Sorakoznak s elfutnak a hetek,
Mintha kórház-szagtól futnának.
Talán nem volt soha ilyen beteg
Az Élet, mely szennyesen bukdos
S nem tud eljutni tiszta kuthoz.
Máskor se volt itt élni jó dolog,
De viharok sürübben jöttek
És többen voltak zúgó bátorok.
Most már a reménytelen Mindegy
Túlságosan meggyőzött minket.
A Mindegy, mi ma mindent összetör,
A lágy ujjakat összefonja,
Hogy nem szorul össze az ököl.
S hogy itt még valami teremjen,
Gyertek, menjünk a Mindegy ellen.
Igenis: kell a bátor lobbanás
S nem élet, hogyha nem kiáltjuk,
Hogy minden vannál mindig jobb a más.
Gyujtsuk ki jól a sziveinket:
Csak azért se győzhet a Mindegy.
- Ady Endre
—
Dávid küldte.
1913
Hihetetlen, hogy még mindig fel tud bukkanni egy Ady-vers, amit még soha nem olvastam és zseniális. És fájóan aktuális. (Mindig azt hiszem, hogy 14 és 17 éves korom között minden Adyt elolvastam, de persze kiderül, hogy nem.)
Engem mindig felidegesítenek az ilyen “fájóan aktuális” versek. Tényleg semmi nem változott 100 év alatt. Ideje lenne tényleg most már tenni is valamit, hogy ne ugyanaz legyen az életérzésünk 2007-ban, mint Adynak 1913-ban.
húúúúúú! én nagyon nem szerettem Ady-t amikor tanultam gimiben…azt hiszem ideje újra elővenni a verseit…. és nagyon jó esemény név ez…a “Mindegy ellen”…hm…
K-Európa..The Neverending Story.
Aki azt hiszi, Ady Endre nem tudta, hogy ez “never ending story” az olvassa újra Az eltévedt lovas-t, ami nagyon nagy vers és a Csokonai Vitéz Mihály című verset. Meg a nagyváradi publicisztikáját, ami szintén zseniális.
engem is felidegesített fentebb leírt ok miatt.
velem van a baj, vagy van más is, aki nem szereti adyt, akármennyire is próbálkozik megkedvelni?
Valóban van benne valami irritáló…:P Főleg az önimádata.
Én sokáig zsigerből utáltam, idő kellett ahhoz, hogy rájöjjek, nagy koponya volt. Mondjuk a nője nem lettem volna.
:)
Nem szeretem Adyt.Szvsz túlértékelt.
Nem egy József Attila :) Se nem Kosztolányi…de még csak Babits sem.
Weöres vagy Pilinszky meg pláne….
Vannak jó versei vannak mestermüvei de a fentebb említettekkel szemben nem minden műve mestermű…
Ady ezt megírhatta volna máshol is, ha van valami ami “never ending story” ebben a régióban, illetve ebben az országban az épp az, hogy sokan hiszik azt, hogy a helyzet csak itt szar, mindenhol máshol pedig sokkal jobb, sőt remek.
Ja, és még az is jellemző ugyanezen kesergő emberekre, hogy a versnek ezeket a sorait nem veszik magukra:
S hogy itt még valami teremjen,
Gyertek, menjünk a Mindegy ellen.
Az is nagyon jellemző hogy a kesergő sirva-vigado magyar néplelket ostorozzuk :-)
Ami azt illeti, Ady sem szerette nabokovot.
Emlékszem, kilencszáz tizenhárom májusában, a Három Hollóban — Bandi kicsit fölöntött ugyanis a garatra — tettlegességre is sor került közöttük. Az úgy volt, kérem szépen, hogy Bandikánk lírai világa alig centralizálódott a homályban setétlő lelke körül, amikor nabokov, ez az új-nyegle, félvállról be talált szólni neki egy ős-komort. No, Bandinak több sem kellett, kitépte a kezéből a A menekülő élet egy addigra már szétolvasott példányát, tölcsért hajtogatot belőle és azzal kergette az előle rémülten sikoltozva menekülő nabokovot az Opera irányába. Mondta is a Pali, midőn ezt a jelenetet meglátta, hogy, lám, mégiscsak eliramlik, menekül az az élet. Azért emlékszem erre ilyen jól, mert a főpincér szóvá is tette a dolgot, azt hitte ugyanis, hogy összebeszéltek, s így akartak csak meglépni az ugyancsak hosszúra nyúlt számlájuk kiegyenlítése elől. Mondtam is neki, jókora bolond, aki két ilyen ripők viselkedésében rációt keres.
