zsidó identitás és kultúra a 21. századra
Dana a kedvenc fotósom a Flickren. Esténként rákattintok a hírolvasómban a feedjére és kapok úgy egy tucat képet. üsszevissza az idõbõl, lehet hogy öt perce csinálta az egyiket és tíz éve a másikat. Dana is hiperszaturálva szereti a világot. A bõrét pedig képeskönyvekbõl másolt tetoválások borítják.
Ezt a négy fiatal haszid fiút két hete fotózta Hollywoodban. ün pedig elkértem tõle.
A címben szereplõ fonológiai játék a jiddisbõl került az angolba és neve is van: shm-reduplikáció. A megkettõzött szó második példányának elejére kerül a shm elõtag, ironikus vagy szkeptikus céllal. Az elõtag ragasztásának szabályai a kettõzendõ szó szerkezetébõl következnek, részletek a Wikipédia vonatkozó szócikkében, de elég könnyû belejönni.
Soha nem válik shm-reduplikácó alanyává a talán legjobb hangulatfestõ jiddis eredetû csúnyaszó, a schmuck (Fenyõ Balázs szerint a fasz tökéletes megfelelõje). Schmuck Andor megnyugodhat, amerikai útjain nem fognak a nevével viccelõdni.
FRISS: Zsadon Béla sez:
A reduplikáció magyarul tõismétlés.
Teljes: ratu ‘vezetõ’, raturatu ‘vezetõk’ (jávai); tafuta ‘keres’, tafutatafuta ’sokáig keres’ (szuahéli)
Részleges: parco ‘kímélek’, peperci ‘megkíméltem’ (lat.).
A magyarban is van hasonló: föl-föl(dob), nono, egy-egy stb.
Az shm-reduplication (baby-shmaby) azonban nem annyira tõismétlésnek tûnik, hanem ikerítésnek, annak is az a fajtája, amelyben az egyik tag a másikból létrehozott, önállóan nem létezõ szó: giz-gaz, icipici, kipeg-kopog, mendemonda, izeg-mozog stb.
A matzo brei nem más, mint tojással kevert macesz. ?gy is hívják, hogy zsidó bundáskenyér, aminek az angol nevébõl (Jewish French toast) a “French” sajnos nem jön át magyarra, pedig milyen kiváló öngyilkos-mez lenne vasárnap délutáni fasiszta gyûlésekre. De mielõtt a halmozott idegenszívûségig jutnánk, keressünk a hûtõben két tojást, a szekrényben meg két darab maceszt. A Judapest segít egyszerûen és vidáman jóllakni. Klikk a képre!
Sajnos ez szexista poszt lesz. üs mennyire értelmetlenül. Hiszen amióta a technológia szétkapcsolta a katona fizikai erejét és hatékonyságát, azóta mindegy, hogy a gombot megnyomó vagy a ravaszt meghúzó ujj sejtmagjaiban van-e Barr-test. Akár a nevadai sivatag alatt ülõ, hunyorgó geek is levadászhatja Omár mollát a pastu törzsi vidéken.
Persze a fizikai erõre hivatkozni is értelmetlen. A Rachel Papo fotóin szereplõ izraeli katonacsajok valószínûleg mindnyájunk seggét a Vénuszig tudnák rúgni. Papo 1970-ben született, 18 évesen két évet szolgált az izraeli légierõben, ezek a képek pedig “Serial No. 3817131” címû projektjébõl vannak (igen, ez a saját azonosítója volt a hadseregben).
Nem elvesztegetett idõ végigkattintani az egész galériát. Már csak a kiugró jócsaj-arány miatt sem.
Egy harmadéves joghallgatóval laktam együtt egyszer, még 1998-ban. Azt mesélte, hogy egyszer volt Izraelben, és hogy jó csajok olyan szédületes koncentrációjával, amit ott tapasztalt, azóta sem szembesült. Papo képei ezt csak alátámasztják. Ráadásul a katonaság szépségre nem szelektáló környezetében készültek, nem holmi melltartó-modell válogatáson, úgyhogy jó eséllyel reprezentatívak.
