“Shabat Shalom motherfuckers!”
Arról van szó, hogy az újabb (X, X+1, π, stb.) generációk zsidó tagjainak kezd elegünk lenni azokból a toposzokból, melyek Hollywood és más nagyszerû intézmények jóvoltából a „kóser” zsidót stetl-romantikába áztatott, chaszidizmussal leöntött mázzal tálalják, ahol a nõábrázolás kimerül a „Jiddise Mamme” és a „gyönyörû zsidó lány” alakjaiban, s ahol elõbb-utóbb szentimentális (ön)tömjénezésbe, vagy egymás nyakába borulásba, esetleg szentimentális nosztalgiába fullad a skanzen jellegû zsidókonstrukció. Ilyen volt például nemrég a „Klezmer és Irodalom” est imázsa, aminek a plakátját megpillantva a Király utcában, hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy egy antiszemita vicc, vagy csak egy rossz hallucináció.
Ezt a sokunk számára kínos, bosszantó sztereotipizálást törli el egy mozdulattal, profi módszerekkel, 33 milliméteren, egy zsidó macsó szuperhõs-detektív: Mordechai Jefferson Carver, alias „The Hebrew Hammer”. A nézõnek végre nem egy szemüveges, paranoiás, 35 kilós intellektuellel kell azonosulni, hanem egy laza, jóvágású, cool mensch-el, aki ráadásul vallásos zsidó. Bármennyire is jó Woody Allen a zsidónak-lenni-ma abszurditásának megfogalmazásában, lassan eljön a generációváltás ideje. Itt most nem arról van szó, hogy felületileg érintjük a zsidó-kérdést, és a zsidó stich csak egy extra, amitõl az ember még érdekesebb lesz, a zsidóságot egyfajta egzotikus plusszként értelmezve, hanem épp ellenkezõleg – a zsidóság gyökereihez, a valláshoz térünk vissza, a jelenbõl újraértelmezve. A filmipar, filmmûvészet és a zsidó identitás központi kérdéseit boncolja fel másfél órában Jonathan Kesselmann akcióvígjátéka, a zsidó sztereotípiák következetes végletekig fokozásával. Ez veszélyes mûfaj, amibe könnyen beletörhet az ember bicskája, mint ahogyan a német Rafael Seligmann „Jiddische Mamme” c. regénye ezt tanúsítja. Nem elég a zsidó sztereotípiákat egymásra halmozni, és eltúlozni, meg tabutémákat radikális szemszögbõl megmutatni. A dolog valami mástól mûködik – amire Jonathan Kesselmann tökéletesen ráérzett.
A fõhõs Hebrew Hammer, akinek hitelességét nem egyenruháján rögzített „azonosítószáma”, hanem körülmetélt farka bizonyítja, macsó vonásai mellett hordozza a neurotikus jegyeket is, ami például abban nyilvánul meg, hogy gyorsan és hadarva beszél, vagy hogy anyjával két mondat után csak üvöltözni képesek. Sõt, amikor a Jewish Justice League felkéri, hogy mentse meg a Hanukát és egy zsidósági teszten kell átesnie, akkor az utolsó megmérettetés az, hogy menyire tudja magát a végsõ kétségbeesésbe hergelni mindenféle indok nélkül. A figura legmélyén tehát ott van az önmarcangoló, túlreflektált Allen-archetípus, de csak mint eredetpont, amit Kesselman összemontíroz a supercool hím idol képével.
A Hebrew Hammer a 70es évek „blaxploitation” mozimûfajára hajaz, amit olyan filmek alapoztak meg, mint Melvin Van Peebles’ „Sweet Sweetback’s Baadasssss Song”-ja, vagy Gordon Parks “Shaft” c. filmje. Ezek a filmek válaszként születtek arra, hogy a hollywoodi filmekbõl hiányoztak az erõs, szexi fekete karakterek. A Kesselmann által „jewsploitation” almûfaj sui generis filmje hasonló hiányt pótol az új generációk szükségleteinek megfelelõen.