Azt tudtátok, hogy az Eckermann a Három holló (szellemi) jogutódja?
Nem igy volt.Annyira tele volt szegény Ady hogy az orrához dörgölhettem egy francia kritikus éppen aktuális irását(érteni józanon se nagyon érthette kicsit bonyolult volt)miszerint a szimbolizmus már lejárt lemez Mallarmé után ilyesmivel probálkozni….botor dolog;)
Azért a tudatalattijára hathatott a dolog mert négy évig nem publikált :)
Tanúim vannak… Tanúm pl. a teljes örökkévalóság. Plusz a Robacsek Béni. Ami azért nem semmi.
Sábát sálom, ribijátá!
Szellemidézés a New York-kávéházban? ;)
Mondjuk, Bandi nem lett volna Zsófi pasija. Kis női csukák sokan voltak körülötte.
Irritál az, amit nem ért az ember.
Ja, és nem Dénes Zsófiról beszéltem … :)
nem mindegy, hogy az emberség vagy az embertelenség fog győzni. Most az embertelenség szekerét tolják minden oldalról. A hatalom oldaláról.
‘Nem egy József Attila :) Se nem Kosztolányi…de még csak Babits sem.
Weöres vagy Pilinszky meg pláne….’
hovatovább még csak radnóti se. kedvenc költőm, nyesettszékelyem, noch dazu egy napon születtünk, néhány év eltéréssel. századik szülinapi poszt stipistopi.
ha van ember az embertelenségben akkor az Radnóti…és talpig költő
Az nem lehetl hogy a fent említett költök mind jók? Ady is, József Atttila is, Radnóti is? Mert szerintem ez a helyzet.
A versről jutott eszembe, hogy érdekes új elgondolás, miszerint valójában nem létezik befolyásolás, mivel ha a hatalom eszközeivel bíró befolyásol egy másik embert, akkor úgy tűnik, hogy az elért attitűd elveszik ha a befolyásolás megszűnik. A döntő az, hogy a hatalom tulajdonképpen egy lufit növeszt a valóságos attitűd és a befolyásolással elért attitűd között ami bármikor kipukkanhat.
Egy barátommal aki mindent a feje tetejére állít azon tanakodtunk, hogy mi lehet a befolyásolás ellentétje, ő azt találta mondani, hogy a közöny.
Ezek szerint a közöny a társadalom egy természetes menekülő mechanizmusa ami megvéd bennünket a lufi kipukkanásától, tulajdonképpen attól, hogy öhöm, az egy csoportban élők kollektív tudata összeomoljon.
Ady azt találta mondani, hogy ez rossz, hát igen rossznak rossz, de olyan kényelmes.
Ezek után, most hirtelen az a kérdés merült föl bennem, hogy vajon mi az a luxus?
Én mind a három költőt nagyon szeretem, egyetértve Zsófival az Elbocsátó szép üzenet kivételével. Radnóti pedig az egyik legnagyobb magyar - nem zsidó - költőnk volt.
azt azért elmondhatná vki miben ugyanaz az akkori és Ady mindegye és mostani mi mindegyünk. Ady ebben a versében ha jól érzem már a halálról, nihilről és az akkor sötét (háborús) kilátásokról értekezik. Én ilyet itt ma nem látok. Sőt.
A neverending story vége pedig ott kezdődik, ha a helyén értékeljük azokat a költőinket akiken eluralkodott a túlzott depi és mélabú (ezen pl sokat vitáztunk mindig is irodalomtanárommal)
Ez persze nem változtat azon, hogy Ady hatalmas tehetségű poétánk volt.
Nabokov csak Puskint szerette, őt is sajátosan. Dosztojevszkijt pl. rühellte.
