Kedvenc Natalie Portmanünk éppen a Velencei Filmfesztiválon mutatja be Eve című rövidfilmjét. Kivételesen nem mint színésznő, hanem mint rendező ténfereg Velencében. Reméljük filmjével is nyer. A Movie for Humanity Award elnevezésű díjat viszont mindenesetre már tegnap megkapta. A díjjal együttjáró 50ezer dollárt pedig felajánlotta a tanzániai Jane Goodall Intézet Tacare Lányok Iskolája oktatási programnak.
Most, hogy a JP ilyen médiapiaci tényező lett, nem mehetünk el szó nélkül a holnap kezdődő pekingi Olimpia mellett. ’Mens sana in corpore sano’ és a sport ugye élet, erő, egészség.
A pekingi 29. Nyári Olimpiai Játékok augusztus 9 és 24. között zajlanak. 28 sportág, 302 versenyszámában hirdetnek győztest. 205 ország közel 11.000 versenyzője küzd az elsőségért.
Azt gondolom nem szükséges hosszú és részletes statisztikákkal alátámasztanom, hogy Magyarország méretéhez képest igencsak eredményes résztvevője az újkori Olimpiai Játékoknak. 1896 óta csak egy Nyári Olimpiát hagytunk ki (1920 – Antwerpen). Az összesített éremtáblázaton 2x voltunk 3. (1936, 1952), 3x voltunk 4. (1948, 1956, 1968), 1x voltunk 5. (1904), illetve 6x voltunk 6. (1896, 1908, 1932, 1964, 1980, 1988) helyen, de sosem végeztünk az összesítésben a 13. helynél gyengébb eredménnyel. Aranyérmeink számát tekintve a legsikeresebb Nyári Olimpiáink sorrendben: 1952 – Helsinki (16 arany), 1988 – Szöul (11 arany) és holtversenyben 1936 – Berlin, 1948 – London, 1964 – Tokió (10 arany). Elmondhatjuk, hogy történelmileg nehéz és vérzivataros időkben a magyar sportolók jobb teljesítményre képesek (v.ö. Teher alatt nő a pálma). A bejegyzés folytatódik! ››
Kezemben a Decanter bormagazin (magyar kiadás) augusztusi száma, amelyben itthon kapható magyar és külföldi kóser borokat tesztelnek.
„Vajon jobb-e egy bor attól, hogy szigorú vallási előírásokat is be kell tartani készítésekor?”
teszik fel a kérdést. Már miért lenne jobb? Szerencsére a szerkesztők nem álltak meg a tesztnél, hanem az angol kiadásból átvettek egy az izraeli borászatokkal foglalkozó cikket (Bekaa-völgy, Golán, Szamária, Judea, Negev borrégiókból). Sőt, mindezt megfejelik egy saját izraeli útleírással is.
Mondjuk a tesztben csak a Carmel Valley borai szerepelnek Izraelből (naná, mert csak ez volt épp a Rotschildben), a többi magyar (Tokaji Disznókő, ill. Andrássy pincészet), olasz (Vigne di Terracina), valamint francia (Fortant) kóser bor. Az izraeli borászatok cikkben pedig főleg a Carmel, Golan Heights és Galil pincéket emlegetik, bár egy-egy szó erejéig elhangzik a Margalit, a Yatir, és még a Tishbi neve is.
A cikkeket ne keressétek még a Decanter weboldalán, mert még nincs fenn! Gondolom direkt késleltetik, hogy vegyük meg a magazint.
Nemrégiben került nyilvánosságra a hír, hogy a világ legnagyobb napelemes erõmûvét készülnek megépíteni a kaliforniai Mojave sivatagban. A mindenféle technológiai, politikai, gazdasági érdekességeken felül JP olvasó nem mehet el szó nélkül amellett a tény mellett, hogy a cirka 500 MW-os napenergia-telepet egy izraeli specialistával, a BrightSource Energy-vel építtetik meg az amerikaiak. A témára rávetette magát a HVG tudósítója is és rögvest készített egy interjút a cég szülõatyjával és vezetõjével, Arnold Goldmannal. Ebbõl kiderül, hogy a cég ugyan „amerikai”, de van egy izraeli leányvállalata, a LUZ II (volt természetesen ezt megelõzõ LUZ I. is, ami nem csõdbe ment, hanem az általa képviselt technológia felett eljárt az idõ, ezért upgradelni kellett). Valójában az izraeli leágazásé az a különleges napelem-technológia, amihez a kaliforniai megrendelõ is ragaszkodik.
Hogy miért, ahhoz tudni kell, mit is tud egy napelem.
