A maceszgolyó meglehetõsen hasonlít a kókuszgolyóhoz, de attól intenzívebb, keletiesebb ízû. Lehet maceszlisztbõl is készíteni, de szerintem finomabb lesz durvára tört maceszdarabokból.
Ha valakire rászáradna ünnepek végére a macesztorta, akkor abból elkészítve a legfinomabb. ‘Maceszgolyó’ tovább…
Fûszeres szerzői archívumPage 2 of 6
Valamikor õsszel olvastam egy amerikai fórumon a macesz-lasagnat (macannya :-), és annyira abszurdnak tûnt, hogy megjegyeztem. Arra gondoltam, hogy rettenetes lesz az íze, de egy hét tésztamegvonás után még jól jöhet.
Most megcsináltam, és nagyon meglepõdtünk mindketten a férjemmel. Ez finom! Nincs pászka íze, és persze badarság lenne egy valódi olasz tésztához hasonlítani, mégis nagyon finom. Nekünk legalábbis a 2008-as pészah meglepetése.
Vannak, akik széder este nem nagyon fûszerezik az ételeiket, de én nem tartozom közéjük. Ezt is csak jó fokhagymásan, sok oregánóval érdemes megsütni. ‘Pészahi lasagna’ tovább…
Idén nagyon késõre esnek az ünnepek, tavaly, ha jól emlékszem Pészach egy idõben volt a keresztény húsvéttal. A zsidók holdnaptár segítségével állapítják meg, hogy melyik ünnep mikorra esik, ami a keresztény húsvétra, és pünkösdre is igaz, ezért is mondják ezekre az ünnepekre, hogy mozgó ünnepek: mindig más napra esnek. Idén Pészach április 19 és 27 közé esik, aminek az elsõ két estéjét Széder estének hívjuk.
Pészach az Egyiptomiból való kivonulás ünnepe. A nyolcnapos ünnep a felszabadulás emlékét õrzi, és azt idézi, hogy Izrael gyermekei a kétszáztíz esztendõs egyiptomi rabság után, kivonultak Egyiptomból. ‘Peszáh’ tovább…
Múlt héten Gildor meglepte a Judapestet 40 dkg pucolt mandulával. Két okból se adhatta volna jobbkor, az egyik, hogy ma délután megkóstolhatjátok a belõle készült süteményt (aki siet), a másik, hogy nyakunkon a Peszah. Csak szólok!
Ebbõl következik, hogy a sütiben nincs liszt, cserében tele van mandulával, tojással, és cukorral. Aki flódnit várt, attól elnézést kérek, örüljetek, hogy nem maceszgombóc levest viszek :-) ‘Süteményrevolúció 2008′ tovább…
Gyerekkoromban a házikenyeresnél lehetett kapni brióst. Szerettem, néha vettem reggelire. Most azonban, hogy kaptam Franciaországból jófajta élesztõt, amire az volt írva, hogy kiváló brióshoz is, nekem is ki kellett próbálnom ezt a süteményt.
Eddig evett briósaim nem voltak briósnak nevezhetõek, ezt már most az elején le kell szögeznem. Mert a briós az maga a csoda, viszonylag sok munkával, sok-sok vajjal és tojással, amit a magyar pékek szeretnek kispórolni.
A recept, ami alapján dolgoztam 5 cm távolságot ajánl a tepsin a sütemények között. Ezt én legalább 10cm-re módosítom, és még így is lehet, hogy összeér majd sütés közben. ‘Francia briós’ tovább…
Egyik este Láng Györgyrõl beszélgettünk. ütelrendelés kapcsán került szóba, ugyanis Terítéken az életem címû könyvében említi valahol (sajnos nem találtam), hogy lakott egy helyen, ahol a háziasszony hazafelé menet beadta a konyhába a megvásárolt alapanyagokat az épület közös szakácsának, aki elkészítette belõle a kért vacsorát.
