hogy nem vele akartok liberálisként egy platformra helyezkedni ;]
max:
“nem értek egyet a hipotézissel, hogy önmagában attól majd jobb lesz, ha több zsidó szavaz jobbra; a pluralizmus ebbõl a szempontból semmilyen gyakorlati haszonnal nem jár, legalábbis én még nem látom a potenciális hasznot”
Szerintem a haszon akkor keletkezik, ha ezek a zsidók nem csak a szavazófülkében vállalják a jobboldali identitásukat, hanem a közélet aktív alakításában is részt vesznek. De nem tudom, hogy az eredeti felvetõ hogy gondolta.
A “haszon akkor keletkezik”, ha létrejön Magyarországon ismét egy valódi konzervatív platform. Ez a platform nem inkongruens a zsidóság hagyományos “szellemi érdekeivel” (sõt).
ün is reagálnék a dolgokra.
Egyrészt én nem arra akarom kihegyezni a dolgokat, hogy ki kire szavaz, mert Magyarországon - amely szerintem egy õrületesen elitvezérelt társadalom - alapvetõen nem ez határozza meg a dolgokat, hanem az, hogy az egyes intellektuális nyomásgyakorlásra képes csoportok milyen véleményeket artikulálnak, hogy szimbolikus és szakpolitikai kérdésekben mire helyezik a hangsúlyt.
A zsidóság - lévén nem gazdaságilag, hanem elsõsorban eszmeileg alkot valamilyen csoportot, ha egyáltalán alkot - nyilvánvaló módon eszmei, szimbolikus kérdésekben releváns.
ün azt állítom, ha jelentõs, a zsidósághoz köthetõ szellemi körök nyilvánítanák ki, hogy nem tetszik nekik az a jelenség, miszerint a magyarorszégi zsidóság egyetlen közös nevezõje a vészkorszak, az nagyon jó volna. Ez ugye elsõsorban a zsidó közösség identitásának kérdése - amely önmagában egy baromi komplex probléma -, viszont Magyarországon ennek komoly politikai relevanciája van.
Ha elérjük azt, hogy a zsidó közvélemény egy része leszámol azzal, hogy ha jön az Orbán, indulnak a vonatok (amely, tapasztalataim szerint egy valóban létezõ gondolati modell), az egyrészt mutatná a zsidó közgondolkodás pluralitását, másrészt hozzájárulna a jobboldal szimbolikus emancipációjához, démonaival való leszámolásához. Ez a modell pedig, én azt gondolom, a Holocaust-bázisú történelem- és politikaértelmezésbõl mint primer identifikációs kritériumból fakad.
Az pedig, hogy miért úgy szavaz az ember, ahogy, zsidóként, az meg saját identitásának megélésébõl fakad. Innentõl fogva több gondolati vonalra bomlunk: egyrészt ott van ez az identitás-probléma, illetve ott van az, hogy az identitásból milyen politikai (közösségi) viselkedés fakad. De azt gondolom, ezek összetartoznak, hiszen egy kisebbségi közösség identitása nem vonatkoztatható el a többségi társadalommal való viszonytól.
(Amerikát egyébként nem hoznám ide. Ott a zsidó identitás teljességgel máshogy jelenik meg, arról nem is beszélve, hogy lehet, hogy a demókra szavaz a zsidók nyolcvan százaléka, de a zsidó ‘értelmiség’ néhány tucat (!) tagja a neokonzervatív mozgalom keretin belül legalább akkora hatással volt Amerika politkájára, mint négy és fél millió demokrata szavazat.)
Kolompár János, Tatárszentgyörgyön, kevésbbé elegánsan
kevesebb körülirással ugyanezt fogalmazta meg a romák
számára ,kéz a kézben az eufémizmussal Magyar Gárdának
nevezett nyilasok elnökével: köpködjük közösen Gyurcsány
Ferencet és ez alapot teremt a romák és a gárda egységéhez.
A magyar jobboldalnak nem démonai vannak hanem ideologiája
és kulturája.Addig amig ennek integráns része Teleki,
Wass,Horthy a második világháboru vezérei, számomra közömbös,
hogy Orbán személy szerint antiszemita e vagy sem.
A zsidók identitásának bizony alkotoeleme a magyar történelem 1920-45-ig.Ez több és más mint a vészkorszak.