Érdekes, amit páran írnak, hogy Ady nem volt jó költő. Én óriási rajongója vagyok már kamaszkorom óta, de ezzel tulajdonképpen egyetértek. Olyan értelemben nem volt jó költő, hogy nem igazán értett a költői mesterséghez, ellentétben mondjuk József Attilával vagy Radnótival. Ők simán írtak időmértékes és magyaros verseket, ismerték a klasszikus versformákat, de fel is tudták rúgni azokat. Emlékszem, az irodalomtankönyvben valami olyasmi állt, hogy Ady megújította a verselést, mert keverte az időmértékest a magyarossal - pedig szerintem csak nem értett egyikhez sem, és a versei hol ilyenek, hol olyanok, de leginkább semmilyenek ebből a szempontból.
Viszont tényleg zseni volt, ha talált egy képet, egy metaforát, azt olyan láttató erővel volt képes felmutatni valami delíriumos ködön keresztül, hogy örökre az emberbe ég, mint pl. a Héjanász az avaron. De ahhoz már nem volt kitartása, hogy ezt a látomást egy hosszú versen át kifejtse (én pl. Az ős Kajánt meg ezeket a nagy verseket mindig halálra untam). De pl. ez a verse is zseniális - egy látomás egy lendületre odavetve. Ebben verhetetlen volt.
Hosszú voltam, bocs, csak feltörtek a magyarórai emlékek :)
Ja és még egy: pont a fenti, egy lendületből odavetős technikából kifolyólag volt zseniális publicista, mert az is ilyen gyors, gyilkos műfaj. Ha ma élne, szerintem ő lenne az egyik legjobb polblogger :)
Vicces hogy a Héja-nász az avaron bejön a tök egyszerü allegóriával az egyik kevéske ténylegesen szimbolista verse az Ős-Kaján meg nem :)
Az meg tény hogy irodalmiatlan.Kosztolányinak az első verseskötetét pont azért kritizálta mert szerinte tulságosan irodalmias…
Nekem főleg itt kezdődik a törésvonal.Számomra az első Nyugat nemzedékből Kosztolányi a leg-leg-leg…..
nabokov, a publicisztikái tényleg jók
Én is olvastam és tényleg érdekesek nincs is velük semmi bajom
homopolitikus:
… máris az (is) lett :) - ezzel a verssel!
úgylácc, azért nem mindenkinek ül átokként a nyakán a mindegy:
http://www.hirszerzo.hu/cikkr.hol_es_mikor_lehet_tojassal_megdobalni_dr_kovacs_legfobb_ugyeszt.73327.html
ti nagyon elvetemült intellektuális csirkefogók, ez nagyon szellemesen szemtelen ;-))))
nabokov,
Az ős Kajánban nem az nem tetszik, hogy szimbolista, hanem az, hogy nekem egy kicsit unalmas, erőtlen. Húzza-vonja egy csomó versszakon át, kifullad a lendület. De a szimbólum zseniális. (Ugyanilyen nekem a Harc a Nagyúrral.)
Nabokov, tényleg, a Négy fal között Kosztolányija a leg-leg-leg Neked? Nem cukros az? A Számadásig mutatja szerinted valami, hogy ez a Kosztolányi egy jó költő?
Szerintem is erős lenne az Ady-blog.
Aztán egy ilyen kis női csuka csak elvetette magát vele, és a halála után még az anyját is kisemmizte.
Ellentétben Adéllal, a NŐvel. Az inkább csak eltartotta. (Eltartatta a hülye férjével.)
Ennyit a hálószoba titkokról.
Amúgy jó, hogy nem személyeskedünk, noblog. Biztos ismersz. Biztos értesz. Ezért is nem irritállak!:P
Csalódást kell okoznom, Zsófi, többszörösen:
- nem írtál hálószoba titkokról
- nem ismerlek, nem irritálsz
- csak egy másik, hasonló “válasz” ihletett meg ( nabokov, Charlie )
- Csinszka ( és Léda ) nem volt kis női csuka, legalábbis a költő szerint.
Egy nőnek sem lehetett könnyű dolga Ady mellett.
Gyanítom, hogy te az életrajzából hallottak alapján nem szereted Adyt, és nem a költészete miatt.
Kedves noblog.
Csalódást kell okoznom. Szeretem Adyt. (Legalábbis nem utálom, mint régen.) Elismerem. Ha figyelmesebben elolvastad volna a hozzászólásomat, észrevetted volna.
