Akkor elkezdem “nagy mûvemet”. Shadai felkérésére én próbálok egy kis portrét felrajzolni a most zajló Kesetrõl.
Mivel a tapasztaltabbak mondták, hogy ide illene írni pár szót magamról, megpróbálom. 1987-ben születtem, és kétezervalahányban fogok elhalálozni. Bocsánat, nehéz komolyan írni ilyesfélét. A vircsaftba (értsd: j-world) viszonylag hamar belekeveredtem, és legtöbbször nem sajnálom (talán mikor a Korda Gyuri… na jó nem). Elég a közönséges stílusból, még csak annyit, hogy corvinusos padokat koptatok (leánykori nevén közgáz), de nem máshol mint “társadalmi agylövésesek” között(=társadalmi tanulmányok).
Vissza az eredeti témához. Talán nem felesleges kicsit feszegetni, mi is a Keset, még akkor is, ha biztosan volt már róla szó a judapesten. A szó maga azt jelenti, szivárvány, és azt a természetes igényt szeretné kielégíteni, ami szerintem ennek a blognak is vesszõparipája. Megszólaltatni olyan hangokat is, melyek a már közhelyszerû klisé “klezmer-sólet-Anatevka” (igen, mindhármat szeretem én is, nodeazért) helyett/mellett a nagyon heterogén, sokszínû zsidó világba való mélyebb betekintést segítik. Az ötlet az angliai Limmud Conference útját követte, ami már igen komoly zsidó társadalmi eseménnyé nõtte ki magát. üvrõl-évre remélhetõleg egyre több embert fog majd itthon is megszólítani, de errõl majd késõbb.
üs akkor elsõ nap. Péntek reggel, kilenc óra, Bálint Ház elõtt. Magamban próbáltam megválaszolni a kérdést, hogy honnan gondoltam, hogy egy zsidó progra idõben mindenki odaér. ün balga, így köszöntöttem az ismerõs arcokat, és próbáltam megismerkedni az újabbakkal. Aztán valaki felszólított minket, hogy szálljuk fel a Kóbor Grimbuszra (nem, ha valaki azt hinné, hogy ez valami zsidó összeesküvés része, muszáj kimondanom: ön nagy eséllyel mugli, és olvasson ilyet (is)), mi meg is tettük. Eszközünk repített a célállomásra, ami a számomra már tavalyról ismerõs volt. De így volt ezzel a biztonsági õr, meg is jegyezte, van aki ismerõs… Benn kedves regisztráló önkéntesek hada. Aki itt infó nélkül maradt, az bûvész. Innentõl elmerültem abban, amit talán jiddise-szimplán smúzolásnak hívnék (nem szabad hinni a wikiszótárnak, jelentése nem elárulni valakit, egyszerûen dumálni mint a veszedelem), egészen Beer Iván elõadásáig. Humor a Bibliában, és ehhez egy olyan elõadó, akit a megtestesült zsidó humornak is mondhatnék. Ha valaki ezt túlzásnak érzi, csak annyit mondhatok, majdnem minden mondat után elhangzott egy vicc, de volt szó a Buddenbrook-házról, Freudról, és Kinsey sem úszta meg (”hogy lehet a világ legérdekesebb témáját, ilyen unalmasan leírni”). ‘Keset vol.1.’ tovább…