Nem hiszem ,hogy ez szégyen lenne ,itt tán még nem tartunk.
A leegyszerüsitve : zsidok agitáljatok a jobboldal mellett
jelszó kiadása nem hiszem hogy bármit is megoldana.
Boldog lennék ha egyszer igazi jobboldalt látnék nálunk
,hasonlót a Némethez ,Franciához,de ennek ma nyomait sem
találom.
Félreértés ne essék: én nem azt mondom, hogy agitáljunk a jobboldal mellett. Azt mondom, legyen erõsebb a párbeszéd és ne legyen triviális, hogy a Szadira szavazunk.
shadai- az elsö hozzászólásodban 1 pont: “egy markáns baloldali antiszemita hagyomány is:” és rákosiékra célzol itt erösen- ez azért nem baloldal. én egy kicsit pontosabb lennék- sztálinizmus ugyanugy nem baloldal ahogy hitler sem jobboldal- ha szabad így esszenciálisan fogalmaznom.
Pedig “baloldali értékek mentén” börtönözték be Engländeréket. Az internacionalista ideológia egyszerûen nem tûrte el azt a fajta “nacionalizmust”, amit a cionisták képviseltek. Vagy tévedek ebben?
A meglehetõsen tipikus és unalmasságával idegesítõ cikk elolvasása után csak azt írhatom, hogy a problémáink megoldása nem itt keresendõ.
Attól nem lesz béke, ha mindenki buzi (teljesen mindegy, hogy szépen, vagy közönségesen írom, a tartalma ugyanaz) lesz, és mindenki filoszemita (sõt).
A magyar zsidóság számára, mint minden zsidó, sõt, minden keresztény ember számára az ad megbékélést, hogyha Tórát olvas. üs nem Tóramagyarázatokat. A keresztényeknek ezen felül olvasniuk kell az evangéliumokat, amely tulajdonképpen a Tóra Krisztusi (nem akartam nektek a héber megfelelõjét írni) értelmezése. A keresztények a Tóra megértése nélkül elég nehezen értik magukat a keresztény összefüggéseket is, és sajnos a modern teológia zsákutcájából csak úgy jutnának (jutnánk) ki, ha visszatérnénk a forráshoz. Tehát a zsidóknak Tóra, a keresztényekenk Evangélium és Tóra. Ekkor lesz béke, békesség, vagy üdvösség (azaz salom), ekkor jutunk el a név ismeretéhez (lásém)és ekkor jutunk el a könyvhöz (laszéfer). Szándékosan írtam ide a háromszázhetvenet háromszor. Az összefüggés nyilvánvaló.
Rainmaker: ez most kissé offtopic volt. Többet ilyet inkább ne, ok?
Shadai: az van az oldaladon: Légy bátor.
Talán nem voltam elég bátor? Mi nem tetszett benne?
Egyébként ittam egy kicsit, és mint tudjuk, ha bemegy a jojin, kijön a szúd :)
:) hag sameach
Shadai: kifejtenéd, mi is volt rainmaker részérõl vadul offtopic? vagy mivel nem értesz egyet ami írt?
Szerzõ,
A Kneszetben nem láttam még adventi koszorút, bár az advent a legnagyobb zsidó ünnep: Ilyenkor adják el a legtöbb bóvlit a világon.
:)
Viccet félretéve, úgy vélem, a zsidóság csak úgy tudja elképzelni az életét, ha megváltoztatja az anyaországot.
Sajnálom, hogy Közép-európa többi országában, Franciaországon, fõként Párizsban a leggyakoribb a nyílt, vagy áttételes antiszemitizmus, ami az elõbbiekbõl adódó jelenség.
Az egyik napkeltében hallottam a Tórával és az ?jszövetséggel kapcsolatosan, hogy miért rágjuk a gyökeret, amikor már a termés is megérett - nagyon igaz.
Joszi,
Horthy a zsidóktól kapott életjáradékot, nem véletlenül. Rá csak hálával gondolhatsz, ha végiglapozod a szomszédos államok történetét:
Szlovákia, Jugoszlávia, Románia, stb…
Ha jól értelmezen a problémát - ami korántsem biztos - egy két lépéses folyamatról van itt szó.
