Annál nagyobb volt a meglepõdésem, amikor a Pilpulon a Hanuka hét élete címû cikket olvastam, ami leírja az ünnep évszázadokon átívelõ történetét. Ebbõl kiderül, hogy az antiszemita cikk tárgyszerû állításai voltaképpen helytállóak. A Hanuka ünnepe valóban hosszú idõn át el volt hanyagolva, és a reneszánszát valóban nagyban segítette az, hogy idõpontilag közel esik a keresztény karácsonyhoz. Még meglepõbb, hogy az inkriminált írás még az idõpontot is pontosan hozza, a 19. század környékére teszik ugyanis a fordulatot Hanuka-ügyben. Ettõl persze az iromány “szelleme” nem fogott meg, kell-e egyáltalán mondanom.

Esemény: ünnep szintre emelik a Hanukát.
Következtetés “A”: megtetszett a zsidóknak a keresztény ötlet, hogy télen örömködjünk, úgyis hideg van, épp amúgy is kéznél volt egy lelkesítõ szép történet.
Következtetés “B”: a zsidók utálnak mindenki mást, gondolták, jól megszivatják õket azzal, hogy juszt is valami mást ünnepelnek, mint a többiek.

Mindenki döntse el, hogy melyik a hihetõbb. Amúgy meg már megtanultam, hogy nincs az a zsidó tett, amirõl ne lehetne “észrevenni”, hogy azért csinálják, mert…

Na de nem errõl akarok írni, mert tudom, hogy ez nem tartozik a JP témái közé. Hanem a megújuló zsidókép. üs van ebben a sztoriban megújulásról is szó, mégpedig az “A” Következtetésben. Ezt ugyanis úgy is fel lehet ezt fogni, mint egy elsõ, kicsiny lépést a zsidóság részérõl a kereszténység, a karácsony felé.

De miért is kéne nekünk a karácsony felé lépnünk? kérdezheti meghökkenten, nagyon helyesen a legtöbb olvasó. ün meg visszájára fordítanám a kérdést: miért lépnénk a karácsonytól el? A karácsony egy nagyon kedves, szép ünnep, a szeretetrõl szól, akárcsak egy sor zsidó tanítás. Azt ünnepeljük, hogy megszületett egy zsidó, de ünnepelhetnénk akár azt is, hogy minden családban minden gyermek Isten áldása, és bárkinek, akinek születik gyereke, számára ez a gyermek jelenti a “megváltást”, a jövõt.

Már hallom is az ellenérvet: a karácsony ünnepe nem is errõl szól, hanem a Messiás születésérõl, arról, hogy Isten emberré lett, ami a zsidó hitelveknek gyökeresen ellentmond. Ez igaz, a zsidóság valóban monoteista vallás, több ponton is hangsúlyozottan egy Istenben hisz, nem kombinál emberekkel, akik akármilyen mértékben is Isten “reinkarnációi” lennének. Az is igaz, hogy nem ünnepelhetjük azt, hogy megszületett a Messiás, amikor a messiási idõk klasszikus ismérvei még mindmáig sehol sincsenek. De sok más mindent ünnepelhetünk, keresztényekkel együtt – akkor meg miért öntenénk ki a gyereket is a fürdõvízzel együtt?

A karácsonynak és a keresztény tanításoknak jókora része zsidó szemmel is értelmezhetõ, és szerintem értelmezendõ. Igaz az az alapállás, hogy alapvetõen két külön vallásról van szó. Nem is kell, nem is lenne szabad a sokezer éves zsidó hagyományokból feladnunk emiatt. De az �?jszövetség néhány gondolatának megfontolása nem jelentené e hagyományok feladását, sõt, minthogy az egész gondolatkör a zsidók történelmének egyik legvirágzóbb korában született, zsidóktól, ezért meg vagyok gyõzõdve arról, hogy ezek a források csak gazdagítanák õsi kultúránkat. Nem igaz, hogy ezek a könyvek nagy részükben arról szólnak, hogy Jézusban kell hinni, mint Megváltóban azért, hogy üdvösségünk legyen a túlvilágon. Olvassuk az evangéliumokat úgy, mint egy különleges tehetségû zsidó tanító eszmefuttatásait és sajátos, figyelemreméltó gondolatait a zsidóságról, mint egy népével együtt élõ és népét szeretve féltõ próféta véleményét arról, hogy hogyan kell egy zsidónak élnie, gondolkodnia. Íme egy példa: miért is nem szabad egy zsidónak esküdnie?

“…megmondatott a régieknek: Ne esküdj hamisan, az �?rnak pedig add meg, amit esküvel fogadtál. ün pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten királyi széke, se a földre, mert az lábainak zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa de ne esküdj saját fejedre sem, hiszen egyetlen hajad szálát sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.”
(Hegyibeszéd, Máté 5:33)

Micsoda indoklás.

Egyébként ez az egész gondolat alapvetõen nem tõlem származik, Pinchas Lapide és Ulrich Luz: A zsidó Jézus címû könyvében bukkantam rá erre a fajta szemléletmódra, és nagyon megtetszett.

Viszont biztos sokakban felmerült egy kérdrés, amire még szeretnék választ adni: akkor most ezekszerint idáig a zsidók rövidlátók és buták voltak, hogy nem forgatták ezeket a könyveket? Természetesen nem errõl van szó. A történelem viharai sajnos úgy hozták, hogy kereszténység és zsidóság, egészen a kereszténység szélesebb körû térhódításától kezdve a sötét eseményekkel terhelt XX. századig bezárólag, más kontextusban találkozott sajnos egymással. Nem egy közös, szép, utópisztikus eszme harcosai voltak, hanem olykor üldözõ és üldözött. Ez érthetõ módon megnehezítette azt, hogy a zsidók Jézus tanításait a magukénak érezhessék. Vagy például az agresszív térítés korszaka, amikor a zsidók választhattak: vagy feladják minden hagyományukat, ünnepüket, szokásukat, és valami egészen más, politeista ízû (Szentháromság) vallás híveivé válnak, vagy irány a gettó, esetleg a máglya.

