A laphoz én egy étel elkészítéséről szóló fotósorozattal szoktam hozzájárulni, ami most, lévén a hetedik szám a kajáról szól, különösen aktuális volt. Aki esetleg már erőltetett menetben végigfőzte Fűszeres Eszter szakácskönyvét a vakáció alatt, és átkozottul nem akar többé gefilte fisht csinálni, annak íme aktuális kontribúcióm, ez a marokkói lazac fantázianévre hallgató szefárd recept:

Az újság 49. oldalán látható, illetve kattra nagyobb lesz.

A ételt a második Judapest brancsra csodálatos Ferrari-salátát komponáló Polgár Natália főzte, az eredeti recept fűszernövény-mennyiségét kreatívan újraporciózva, én meg fényképeztem, írtam és tördeltem. Akit érdekel az újság, itt előfizethet rá.

A lazac finom volt, bár hajnali egy körül láttunk neki egy vendégkonyha hullafáradt házigazdájával, és mindnyájan készen voltunk (mint a mateklecke).

San Franciscóban készítette őket 1976 augusztus 19-én Jenny Lens, aki a következő négy évben végigfotózta az amerikai punkszcénát, és most elkezdett PDF-könyveket készíteni archívumából. Az első rész a Ramonesról szól, 15 dollárért lehet megvenni közvetlenül a szerzőtől, és aki óvakodik ennyi pénzt vakon kicsengetni, annak még egy 16 oldalas ingyen beetetőt is csinált (2,3 MB, PDF).

Lens oldala egyébként csodálatos, és ő csinálta ezt a cuki-erotikus seggreesős képet Debbie Harryről is:

Hozott nekünk egy bödön Ben & Jerry’s fagylaltot is, ami egész jól bírta a stúdió négy kilowattos poklát, aztán olvadt maradékát később Demeter Ágnes asszisztensünk íróasztalának fiókjain folyattam végig. Lett belőle egy kisebb tócsa.

Arról van szó, hogy életem első komoly élő műsorán dolgozom, ahol a komoly alatt azt kell érteni, hogy van forgatókönyv, és még azt, hogy elejétől a végéig 13,5 órát fog tartani. Az amerikai elnökválasztásról fog szólni, és annyiból Judapest-közeli prodzsekt, hogy társműsorvezetőm Tallián Miklós lesz, egyik vendégünk pedig Shadai.

De nem is ez a lényeg! Hanem hogy az amerikai zsidóságról szóló összeállításunk megírása közben – miután túl voltam Nina Hartleyn és Scarlett Johanssonon – kikötöttem Bugsy Siegel oldalán, ahol megszeppenve tapasztaltam, hogy az amerikai zsidó gengszterekről rendkívül szerény tudással rendelkezem, és hogy csak a Murdered Jewish American mobsters kategória 35 elemet tartalmaz. Azaz személyt. Halott személyt.

Mindenkinek szuper neve van. A teljesség igénye nélkül: Herbert „Fat Herbie” Blitzstein, Bernard „Lulu” Rosenkrantz, Louis „Pretty” Amberg, Louis „Lepke” Buchalter.

Képzeljük el, ahogy egy kalapos-öltönyös ember ránk emeli a Thompson-géppisztolyt, és azt mondja: Today was the last day you fucked with Fat Herbie, you schmuck. Rat-tat-tat-tat, majd egy csomó vér.

De nincs a listán a legjobb, mert őt nem ölték meg munkavégzés közben: Albert „Tick-Tock” Tannenbaum. Ő látható itt (↑) a képen.

Tehát akkor itt a link, és óra indul, én most minden idegszálammal arra fókuszálok, hogy nenene kattintsak rá, de önök engedjenek a csábításnak és kattintsanak, mert szuper lesz. Albert „Tick-Tock” Tannenbaum!

Sajnos az nem derül ki, hogy pontossága miatt kapta becenevét, vagy mert lőfegyverek helyett a bombákat preferálta.