Elõször is azt kéne elérni, hogy az aktuál-és pártpolitikai kötõdések rendszerében a zsidó identitás bármely formája ne írjon elõ automatikusan/sztereotipikusan semmilyen pozíciót. Ehhez viszont azt kell, hogy az antiszemitizmus elnézése/kijátszása kikerüljön a pártpolitikai meccsekbõl. Amíg a jobboldal az emlegetett démonokkal nem kezd valamit, addig erre valóban nincs esély. Viszont valamit pontosítani kellene, amit Shadai ír: “Látni kéne viszont, hogy a konzervatív hagyomány nem kizárólag a 40 év szocializmus hatására szûnt meg. A válságát (sõt, megtörését) épp a 30-as évek szélsõjobboldai mozgalmai, majd a Holokauszt okozta.” Ezek szerint a fehérterror meg a numerus clausus még a hagyomány része? Ugye, nem. Az egész Horthy-rendszer és “konzervativizmusa” vállalhatatlan. A konzervatóriumon pedzegettem ezt, kaptam is a fejemre érte nem egy konzitól (is)… A két háború közti zsidó konzervativizmussal viszont igencsak érdemes volna foglalkozni!
üs utána második körben kellene immár egy olyan (jaj, Istenem, micsoda szépséges álom!) politikai palettán körbenézni, ahol az antiszemitizmus nem jelöli ki eleve a zsidóság(ok) pozícióját, és lehetne szabadon választani - akár egy konzervatív pártot is, amely természetesen kézenfekvõnek tûnne egy ilyen ideális esetben.
Na de hogyan valósulhatnak meg az ideák?:)
(Egyébként Shadai kihagyta az MDF-et, gondolom jelentéktelensége miatt, de azért azon érdemes elgondolkozni, hogy pl. velük mi a helyzet? Mennyire lehetnének partnerek akár a zsidóság számára? Ez csak kérdés, én sem tudom a választ, sõt, lövésem sincs…)
sõt után nincs vesszõ, mindig elcseszem, sorry:)
Rainmaker kommentje szerintem a vita “profán” jellegét teljesen figyelmen kívül hagyva vallási-miszticista (fundamentalista!) szintre terelte a témát. Ez szerintem itt offtopic, mert nem a magyar zsidóság üdvössége a téma. Avagy szalvációja, ahogyan Plastik Józsi mondaná biztosan. :)
ávfe: amit Horthyról írsz, az igaz, egy ilyen összehasonlításban különösen, na de ettõl most nem kell hasraesni szerintem.
Horthira valoban hálával gondolok. Apámat 1943-ban a többi
beteg munkaszolgálatossal együtt Dorositznál elevenen égették el dicsõ katonái.Ami az emlitett országokat illeti:
a tulélési esély sajnos nálunk volt a legalacsonyabb.
A franciaországi antiszemitizmushoz pedig ugyanugy semmi
köze a zsidoknak mint általában. Az ok ott a muszlimok
aránya és tevékenysége.V.ö. fr. zsidók nagyrészt jobbra
szavaztak.
A nemdéefrõl nem tudom, hogy mit gondoljak. A mai MDF-nek gyakorlatilag nincs track recordja “zsidó vonatkozásban”, hacsak Dávid Ibolya “nem értek a focihoz” kiszólását nem vesszük még mindig ide (azóta mintha stílust váltottak volna - sõt, ez egy új párt).
Egyébként meg kéne kérdezni még1x Dávid Ibolyát a focikérdésrõl! Ez lehetne egy JP-akció is, alkalomadtán. :D
Joszi: sajnálom. Az én családomban is (ahogyan minden magyar zsidó családjában) sokan pusztultak el a Soában.
Remélem nem lesz bántó számodra, amit mondani fogok (mert megérted). A te generációd (a szüleim generációja) szerintem picit olyan, mint az egyiptomi kivonulás generációja, akiknek 40 évig kellett a sivatagban vándorolnia. A szívükben és a fejükben magukban hordozták még Egyiptom (a rabszolgaság) emlékeit és ez megakadályozta õket a továbblépésben: ezzel a lelki és szellemi teherrel õk már nem léphettek be az Ígéret Földjére.
Az az érzésem, hogy ezt a vitát nem tudja a 2. generáció lefolytatni: ez bizony a mi dolgunk lesz (3. generáció). Megértesz Joszi?