Igen, az életrajza alapján nem szerettem. De költőként sem volt az első helyen, és most sincs, pl. Radnótit, József Attilát vagy Vörösmarty Mihályt előrébb helyezem a saját listámon.
Csinszka pedig egy kis női csuka volt, a legrosszabb fajtából.
Nem szép, nem okos, nem tehetséges, de mindig a megfelelő ágyban kötött ki ahhoz, hogy biztosítsa a helyét, mind az irodalomtörténetben, mind a művészettörténetben, -ha már saját jogon nem ment.
Léda más tészta. Őt Csinszkával szemben hoztam fel példának.
Bocs, de ezen Ady véleménye mit sem változtat. Rajongott ő vérbajos “pornó”szinésznőkért is. És Csinszkán kívül más nem ment volna hozzá. Az általad említett Dénes Zsófia sem.
Na, azt hittem az előző hozzászólásom nem ment át a rendszeren tegnap este. Ezek szerint igen.
Pedig talán nem is lett volna muszáj…
:)
“Bocs, de ezen Ady véleménye mit sem változtat.”
Hát akkor ki a fenének a véleménye?
„ Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
***
Már megbocsáss, Zsófi, de ez a témának egy vérbeli “mónikasós” megközelítés volt.
“És Csinszkán kívül más nem ment volna hozzá. Az általad említett Dénes Zsófia sem.”
Schöpflin Aladár írja:
“A házasságot az asszonyka anyja akadályozta meg erélyes fellépéssel. Ezt nem is lehet tőle rossz néven venni. Amit Ady betegségéről, alkoholizmusáról, életmódjáról hallott, az teljesen elég volt egy jócsaládbeli anyának. Hogy Ady akarta-e komolyan a házasságot? A legvalószínűbb az, hogy hol akarta, hol nem akarta. Kívánta is, félt is tőle, mint minden kötöttségtől. Levelei, melyeket Dénes Zsófia közöl, tele vannak szerelemmel, de ilyen leveleket másoknak is írt - az ő levelezésében, ha barátságról, szerelemről írt, gyakran volt világosan érezhető túlzottság. Szerette Zsófiát, de a maga módján s ez a mód nem volt azonos egy normális vőlegényével. Tudatosan csak a könyvben elmondott tényekre támaszkodom, de ezekből is láthatjuk, hogy nem nagyon sürgette a házasságot, alig tett valamit az akadályok elhárítására s halogatta a szanatóriumba való vonulást, amit Zsófia - nagyon okosan - az esküvő előfeltételéül követelt. A jegyesség felbontását elég egykedvűen fogadta. Ez a magatartás nagyon jellemző a világban és önmagában bizonytalan lényére, a benne élő örökös belső ellentmondásokra. Emberileg nézve Zsófia jól járt a házassági terv meghiúsulásával. A szerelemből lassankint jóbarátság lett s ez ő rá nézve jobb volt, mint egy házasság, amely talán kielégítette volna hiúságát, de bizonnyal boldogtalan lett volna. Így az egész élmény megmaradhatott szép emléknek, amely mint könyvéből látjuk - ma is szép neki.”
Malvina, azért van egy másnapi, 10.49-es hozzászólásom is!:)
Az általad említett vers nagyon szép. Nem Ady Csinszka iránt érzett érzelmeit kérdőjelezem meg. Csinszka szerepét érzem sújtalannak pl. Lédához képest. (Az egész onnan indult, hogy noblog le “kisnőicsukázott”, és kifejtette, hogy Ady ilyenekkel nem foglalkozott.)
A korabeli fényképek alapján Csinszka nem volt sem igazán szép, sem nőies, legalábbis hiányzott belőle az a vadító szexuális energia, “zsidóság”, ami Lédában meg volt, és amit Ady nagyon szeretett. És őt nem a költő szedte vel, hanem “gruppiként” csapódott hozzá. Ady halála után próbálkozott a nagy költő rivális Babitsnál is, majd egy festőhöz ment hozzá, Márffy Ödönhöz. Mintha mindenáron valami elismert művész oldalán akart volna mutatkozni. És valóban kisemmizte a költő hőn imádott édesanyját később, az akkori férjével, Márffyval. Látványos ájulási jeleneteket rendezett a tárgyaláson.