Az infiltráló keresztszülõ-kultúrát Marsi Anikó egyetlen gyors mozdulattal csapja le:
Vannak olyanok, akik fontos dolognak tartanak egy keresztelõt, de akadnak olyanok is, akik nem igazán foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Marsi Anikó a Sorryban elárulta, hogy õk az utóbbi tábort erõsítik férjével: “Nem tartjuk fontosnak a keresztelõt. ün sem vagyok megkeresztelve, Laci pedig zsidó. Így hát nincs is szükség arra, hogy bárkit is felkérjünk, legyen a kisfiúnk keresztanyja vagy keresztapja.” – árulta el Anikó.
Világos!
A Shopsin’s valószínûleg az egyik legfurcsább étterem a világon. Manhattanben van, a West Village-ben, a világ többi része akkor hallott róla elõször, amikor Calvin Trillin megírta a New Yorkerbe négy éve, másodszor pedig akkor, amikor Jason Kottke tette ugyanezt. A menü több száz tételt tartalmaz (tapétának is kiváló: PDF, 188k), a dining experience pedig idioszinkráziákkal tarkított: ha mobiltelefonálsz, repülsz, ha rágyújtasz, repülsz, ha az asztaltársaság egyik tagja nem rendel ételt, repül, a négy fõnél népesebb csoportok pedig be sem jutnak.
Pár hete felröppent, hogy a Shopsin’s átmegy Brooklynba, aztán ma kiderült, hogy mégsem, és a New York Times meg is írta. Ebben a cikkben olvasható ez a kiváló idézet, ami azt illusztrálandó került bele, hogy Kenny Shopsin bizony megjegyzéseket tesz a rendelésekre:
One recent Sunday morning during Passover, Mr. Shopsin popped out of the kitchen and demanded: “Who ordered the ham-and-cheese omelet with matzo? I’ve got to know.” None of his customers fessed up.
Mogyoróvajas-lekváros bundáskenyeret kérek, most.
Az 1984 óta mûködõ legendás hekkerbanda, a Cult of the Dead Cow egyik vezetõje, Oxblood Ruffin írt egy rövid esszét a mai Németország és a Holokauszt kapcsolatáról. Oxblood Münchenben él, és nemrég elment megnézni a dachaui koncentrációs tábort.
I looked over, and here was this black guy chatting up a Vietnamese chick, in German. They’re both about 19 or 20, and probably both born in Germany. WTF!?!
[...]
The Nazis would have HATED both of them. But here they were being all young and shit, and being German – right here, right now.
[...]
The Shoah should never be forgotten. “Never again”, IMO, just doesn’t refer to world Jewry – it refers to organized genocide of any kind, period.
So what about these two German kids I saw on the subway platform? Are they, as Germans, expected to atone for the Holocaust? I mean, they’re Germans – so why shouldn’t they be burdened with this moral labor?
A szerkesztõség egy pillanatra felfüggeszti a média manipulálását, hogy önökkel, kedves olvasókkal együtt a szivárvány összes színét felvegye az irígységtõl.
Mert bár Zebulon Simentov magányos zsidóként él a Gulbuddin Hekmatyar és Abdul Rashid Dostum által 1993-ban féltégláig bombázott Kabulban, azért rendelhet magának egy Ashkefardic Ultra Refoconservadox pólót a Threadlessrõl. Ami nem mondható el Magyarország egyetlen lakójáról sem. Mert, köszönhetõen az Amerikából elküldött és a Magyar Posta által kézbesített csomagok száma közti diszkrepanciának, a Threadless egy ideje nem szállít Magyarországra.
One ticket to Mogadishu please.
Amennyiben ön antiszemita, és az ellenség megismerése céljából olvassa ezt a blogot, van egy jó hírem. Mától eggyel kevesebb kulturális sztereotípiát kell ápolnia és rendszeresen megerõsítenie:
By the end of 2004, only two Jews were left in Afghanistan, Zebulon Simentov and Isaac Levy (born ca. 1920). Levy relied on charity, while Simentov ran a store selling carpets and jewelry until 2001. They lived at separate ends of the delapidated Kabul synagogue, Both claimed to be in charge of the synagogue, and the rightful owner of its Torah, accusing the other of theft and imposture. They kept denouncing each other to the authorities, and both spent time in Taliban jails, and the Taliban also confiscated the Torah.
Ízlelgessük ezt a képet.