Ablonczy Balázs (jobboldali történész) a Holokausztról:
http://ufi.hu/index.php?site=cikkr&c0id=497
Megértelek, és magatokra hagylak benneteket vitáitokkal.
Bizom benne hogy csekély számu generáciom távozásával elõsegiti belépéseteket az igéret földjére.
Azt azért szeretném látni ,megvan az uj generácio amelyik
kellõ felelõsséget érez önmagával és velem szemben is.
Nem artikulál véleményt ok nélkül,nem ért meg potencionális
és valódi antiszemitákat.
Ezt és itt nem találtam meggyõzõnek ezért tartottam szükségesnek megszolalni.
“Azt azért szeretném látni ,megvan az uj generácio amelyik
kellõ felelõsséget érez önmagával és velem szemben is.
Nem artikulál véleményt ok nélkül,nem ért meg potencionális
és valódi antiszemitákat.”
Kedves joszi, az új generáció attól új és nem pedig következõ, hogy újat hoz, másképp látja a világot, másképp érez. Hagyd meg nekünk Judapest visszahódítását és élvezd, hogy mi megtesszük helyetted. De hadd tegyük ezt úgy, ahogy mi szeretnénk és ne úgy, ahogy te. Ez az új generáció ugyanis egy õsrégi generáció, ez a generáció, ahogy shadai már utalt rá, a honfoglaló generáció, bár én visszább mennék a történelemben, ez a generáció Ábrahám maga, aki egymaga fedezte fel az ürökkévalót, nem volt kitõl megtanulnia. Mi is így vagyunk a saját zsidóságunkkal, nincs kitõl tanulnunk, ebbõl a szempontból az elõzõ generáció néma. Hát felfedezünk és útra kelünk, mint Ábrahám, jó liberálisként otthagyjuk Ur Kaszdimot, hogy új társadalmat építsünk Kánaánban. üs jó konzervatívként õrizzük õseink hagyományát, ahogy Ábrahám is õrizte azt, mert a bölcsek szerint Ábrahám a Tóra szerint élt.
Hát így van ez az új generáció, liberális és konzervatív egyszerre, mert liberálisnak és konzervatívnak kell lennie egyszerre ahhoz, hogy újra éljen a magyar zsidóság.
Najó, hát Ablonczy azért… hm.. színvonalat képvisel:) Nem az önjelölt összeesküvés-kutató.
üs szvsz., az Ablonczy-féle vonal “A” konzervatív ha már mindenképpen van ilyen.
Többen felvetették az ötletet, hogy legyen errõl írás a Konzervatóriumon - lehet hogy érdemes.
Sziasztok,
szerintem az egész problémafelvetés aktuálpolitikai eredetû. Arról van szó, hogy a zsidó identitással (is) rendelkezõ választópolgárok zöme eddig a sekélyesedõ kínálat ellenére is megtalálta azt a pártot, amelyikre akár lelkesen, akár fintorogva, de viszonylag egyértelmûen szavazni tudott. Most meg nem.
A rendszerváltás óta nem volt túl bonyolult a feladat, szinte automatikusan lehetett szavazni. ’89-ben még volt némi zavar, de legkésõbb a második ciklusra beállt a „rend”. Antallék alatt megtört a 40 éves tabu, újra megjelent a sajtóban és a közbeszédben a „zsidó” szó és téma, nem mindig pozitív összefüggésben, sõt, a szabadsággal együtt felszínre tört a nyílt zsidózás. A parlament üléstermében már nem csak Kádár egyenhátrafésült hajú mamelukjai ültek, hanem frankó, hús-vér antiszemiták is. Az ettõl érthetõen megrettent idõsebb generáció többsége az antiszemitizmust retorikailag élesen és hitelesnek látszóan elítélõ MSZP-re szavazott, a szabadelvû budapesti (urbánus) zsidó fiatalabbak pedig a rasszizmussal ugyancsak szembenálló Fideszt és SZDSZ-t választották. (Fontos megjegyezni, hogy nem minden zsidóról beszélek. Mindenhova szavaztak zsidók, olyat is ismerek, aki mindig pontban urnanyitásra ott volt, hogy leszavazhasson a MIüP-re. De nem ez volt a jellemzõ.)
