Mióta a Judapestet olvasom (néha írom), 100 %-kal több hummuszt fogyasztok. Illetve: több Judapest, több ízletes és tápláló csicseriborsó. Valamint sokkoló élményként megtudtam, hogy 100 %-kal több Jožin van a bažinban. De ez most nem tartozik ide.
Azt tapasztaltam viszont, hogy a Judapestet nem, vagy nem rendszeresen olvasók hummusz-fogyasztása veszélyesen alacsony. Van, aki legalább nem gyanakszik (legfeljebb nem hummuszt eszik, ha épp éhes). De sokuk nem is tudja, mi az a hummusz, és furcsán néznek, hogy miért is enne az egyszeri blogger kolloidos talaj-alkotóelemeket, de nem kérdeznek rá, hogy biztosan talajt akarsz enni?, hanem csendben elkönyvelik, hogy milyen furcsa emberek vannak, és kicsit távolabb lépnek, biztos, ami biztos.
Olyannal is találkoztam, aki nem merte megkóstolni a hummuszt, pedig tényleg semmi ijesztő nincs benne, barátságos növényi püré, mondta Dr. Orosz, és teljességgel igaza volt.
Pedig hummuszt fogyasztani jó. Hiszen a hummusz (illetve a csicseriborsó) Shadai közlése szerint
nagyon jó rost-, fehérje-, magnézium-, B-vitamin- és folsavforrás. Csökkenti a koleszterin- és glukózszintet a vérben.
Hozzáteszem, nem fenyeget a veszély, hogy nyomokban steaket vagy ipari szalonnát tartalmaz, szóval vegetáriánusok is nyugodt lélekkel fogyaszthatják.
Egyéb ismert mellékhatások sincsenek, tehát egyes kísérleti gyógyszerekkel szemben senki nem változik ortodox rabbivá hummusz-fogyasztástól, hacsak nem akarja explicit módon.
Mindezen pozitív tulajdonságok ellenére, ahogy azt már mondtam, hazánkban az egy főre eső hummusz-fogyasztás meglehetősen alacsony. Olyan alacsony, hogy sem a KSH, sem az Eurostat, sem az OECD nem készít róla kimutatást.
Mindez bizonnyal azért van, mert a hummusz-evés is az acquired taste kategóriába tartozik. Ahogy kóserpizza-tesztelő barátunk, Stsmork fogalmazott:
Az udvarias angol acquired taste-nek nevezi azt, ha valaki olyan enni- vagy innivalót tart ínyencségnek, amit rajta kívül mindenki más emberi fogyasztásra teljességgel alkalmatlannak tart.
Hiszen itt, Közép-Európában nem úgy növünk fel, hogy pelenkás korunktól kezdve hummuszon élünk.
Azonban az acquired taste pont attól acquired, hogy acquire-olható. A normális hároméves például utálja a sört, a normális huszonhároméves meg nem, sőt. Hatévesen senki nem iszik kávét, huszonhatévesen meg elég sokan. Környezetünkből ugyanis rengeteg impulzus érkezik, amiknek a hatása alá kerülve megkóstoljuk ezeket, és rájövünk, hogy nem is olyan rossz (ez persze nem jelenti azt, hogy nem létezhet rossz sör és rossz kávé, sajnos túlságosan is sok rossz sör és rossz kávé létezik a világon, de ez messze vezet).
Ugyanígy kellő mennyiségű és intenzitású márketing-üzenet hatására valószínűleg többen kapnának rá a hummusz-fogyasztásra is. Épp ezért pályázatot hirdetünk: készíttessék költői beszély olyan reklám, aminek célja a hummusz-fogyasztás népszerűsítése.
Műfaji és formai megkötés nincs: lehet csak szöveges, grafikus, zenés, esetleg úgynevezett multimédia tartalom, klasszikus animált gif, videó (maximum 3 perc hosszúságban, Tarr Bélát nagyon szeretjük, de ebből a versenyből sajnos kizárjuk), performansz, rádiójáték, óriásplakát, neonreklám, esetleg gesamtkunstwerk. Tetoválás is, de azt csak olyan testfelületen bíráljuk el, amit a pályázó hajlandó nagyobb nyilvánosság előtt bemutatni, mi meg hajlandóak vagyunk megnézni.