A zsidó identitás radikális újraértelmezése az Egyesült Államokban olyan kezdeményezésekhez köthetõ, mint a Heeb magazin (A ´heeb´ egy jiddis szitokszó, melynek jelentése: zsidó, zsidrák), a www.jewcy.com, a Hip Hop Hoodios rapzenekar vagy Myla Goldberg és Gary Shteyngart könyvei. A Heeb egyik heti slágerlistáján külön díjazták a Hammert alakító Adam Goldberg nyilatkozatát, mely szerint a fõszerepet a „Shabbat Shalom motherfuckers!” mondat miatt vállalta el. Anekdotája szerint mikor Kesselmann rácsörgött, akkor már õt is így üdvözölte. By the way – talán nem mindenki számára ismert, hogy a „motherfucker” szó eredete is a feketék elnyomásához kötõdik, s nem csak amolyan laza szleng. Az amerikaiak földjein kizsákmányolt feketék hívták így a fehéreket, akik a fekete nõket, anyákat szexuálisan kihasználták, megerõszakolták.
A minimál költségvetésbõl kihozott film hihetetlen igényességgel van kitalálva a legapróbb részletekig: Hammer kék-fehér cadillacjében fehér nyúlszõr trenderli lifeg a visszapillantón, veszkó csizmája sarkantyúján Dávid csillag csilingel, mikor belép a neonáci bárba, ahol az itallapon krétával „Old Adolf” és „Eva Blonde” nevû söröket reklámozzák.
Persze mielõtt az egekbe dicsérném a filmet, azért megjegyzem – igaza van annak, aki azt mondja, ez csak egy blõdli, egy kis vígjáték, ezúttal ortodox díszlettel. Lehet, de igényesen szórakoztató, és fontos reakció a zsidó identitás újraértelmezésének szükségességére. Ha zsidóságról beszélünk, akkor talán érdemes a zsidó hagyományhoz visszamenni egy kis autenticitásért. Persze Kesselmann nem viszi ezt túlzásba – a vallási részét semmiképp. Valójában ugyanúgy csak külsõségeiben használja a zsidó motívumokat, mint a stetl-giccs mûvei, de a külsõségek felülete alatt konstruálódó üres térbe nem a jóságos, megbocsátó, okoskodó, görbehátú, nagyorrú, szemüveges zsidó (egyébként antiszemita) képét vetíti, hanem egy egészen más világot, a laza, trendi macsó képet, – megmutatva ezzel az ilyen fantáziák esetlegességét, önkényes jellegét, miközben maga is kultuszt teremt.
—
SEmES
A cikk eredeti, teljes terjedelmében a Pilpul.net zsidó életmódmagazinban olvasható.
Nyáron voltunk Izraelben a ROI 120 találkozón, ahol több prominens poszt-asszimilicionista (vigyázat, nem létezõ szó!) amerikai arc is képviseltette magát, többek között a Heeb Mag’ egyik szerkesztõje is. Elmondásuk alapján az újgenerációs zsidó cool Amerikában már teljesen átvette a régi stetl/yid/woody allen “romantika” helyét, így a kérdés elsõsorban már nem is a “zsidóság újramárkázása”, hanem az új (pop) formák megtöltése autentikus, valódi (zsidó) tartalmakkal.
Mi vajon hol tartunk ebben itthon? :)
Amúgy hibátlan az írás, gratula SEmES!
Igen, én még nem láttam ezt a filmet, de azt tényleg érdekes lenne megnézni, hogy a vicces héber feliratios pólók alatt lapul-e tartalom, társul-e a “klafahogyzsidóvagyok” igazi identitással, kezdünk-e valamit az identitással. mert ha nem, az önmagában nem ment meg az asszimilácitól. Fura párhuzam, de picit emlékeztet az egész a mostanság divatos szkíta-lovasíjászat-tarsolylemez jelenségre, ami ha eltekintünk a szélsõjobb elemektõl egy elsõsorban a múltra támaszkodó, de kétségkívül tartalommal rendelkezõ új magyar pride mozgalom.
A cikk nekem is tetszett.
kudos!
Köszi a hozzászólásokat!
Aki még nem látta a filmet, annak üzenem, hogy februárban vetítjük a Sirályban, tessék jönni!
Hogy mi hol tartunk ebben – ez eredtileg benn volt a cikkben, de a szerkesztö a judapest.org, pilpul.net és Marom / Sirály címszavakat kiszedette, a direkt marketing túlzott apolegetikus jellege miatt – de szerintem kábé itt! ;) Nem tudom Groó Diana mit alkot épp, de a Csoda Krakkóban feháborító volt.
