Mit is kell tudni errõl a csapatról?

A Project-et Raichel Idan hívta össze, aki Izraelben és nagy örömömre azon túl is egyre nagyobb népszerûségnek örvend. Orosz, lengyel és német bevándorlók sarja. Még fiúcska korában kezdett tangóharmónikán játszani, késõbb jött a jazz-zongora, majd a minden izraeli állampolgár számára kötelezõ hadsereg, amely alatt már angyalbõrben kamatoztathatta angyalhangját és szervezõi tehetségét. Finom szociális érzékére enged következtetni, hogy leszerelés után egy bentlakásos iskola beilleszkedési zavarokkal küzdõ bevándorló diákjainak a tanácsadójaként dolgozott. Itt találkozott a kultúrájukat, így zenéjüket is õrzõ-ápoló etióp zsidó fiatalokkal. Hamarosan nem tartotta elégnek a sikeres háttérzenész szerepét, létrehozta a nemzetközi tagokból álló projektet, amely rövid idõn belül meghódította az izraeli közönséget.

Sikerének titka szerintem az etióp zsidók iránti szeretete és tisztelete. Olyan világ nyílhatott meg elõtte, amely kívülállók részére mindörökre zárt maradt volna, ha õ nem vált volna “eggyé közülük”. Miután mély baráti kapcsolatokat alakított ki és jobban megismerte a (zenei) kultúrát, a legtermészetesebb volt ezt a kincset a külvilág számára egy egyedi hangzást jelentõ világzenei, azaz ki tudja milyen címkével illethetõ csapaton keresztül továbbadni. Pont ez a jó benne, hiszen nyelvét, stílusát tekintve széles a skála, errõl meggyõzõdhetsz az Idan Raichel Project hivatalos oldalára feltöltött számokon keresztül.

Az, hogy Idan hatalmas szemei és raszta haja rabul ejtenek, mellékes kérdés. Apropó, jó ízlése van a 30 éves fiatalembernek. Internetes kutatásom eredményeképp kiderült, hogy legutóbbi barátnõje egy gyönyörû teremtés, aki több YouTube felvételen is elcsíphetõ egy-egy pillanat erejéig.
Személyisége még inkább figyelemre méltó. Nem kakaskodik, parádézik és tereli magára a figyelmet, hanem a mezítlábas szólistákat helyezi elõtérbe. Tartalmas dalszövegei közt található olyan is, amely az ünekek üneke vagy a Zsoltárok szövegébõl merít ihletet.
Az amhara (etióp) nyelvû zenei betéttel gazdag Bo’ee másik nagy kedvencem.

A kép nem volna teljes, ha nem említeném meg a kritikák közül az egyik leggyakoribbat, hogy hiába a sok jemeni, etióp, dél-afrikai, karib-szigeteki, szurinámi közremûködõ, a közönség leginkább, hacsak nem kizárólag Idan nevét ismeri. Hát, ez van, mondom én. Könnyen lehet, hogy az április 3-i Gyárfás Trió koncertjének elõadói közül csak azért emlékszem Fábián Juli nevére, mert egy iskolapadot koptattunk 3 éven át, Tommy Vig neve “Teleki téri” indulása miatt maradt meg bennem, Gyárfás Istvánra csak Gyafiként utalunk otthon. Míg gondolatban magam elõtt látom a sapkás nagybõgõst, a tehetséges ütõhangszeren játszó férfit… a nevükre magamtól már nem emlékszem. Biztos ciki. Viszont aki keres, talál. Hasonlóképpen javaslom, hogy tessék megkeresni és népszerûsíteni az Idan Raichel Project tagokat is, feltéve ha a fenti kritikát magadénak érzed!

Utolsó szösszenetként hír a Matisyahu és Y-Love rajongóknak, hogy a Raichel Idan Project egyik tavaly novemberi koncertjén a két rap-énekes V.I.P. vendégnek hirtelen improvizálhatnékja támadt, és nem is szabtak korlátokat e vágyuknak. Íme az eredmény:

További képeket a csapatról itt találtok. Nem bánnám, ha jönnének idén a Szigetre!

—
Kapcsolódó:
Vadjutka: Vagabond romantika Idan Raicheltol (CD-kritika)