Forrás: Wikipedia – Jews of Afghanistan
Idõnként megkérdezi tõlem valaki, mondjuk az apám, akinek rendes munkája van és ért dolgokhoz, hogy mivel is foglalkozom a munkahelyemen. Hiszen a munkahelyem egy autós villanymédiacég, én pedig még autót vezetni sem tudok. Ilyenkor általában komolyan magam elé nézek, elkerekítem a szemem és megpróbálok valami józsefattilás ráncot produkálni a homlokom közepére, majd azt mondom: öööööö. Hát, izé, sok feladatom van. üöö, például klassz dolgokat találok ki. Ja meg, ööö, ha kitalál valaki más egy klassz dolgot akkor pátyolgatom és nem hagyom hogy az enyészeté legyen. Mármint a klassz dolog.
De most mondás helyett mutatni is tudom. Egy munkanap délutánján például balkezes vallásos zsidót imitálva Lexus-selyemszalagot tekertem a karomra tfilinként, majd megkértem Bazsó “Nínó Karotta” Gábort, hogy fotózzon le. ? pedig fogja a fejét, hogy a hülye Orosz megint csinál valami belterjes izét amit az olvasók nagy része nem fog érteni, aki meg érti az jó eséllyel megbántódik. De aztán jön és fényképez. Hát ezért szeretem én a munkahelyemet, a totalcart. A vidámság és a nevetés házát.
Yossi Vardi pénzelte fia, Arik cégét, a Mirabilist. ?k adták a világnak az ICQ-t, az elsõ instant messengert. Yossi pedig most barátaival a SNAP-protokollt (SNAil-based data transfer Protocol), ami meghaladja a DSL adatátviteli kapacitását. A rendszer lelke egy csiga, ami pehelykönnyû, balsafából készült Ben Hur-szerû harci szekeret vontat. A szekér két kereke 1-1 DVD, egyenként 4.7 GB kapacitással. Kép itt, számítások itt.
via BoingBoing, ja és tegnapelõtti csak lusta voltam posztolni
Kérem csodálják meg a magyarországi választási plakátkultúra talán legõszintébben zsidózó darabját. Ahol Gyurcsány “zsidó” Ferenc hórihorgas Mosszad-operátor, Orbán “zsidó” Viktor gyanús uzsorás, Magyarország pedig izraeli gyarmat.
üs még csak február eleje van!
A plakát MIüP-Jobbik koprodukció, a fényképet róla pedig Huszti István, az index.hu fotósa készítette.
Van a BBC-n egy nagyon vicces lista arról a 100 dologról, amit egy évvel ezelõtt még nem tudtunk. A nyolcadik egy csodálatos “izraeli tudósok szerint” darab, így szól:
Devout Orthodox Jews are three times as likely to jaywalk as other people, according to an Israeli survey reported in the New Scientist. The researchers say it’s possibly because religious people have less fear of death.
Azaz a hardcore ortodoxok háromszor akkora valószínûséggel mennek át az úttesten amikor nem szabad, talán mert nem félnek annyira a haláltól. Saját kutatásom szerint ehhez még ortodoxia sem kell, csak végigvárni egyszer egy piros lámpát egy amerikai kertváros gyorsforgalmi útján és végiggondolni ennek a hosszútávú jelentõségét. Jaywalker pride!
Ha az egyébként csodálatos Threadless online pólóbolt nem döntött volna úgy pár hete, hogy Szomália és Afganisztán postája megbízhatóbb, mint a Magyar Kir. Posta, és nem szüntette volna meg termékei szállítását Magyarországra, most ezt a pólót ajánlanám minden kedves társszerzõ és olvasó figyelmébe hanukarácsonyi céllal. Így csak azoknak, akiknek szomáli vagy afgán barátai meg tudják rendelni és el tudják küldeni.
Kapcsolódó: Hanukarácsonyi ajándékötletek a Judapesten és az újlipótváros.hu-n
1998 nyarán az anyámmal kóvályogtunk a szupermarketben Bethesdában (Maryland) és megláttam a fagyihûtõben valami érdekeset. Apró papírpoharakban volt, viccesen drágán adták (4 dollár, szemben a gallononként 2-3 dollárba kerülõ ipari eperfagyival), és teljesen elborult nevei voltak. Például: New York Super Fudge Chunk, Phish Food, Uncanny Cashew. Amire végül lecsaptam az a Dilbert Special Edition volt, vanília-karamell alapon extra adag karamellizált olajos magvakkal. Ez volt a Ben & Jerry’s fagyi, a Keleti Part zsidóhippi középsõ ujja az amerikai establishmentnek.
