Szukot után etróg, azaz eső után köpönyeg. Jócskán benne vagyunk ugyanis a szukot (lombsátrak) ünnepében. Nekem mégis most kéne írnom róla. Kicsit késő ugyan, de lévén a Charlie eleve későn érő típus, talán még sem áll tőle(m) alkatilag távol ez a feladat. Szerencsére a lombsátrak ünnepe hét ill. nyolc napos ünnep (Izraelben és a reformok számára rövidebb, a szórványban élő ortodoxok ill. konzervatívok-neológok számára egy nappal hosszabb), így még hátra van belőle kettő ill. három nap (ki hogy számolja), talán még lelkesíteni is tudok. A bejegyzés folytatódik! ››
Author Archive for Charlie
Shadai hetek óta noszogat, írjak már a JP-re (mármint ne hozzászólást). Főként a régóta ígért, s már nagyon is érő, Reconstructionist Judaism-ról szóló topicot látná szívesen. Amikor jeleztem neki, hogy az közvetlenül megelőzően más megvalósítandó tervem is volna, s hogy mi is volna ez konkrétan, arról biztosított, hogy őt ez a téma kimondottan untatná, de lévén szabadságszerető értelmiségi, sok olyasmit is eltűr (tolerál), aminek pedig hát voltaképpen semmi értelme nincsen. Ez — bölcsész esetében egyáltalában nem paradox módon — megerősített azon elhatározásomban, hogy írok erről a bizonyos témáról egy szócikket. Úgy értem, egy kísérletit. Olyan topicot vágyom ugyanis nyitni, mely nem tart, mert hogy eleve nem tarthat igényt érdemi érdeklődésre. Olyan téma megírása lebeg a szemem előtt, mely csak engem érdekel, mást teljességgel hidegen hagy, ezért azután nem is szól hozzá senki sem, sőt a „Bejegyzés folytatódik” hangzatú linkre sem kattint rá még csak intellektuális vakmerőségből sem soha egy árva lélek sem. Ez új rekord lenne: a legkevésbé olvasott JP-s oldal szerzője akarok lenni. Tessék az írásommal kapcsolatosan teljesen érdektelennek bizonyulni, na! A bejegyzés folytatódik! ››
Idestova több hónapja már, hogy azt találtam írni, a világtörténelem első rabbinője a harmincas években, privát ordináció keretében avatott Regina Jonas volt.
Néhány héttel említett írásom itteni megjelenését követően, kaptam azonban egy értesítést Lisa Katz levelezési listájáról, mely pironkodásra késztet, mert meghazudtolja a szuperlatívuszom. Meg is akartam írni, csak egy éhbérből és kvázi minimálbérből élő főiskolai oktató tengernyi elfoglaltsága miatt nem jutottam hozzá, de most, hogy otthon felejtettem azt a szöveget, melyet pedig már régen le kellett volna fordítanom, s így önnönmagamat tétlenségre kárhoztatván lóbálhatnám csápjaimat a Bécs felé száguldó EC presszókocsijában ásványvizet szopogatván, mégiscsak megírom. Bíz’ megírom én! A bejegyzés folytatódik! ››
A JP virtuális terében már hosszasan folyt vita a honi zsidóság képviseletének kérdésérõl és a Mazsihisz szerepérõl. Ennek kapcsán legalább két fontos összefüggés kristályosodott ki. 1) A Mazsihisz valójában csak saját tagszervezeteit képviseli. Sõt mivel elmulasztotta a történelmi lehetõséget, s a körébe jelentkezõ ultraortodoxia (a CH”B”D) és az „ultraneológia” (Szim Salom, s újabban potenciálisan a Bét Orim) tagfölvételi kérelmét mondvacsinált okokkal elutasította, még azt sem állíthatja magáról jogosan, hogy a vallásos zsidóság reprezentatív képviselõje, hiszen a zsidó vallásosság egy jelentõs spektrumát igyekezett kirekeszteni a zsidóság intézményrendszerébõl, s paradox mód, épp mivel ez sikerült neki, veszítette el nagyon látványosan még a vallásos zsidóság körére korlátozott reprezentatív jellegét is. 2) A Mazsihisz megújításra szorul. Jelenlegi formájában, ideológiájával és személyi összetételében képtelen arra, hogy hathatósan, azaz hitelesen, hitelt, bizalmat érdemlõ módon szólítsa meg a honi zsidóság azon számszakilag jelentõsebbik felét, mely a Mazsihisszel nem áll tagsági viszonyban, sõt mára már az is fölötte kétséges, hogy a Mazsihisz saját tagságának egészét képes-e megszólítani illetve hitelesen képviselni.
