Akinek kisgyereke van, az biztosan ismeri ezt a versikét:
Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet
Sósat, sósat, jó ropogósat
Aki vesz annak lesz,
Aki nem vesz, éhes lesz.
Valamelyik nap ezt mondogattuk Dáviddal, mikor is rájöttem, hogy õ bizony nem is tudja mi az a perec. Amikor én voltam gyerek, négy éves korom körül már egészen biztosan jártunk néha moziba. Legjobban az Urániát szerettem, mert ott lehetett attól rettegni film közben, hogy leszakad az a gyönyörû csillár, és közben hatalmas sós pereceket lehetett ropogtatni.
ün nem merem elvinni a fiam moziba, mert bár nem egy ijedõs srác, az a több ezer watt, ami a Dolby Surround mozikban bömböl, biztosan megrémítené. ?gyhogy nem maradt más hátra, mint perecet sütni, aminek a receptjére egy zsidó szakácskönyvben leltem. Nagyon hasonlít a bagel-hez, gondolom ezért is sütötték ezt is szeretettel a kelet-európai bevándorlók Amerika szerte. A bejegyzés folytatódik ››
Fûszeres szerzői archívumPage 3 of 6
Több JP olvasó kérte, hogy írjunk az Újlipótvárosban található új zsidó bölcsödérõl, mert sokan hallották hírét, de semmi konkrét információt nem tudnak meg róla. Hát igen, a pletyka gyorsan terjed…
Mivel személyesen egy szülõt sem ismerek, akinek oda járna a csemetéje, megkértem Ábrahám Zitát, a bölcsi vezetõjét, hogy mondja el, mit érdemes tudnunk a Trendeli gyermekházról. Ezt a kedves levelet kaptam válaszul:
“�?j-Lipótvárosban lakom, ahol nincs zsidó óvoda, iskola és természetesen bölcsi sem. ün személy szerint nehezen tudtam elképzelni, hogy nem lenne rá igény. Nem véletlen tehát, hogy két kisgyerek édesanyjaként felmerült bennem egy olyan bölcsõde gondolata, ahova nyugodt lélekkel vihetem elõbb a nagyobb, majd a kisebb lányomat. Milyen helyre is szerettem volna vinni a lányaimat? Íme az eredeti kívánság listám:
A bejegyzés folytatódik ››
Egyszerûen nincs mit mondani errõl a desszertrõl, annyira finom! Mi is csöndben ettük, néha felsikoltva a gyönyörûségtõl. Felnõtt desszert, ugyanis kissé kesernyés. Nincs benne se cukor, se liszt, de fejenként öt deka étcsokoládéval érdemes számolni elsõ körben. (Aztán mindenki kérni fog még egyszer, úgyhogy gondolkodhatunk akár tíz dekában is) Ha van otthon tejszín, akkor egy nagyon pici cukorral verjük fel egy kicsit, de semmiképp ne kemény habbá, és csorgassuk a süti mellé!
A bejegyzés folytatódik ››
Elég nagyképûen hangzik ez a gombakaviár név, de nincs mit tenni, nem találtam jobb nevet neki magyarul. Ha valakinek van jó fordítási ötlete, az ne fogja vissza magát!
Elõételnek is kiváló, de fõételként is megállja a helyét egy beszélgetõs, borozgatós estén barátaink körében. Nincs szükség hozzá evõeszközre, legfeljebb egy kistányérra. Ha fõfogásnak szánjuk, akkor érdemes nem csak sültpaprikába, hanem többféle zöldségbe, esetleg sajtszeletekbe, palacsintába tölteni. (Vékonyra zöldségpucolóval szeletelt cukkíni, padlizsán, sárgarépa, uborka stb. jöhet szóba) A bejegyzés folytatódik ››
Mikor megírtam a véleményemet a Lubavicsi oviról, azt gondoltam, hogy nagyon sok negatív hozzászólás érkezik majd, olyanoktól is, akiknek oda jár, vagy járt a gyereke, és olyanoktól is, akik soha nem adnák oda a csemetéjüket, mert mondjuk nem szimpatizálnak Köves Slómóval. Nem így történt, és ennek nagyon örültem. Gyorsan fel is hívtam pár ismerõsömet, hogy õk is írjanak arról az intézményrõl, amit választottak. Jó véleményekre számítottam.
