Fordulj ki a Klauzál térrõl, vagy csak andalogj be a Dob utcán a Deákról a körút felé – Spinóza, Kõleves, Ellátó, Sark (nyugodjon békében), Fészek, mind megvolt már? Nyújtsd ki a lábad, kapd el a wifit, és ülj fel a reggeare a Bar Ladinoban.
Az utcafront nem csalogat rámenõsen, egy állÃtás, hogy bemész: Bar Ladino.
Ladino: zsidó-spanyol nyelvváltozat, a mai napig él, kb. 110 ezren beszélik szerte a világon a Balkántól Amerikáig. A középkori Spanyolországból kiûzött zsidók vitték magukkal, szinte egyetlen kincsként.
Hét ker, új hely: megszokott már. Az sem lep meg, büszke pestiként, hogy meglep. Mediterrán lenne a Bar Ladino, azt nem mondanám. Belépek és elsõre valahol Nyugatabbra érzem magam, fenszi tapéta, aranyló csillár és lüktetõ reggae. Majd körülnézek lassan, detektálnom kell, mi az, amitõl mégis megint itthon vagyok. A jó öreg szódásüveg, kávédarálók, hegedû, Singer és társaik, egy igazi pesti család hagyatéka itt-ott, amott mind rámköszönnek, igen, itt vagyunk mi is, jólesõ meleg érzés, bólintok nekik, jól van kedveseim, akkor most kávézok egyet veletek. Közben a konyhában rotyog a gyerekkor izû napi menü, ha nem kérnék a világiból ott a falon. Széles asztalok, nagy tér, nem kell megfulladni, sem a hely-, sem a levegõhiánytól. Bátran hÃvom ide, akivel tárgyalnék, csak feldobom a gépem a netre. KiállÃtásmegnyitó, koncert, és szombattól tánc is van az üdÃtõ zöldben, az alagsorban, ha támadna a kedv.
Bar Ladino, VII. Dob utca 53., www.ladino.hu