A flódni-ügy arra is rávilágított, hogy fölnövekedett egy A bejegyzés folytatódik! ››
A kérdés apropóját az adja, hogy ádár hónap 14., lévén idén szökõév, ádár séni hónap 14. napja, vagyis a jövõ hét csütörtök estétõl (Budapesten: 18:21-tõl) egészen szombat bejöveteléig (Budapesten péntek 17:40) tartó idõszak purim, azaz a sorsvetés ünnepe. Az ünnep ismertetése az Interneten is elérhetõ. Van köztük ortodox (Israel Meir Lau, Chájim háLévi Donin), neológ (Raj Tamás) rabbi, reform aktivista (forrás: Bét Orim), valmamint híres hebraista tollából való. Ezért nem szaporítanám az ünnep leíróinak, elbeszélõinek számát. Ehelyett inkább arra törekednék, hogy a címben vázolt kérdést járjam körül. Szabad-e kulturált, mértékadó és mértéktartó zsidónak önfeledten ünnepelnie a purimot? A bejegyzés folytatódik! ››
Mint rutinos KGB-s és MOSZAD-os kettõs ügynököt, Shadai 007,5 ügynök engem kért meg, hogy leplezzem le a zsidó kultúrtörténet, sõt a világ történetének legnagyobb összesküvését. Könnyelmûen igent mondtam a megbízatásra. Egykori hírszerzõi kapcsolataim aktivizálása után azonban hamar be kellett látnom A bejegyzés folytatódik! ››
Kezdjük az elején. Scheiber Sándor (ז״ל) volt minden idõk egyik legjobban szeretett rabbija. Szerethetõ volt. Igazi, nagypályás spíler. Tudományosan is, valódi neológ rabbiként is, emberként is. Az õ nevét viseli az iskola. Ez jó. Igen jó! A bejegyzés folytatódik! ››
A hazai zsidó közéletben, rendszerváltás ide, demokratizálódás oda, az az úgymond “természetes” állapot, ha és hogy az egyes vallásos áramlatok egymást megkérdõjelezõ, diszkreditáló (v)iszonyban állnak. A bejegyzés folytatódik! ››
A flódniügy elemi erõvel irányította a közvélemény figyelmét részint a hazai zsidóságon belüli képviseleti jog, részint pedig az antiszemitizmus elleni küzdelem kérdéskörére.
Hosszú, egészen bokájáig érő, fekete ornátusban áll. Haját fejkötő alá rejti. A hetykeség legapróbb jele nélkül szegi hátra a fejét. Átható tekintettel néz. Baljában szürke, kopott könyvet szorongat. Így őrizték meg a fényképek az első olyan rabbi alakját, akinek a Teremtő két X-kromoszómát is adott, Y-t viszont egyet sem. A bejegyzés folytatódik! ››
A szentség fogalma a zsidóságban is a profán (חול) és a szent (קדוש) megkülönböztetésén alapul. A zsidóság e megszentelést ugyanakkor nem annyira lokálisan, mintsem temporálisan végzi. Mindennek rendelt ideje van. Bizonyos értelemben még a szeretkezésnek is.
… avagy ki õrzi a várost (és kitõl)?
Nem csak a cionizmus olyan nagy alakjai, mint Max Nordau (=Südfeld Simon Miksa) vagy Herzl Tivadar Magyarország szülötte. Bizony a modern Izrael vallásos zsidó vehemens ellenzõit harcos kiállásra buzdító, az Izraelt eltörölni vágyó Ahmedinejadhoz
járuló ultraortodox szervezet alapítója is Magyarország szülötte. A bejegyzés folytatódik! ››
A magát a reform és az ortodoxia között pozicionáló, Amerikában conservative-nek, másutt maszortinak nevezett mozgalom intellektuális értelemben vett vonzerejét talán épp az adja, hogy egyszerre kifejezetten modern, progresszív és ugyanakkor tradicionalista is, amennyiben hangsúlyozza a zsidó vallásjog, a háláchá életünket meghatározó voltát. Teszi ez utóbbit azért, mert fölfogása szerint az emberek egymás közti viszonyát szabályozó parancsolatok ill. az ember és Teremtõje közötti kapcsolatot meghatározó parancsolatok egyaránt elidegeníthetetlen részei a szövetségnek. Nincs mit csodálkoznunk tehát azon, hogy a conservative mozgalom ragaszkodik az étkezési parancsolatok megtartásához. A maszorti közbülsõ helyzete azonban itt is megmutatkozik: a kásruthoz való viszonya nem csak a hagyományt kevésbé ismerõk irányába sugároz ki, hanem a magukat a hagyomány egyedül autentikus képviselõinek tartók felé is. A bejegyzés folytatódik! ››