Teljesen ledöbbentem azonban a válaszoktól! A szülõk 2008-ban nem akarnak, vagy nem mernek beszélni.
Nem merik elmondani, hogy az óvodában ahová nagy bizalommal íratták a gyereket, amiért komoly pénzeket fizetnek havonta, nem törõdnek a kicsik igényeivel. Kevés az óvónõ, rosszul érzi magát a szülõk többsége, mert nem találnak partnerre a vezetõségben.
Nem merik elmesélni, hogy a 12-14 éves lányukat nem lehet elengedni osztálykirándulásra, mert nem csak a diákok részegednek le botrányosan, hanem a tanárnõ is!
Nem akarnak arról mesélni, hogy a 12 évfolyamos iskolában nagyon jó volt az ovi, tûrhetõ az általános iskola, rettenetes a gimnázium. Pár diák szó szerint terrorizálja az osztálytársait, megalázza õket az interneten nagy nyilvánosság elõtt, tanítási idõ alatt, az iskola szerverét használva. Mindezt az iskola tudtával, cinkos hallgatásával.
Vagy a másik gimnázium, ahol a fiatalok szinte rettegnek az igazgatótól!
Sõt, van olyan hely, ahol azt mondták a diákoknak, hogy lehet szombaton nyugodtan utazni a villamossal, csak meg kell bizonyosodni róla, hogy a vezetõ nem zsidó. :-) (üs mégis hogyan?)
A bejegyzés folytatódik ››
Ez az eredetileg tagine-ban készült kofta marokkói recept, de szinte minden zsidó szakácskönyv feldolgozza valamilyen formában. Valóban nagyon finom, és kevés ettõl látványosabb étel létezik, amit húsz perc munkával össze lehet dobni.
Birka, és borjúhús keverékébõl készítettem, mert nem sikerült kecskét vennem. Ha valaki hozzájut fiatal kecske húsához, esetleg gidához, akkor jusson eszébe ez a recept.
A bejegyzés folytatódik ››
A banános süteményt általában mindenki ismeri, mert nagyon egyszerû, olyasmi, mint egy bögrés süti, csak már egy kicsit unalmas. Tegnap este a Shadai családot vártam vacsorára, és valami könnyû desszerten gondolkoztam egész nap, amikor megláttam a három barnulásnak indult banánt. Kicsit feldobtam az unalmas banán süteményt, feltekertem, és megtöltöttem Philadalphia sajtkrémmel, mert az ugye mindenbe jó.
Valóban nagyon finom lett, de könnyû desszertnek semmiképp nem nevezném, van benne szénhidrát, és zsír is bõségesen, talán pont ettõl lett olyan jó. Vagy csak a bûnös élvezet miatt ízlett ennyire?
