Magyar Zsidó Kongresszus – Nyilvános Felhívás!

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége alapszabályának 114./A. §.-a alapján a Magyar Zsidó Kongresszus ülését 2008. november 16-án 10 órára összehívjuk a Budapest, Wesselényi u.4. szám alatt lévő Goldmark terembe

A Kongresszuson részt vehet minden olyan önálló jogi személyiségű, vagy jogi személyiség nélküli csoport, amely magát magyar zsidóként határozza meg és legalább az ülést megelőző 15. napon regisztrálás céljából részvételi szándékát bejelenti, és kinyilvánítja kötődését a magyar zsidósághoz.

A Kongresszuson valamennyi résztvevő csoportot azonos jog illeti meg.

A Kongresszus a résztvevőkre nézve kötelező érvényű döntést nem hozhat.

Az ülésre való jelentkezés, regisztrálás, vagy részvétel elmulasztása nem jelenti azt, hogy a Kongresszus későbbi ülésein az adott csoport ne vehetne részt.

A jelentkezésben meg kell jelölni a csoport nevét, címét, elektronikus adatait, és azt a személyt, aki a csoportot a Kongresszuson felszólalási joggal képviseli. Célszerű a jelentkezéssel egyidejűleg a csoportról szóló információkat is közölni, mert azt a többi résztvevőnek az ülés előtt megküldjük.

A jelentkezést elektronikus formában kérjük megküldeni a: drfeldmajerelnok@mazsihisz.com e-mail címre.

Az ülés a működési szabályait saját maga állapítja meg.

A Mazsihisz 114./A. §. Rendelkezései:
A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének Kongresszusa – Magyar Zsidó Kongresszus –

(1) A Szövetség konzultatív tanácskozótestülete a Kongresszus.
(2) A Kongresszuson részt vehet minden Magyarországon vagy azon kívül működő zsidó szervezet, amely a Kongresszus ülése előtt legalább 15 nappal írásban bejelenti részvételi szándékát, kinyilvánítja kötődését a magyar zsidósághoz.
(3) A Kongresszus ülésének időpontjáról és a részvétel lehetőségéről a Szövetség vezetői nyilvános felhívást bocsátanak ki.
(4) A Kongresszus ülését évente legalább egy alkalommal össze kell hívni.
(5) A Kongresszust a Szövetség vezetői vezetik.
(6) A Kongresszus önálló jogi személyiséggel nem rendelkezik, az azon résztvevő szervezetekre kötelező határozatokat nem hozhat.
(7) A Kongresszus bizottságokat alakíthat.
(8) A Kongresszuson résztvevő szervezetek költségeiket maguk viselik.

Az ülés napirendje:

* Megnyitó
* Az Kongresszus működési szabályainak meghatározása
* A Kongresszus bizottságainak felállítása
* Általános vita a Kongresszus tevékenységéről, és célkitűzéseiről.
* Zárszó, a Kongresszus következő ülésének kitűzése.

Budapest, 5768. Elul
Dr. Feldmájer Péter Mazsihisz elnök
Zoltai Gusztáv Mazsihisz ügyvezető igazgató

Na, mit szóltok? Már a fogalmazás cirkalmassága, stiláris erényei is minimum egy Egri Oszkár formátumát sejtetik: “konzultatív tanácskozótestület”, “nyilvános felhívás”, a retorikus, nyomatékosító ismétlés gyöngyszemei. A “konzultatív tanácskozótesület” például azt nyomatékosítja, hogy ugatáson kívül nem lehet csinálni semmit. A Kongresszus nem jogosult döntést hozni, viszont jogosult határozni a Kongresszus legközelebbi ülésének időpontjáról, mintb Karinthy örökmozgója. Megnyomunk egy gombot, erre kiugrik egy másik gomb, amit szintén meg lehet nyomni. A Kongresszus jogosult továbbá – Ó, irgalom Atyja, ne hagyj el – bizottságot állítani, igazi bizottságot, felebarátaim, ez a mézesmadzag a hetedik pont. Van-e zsidó szervezet, amelyik képes ellenállni a felkínált lehetőségnek, hogy bizottságot alakíthat a MAZSIHISZ égisze alatt, Zoltai Gusztáv óvó, helyeslő tekintetétől kísérve? És lehet majd bele delegálni is, és választunk neki nagy-nagy fővezért, meg békekölcsönt fogunk jegyeztetni, kinevezünk pár kongresszusi biztost, és cserélgethetjük a matchboxainkat is. Csak nehogy túl nagy legyen aztán a felhígulás a végén.

A mai napon tehát, 2008 szeptemberének derekán a MAZSIHISZ ünnepélyesen megengedte a szólásszabadságot, amiről Feldmájer Péter mindig meg szokta jegyezni, hogy van, amikor válaszolnia kéne a kritikákra. Szólásszabadság van, szabad kritizálni a MAZSIHISZT, a kritizálónak joga van hozzá-szól ilyenkor kegyesen, ahelyett, hogy válaszolna. Megengedi, mint a nagy Lenin, pedig agyon is lövethetné, aki beszólt. De nem.