Közben évek teltek el, változtak dolgok, rendre nem teljesültek ígéretek, kialakult a máig érvényben lévõ „mindegyik párt lop-csal-hazudik” premisszája, a politikai választásban megjelent a „kisebbik rossz” elve, a Fidesz átment a másik oldalra virágot szedni, de az MSZP és az SZDSZ mindezidáig megmaradt a zsidó szavazók többségének, mint valódi választási lehetõség.
Erre rá is erõsített az Orbán vezette Fidesz taktikailag ambivalens relációja a rasszistákkal. (Ahogy Szikora Róbert örökbecsûje mondja: „szeretlek is, meg nem is”.)
De aztán eljött a Medgyessy-Gyurcsány éra, amely gazdasági teljesítményével minden társadalmi csoportban kikezdte az MSZP-SZDSZ népszerûségét, így természetesen a zsidóknál is. Gyurcsány a 2006-os választásokon még reményt kelthetett sokakban az eddig gúzsbakötött nagy reformer imidzsével, de a fény mára erõsen megkopott. Az SZDSZ pedig egy sokak számára hiteltelen vezetõvel az élen egyre jelentéktelenebbé és érdektelenebbé válik. Sok szavazó fordul el a jelenlegi kormánypártoktól, és köztük sok zsidó szavazó is.
De számukra a fentebb említettek miatt a jelenlegi Fidesz, nem reális alternatíva. (Az a gyanúm, hogy a Fidesz sokkal többet veszítene a szélen, ha az ingadozó zsidók számára is meggyõzõ antirasszista alapállásra váltana, tehát külsõ erõ hiányában nem is fog.)
Most, két választás között olyan helyen vagyunk éppen, ahonnan nem látszik sokunknak, hogy kire lehetne szavazni. (Ja?! Csak zárójelben: az MDF vajon mi? Az se biztos, hogy van.) Ha most vasárnap lennének a választások, sokan trendsetter Bede nyomában indulnánk cipõt venni. (http://matula.hu/index.php?section=article&rel=44&id=531)
De hogy pozitív végkicsengés is legyen: ez nem baj, mert ez az elit (http://index.hu/velemeny/jegyzet/feltud070321/ és http://index.hu/velemeny/jegyzet/feltud2/) nem méltó senki szavazatára. Elég csak a pártfinanszírozásnak eufemizált nyíltszíni és cinkos tolvajlásaira utalni.
Nekünk, 3. generációs zsidóknak – akikben egyébként a kutatások szerint más formában ugyan, de tovább él a holokauszt traumája – várnunk kell egy valódi polgári liberális pártra, mint a messiásra.
(a szerzõ álmos)
a nagy posztflódni poszt, komment és ötletcunami után mindenképp érdemes lenne kitalálni mi lehetne a következõ tényleges lépés vagy lépések. vagy fõ a sponteneitás?
Szamomra kommentekbol az korvonalazodik, hogy zsido - nemzsido - jobb, es baloldali ertelmes ember - egyontetuen hianyolja a magyar politikai eletben a “kevesbeideologiai” partbeidegzodest - azaz, hogy a zsido ember is sokszor jobboldali (amerika!) ha van egy jobboldal, ami nem jugendgyar hanem konzervativideologia menten epul fel. A bal itt kcisit jobb, a jobb kicsit bal.
A JP es a Bombaygar dobalhatna egyutt molotovot a parlamenti bejutasi kuszob csokkenteseert… esetleg ;)
Mi csak mazeltov koktélt dobálunk maximum.
Nekem az a bajom a magyarországi politikai pártokkal, hogy jelen pillanatban e honban sem szocialista, sem liberlis, sem konzervatív párt nem folytat politikai tevékenységet. Nem attól lesz ugyanis egy párt példának okáért kereszténydemokrata, hogy a Vatikán második legbefolyásosabb embere támogatja a vájsznénizõs fõképviselõjét.
Nekem a honi kereszténydemokráciáról mindig Szentágotai János jut az eszembe. ? a maga bámulatos képességével nagyon egyszerûen és tisztán fogalmazott: a párt (az akkori, még Antall vezette MDF) legyen konzervatív az értékek megõrzésének területen, liberális az egyéni jogokkal kapcsolatban, és környezettudatos. Az antiszemitizmussal kapcsolatban pedig azt találta mondani 92-ben, hogy keresztény nem lehet antiszemita, antiszemita nem lehet keresztény (a Hegedûs-család tehát nem keresztény, hanem keresztsége dacára pogány: protestáns pogány).