MP3 – 07:36

Ami persze semmit sem von le munkásságának értékéből, aminek első öt évadja itt elolvasható, az Amazonon pedig az egész könyvként is megvásárolható.

I get the impression that you’re not a big fan of Tom Clancy.

I hate Tom Clancy.

Why is that?

’Cos he’s a fat loser coward who made and I’m a fat loser coward who didn’t make it.

So you’re just jealous of him?

D’oh!

Június óta Brecher – akinek meglepő módon cs-vel ejtendő a neve – az Oroszországból elmenekült és Exiled néven újraindult Exile-ban publikál.

Uncle Monk: Claudia Tienan és Tommy Ramone

Ramone a Toronto Starnak adott tegnapelőtti interjújában elmondta, hogy azután is hallgatott magyar népzenét, miután családjával az Egyesült Államokba költözött, és hogy ennek valószínűleg köze van az Uncle Monk zenei irányához – a bluegrass is népzene, csak amerikai, az Appalache-hegység ír és skót származású népe játssza.

Uncle Monk: Long Gone (02:36)

„De a Ramones zenéjébe valószínűleg több magyar elemet csempésztem, mint az Uncle Monkéba” – teszi még hozzá.

Kapcsolódó: Mesterházy Lili 2004-es interjúja Tommy Ramone-nal az Indexen.

Ezt a vicces reggeli szoknyát nézegettem ma reggel, Péter Anna dézignolta, és dõlõ zsiráfok legelnek rajta dõlõ akáciákról. Oldalt vannak elefántok is, szintén dõlnek, valamint majmok (szintén dõlnek).

Arra gondoltam közben, hogy egy hajlított, a dús szemita haj kordában tartására is alkalmas eszköz neve igazán lehetne az, hogy zséráf.

�?gy döntöttem, lerajzolom. Rendkívül ügyetlenül rajzolok, de vannak színes ceruzáim. ütvenféle szín. Köztük glitteres arany.

Íme:

Tényleg nem terveztem, hogy dühös legyen, de így adta ki. Nyilván lehet persze, hogy nyomja a fejét a zséráf.

Talán ide kapcsolódik Stöckert Gábor kiváló cikke pár héttel ezelõttrõl, ami tele van hasonlókkal:

A szóviccek – és egyáltalán a viccek – értelmezésének biológiai háttere viszonylag szûz terület az orvostudományban, de abban nagyjából minden kutatás egyetért, hogy az agymûködésben jelentõs különbségek fedezhetõk fel a szóviccek és a mórickás-nyuszikás, szituációs viccek felfogásakor, másként zajlik ezeknek a megértése.

Stöckert Gábor: A szóvicc ökölcsapás az agynak (Index) →

Talán hat éve gondolkoztam elõször azon, hogy milyen érdekes kísérlet lenne szombaton nem használni elektronikát. Péntek este kikapcsoltam a telefont, a komputert és a zenét, azzal a tervvel, hogy majd vasárnap reggel kapcsolom vissza. Arra ekkor még nem gondoltam, hogy a zsidók ezt már nagyjából feltalálták, úgyhogy szemérmesen és nördül offline szombatként hivatkoztam rá.

Furcsa élmény volt. Délelõtt állati feszülten fészkelõdtem a kanapén, mindenfélét akartam csinálni, amihez számítógép kellett volna, de ugye nem lehetett. Aztán elmentünk ebédelni, és délutánra-estére szuper nap lett belõle, egészen szuper, másnap reggel pedig zavartan és felszabadultan tapasztaltam, hogy a BBC címlapján nem az szerepelt vezércikként, hogy:

Apocalypse caused by young Hungarian’s sudden absence from internet

BBC World correspondents report vast piles of unprocessed information accumulating worldwide. The towering piles of unread and unwritten blog posts and news articles have started street riots in every major metropolis. Investors watch in panic as the NASDAQ dips into the single digits. There are unconfirmed reports of a major meteorite hitting Buenos Aires with a massive tsunami racing for African and European shores. President Bush is in an undisclosed location.