Tartalmi követelmények: kevés megszorítással élünk, a pályázó maga dönti el, milyen eszközökkel éri el a hummusz népszerűsítését. Hangsúlyozható a kulináris élvezet, az egészségesség, megengedettek a két- és többértelmű utalások, lehetnek szereplők jó csajok és ronda férfiak, zsidók és gójok, nem diszkriminálunk. Mindezek mellett fenntartjuk a jogot, hogy a képileg megjelenített “midget porn” tartalmú munkákat visszautasítsuk (ezzel is követjük a bloghirdetések hazai úttörőjét).
Határidő: nyár vége.
Nyeremények: számosak. Az arra alkalmas pályamunkáknak a Judapest.org médiamegjelenési felületet biztosít. Továbbá a nyerteseket meghívjuk az aktuális JP-Brunchra (azaz gáblira). Valamint a kellően színvonalas grafikai munkákból esetleg matrica készülhet. A fődíj pedig egy kétszemélyes vacsora a Hummusz Bár jóvoltából.
A bölcs és megvesztegethetetlen zsűri: Shadai, Dr. Orosz Péter, és jómagam.
Hummuszra fel.
szétröhögtem magam, ezen nehéz lesz túltenni, úgyértem a felhívás máris egy nagyon odaverös marketinganyag lett!
grat
what bout the magyar nemzeti humusz? ;]
Az elsőnél még csak gyanakodtam de most már biztos vagyok benne hogy fizetett hirdetéssel állunk szemben(hogy természetben vagy valutában az más kérdés) ;)
nem fordítva kéne? a hummusz-bár hívjon meg MINDNYÁJUNKAT hummuszra, akkor majd megszeretjük, és agyba-főbe reklámozzuk. (én egyébként ma, nem vicc, hummuszt reggeliztem pirítóson, mert nincs friss pitám.
Ez úgy volt, hogy először volt Miklós posztja (vázlatban) és utána mondtam, hogy menjünk el humuszt enni a Humusz Bárba és prezentáljuk a verseny-ötletet esetleg a tulajnak is. Uri rögtön rávágta, hogy mecujan és hogy vendége a nyertes egy kétszemélyes vacsorára.
csak azért, hogy többen tudják, a csicseri borsó az emberiség legkorábbi kultúrnövényei közé tartozik (catal hüyük, i.e. 8. évezred, szóval még a világ teremtése előttról), valamint van arab és török véltozata is, ha valaki fintorogna a judeokapitalista vonatkozásoktól.
off: ki tud megkínálni egy diabetikus flódnirecepttel? cukorbetegnek való méz, lekvár és porcukor (sütésálló) létezik. a dolog tehát elvileg nem reménytelen.
Adam Sandler már tett az ügy érdekében a You don’t mess with the Zohan filmben. ahogy egy kritika írja: “…Zohan brushes his teeth with hummus, his father creams his coffee with hummus, or the conflict between Palestinian and Israeli neighbors is solved with a HUGE vat of hummus …”
és van itt egy Sabra Hummus reklám is …
Székely András: tegyél bele ilyen anyagokat, amiket felsoroltál a cukros helyett. Sok más lehtöség nincs asszem.
cuuul, en imadom a humuszt, itt Izraelben gyakorlatilag ezen elek. regi vagyam egy furdokadnyi humuszban uldogelni, pl. reklamnak se lenne rossz, de asszem otthon problemaim lennenek belole.
Hát nem tudom, próbálom a hummuszban fürdést vizualizálni… :D
Klassz a hummuszpromo!
Ha a JP-re hivatkozom kapok majd 5 % kedvezményt?