A szittyatarsollyal önmagában nincs gond – nekem is volt anno tarsznyám, mikor alter voltam ;) /durva mi?/ a cyberkurucokkal, inkább az a baj, hogy nem egy hagyomány újraértelmezéséröl van szó, hanem az értelmezés önkényességéröl és az újraértelmezés hiányáról! Ìgy lészen belölük konzervativ irredentista. Ami a jó a filmben, az az, hogy tulajdonképpen 100% kóser – vagyis benne van az ortodox élet lehetösége, söt, akinek nincs göze sem a zsidóságról az szerintem csak nehezen érti. Plussz poénként a film végén erre is reflektálnak – Hammer mikor megkérdezik töle, mi a Hanuka lényege nem tud töbet mondani, mint trenderli és fánk. Ebben szerintem mindenkinek önmaga felé kell igényesnek lennie – és megszabni a határokat. De szerintem az fontos, hogy nemcsak átvesszük a hagyományt, hanem mi teremtjük meg azt – és akkor annak abból kell kiindulnia, ami minket lázba hoz.
Szerintem Magyarországon már közeleg az áttörés, legalábbis igény szerintem van rá. Pl. Múlt héten Fekete Laci édesanyja szülinapját ünnepelte a Sirályban, mikor odajött egy srác – szerintem a Fekete Laci fia lehetett, és érdeklödött, hogy milyen bulikat csinálunk, és nagyon felcsillant a szeme a raggea-re – amivel csak azt akarom mondai, hogy a jövö az újabb generációké. De addig is aktívan kell nyomulni, mert sok a munka….már régóta forgalomban a bódító kazetták….addig is Stay Jewish!
üljenek a gyönyörû zsidó nõk (is)!
… Egyszerûen pofátlanság, hogy “A zsidó” legtöbbször a Wall Streeten kergetõzõ, eközben sapkáját fogó (hogy le ne vigye a sung), civakodó káftánosok mutogatásában, valamint a “jellegzetesen” korrupt (zug)ügyvéd figurájában merül ki! Jó, jó, van egy-két tudósforma is, de miért nincsenek pl. igazi zsidó macsók vagy akcióhõsök, akik hangsúlyozottan (!) izraelita szuperhõsként mentik meg a világot?!
Egyszerûen nem járja, hogy alig harmincas, törékeny (gyakran szõke) nõk gyepálják a rosszfiúkat, akik persze mindig alulmaradnak a “súlyos” nõi kezek ütlegeitõl!
Természetesen azért akad néhány példa a kisebbségi virtuálmacsók összefogására, lásd a Függetlenség Napja (angolul Dzsödzsment Déj), ahol a néger és a zsidó, némi elnöki bedolgozással megmentik az emberiség bolygóját!
(üs még az is felháborító, hogy két darab kicsinyítõ képzõ miatt elsikkad egy Czadik nevezetû remek pasi hozzászólásának lényege, mert az önérzetében feltételezhetõen megsértett, de egyébként “félre nem érthetõ és egyáltalán nem fölényes módon” tyúkanyósan “Drágáim”-ozó és havereskedõen “Na erre varrjatok gombot!”-ozó Zsófia a góréhoz sóhajt fájdalmában, vagy legalábbis ezt sejteti hallgatásával, amire a fõnök egy pici megrovásban részesíti a különben tényleg helyes és aranyos “Czadikkámat”.
Végül tehát éljen maga shadai szupersrác, aki ha berekeszt egy vitát, az be van rekesztve, és ezt mindenki jobb, ha tudomásul veszi, punktum!
üdv! Salóm! Pussz!
Ha én vagyok megemlítve a hozzászólásodban, akkor megtisztelnél, ha kifejtenéd, hogy mirõl van szó. Mert õszintén szólva nem értem.
Ha nem akarod offolni a topicot, írhatsz az emilcímemre is:
zsofiaa@freemail.hu
…remélem azért maradhatunk a tegezõ formánál.
“„kóser” zsidót stetl-romantkába áztatott, chaszidizmussal leöntött mázzal tálalják”
-próbálom vizualizálni a dolgot..:) Mint pl. Ben Stiller rabbiként az “üg veled!”-ben?
Amúgy a fent tálalt tipust én nemes egyszerûséggel hardcore zsidónak nevezem, fõként zenei sílusra utalva. Prototipusa ugyanis Evan Sienfeld, a Biohazard nevû kultikus brooklyni hardcore banda basszusgitáros-énekese. Olyan “elõször üt, aztán kérdez tipus”, hasán -többek között egy kb. 15 cm átmérõjû szögesdrótból (?) font dávidcsillag tetoválással.