Aztán elfelejtettem, hogy mennyire jó volt. Talán két éve csináltam megint ilyet, az is remek volt, azt is elfelejtettem. Tökfej!

Egészen most szerdáig, shadai Információs megváltás című írásáig.

Bár azon mostanában nem tudok nem gondolkozni, hogy az absztrakt munka milyen elképesztõen le tudja meríteni az agyat. Valószínûleg a szénbányászat meg a testet, de olyat még nem csináltam, csak a nagyanyám, amikor a Szovjetunióban vendégszerepelt.

Hogy gombokat nyomkodni egész nap, és a gombok elõvarázsolta epikus mennyiségű információt szûrni és feldolgozni és belõle talán érdekes dolgokat készíteni, az bizony idővel koffeinnel és csokoládéval sem finanszírozható.

Mert a szénbánya idõnként talán bezár, az információ áramlása viszont soha. És senki, soha nem tanítja meg az embernek, hogy ha nem kapcsolódik időnként le, akkor el fog folyni az agya, ki a fülén. A világtörténelemben a padlizsánok alkotó teljesítménye pedig elhanyagolható.

A kétnapos hétvége hülyeség, ha az úristennek elég volt egy nap, akkor mindenkinek elég, úgyis halottan fogjuk tölteni az univerzum létezésének akkora százalékát, hogy ha leírnám az összes kilencest a tizedesvesszõ után, elfogyna a hely az interneten.

De a hétnapos munkahét is hülyeség. A sok beérkező izének időnként le kell ülnie.

Az különösebben nem érdekel, hogy a sábesz betűjének megfeleljek, mert jó barátokkal elmenni ilyenkor vacsorázni például nagyszerű dolog, lehet rengeteget nevetni és finom ételeket enni, és közben nem kell információt feldolgozni, csak könnyeden úszni, de előtte, ugye, meg kell beszélni telefonon, hogy hova megyünk, utána meg ki kell fizetni a megrendelt ételeket.

A szellemisége érdekel.

Hogy legyen minden héten egy nap, amikor a létezés olyan, mintha végtelen felhajtóerejű folyadékban lebegnék, gondtalanul, szemlélődve, tudat alatt szintetizálva.

Úgyhogy most, kedves olvasó, kérem ne olvasson tovább.

Nincs is mit.

Ugyan még hipergyors postával szállítva is össze kell majd vonni egy-két gyújtást, mert az idõben visszafelé talán a Fedex sem tud deliverálni, de még így is elsõrangú tárgynak tûnik ez a Vespa-hanukia, amit a New York-i Jewish Museum oldalán lehet megvásárolni, negyven, értékében lassan a Monopoly-pénzzel vetélkedõ dollárért.

üs még akkor is szuper, ha tudjuk, hogy a Vespa snassz, és igazából a Lambretta a vagány.

Mondjuk flódnit szállítáni mindkettõ alkalmas.

Forrás: Boing Boing

Ismét vállalatunk hétköznapjaiból kell szemeznem, és már megint egy Bazsó Gáborral folytatott párbeszédre kell utalnom.

Amiben is egy pizza felett egy korábbi beszélgetésérõl beszélgettünk, ami a ROFL és a ROTFLMAO kifejezések közötti utat járta végig, mire a valós idõben torzuló hangok kiadták azt, hogy Rothfül Manó, amit a szerzõ a Gimp képszerkesztõ program és a Google Images segítségével el is készített, a Nagy Kormányos szinte kötelezõ társaságában.

Képzeljék, sose gondoltam még erre! Pedig hogy adja magát.

üs az egész egy New York-i költöztetõ vállalat kamionjától indult, amit még a csajom látott pár éve. Elmondása szerint a teherautó oldalán az ábra két költöztetõ munkást ábrázolt, akik egy óriási fület egyensúlyoztak vállaikon. Mellettük a vállalat neve: Van Gogh

Talán már csak Góg és Van Góg fia hiányzik ebbõl a buliból.