De van egy jó hírem: mindez elmúlt. Most éppen viszonylagos békében és jólétben élünk, az elmúlt évszázadokhoz képest pedig hihetetlen jó sorsunk van. Itt az alkalom, hogy elkezdõdjön végre valami, aminek már rég meg kellett volna történnie. Nem kell a zsidó és a keresztény vallásnak alapjaiban megváltoznia. Az alapok közösek: egy modern európai szellemiség, amit évezredekkel korábban élt felmenõink küldenek ajándékba nekünk. A részletkérdéseket aztán még ráérünk megvitatni.

Nem lehet megtéveszteni akármilyen kitalált információkkal, mert egyetlen kattintással, egyetlen Google-kereséssel a találatokból egybõl tudni fogom, hogy kivel állok szemben. Nekem ez természetes, Neked is az, kedves olvasó, és szeretném hinni, hogy néhány éven belül, ahogyan az emberek egyre jobban megszokják az internet gondolatát, megváltozik minden. Bizonyos ténykérdésekrõl nem lesz értelme 5 percnél többet foglalkozni.

De ez most még nincs így: a Talmuddal például néhány hónapja ennél többet foglalkoztak a tévében.

Az lepett meg igazán, hogy valamelyik zsidó szakértõ is így nyilatkozott akkortájt: ez a Talmud olyan régi és sokszínû irat, hogy nem lehet egy-egy kiragadott mondatát csak úgy, a történelmi körülmények ismerete és több éves óhéber-tanulás nélkül értelmezni. Vagyis nem cáfolt rá annyira az elhangzottakra, mint ahogyan én vártam. Aztán meg az, amikor valamelyik zsidó blogger is elvitatta az ügy kapcsán a Talmud jelentõségét, mondván, hogy az semmi hatással nincs egy mai zsidó életére.

Miért kell nekünk védekeznünk akármi miatt is? Egyszerûen ellenõrizzük magunk, hogy le van írva a Talmudba az, amit a hírhedt magyar fordítás állít. (Ez Luzsénszky Alfonz fordítása, 1922-bõl, ami arról híres, hogy ha a Google-be a “talmud” szót pötyögjük, magyar oldalakon, 90%-ban ennek különbözõ másolatait találjuk.) ün ezt megtettem, a neten többféle angol, hiteles Talmud-fordítás is található, és mondhatom, roppant szórakoztató volt összenézni az antiszemita verziót az eredetivel. Ez azért lehetséges, mert az elõbbi pontos oldalszám megjelölésekkel kívánja magát hitelessé tenni. Általában csak egyszerûen egész másról szólt a két szöveg, de olyan is volt, hogy az egyik épp az ellenkezõjét (lopj a nemzsidóktól) mondta mint a másik (NE lopj a nemzsidóktól).

Azt is le lehet ellenõrizni neten, hogy a Talmud mekkora hatással van a mi mai életünkre is, erre a Wikipédiát ajánlom forrásnak.

Azt is ugyanígy le lehet ellenõrizni neten, ha találunk egy olyan címû verset, hogy “Hangosak a fasz magyarok” (nem vicc, tényleg van ilyen), hogy az kitõl származik. A találati eredmények domainjébõl ki lehet találni. Nem egy zsidótól, annyit elárulok.

Ezekkel nem is foglalkoznék a fentiek szellemében 5 percnél többet. Amit viszont nem lehet internetes kereséssel elintézni: hogy lehet az, hogy az interneten különbözõ, nem zsidósággal kapcsolatos témák után kutakodva meglepõen gyakran botlok bele ilyesmibe? Talán nem csak velem van ez így. Furcsállom, hogy amíg a zsidók nagy honlapfabrikáló, technika-szakértõ, értelmiségi emberkék hírében állnak, addig ezt a “keresõoptimalizálási versenyt” egyelõre magas fölénnyel a zsidóellenes honlapok készítõi vezetik.

Egyre inkább úgy érzem, hogy ebben a nyílt világban, ahol minden az információ, és minden azonnal elérhetõ, a zsidóságnak is meg kellene nyílnia. Nem betérés-ügyileg, hanem ilyen szempontból. Hadd tudja meg mindenki, milyenek vagyunk mi valójában! Mit hiszünk, miket szoktunk csinálni. Hadd fedezzék fel a nem zsidó, európai emberek, hogy mi is a legtöbb szempontból éppúgy gondolkodunk, mint õk, hiszen köztük élünk már sok száz éve. Lehet, hogy rengeteg embert érdekelne, hogy milyen egy Tóra-olvasás, vagy egy pihenéssel töltött szombati nap, péntek estétõl szombat estéig, vagy egy széder este. Ha egy szélsõjobboldali szervezet ekkora lelkesedéssel tud megtölteni ilyen fejlett, a maga nemében újszerû, és tartalmas weboldalakat, akkor nem akarom elhinni, hogy ezzel szemben a zsidóság nem tud alternatívát kínálni. Egyébként a Szántó Ádám vagyok, alias admc, mindenkit üdvözlök.

UPDATE: közben találtam egy angol nyelvû oldalt, ami összeveti az eredeti, héber és angol Talmudot a leghírhedtebb antiszemita hamisítványokkal.