(Ha tudnék ide képet beilleszteni, megosztanék veletek egy ari fotót róla!) (Seinfeld fotó - a szerk.) Na jó, õ mondjuk annyiban lehet más, hogy nem egyértelmûen vallásos zsidó, lehet, hogy csak egy speckó jelölésû utcai harcos.:)
Magyarországon szerintem is a Woody Allen-tipus dominál, de nem görbehátú, és nem nagyorrú, hanem olyan szexin elvont tekintetû..:) De az én személyes felosztásomban van még két nagyon jellegzetes kategória: a klasszikus ballib prototipus (rasztahajú, füves, antiglob, városi biciglista), illetve a “voltam-megyek-leszek Izraelbe, -miért igen, és miért nem” kissé identitászavaros, de aranyos fickó; bár ez utóbbi nyilván nem minden Judapest olvasónak tetszik annyira, mint nekem.
A Hungarian Hebrew Hammerre még egy kicsit gyúrni kell, én igazából csak itt találkoztam ilyen figurákkal, és csak virtuálisan. Jó irány ez szerintem! A múltsiratáshoz képest mindenképp. Mondjuk az asszimiláció-ellenességrõl nekem rossz asszociációim vannak, de ez legyen az én egyéni szocpolom..
(Kedves Czadik! Elolvastam a másik hozzászólás végét, és most már kicsit tisztább a kép. Egyszerû, profán oka van a hallgatásomnak, nem voltam net-közelben…üdv:)
Szia Zsófi, ““„kóser” zsidót stetl-romantkába áztatott, chaszidizmussal leöntött mázzal tálalják”
-próbálom vizualizálni a dolgot..:) Mint pl. Ben Stiller rabbiként az “üg veled!”-ben?”
Egyáltalán nem. Ben Stiller az üg veledben a Jewish Theological Seminary of America-n végzett, mely az ún. Conservative Judaism akadémikus és szellemi fellegvára. Tehát semmi hászidizmus. üs bizti emlékszel rá, hogy Ben látható volt a filmben nemegyszer fedetlen fõvel is, és kosrazott a haverjaivel (akkor említette, hogy a JTS-en végzett, legalábbis az eredeti verzióban), sõt meg merem kockáztatni, hogy nem kóser étteremben is evett a filmben (nekem legalábbis nagyon úgy rémlett, hogy az az étterem nem lehet kóser), ezek a tevékenységek és viselkedési formák nem jellemzõek a stetl romantikára, hászidizmussal leöntött mázzal. Továbbá a zsinagógai szereplései is távol álltak az ortodoxtól, valamint a bima (nevezzük szószéknek magyarul:-)) nem a zsini közepén helyezkedett el, tehát építészetileg sem egy ortodox, urambocsá’ haszid sulról van szó.
Sztem Ben abban a filmben közelebb állt a Hebrew Hammerhez, egy igazi zsidóságát keményen felvállaló faszagyerek volt!
Bocs, hogy most is ellentmondtam neked. Nem szándékos. Okés?
A hamis “stetl-romantikáról” Ruth Ellen Grubernek van egy remek írása a CEU Jewish Studies honlapon (angolul) -
http://www.ceu.hu/jewishstudies/pdf/02_gruber.pdf
üs egy kis vizuális támasz, zöldfülüeknek: http://kosher4passover.com/dolls.htm
ps: az eddigi csúcs valószínûleg a “Fiddler on the Roof” japán változata.
A Café Bébel legutóbbi “Hiány” c. számában - /ami a Sirályban a Marom könyvtárában is megvan/ van egy cikk “A Kitalált zsidó” címmel (Gantner Brigitta+Kovács Mátyás) A következö pilpulcikkemben fogok erre válaszolni, ott erröl a jelenségröl magyarul van szó - hogy ez Berlinben, Prágában, Budapesten hogy néz ki. A cikk érdekes, és jó, hogy elkezdödött erröl valami dialog, de azért kiegészítésekre szorul…de ezt majd a következö cikkemben.
Zsófi hozzászólásában - két olyan zsidó sztereotípiát sorolt fel, ami pont az “alternatív kategóriába” tartozik, vagy afelé elmozdulhat. “a klasszikus ballib prototipus (rasztahajú, füves, antiglob, városi biciglista), illetve a “voltam-megyek-leszek Izraelbe, -miért igen, és miért nem” - Tök jó, ha filmet csinálnék róluk szólna :) …
Nemcsak a Judapesten lehet ezzel a réteggel találkozni, pl. a Sirályban is…legalábbis, amíg be nem zárják…utána lehet, hogy zsidó squad lesz belöle - ez ugyanis az egyetlen túlélési lehetöség….majd szólok, ha lesz action.