Szerintem az ötlet zseniális! Még ha valakinek valóban nincs is ideje fõzni, vagy csak egyszerûen kedve nincs hozzá, az is olyan vacsorát tálalhat fel, amilyet a családja szeret. Ha õk biot esznek, akkor az készül nekik, ha vegák, akkor hús nem kerül a tányérjukra. Annak ellenére, hogy az étel nem otthon készül, mégis házi jellege van, és mindenki tudhatja mi is az pontosan, amit eszik. Szerintem egy lakópark eltartana egy ilyen szakácsot Magyarországon is, érdekes, hogy a dolog mégsem mûködik sehol.
A könyvben van egy chili recept, ami évek óta egyik kedvencünk. Mindig félkész babkonzervbõl fõzzük, mert így fél óra alatt elkészül. ‘Chili’ tovább…
Mi jut eszedbe, ha azt mondom:
• gönci hordó
• mándolás
• Botrytis
• fordítás
• Erdõbénye ‘Mi jut eszedbe?’ tovább…
Következzen a sós vendégváró falat, vagy borkorcsolya, ki minek nevezi. Nem nagy találmány, de imádják a vendégek. Ebben a változatban sajt van, ezért csak paradicsomot, fokhagymát, és fûszereket tettem bele, így kóser style maradt.
Lehet hússal is készíteni, akkor paradicsom helyett, vagy mellett, tegyünk bele olajbogyót, és hangulatunktól függõen hívhatjuk kebab-tashennek is :-)
‘Pizza-tashen’ tovább…
Idén purim ünnepe március 20.-án este kezdõdik, és másnap estig tart. A zsidó naptár szerint Ádár hónap 14-én ünnepeljük, de szökõévben mindig a második Ádár havi 14-én.
Purim napját Eszter böjtje (táánit Esztér) elõzi meg és Susán purim emléknapja követi. Purim ünnepének elõestéjén, ádár 13-án a perzsiai zsidók engedélyt kaptak a királytól, hogy harcba szálljanak Hámán seregével. Imádkozással és böjttel készültek. Ennek emlékére szokás minden év ádár 13-án böjtöt tartani.
‘Purim’ tovább…
Charlie írása után nincs is sok dolgom, mit azt mondani, hogy mindenki igyon sokat Purim estéjén, és egyen Hamantashen-t. Hétfõn még írok egy receptet, ha valaki sósat is sütne legyen hozzá egy jó ötlete, sõt, egy itallal is készülök. ‘Hamantashen’ tovább…
Akinek kisgyereke van, az biztosan ismeri ezt a versikét:
Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet
Sósat, sósat, jó ropogósat
Aki vesz annak lesz,
Aki nem vesz, éhes lesz.
Valamelyik nap ezt mondogattuk Dáviddal, mikor is rájöttem, hogy õ bizony nem is tudja mi az a perec. Amikor én voltam gyerek, négy éves korom körül már egészen biztosan jártunk néha moziba. Legjobban az Urániát szerettem, mert ott lehetett attól rettegni film közben, hogy leszakad az a gyönyörû csillár, és közben hatalmas sós pereceket lehetett ropogtatni.