A bejegyzés folytatódik ››
Mióta megláttam Orosz Peti posztját a Jiddise Máméról, folyamatosan figyelem magam, nehogy én is az általános hibákba essek. Pedig épp ezt teszem. Tudom, hogy szörnyû vagyok, mi lesz harminc év múlva?! :-) Emlékeztem egy régi könyvre, amit vasárnap sikerült is elõásnom a padlásról a témában: Dan Greenburg, Mindenkibõl lehet jiddise máme. Vicces olvasmány, szerintem mindenki felismeri benne saját édesanyját, anyósát, nagyanyját. Ha szembe jön az antikváriumban, érdemes megvenni, sõt, anyák napjára elõjegyeztetni is. Addig is egy pár sor a könyvbõl:
„Soha semmit sem szabad kidobni, ami késõbb még jól jöhet. (üs mi az, ami nem jöhet jól?) Példák:
(1) ajándékok csomagolópapírja, szalagja
(2) papírzacskó a közértbõl
(3) használt, gyûrött alumíniumfólia
(4) parafa dugó
(5) bélelt falú boríték bélése
(6) ócska újságpapír
(7) lekvárosüveg
(8) konzervdoboz
(9) mûanyag üdítõs üveg
(10) minden rendû és rangú spárga
A bejegyzés folytatódik ››
Tudom, hogy nem csak engem bosszant, hogy Magyarországon nem lehet rendes pitához jutni. Kipróbáltam több receptet is, és most elmondhatom, hogy megtaláltam az igazit. ürdemes megvenni a Szakácsok Könyve címû alkotást, több zseniális recept, és technika olvasható benne. Nem is változtattam semmit a recepten, egyszerûen bemásolom ide, hátha más is veszi a fáradságot, és valódi pitával lepi meg a családját. A falafeleseknek különösen ajánlom figyelmébe! A bejegyzés folytatódik ››
Nigella Lawson talán a legismertebb tévészakácsnõ. Imádom, ahogy erotikus vágyálomként beszél egy tortáról, ahogy megkever egy csoki krémet. Szeretem a gyönyörûen fényképezett mûsorait is, és nagyon irigylem azokat a rászabott kardigánokat, és blézereket, amik olyan ügyesen takarják a csípõjét, de kiemelik a dekoltázsát.
Amikor pedig éjjel leszalad a hûtõhöz, és mutató újjal belenyúl a tejszínhabba, attól teljesen kész vagyok. Szeretem felidézni, ahogy vihogva malacfület rág, miközben chilit aprít, és ezt a világ legtermészetesebb dolgának állítja be.
Nigella zsidó. Méghozzá a büszke fajtából. Imád róla beszélni, ahol csak teheti szóba is hozza.
Magyarországon sajnos nem jelent meg Feast címû (talán legjobb) könyve, amiben a nagyobb zsidó ünnepekre is ajánl menüsorokat. Receptek itt, itt, és itt. Zseniális, kötelezõ olvasmány.
üs most azzal lepett meg minket, hogy felkerekedett és felkutatta zsidó gyökereit. Sõt, lehet, hogy rokonok vagyunk, ugyanis az én õseim is cipészek voltak :-) Szívesen vennék egy ugyanilyen kisfilmet a magyar Nigellától, Stahl Judittól is, ahogy bemegy a Síp utcába, és kinyitják elõtte a régi anyakönyveket.
Cseh-Magyar zsidóbarátság után, barátkozzunk egy kicsit a Palesztin konyhával is. A synia-t a palesztinok egyik legremekebb ételének tartják. Valóban nagyon finom, de különösen fontos hozzá az érett, lédús, édes paradicsom. Mielõtt felkapná a fejét a kedves olvasó, hogy ilyet meg hol lehet szerezni januárban, elárulom, hogy a Nagycsarnokban. Fürtös, apró, mélyvörös, édes izraeli paradicsomokat árulnak, félkilós dobozokban, és megéri kifizetni értük azt a kisebb vagyont, amibe kerülnek, olyan napsütéses ízük van ebben a hidegben!
Dávid fiam a Lubavicsiak óvodájába jár. Budapesten 5 zsidó óvoda üzemel, jó lenne nekünk szülõknek megvitatni, hova is érdemes adni csemeténket. ürdemes-e egyáltalán zsidó oviba íratni? Mi lesz a gyerekkel az óvoda után? Van-e 2008-ban olyan, magát bármilyen szempontból zsidónak valló iskola, ahová egy ilyen ovi után szívesen íratja a szülõ a gyermekét? Posztomat sorozatnak szánom, meg is ragadom az alkalmat itt az elején, hogy felkérjem Charlie-t, írja meg õ is a tapasztalatait.
A mi családunk egy teljesen asszimilálódott zsidó család. A háború óta született rokonaim semmilyen vallásos neveltetést nem kaptak. Ezt fontosnak tartom az elején megjegyezni, hogy érthesse az olvasó az ovihoz fûzõdõ viszonyomat.
Elõször megválaszolnám azokat a kérdéseket, amiket mindig, mindenki feltesz nekünk, mikor meghallják, mire vetemedtünk, és hová írattuk egyetlen fiunkat. :-)
-Komolyan? Ne már! De miért? Stb.