Egy Sirályos “zsidó vicc”:
Egyik este egy ápolatlan külsejü férfi lépett be az ajtón, és ártikulálatlan módon elüvöltötte magat: - Jól szórakoztok, zsidók???!!!
A helységben síri csend lett, az emberek szájára fagyott a mosoly, és valahol a mélyben összetört egy söröspohár. Pár másoperc múlva az asztalok felénél páran elfojt nevetésbe kezdtek, a többiek, meg csak maguk elé bambultak….. Az ápolatlan külsejü ember a pulthoz ment, rendelt egy sört, és felment az emeletre. Peer Krisztiánnak hívták, s ha nem is zsidó, de körül van metélve…hehe….
Szóval - Szórakozzatok jól, zsidók! - és mentsük meg a Sirályt!
(…)ha már a stetl-romantika elavult zsidó-reprezentációját feszegetjük (oké, gyerekkorom identitásépítõ szakaszának fontos mérföldkövei voltak a yentl, a hegedûs a háztetõn, tóbiás a tejesember vagy épp’ a babel-novellák, de a történelem sem állt meg, úgyhogy ideje már a továbblépésnek), akkor ne szaladjunk el a kemény zsidó archetípusa, a zsidó gengszterek mellett sem! keresztapa, nagymenõk, bugsy - csak néhány azon filmek közül, amelyekben felbukkan a zsidó maffia vadromantikája (is). de kik is voltak õk? (…)
http://www.judapest.org/?p=844
Tényleg ennyire bizonytalan a Sirály jövõje? Ajjaj…
Bár van valami ellenálhatatlanul vonzó ebben a “zsidó squat” pályaútban is. :]
A “kitalált zsidóról” (”képzelt zsidó tér” címen) egyébként itt a jp-n is volt egy rövid bejegyzés, még decemberben:
http://www.judapest.org/?p=806
a film arra jo volt, hogy rajojjek, en (is) nagyon szeretnek egyszer egy szupermensch mellett ebredni miutan megmentett a gaz aaantiszemitak es
asszimilalodott feltestvereim fenyegeto karmai kozul, de itt be is kell fejeznem az opusz meltatasat.
a bajom vele csupan annyi, hogy egeszen vilagosan latom, ahogy a keszitok becsavartak egy raketat, es el is szivtak, es akkor valamelyikuk elott megjelent
“Heber Kalapacs” figuraja minden kulonosebb sztori nelkul, csak ugy a kalapjaval, a kocsijaval meg a hosszu kabatjaval, es akkor elkezdtek ezen otletelni, es nagyon sokat nevettek meg aznap este. es aztan osszetarhaltak a penzt a celluloidra. sajnos.
csak, hogy folytassam az otletszeru hozzaszolasaimat, meg azt szeretnem bekiabalni, hogy nekem peldaul van shalom motherfucker feliratu polom, amit nagyon jonak tartok, de nem veszem fol mindenhova. szoval, valahogy ezekhez a hebrew hammer fele filmekhez es az “ilyen” polokhoz kell egy bizonyos kornyezet
Czadik, küldtem neked mail-t (borrona-ra).
Az megvolt, hogy amikor leszáll a metróról, akkor a J, E és W vonalak találkozása a megállója?
Engem persze leginkább a penge dzsúszverda izgat, nem lenne rossz végigcirkálni vele a körúton este és kurva hangosan a Sticker Songot hallgatni. Vagy mi! Meg kéne csinálni, de nagyon, csak egy régi Caddy kell hozzá.
> van shalom motherfucker feliratu polom, amit nagyon jonak tartok, de nem veszem fol mindenhova.
Például hova? :-DDDDDD
Tényleg, Péter, te itt pl. hol hordod? :D
http://www.judapest.org/?p=160
A dzsúszverdás krúzolást meg KELL csinánunk!
