Mert szokott ám lenni minálunk Hanuka, sõt, amikor kisgyerekként Talmud Tórára jártam, ott emlékszem, hogy megtanultuk, hogy az egy napig elegendõ olaj nyolc napig égett, meg trendelliztünk, de úgy tûnik, hogy valamit nem tanítottak meg nekünk. Amikor azt olvastam az interneten (hol máshol), hogy valójában a Hanuka nem is igazi ünnep, csak a gonosz zsidók találták ki “gyûlölettõl fûtve”, direkt a karácsony ellenében, természetesen legyintettem.
Annál nagyobb volt a meglepõdésem, amikor a Pilpulon a Hanuka hét élete címû cikket olvastam, ami leírja az ünnep évszázadokon átívelõ történetét. Ebbõl kiderül, hogy az antiszemita cikk tárgyszerû állításai voltaképpen helytállóak. A Hanuka ünnepe valóban hosszú idõn át el volt hanyagolva, és a reneszánszát valóban nagyban segítette az, hogy idõpontilag közel esik a keresztény karácsonyhoz. Még meglepõbb, hogy az inkriminált írás még az idõpontot is pontosan hozza, a 19. század környékére teszik ugyanis a fordulatot Hanuka-ügyben. Ettõl persze az iromány “szelleme” nem fogott meg, kell-e egyáltalán mondanom.
Esemény: ünnep szintre emelik a Hanukát.
Következtetés “A”: megtetszett a zsidóknak a keresztény ötlet, hogy télen örömködjünk, úgyis hideg van, épp amúgy is kéznél volt egy lelkesítõ szép történet.
Következtetés “B”: a zsidók utálnak mindenki mást, gondolták, jól megszivatják õket azzal, hogy juszt is valami mást ünnepelnek, mint a többiek.
Mindenki döntse el, hogy melyik a hihetõbb. Amúgy meg már megtanultam, hogy nincs az a zsidó tett, amirõl ne lehetne “észrevenni”, hogy azért csinálják, mert…
Na de nem errõl akarok írni, mert tudom, hogy ez nem tartozik a JP témái közé. Hanem a megújuló zsidókép. üs van ebben a sztoriban megújulásról is szó, mégpedig az “A” Következtetésben. Ezt ugyanis úgy is fel lehet ezt fogni, mint egy elsõ, kicsiny lépést a zsidóság részérõl a kereszténység, a karácsony felé.