Shadai-jal szemben én nem a kótyagos, választásszédelgõ pártoktól várnám a magyar zsidó közélet megújhodását, hanem épp a pártviszonyoktól függetlenül, sõt: ezek dacára. A Judapest a maga nyitottságával erre jó virtuális tér. Itt jobb és baloldali, konzervatív és liberális, haladó és maradi, maradian haladó és haladóan maradi mind megleli a megnyilvánulás és az érdemi vita lehetõségét. Ugyanez a doktriner és napi hasznukat lesõ pártok háza táján lehetetlen.
Azt sem hiszem, hogy a Ch”B”D vallásilag konzervatív lenne. Chaszid mozgalomról ilyet mondani amúgy is megmosolyogtató klisé.
A vallási és a politikai konzervativizmus fogalmait sem keverném. Bigottan liberális is lehet ortodox módon micvatartó és kiddusra szalámis pizzát sütõ ultrareform-zsidó is lehet politikailag ultrakonzervatív.
Pilpul hozzászólásához. A Mazsihisz olyan, mint a szocializmus: megnõsült, mert elvette az életkedvet, amúgy pedig reálinegzisztens, mint a sohasem létezett emberarcú szocializmus. Zoltai és éppen ügyeletes, kegyenci idejüket töltõ strohmannjai egy halott szervezet hullafosztogatói. Nem tetszhalálról beszélek, mert aligha akadhat zsidó, akinek Mazsihisz elõbb agóniája, majd halála tetszett volna, vagy manapság tetszenék.
A kadis-botrány messzemenõ elemzésével nem igazán tudok azonosulni. A Bundestagban elképzelhetetlen lenne, hogy bármilyen imát elmondjanak a plenáris ülésen. Jellemzõ, a kereszténydemokrácia sem igényelte ezt sosem, s a kereszténydemokraták közt újabban megjelenõ muszlim képviselõk sem. (Amúgy elképzelem, ahogy Suchmann a minján számbavételekor rámutat egy-egy képviselõtársára és közben mormolja: Hosiá et ámechá uváréch et náchálátechá…)
Ávfé összehasonlítása nem igaz. Magyarország zsidómentésben nagyon rosszul szerepelt, nemzetközi összehasonlításban is rosszul. Horthy pedig csöppet sem volt hõs, viszont megvolt benne a bátorság, hogy fontos történelmi pillanatokban merjen igen gyávának és sunyinak mutatkozni. Szentágotai definíciója értelmében ráadásul keresztény ember sem volt egész életében.
Elfogtam a folyosón egy interjúfoszlányt:
Dávid Ibolya: „ün mindig is értettem a focihoz. üpp ezért különböztünk össze Orbán Viktorral.”
shadai
Dec 10th, 2007 at 21:28
shadai,
ez szép hasonlat volt.
és igaz.
haha!
Amúgy én egyáltalán nem gondolom, hogy “kótyagos, választásszédelgõ pártoktól” kéne várni a magyar zsidó közélet megújhodását, félreérthetõen írhattam valamit, ha ezt olvastad ki soraimból. Saját magunktól várhatjuk csak ezt.
tet,
nekünk, 3. generációs zsidóknak (akikben vagy továbbél a holokauszt trauma, vagy már feldolgozták), nem feltétlenül egy valódi polgári liberális pártra kell várnunk, mint a messiásra (egyébként lassacskán az MDF - gazdasági értelemben - már az, idõközben Ibi megtanulta a foci szabályait is). én pl. sokkal szívesebbn várnék egy öko-baloldali-glob-kritikus pártra, ha már…
üdv
azért vicces az mdfrõl, mint jelentéktelen pártról beszélni, mikor lényegesen jobbban áll a sokszor emlegetett SZDSZ-nél. az, hogy a zsidóság nem szerepel a napi agendájukban nem feltétlenül probléma.
a mai magyar párpolitika meg egy paródia, amin kívülrõl remekül lehet szórakozni, nekem is csak akkor görbül a lefelé a szám, mikor az életemrõl döntenek képzetlen, mûveletlen, opportunista faszfejek.
Kedves Balagan,
A „faszfej” metaforát (most nem a stílusértékét, hanem a szemantikáját illetõen) én azért tartom szörnyen elhibázottnak, mert a hímtag a termékenység egyik forrása, a magyarországi képviselõk fejérõl ugyanezt már bajosan állíthatjuk.