Kedves X. Ezek szerint beletenyereltem a kakiba az üg veleddel? Ennyire nem értek hozzá.. Szóval akkor inkább Hegedûs a Háztetõn. (mondjuk én azt a darabot szeretem, igaz, a klezmerzenét is…:) A japán verzió nagyon tuti, de én úgy látom a videóból, hogy szimplán európai stílusú színelõadást nyomnak. Tehát annyiban japán, hogy “ferdeszemûek” énekelnek. Még izgibb lett volna, ha mondjuk autentikus japán-színházzal adják elõ a sztorit!:)
Az “üg veled”-re meg azért gondoltam, mert számomra tipikus “közhelysztori”, ami arról szól viccesen, hogy kinek a vallása idétlenebb. Edvard Norton, mint (ír) katolikus pap, Ben Stiller, mint rabbi. Mind kettõ halivúdi prototipus. (Edvard Norton mondjuk nagyon jó színész!) Egyszer Edvard gyújtja fel magát a füstölõvel, aztán Ben ájul el az elsõ körülmetélésekor, stb. üs persze ott van közöttük a szõke ciklon, aki nem zsidó, de valamelyikkel össze kell jönnie, és hát a katolikus pappal azért még sem, halivúdba vagyunk, vagy mi a szösz. Persze a végén felveszi õ is a vallást, és akkor legalizálja kapcsolatát Bennel, csak hogy mindenki megnyugodjon.
Akkor már inkább a Jacob Rabbi kalandjai Luis de Funessel. (Ha esetleg rosszul írok neveket, bocsi.)
SemeS, az alternatív sztereotípiákban igazad lehet, de az én személyes ismeretségi körömben ez a leggyakoribb. Ezek szerint alternatív vagyok!:)
A “dzsúszverdás krúzolás” a nagykörúton jó ötlet, végigurultok 10-zel az (egyiptomi, török, stb.) gyrososok elõtt..A zene-gondolom héber szövegû, lehet fogadásokat kötni rá, hogy hol ismerik fel.:) A szimpla magyar járókelõ biztos nem, és még a kipából se von le olyan következtetéseket, mint a “pajeszos kalapból”, úgyhogy szimplán izomagyú gazdag tahónak fog gondolni titeket. Esetleg, ha az orrdíszt kicserélitek egy aranyozott dávidcsillagra..?:))
metro golda majer - végre valaki kritizálta a filmet! én sok embertöl hallottam, hogy nem tetszett nekik, de kiváncsi lennék az indokokra. Szerinted csak beszívva lehet ilyesmit kitalálni? Azért egy film elkészítéséhez kicsit több kell, szerintem. Nem mondom, hogy Fellini vagy Bergman nyomai lépett Kesselmann, de szerintem vicces, és szerintem valahol a komédia néha megfelelöbb beszédmód, mint bármimás. (ld. zsidó humor) Nem kell többt látni a filmben, mint ami, ez okés.
Neked honnan van olyan pólód?
Magyarországon ez az egész közeg hiányzik ez tény, de lehetne / van helyette valami egész más.
Kedves Hölgyeim és Uraim! Gründoljunk egy céget. Csináljunk pólókat. Ne kelljen már mindent Amerókából rendelni!
Nekem nagyon tetszik a jewschool Yiddishkeit liberation front pólója:-)
Eszembe jutott, hogy van amúgy egy témába vágó saját sztorim:
(szerintem legalábbis nem off:)
Dolgoztam egy jelmezkölcsönzõben, ahol elv volt, hogy minden szalagavatós osztályra rásózunk valamit, akár van rendesen olyan ruhánk, akár nincs. Egyszer megjelent egy osztály, akik zsidó táncot táncoltak (hóra meg ilyenek, legalább annyira divatos a szalagavatókon, mint a segberugdosós tiroli, meg a kán-kán), és kalap kell nekik. Mivel nem volt annyi zsidó kalapunk, ezért a parasztkalapok közepét kinyomkodtuk (!:), hogy kerek legyen a teteje, majd szétszedtünk egy ócska vörös mûanyag parókát tincsekre, hajsütõvassal besütöttük (a fele elégett, mert hogy mûanyag volt ugye, nem haj:), és tûzõgéppel rátûztük a kalapra, hogy még „zsidósabb” legyen. Majd jelentkezett az osztály, hogy nekik igazából komplett ruha kéne. Próbáltak összeszedni maguknak fekete nadrág-fehér ing-fekete mellényt, de nagyon eklektikusra sikeredett, ezért inkább úgy döntöttek, kölcsönzik, hogy egyforma legyen. Persze nem volt igazi zsidó ruhánk, és ha én veszem fel a telefont, akkor ezt meg is mondom nekik, de a kolléganõ tartotta magát a fõnöki utasításhoz. (Nekem elég volt a kalap-gagyizás, abban aktívan részt vettem, sütögettem a mûanyag vörös tincseket!:) Még a fekete nagrágokkal nem volt gond, -a legtöbb férfi táncosruhának az az alapja, az ingbõl lehetett volna szmoking ing (csokornyakkendõ nélkül:), vagy buggyos ujjú paraszting, -az utóbbi mellett döntöttünk, mellénynek pedig fekete helyett sötétkék Mc’Donalds mellényt kaptak. (A Mc’Donaldsnak varrta egyenruhaként anno a cég, de egy adag megmaradt belõle. Szerencsére a sárga M betû nem volt rajta!:))) Végül még csizmát is rásóztunk az osztályra, hogy többet fizessenek, de annyi csizmánk csak magyar-vágású (V-vágás, zsinórdíszítéssel) Palotás csizmából volt.