Amúgy verseket is írt. Amik meglepő módon Ady verseire emlékeztetnek erősen.
Mindent összevetve én sokkal inkább lennék Léda, mint Csinszka. Az Elbocsájtó Szép Üzenet ellenére. Mindig tartózkodtam a csinszka-effektustól, és a mai napig megmosolygom azt. (Fölszedni valami menő csávót, művészt minden áron, és kapaszkodni belé 10 körömmel, hogy kivívhassam az elismerést magamnak. Ha már nem vagyok művész, akkor művészné leszek.) Faludy Fanni asszony hasonló kategória nálam.
“Mindent összevetve én sokkal inkább lennék Léda, mint Csinszka. Az Elbocsájtó Szép Üzenet ellenére. Mindig tartózkodtam a csinszka-effektustól, és a mai napig megmosolygom azt. (Fölszedni valami menő csávót, művészt minden áron, és kapaszkodni belé 10 körömmel, hogy kivívhassam az elismerést magamnak. Ha már nem vagyok művész, akkor művészné leszek.) Faludy Fanni asszony hasonló kategória nálam.”
Zsófi,
a soraid teljesen igazolják, hogy te itt, önmagadról beszélsz. Mindezekhez Lédának és Csinszkának semmi köze. Hozzájuk Adynak volt köze. Ezzel együtt teljesen tiszteletben tartom az önvallomásodat, hogy te miként vagy, lennél képes élni. Ezzel nincs is sem baj. A baj csak ott van, hogy átlépsz bizonyos határokat, kevered a saját “tekintetedet” máséval.
“A korabeli fényképek alapján Csinszka nem volt sem igazán szép, sem nőies, legalábbis hiányzott belőle az a vadító szexuális energia, “zsidóság”, ami Lédában meg volt, és amit Ady nagyon szeretett.”
Egyrészt a korabeli képek, azok korabeliek, rajtuk korabeli nőkkel. Majd 40 éves krordban nézzed már vissza a 18 éves korodban készült Balaton melletti nyaralásod képeit! Pedig csak 22 év a különbség!
Az meg, hogy kinek ki és mi az igazán szép, sőt, a szép, az bizony csak nagyon-nagyon tágan értelmezett közmegegyezésen alapuló kategória. A tény pedig Ady és Csinszka viszonya. Azon meg erősen elcsodálkoztam, ahogy a valódi szexuális energia meglétét vagy hiányát Csinszkában megállapítod. De, ha már képzelődsz, akkor azt a variációt miért hagyod ki, hogy esetleg megvolt Csinszkában ez a szexuális energia /mellesleg, ha megvan akkor valódi, mert milyen a nem-valódi?/, csak éppen Ady nem volt képes kiváltani belőle? De még sok-so más variáció is elképzelhető.
Másrészt mit értesz azon, hogy Léda “zsidósága’? Én úgy gondolom, hogy Csinszka egyszerűen másvalaki, no meg más volt mint Léda. Vélhetően pontosan annyira más, mint amennyire akkorra már maga Ady is más volt már. És ennyi.
Faludy Fanni, de akár mások “kategórizálása” bizony több mint csúnya dolog. Lehet, hogy tévedek, de valamiféle - a savanyú szölő ízéről szóló - mondás kapizsgál most a fejemben. ::)))
Hiszen ezek az asszonyok, lányok, szerelmek és kurvák, akiket te csak úgy “leművésznézel”, bizony társaik, partnereik művészetének elidegeníthetetlen részeivé válva , hol művészetbe öltöztetett, jobb esetben művészetté átlényegített személyiségként lebegnek itt körülöttünk, lett légyen szó irodalomról, képzőművészetről, szóval magáról a művészetről.
Visszatérve a versre azért óvatosan kell kezelni ezt a “tegyünk a mindegy ellen” tételt, mert a ma előtérbe került szélsőjobbos balhézók is meg vannak győződve róla, hogy ők végre tesznek a “mindegy” ellen, az ország tespedése ellen, sőt feladatuknak tekintik a többi magyar “ébresztését” is.