Ilyen megállapodásról nem tudok. :)
Akkor itt a remek lehetőség, hogy a hummusz státuszát emelni lehessen, a sajátélményes tapasztalatok árengedményes formában testesülő elősegítésével. :)
JP mozgósítás gasztro fronton. Ha bejön, az éttermek tolongani fognak, hogy árengedményt adhassanak!
a csicseriborsó az nálam is közel jár ahhoz, h simán mannának nevezzem. a hummusz bár pedig über alles. azért akik aggodalmaskodnak a vonalaik és kilóik miatt, csak óvatosan ismerkedjenek vele. vagy csak nekem ennyire addikt? ;-)
két ponton kapcsolódik a kis életem a hummusszal, 15 éves koromban ettem Izraelben először és utoljára. rémes volt, mondhatni acquired taste. Másik, hogy itt a zátonyon rendszeresen látok egy teherautót, oldalán hatalmas “fresh hummus delivery” felirattal.
Ha bármilyen módon lehetséges, hogy én ne nyerjek hummuszéknál kétszemélyes vacsorát, benne vagyok!
Persze lehet, hogy most ízlene, nem tudom… megnyomom a gombot pedig nem vagyok bátor ezügyben.
Ez vicces, pont most fejeztem be egy jó nagy adag humuszt, amit a Kertész utcából hozattam :)))
pár hónapig hummuszfüggő voltam a Kertész utcai bár jóvoltából, de sikeresen leálltam. a cikk hatására lehet, hogy ismét elcsábulok :)
Pár napja barátnőmet elcsábítottam, hogy hummusozzon végre velem az alkotmány utca jóvoltából. Éppen szervezési témában pörögtünk mint a gép, ő meg nem értette, hogy x óra után hogy a vérbe tudok ennyire lelkesedni valami kajára. Elmagyaráztatta, hogy mit is fogunk enni, de nem tűnt meggyőzöttnek. Amikor megjött a kaja, udvariasan elnyammogta, állítása szerint nem rossz, de továbbra is érthetetlen, hogy mit lelkesedek érte ennyire. (Pedig ő jegyzem klezmer zenész, ránézésre ingyen engedik be a zsinagógába, nem is értem.) Hát, azt hiszem, ez a kajának nem nagyon minősíthető kajáért való rajongás minősített esete. Nyilván bejátszik vegetarianizmusom (vééégre nem kell aggódnom, hogy disznózsírral készül a zöldséglevesem), Uri és a srácok kedvessége és persze hogy nagyságrendekkel minőségibb a kajájuk mint a konkurrenciáé.
Ma viszont teszteltem a falafel szendvicsüket (eddig mindig tálaztam), gyakorlatilag ehetetlen. Mármint az íze remek, de tekintve hogy (természetesen) nem csalamádé alapú a tartalma, strukturálisan egyszerűen nem áll össze. A rohamgyorsan szétázott pitának és a töltelék instabilitásának hála kb 15 alkalommal ettem le magam két szendviccsel, ami meghaladja az éves átlagot… Egyeztessenek valami statikussal ezügyben. :+)
A versenyhez viszont fantáziátlan vagyok, maradok natúr törzsvendég.
ha valaki forgatna és szereplöt, statisztát, arcot keres, akkor van egy két tippem. (Pesti szétgyúrt arcok, szöke buxák, ilyesmik kerítésére gondoltam)
vagy ezek a fazonok már lejártak mióta nem jártam otthon? dd
“Mióta a Judapestet olvasom (néha írom), 100 %-kal több hummuszt fogyasztok.”
Nálam azt hiszem pont fordítva van a dolog, mindenesetre kétségtelen a két dolog közötti összefüggés. Kifejezetten jó étel, amikor az ember nem nagyon fűszereset, hanem lehetőleg valami egyszerűt akar enni.
Valamint most már elmondhatjuk: Közel-Kelet, de közel vagy!
Ez nagyon konkrét :DDD Akkor sem akarok csicseriborsót :)
“Mióta a Judapestet olvasom, 30 perc, de egyre több” :D