Tehát, ha esetleg találkoztatok 4-5 évvel ezelõtt egy zsidó táncot táncoló szalagavatós osztállyal, akik Palotás csizmában, buggyos ujjú magyar parasztingben, „kikerekített és felpajeszesített” parasztkalapban és Mc’Donalds mellényben voltak, akkor azok a mi kölcsönzõnkbõl hozták az „autentikus” zsidó ruhát…:)))))))
Zsófi: ez nagyon durva story! Nem tudod melyik suli volt? Lehet, hogy va valami családi felvétel róluk, feltehetnénk a zsidó gengszterek mellé - gondolom még durvabb …
Sajnos nem tudom. Már a Kölcsönzõben sem voltam egy éve, de ha mennék is, nem hiszem, hogy a 2002-es munkalapokat még megtalálnám. A suli nevére meg biztos nem emlékszik senki, mert abban az évben rengeteg szalagavatós osztály volt, és a legtöbb ember már nem is dolgozik ott, akikkel akkor együtt “gagyiztam”:)
> Tényleg, Péter, te itt pl. hol hordod? :D
A két évvel ezelõtti Filmszemle zsûribeszélgetésén (ahol kísérõként voltam jelen).
> Neked honnan van olyan pólód?
?gy látom ezt már nem árulják, de egy nagyon hasonló:
http://www.jewcy.com/store/shalom_blue_navy_melange_unisex
Segítenétek nekem, az oldalra most idetaláló, nemzsidódeérdeklõdõ személynek?
Hol juthatok hozzá a vitát indító filmhez? Megnézném szívesen, meg röhögni is szeretek…
üs hol az a Sirály??? Vagy ez kiderül valahol, csak én nem találtam?
Amisi:
A Hebrew Hammer nem érhetõ el kereskedelmi úton Magyarországon.
Vagy berendeled külföldrõl (amazon.com stb), vagy az interneten kutakodsz.
A Sirály a Király u. 51-ben található. http://www.siraly.co.hu/
Király utca 50
Misi ha dobsz egy mailt, akkor elárulom a titkot…
Zsófi Jan 31st, 2007 at 19:57
Zsófi. Ebben igazad van. Tényleg nem ismernék fel.
ün olyan helyen lakom, ahol a lakosság 75%-a sváb. Sokan közülük azt hiszik “szagról” felismerik a zsidót. ün nap mint nap Eyal Golan, Daklon, Boaz Sharabi stb mizrachi, azaz keleti héber zenét halgatok az autóban, néha elég hangosan, még soha senkinek sem esett le. Pedig “Brachat HaDerech” (?ti Áldás) lóg a visszapillantó tükörrõl, rendszeresen udvariassan vissza utasíttom a meghívásokat a disznóvágásokra, az ajándék kolbászt se fogadom el :-)
Május 29-én zsidó nyugdíjasoknak szeretném vetíteni a szuperhőst ábrázoló filmet, természetesen a Bálint házban. Aki tudna kölcsönözni egy magyar kópiát az kérem jelentlezzék Kádár Éva klubvezetőnél!
Köszönöm!
Gerő Péter
Péter: tudtommal nincs magyar kópia, mert ezt a filmet sosem forgalmazták itthon. A netről lehet (nem legálisan) letölteni angol nyelven..
a letöltés legális, csak a megosztás nem :-)
ha van hozzá valahol felirat file, azt addig még le lehet fordítani