Régi vágy ez, hogy tegyünk a mindegy ellen, de a mondás szerint harminc fölött elmúlik.:P Nálam még nem múlt el, de már jó lenne, ha elmúlna, mert tevőlegesen úgysem tudok most változtatni azokon a dolgokon, amik zavarnak.
A 18 éves kori fényképeimet pedig nem szivesen nézegetem…
::)))
Szerintem pedig tenni kell a “mindegy” ellen /is/. Csak nem mindegy, hogy hogyan. Ha azzal tisztában vagyunk, hogy a jónak az ellentéte nem a gonosz, hanem a jó iránti közömbösség, akkor ebből a gondolatból sokminden következik e hogyanra vonatkozóan.
És ha belegondolunk, hogy mi jött Ady utált “mindegy”-e után: két világháború többek között, akkor talán mégis inkább a Mindegy. Ady kora ma “Boldog Békeidők”-ként van számon tartva, ezt ne felejtsük el.
Persze ha lehet, én is a mozgásra szavaznék…:)
Nemcsak a “mindegy”-nek van átka, de a nosztalgiának is.
az örök pesszimizmusnak is, nagy költőinknél elég gyakori. jóval naposabb a mai kor, mint amikor ez a vers írodott, de lehet én látom túl derűsen. my bad
Igen, a pesszimizmusnak is. És ráadásul a pesszimizmus - számomra legalábbis - még mindig szimpatikusabb a nosztalgiánál, ami csak puszta jelenvakság és menekülés.
Hogy a mai kor naposabb lenne az akkorinál? Na ja! Ezt globálisan is érezzük! ::) De viccen kívül, nem vagyok benne biztos, hogy valóban naposabb. Legfeljebb a felhők ma másként rendeződnek az égen.
Olyat én nem írtam, hogy Ady nem foglalkozott a kis női csukákkal, hisz ez tőle való idézet, és egyiküktől kapott szifiliszt … Voltak nők Ady életében, akiket nem tekintett csukának … Dénes Zsófia megírta a történetüket, sokatmondó címmel: Élet helyett órák. Ő barátjaként haláláig Ady mellett volt, Csinszkát is elfogadta, és Lédáról is igyekezett objektíven írni. Ady szerette Csinszkát, és viszont: lehet, hogy olyan volt, amilyennek Zsófi festi le, de a szifiliszt bevállalta, el is kapta.
Malvina, bocs, részben megismételtem, amit te már leírtál, nem figyeltem eléggé.
Azért nem járnak jól azok a költőink, akiknek nagyjából ismert az életrajzuk, úgy látszik, ez kihat költészetük megítélésére.
Homéroszról mit tudhatunk, ami fontos lehet? A művein kivül, persze.
“Azért nem járnak jól azok a költőink, akiknek nagyjából ismert az életrajzuk, úgy látszik, ez kihat költészetük megítélésére.”
Ami egy költői, írói életrajzba bekerül/het, az nagyon szűk keresztmetszetét adj/hatja a költő, az író világának, létezésének,
az életének. Ráadásul többet mond arról, aki írj/ta, mintsem arról, akiről írj/ták. Ugyanakkor a mű maga, a költemény - és erről már sok költő, írói is vallott - a megalkotását követően magától a költőtől, írótól teljesen független entitásként létezik a világban. Amikor egy verset olvasok, akkor abban, hogy az miként hat rám, miről mesél, leginkább tőlem és a verstől függ, és legkevésbé attól, aki írta. A jó irodalomtanár - szerintem - előbb a verset olvastatja el a nebulókkal, majd beszélget velük róla, és csak utána a szerzőről. Van egy izgalmas kérdés, amit sokszor felvetnek: vajon a szerző hozza-e létre a művet, avagy a mű maga alkotja, teremti-e meg a szerzőt?
Malvina, teljesen egyetértek veled.
A mű maga éli a maga életét: kinek tetszik, meddig “időt álló” - legkevésbé sem a költőn/írón múlik.
A sokszor felvetett kérdés kapcsán: tán kölcsönösen hatnak egymásra.:-) - az olvasó lelkében, szivében.
Mindegy, hogy Shakespeare kihez írta a Szonetteket, de nagyon jó, hogy megírta!
noblog: WS spiritusza és életigenlése valóban mai is él és éltető a világszínpadokon ;]