A Kongresszus nem jogosult semmire a bohóckodáson kívül, hogy mire hozták létre, azt az alakuló ülésen beszélik meg, az egész valami olyan nevetséges és anakronisztikus szemfényvesztés, ami a végre legitimációs válságba került borzalmas szervezet szörnyűnél szörnyűbb vezetőinek újbóli legitimációját szolgálná csak. Szánalmas. Náluk csak mi vagyunk szánalmasabbak, akik még mindig hagyjuk, hogy ezek az alakok képviseljenek bennünket. Erre a majomparádéra elmenni azt jelentené, hogy hajlandóak vagyunk részt venni valami végtelenül megalázó és ostoba színjátékban, amivel ezeknek a nyomorúságos hatalmukba kapaszkodó, levitézlett figuráknak dobunk mentőmellényt.

Semmi oka nincsen egy zsidó szervezetnek sem résztvennie ebben a kutyakomédiában.

- Nagy Levin

–
Korábban a JP-n:
Gondolatok a MAZSIHISZ első összororszországi kongresszusa elé
Flódni-hadművelet

Kapcsolódó jó:
Benkő Balázs: Zsidó képviselet és zsidó identitás

Emennek a végét, amannak az elejét nem láttam, informátoraim szerint az első blokkban Darvas rabbi arról beszélt, hogy a zsidó szervezeti életben nem demokrácia, hanem meritokrácia van, legalábbis annak kéne lennie. Példaként a saját közösségét hozta fel, ahol mindenki azt csinálja, amihez ért, a helyén van és nem ott, ahová a nép akarata állította. A Népszabadság tudósítása szerint hozzátette, hogy: „a zsidó közösségek tagjainak az önkéntesség elve alapján anyagilag is áldoznia kellene saját szerveződéseik fenntartására, hogy azok jobban működhessenek; így jöhetne létre reális alternatívája a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz)”.

Kelemen Katalin, a Szim Salom rabbija vázlatosan elmesélte közösségük és a Mazsihisz viszonyának történetét, ami valóban felháborító történet. Olti Ferenc javaslatot is tett, úgy vélte, a Mazsihisz képviseleti-pénzügyi monopóliumát meg kéne törni, az államnak jeleznünk kell, hogy ezt a monopóliumot nem tarthatja fenn tovább. Arról folyt a szó, amikor megérkeztem, Novák Attila (különben fontos cikket írt az e heti ÉS-be), Seres Attila, Heisler András és Kirschner Péter közt, hogy érdemes-e a Mazsihisz szidalmazásával tölteni az időt vagy valami mást kellene tenni. Ez is mutatja, fáradt beszélgetés zajlott a színpadon, a jól ismert érvek és témák, antiszemitizmus – már hogy az a mi ügyünk vagy eminensen a teljes magyar társdalomé -, anomáliák, zsákutcás társadalomfejlődés, ilyenek. Az asszimilált zsidók kulturális teljesítménye tekinthető-e a magyar-zsidó kultúra részének vagy nem, ehhez az örökzöldhöz is kapcsolódott egy-két meditatív futam, ebből indult ki a zsidó nemzeti kisebbségi státuszt támogató szervezet jelen lévő tisztviselőinek kérdésoffenzívája, hogy akkor hát miért ne legyen zsidó nemzetiség. A teremben tartózkodók többsége úgy vélte, hogy ez nem tartozik a témához, ami legalábbis meglepő, hiszen a kérdés az volt, hogy ki képviselje a zsidókat. Erre bizony lehetséges válasz az, hogy például a zsidó kisebbségi önkormányzat. Számos állítás hangzott el a fiatalokról ezidőtájt, alternatív szervezeteket, intézményeket építenek ki, büszkék és szabadok, öntudatosak és lazák, bevállalják, jewish pride. Ekkortájt még elég jó volt „a” fiatalok sajtója, csak hát mintha mindenki mindenben egyetértett volna, ami a lényeges kérdéseket illeti. A Mazsihisz használhatatlan, ámbátor nem kell démonizálni, nem szabad túl sokat foglalkozni a szapulásukkal, mert kevesebb idő marad értelmes dolgokra, a pénz elosztása azért, persze, igazságtalan, a szervezeti élet antidemokratikus és kirekesztő, a fiatal kritikusok ugyanazt mondják, mint amit tíz éve mondtak az akkori fiatal kritikusok, business as usual. Szimpatikus, megfontolt emberek beszéltek, de valahogy mégsem alakult ki jóformán semmi az egészből. A következő menetben kicsit felélénkült a hangulat, Gadó János provokálta Nagy Ákost, mondván, hogy „a” fiatalok, akiket Nagy és e sorok írója képviselt (megtisztelő, tán a legutolsó alkalmam volt ez nyilvánosan fiatalnak lenni), mintha nem lennének elég aktívan rendszerkritikusak, pedig hát tőlük várná az ember. Nagy kicsit visszaszólt, mondván, hogy a Szombat nem töltötte be a neki szánt szerepet, nem orientálja a fiatalokat, különben meg miért lennének épp az ifjak egységesek, és miért fújnák a fényes szellők pont az ő lobogóikat. Dicséreteket kapott, a beszélgetés farvizén, a Marom, mert nem kérnek a MAZSIHISZ pénzéből, a közönség soraiban páran úgy vélték, hogy itt van a kutya elásva, azért ez a tétovaság, mert minden fellépő, személyében vagy az általa irányított szervezeten keresztül, anyagilag kiszolgáltatott a MAZSIHISZ-nek, akik, szokásukhoz híven, nem képviseltették magukat, a kutya ugat, a karaván halad. Képviselni még hajlandók volnának a zsidók véleményét, csak meghallgatni ne kelljen. Én eközben, a magam részéről megoldva a kérdést, foglalkozzunk-e a MAZSIHISZ-szel a magyar zsidók képviseletéről szóló beszélgetésen, rutinosan gorombáskodtam, egyúttal felhívtam a figyelmet a nyilvánosságmonopólium megtörésének, a „szennyes kiteregetésének”, a „zsidó ügy elárulásának” fontosságára, flódniztam is, persze.