Kedves Shadai,
alighanem a pártok és a hozzájuk való viszony számbavételét értelmezhettem implicit koncepciónak.
Amúgy, ha volna kedvetek, nyithatnánk egy posztot a posztzoltai korszak koncepciójával kapcsolatban.
Ez a topic nem megfelelõ (kérdõjel):
http://www.judapest.org/?p=1531
Ha igen, akkor jobboldali sávba készítek neki egy permenens linket (logót).
balagan,
az MDF létét politikai szempontból kérdõjelezem meg, nem a növekvõ szavazóbázis felõl nézvést. Az MDF a 2006-os választásokkor egy leszalámizást éppen megúszott, revansvágytól fûtött, MSZP által pénzelt entitásként került be a parlamentbe. Várjuk meg, hogy lesz-e belõle önálló párt, és ha igen, milyen.
Egyébként pedig Charlie kommentjének felütésével teljes mértékben egyetértek.
ün is egyetértek Charlie hozzászólásával (magamtól pedig elhatárolódom, ahol kell). ;]
Leisztingertõl nekem már akkor gyomorgörcsöm volt, amikor még nem szerepelt “ügyeivel” a hazai médiában (életem egyetlen “szerelmi háromszögének” volt az egyik szöge).
off
Kiss Péterre hajtottatok?
jaj :D
Távárisi, nicsevo nye pánimáju. Ácsom igyot recs?
Amúgy megfigyeltétek már, hogy a Mazsihisz, a Fidesz és az MSZP egy szerelmi háromszög egy-egy szöge? Egy reménytelen szerelem háromszögéé.
igen, de néha be is teljesül. Vagy az csak szex?
Nem szex, Bill Clinton-i értelemben.
“off
Kiss Péterre hajtottatok?”
:D
valóban, várjuk meg mi lesz belõle, mást úgyse lehet csinálni. a forradalmat már lestoppolta a táltos-szakkör, marad a flódnizgatás a konzikkal. :]
Ha nem tulzottan indiszkret, a jojin, szúd, illetve hag sameach jelenteseit megvilagitanatok kisse a kivancsiak kedveert?
jojin=jajin=bor (héber)
(a kóser borokról infó itt)
hag=ünnep
sameach=boldog
hag sameach=boldog ünnepet! (ez esetben: hanukát)
a szúd jelentésével jómagam sem vagyok teljesen tisztában, de jópofán hangzott a mondás (”ha bemegy a jojin, kijön a szúd” - gondolom azt jelenti, hogy bor hatására megered az ember nyelve vagy valami hasonlót).
A szúd gondolom szod akart lenni, ami annyit tesz: titok. Bemegy a bor, kijön a titok.
Egy dolgot viszont már rég meg akartam kérdezni: miért kell a héber szavak angol átírását favorizálni magyar szövegkörnyezetben? Miért sameach, miért nem száméách? üs miért shabbat shalom a sábát sálom? Vagy Shaddai a Sádáj?
Mindenesetre: חנוכה שמח
Mert én ilyen amerikásmagyar vagyok, azért. :)
שדי
Ha következetes lennél, most שהדי-t írnál…
Egen, így lett a szaharból sahar… a Szemita fordításbeli bakijaitól eltekintve…
charlie- paNYémájú:) nem n:)
huszonhat-féle fonetikus átírás helyett jóval egyszeûbb az angolt használni
Miért huszonhatféle?
kapcsolódik, és ehhez mit szóltok?…
http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=140062
kb. ugyanazt, amit vámos.
Jobboldal (?) vs. szélsõjobb:
http://pilu.blog.hu/2007/12/10/t_magyar_garda
http://reakcio.blog.hu/2007/12/12/solyom_radikalis_jobbrol
“kapcsolódik, és ehhez mit szóltok?…
http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=140062”
szörnyen demagóg
A stílus tényleg furcsa, olyan mintha egy elõre megírt szöveg lenne - és nem egy interjú. Emiatt merev és dogmatikus. De nem állít semmi olyat, ami ne lenne igaz.
akkor az Izraelbõl hazajött fideszes képviselõs témában valószínûleg eltér a véleményünk.
Széles Gábor rendelésére készült gondolom (gyerünk zsidók, jobbra át!)