ün nem merem elvinni a fiam moziba, mert bár nem egy ijedõs srác, az a több ezer watt, ami a Dolby Surround mozikban bömböl, biztosan megrémítené. ?gyhogy nem maradt más hátra, mint perecet sütni, aminek a receptjére egy zsidó szakácskönyvben leltem. Nagyon hasonlít a bagel-hez, gondolom ezért is sütötték ezt is szeretettel a kelet-európai bevándorlók Amerika szerte. ‘Perec vagy frászkarika?’ tovább…
Több JP olvasó kérte, hogy írjunk az Újlipótvárosban található új zsidó bölcsödérõl, mert sokan hallották hírét, de semmi konkrét információt nem tudnak meg róla. Hát igen, a pletyka gyorsan terjed…
Mivel személyesen egy szülõt sem ismerek, akinek oda járna a csemetéje, megkértem Ábrahám Zitát, a bölcsi vezetõjét, hogy mondja el, mit érdemes tudnunk a Trendeli gyermekházról. Ezt a kedves levelet kaptam válaszul:
“�?j-Lipótvárosban lakom, ahol nincs zsidó óvoda, iskola és természetesen bölcsi sem. ün személy szerint nehezen tudtam elképzelni, hogy nem lenne rá igény. Nem véletlen tehát, hogy két kisgyerek édesanyjaként felmerült bennem egy olyan bölcsõde gondolata, ahova nyugodt lélekkel vihetem elõbb a nagyobb, majd a kisebb lányomat. Milyen helyre is szerettem volna vinni a lányaimat? Íme az eredeti kívánság listám:
‘Újlipótvárosi zsidó bölcsi’ tovább…
Egyszerûen nincs mit mondani errõl a desszertrõl, annyira finom! Mi is csöndben ettük, néha felsikoltva a gyönyörûségtõl. Felnõtt desszert, ugyanis kissé kesernyés. Nincs benne se cukor, se liszt, de fejenként öt deka étcsokoládéval érdemes számolni elsõ körben. (Aztán mindenki kérni fog még egyszer, úgyhogy gondolkodhatunk akár tíz dekában is) Ha van otthon tejszín, akkor egy nagyon pici cukorral verjük fel egy kicsit, de semmiképp ne kemény habbá, és csorgassuk a süti mellé!
‘Hedonista élvezet’ tovább…
Elég nagyképûen hangzik ez a gombakaviár név, de nincs mit tenni, nem találtam jobb nevet neki magyarul. Ha valakinek van jó fordítási ötlete, az ne fogja vissza magát!
Elõételnek is kiváló, de fõételként is megállja a helyét egy beszélgetõs, borozgatós estén barátaink körében. Nincs szükség hozzá evõeszközre, legfeljebb egy kistányérra. Ha fõfogásnak szánjuk, akkor érdemes nem csak sültpaprikába, hanem többféle zöldségbe, esetleg sajtszeletekbe, palacsintába tölteni. (Vékonyra zöldségpucolóval szeletelt cukkíni, padlizsán, sárgarépa, uborka stb. jöhet szóba) ‘Gombakaviárral töltött paprika’ tovább…
Mikor megírtam a véleményemet a Lubavicsi oviról, azt gondoltam, hogy nagyon sok negatív hozzászólás érkezik majd, olyanoktól is, akiknek oda jár, vagy járt a gyereke, és olyanoktól is, akik soha nem adnák oda a csemetéjüket, mert mondjuk nem szimpatizálnak Köves Slómóval. Nem így történt, és ennek nagyon örültem. Gyorsan fel is hívtam pár ismerõsömet, hogy õk is írjanak arról az intézményrõl, amit választottak. Jó véleményekre számítottam.
Teljesen ledöbbentem azonban a válaszoktól! A szülõk 2008-ban nem akarnak, vagy nem mernek beszélni.
Nem merik elmondani, hogy az óvodában ahová nagy bizalommal íratták a gyereket, amiért komoly pénzeket fizetnek havonta, nem törõdnek a kicsik igényeivel. Kevés az óvónõ, rosszul érzi magát a szülõk többsége, mert nem találnak partnerre a vezetõségben.
Nem merik elmesélni, hogy a 12-14 éves lányukat nem lehet elengedni osztálykirándulásra, mert nem csak a diákok részegednek le botrányosan, hanem a tanárnõ is!
Nem akarnak arról mesélni, hogy a 12 évfolyamos iskolában nagyon jó volt az ovi, tûrhetõ az általános iskola, rettenetes a gimnázium. Pár diák szó szerint terrorizálja az osztálytársait, megalázza õket az interneten nagy nyilvánosság elõtt, tanítási idõ alatt, az iskola szerverét használva. Mindezt az iskola tudtával, cinkos hallgatásával.
Vagy a másik gimnázium, ahol a fiatalok szinte rettegnek az igazgatótól!
Sõt, van olyan hely, ahol azt mondták a diákoknak, hogy lehet szombaton nyugodtan utazni a villamossal, csak meg kell bizonyosodni róla, hogy a vezetõ nem zsidó. :-) (üs mégis hogyan?)
‘Félelem és reszketés a zsidó tanintézményekben?’ tovább…