Lázító szavaimnak csak az vehette élét, azért nem indult el a tömeg Budára Táncsicsért, azért nem szegeződnek az Auróra ágyúi ezekben a percekben a Síp utca 12-re, mert nem beszéltem a mikrofonba, és gyújtó hangú szónoklatomból, állítólag, semmit sem lehetett hallani a földön. A közönség kérdései aztán visszatértek az obligát nemzetiségi ügyhöz, Nagy szerint az újfent előkerülő fijatalokat ez hajítófányit sem érdekli. (A „fiatalok”, néha úgy tűnt, rendkívül titokzatos lények, csak kalandos életű, egzotikus tájakat megjárt világutazók hoznak róluk néha kósza híreket, viselkedésük idegen és meglepő, hol nagyszerű, hol csalódást keltő, mindenesetre idegen kontinens). Szóba került még a Hollán Ernő utca, a közönség, legalábbis számos tagja, meglepően élénk volt, kérni kellett őket, persze, hiába, hogy a nagy csúszásra való tekintettel halasszák el egyes hozzászólásaikat. El is gondolkoztam, lehet, hogy csak nekem tűnt lassúnak, kissé vontatottnak a rendezvény.

A Népszabadság Online mindenesetre megértette és bíztató gyorsasággal közzétette a lényeget: „A Mazsihisz alternatíváját keresik zsidó szervezetek”. A cikk kicsit összeszedetlen, idézi pár meghívott egy-egy kulcsmondatát, ezekről ugyan nem világos, hogyan kapcsolódnak egymáshoz, de aki (legalább annyit, mint én) ott volt, tudja, valóban kicsit szétesőek voltak a beszélgetések. Mindenesetre keressük az alternatívákat, ha kissé enerváltan is. Mindegy, már a Népszabi-online főcímlap miatt megérte. Újabb jelzés a széles magyar nyilvánosságnak arról, hogy van élet a MAZSIHISZ-en túl.

–
Korábban a JP-n:
A Flódni-hadművelet (”dosszié”)
Akar valaki kósert enni Sólyom Lászlóval holnap?
“Megszakítjuk adásunkat”
Sötétség, világosság
Judapest a Frankelben
Sírnivaló 1% Mazsihisz-kampány
A képükön van bőr

Vajon miért?

Az iskola szellemisége számos tekintetben tényleg liberális. Vallási kérdésekben kiváltképpen laza, de másban is, tényleg. Mi okozhatja ezt a szigorúságot? Egy ortodox kile hasonló álláspontját tiszteletben lehet tartani, érthetõ és következetes. A Lauder álláspontja viszont legalábbis meglepõ. Mi teszi ezt a nõ-problémát teljesen érinthetetlenné tabuvá, miért vált épp ez a judaizmus fundamentumává? Miért elképzelhetetlen, örökre elképzelhetetlen, hogy valaha a Rabbiképzõ Intézet nõi rabbikat képezzen, mikor a neológiával állítólag rokon mozgalom rabbiképzésének ez már magától értetõdõ része? A választ aligha a vallásjogon belül találjuk meg, egészen máshol rejtõzik. Egyszerû, mély, sérthetetlen életformakonzervativizmus ez, a nõk helye a fakanál mellett van-duma következetes végigvitele. Ezen nem segít szekularizmus, vallástalanság, liberalizmus. Ez a sajátos és szívos irányzat a mi különbejáratú kis machortodoxiánk és a lauderes eset arra figyelmeztet, hogy még csak neológia sem kell hozzá.

- Nagy Levin