Elõször bölcsödébe adtuk oda a gyereket, miután máshová nem tudtuk bekönyörögni. Elég egyszerû döntés volt, miután a kerületi bölcsiben szó szerint körberöhögtek minket. Elmentünk, megnéztük, megismerkedtünk a bölcsi kiscsoport óvónõjével, és úgy találtuk, nyugodtan rábízzuk a gyereket. Judit (õ a kiscsoportos bölcsis óvó néni), mai napig kedvence a gyereknek, reggel együtt „kezdenek” az iskolabuszon, délután együtt jönnek haza, egy biztos pont Dávid életében. ürültünk, hogy napi tíz percben hall valamit a vallásáról a fiúnk, jó levegõn lesz, kevesen lesznek egy csoportban.
-Nem féltek, hogy „beortodoxul” a gyerek?
Eleinte voltak aggályaink. Nem ismertem csak pár anyukát, nem tudtam milyen gyerekek a többiek. Furcsa volt a pár hosszú hajú kisfiú, akinek még nem vágták le a haját. Aztán megismertem a szülõket, és rájöttem, itt bizony „õk” (mármint a Lubavicsiak) vannak kisebbségben. Mivel a bölcsi nyelve a magyar és a héber, nagyon sok itt dolgozó, izraeli szülõ járatja oda a gyerekét, nem is a vallás, hanem a nyelv miatt. A bejegyzés folytatódik ››
A Tubisváti széderre tervezett receptek végére értünk. Ez egy kis nyarat, napsütést idézõ desszert a télben. Bár a mai napra senkinek nem lehetett panasza, azt gondolom itt is élet szökent a fák rügyeibe ezen a gyönyörû napsütéses délelõttön, nem csak Izraelben.
Szorbetet készíteni a legegyszerûbb dolog a világon. Nem kell hozzá más, mint egy adag cukorszirup, és egy mélyhûtõ. Persze fel lehet túrbózni mindenfélével, mint ahogy én is tettem ebben az esetben, de a lényeg változatlan marad. A bejegyzés folytatódik ››
Akkor következzen a húsos fõétel, ami nem más, mint csirkefalatok keserédes piros grapefruittal, csípõs-ropogós zellerrel. A képen ugyanis a hús mellett az nem tagliatelle, hanem csíkokra vágott zeller.
A zeller szerintem hasonlóan mostoha helyzetben van, mint a cékla, érdemes több módón is felhasználni, mint a zellerkrémleves, húslevesbe fõtt zellerdarabok.
Köretként személyenként 25 dkg nyers zellerrel érdemes számolni.
Tubisvát széderre kétféle fõétellel készülök, az egyiket vegáknak ajánlom, a másikat húsevõknek. Ez a vegetáriánus változat. Csalóka, mert egy pici szuffléformába rengeteg zsírdús sajt, és akár két mézédes füge is belefér, ami nagyon laktató. Lehet kanállal is enni, de akár bagettel is tunkolható, szerintem úgy az igazi.
Nem fontos camembert sajtot használni, kéksajttal is nagyon finom, sõt, kemény, érett, angol típusú sajtokkal is. Ha valaki ilyet használ, azt tanácsolom, hogy a mézet ne a fügére csorgassa tálalásnál, hanem a sajtra sütés elõtt. Nem fog csalódni!
Hozzávalók személyenként:
2 friss füge
12-20 dkg camembert sajt
1 dió
1 kk Maionesa Blanca (ennek hiányában kevés olívaolaj, petrezselyemzöld, esetleg fél reszelt fokhagyma)
A majonézt a szuffléforma aljára kentem, erre halmoztam a sajtot, megszórtam a durvára vágott dióval. Tetejére tettem a félbevágott fügéket, és 200 fokon 20 perc alatt megsütöttem. Az asztalnál friss borsot tekertem a tetejére, és meglocsoltam mézzel. Ha nincs otthon petrezselyem, használhatunk szárított csombort, vagy egy kevés rozmaringot is.
