Prehanukai hangulatban, a képzelt zsidó térben.

Normális ember pont úgy tesz, mint Shadai, gondoltam magamban, nem lót-fut, hajszolódik, tolong és hanukarácsony-stresszel, hanem elkezd lélekben is készülõdni az ünnepre: pl. Adam Sadler-hanuka dalokat dúdolgat otthon; vagy esetleg beugrik, már a 10 napos össznépfronti hanukázás elõtt, a Sirályba, hogy idõben akklimatizálódjon a hangulathoz és a sûrû füsthöz.

A Café Bábel lapbemutató estje kiváló szellemi tápláléknak bizonyult, a latkesz-beigli hetek beindulása elõtti, utolsó pillanatokban. Most csak egyetlen cikkre, illetve az errõl szóló beszélgetésre térnék ki: Kovács Mátyás média-szakos hallgató vezette fel Gantner Brigitta Eszter történésszel (Berlin) közös tanulmányát, ami “A kitalált zsidó” címet viseli, és a közép-európai “konstruált zsidó kulturális térrõl” szól.

Zanzásítva a gondolatmenetet: Prága, Berlin, Krakkó turisztikai célokra használja hajdani zsidó negyedét: zsidók nélkül, nem zsidók profitjára sikeres fesztiválokat és nosztalgia utakat szerveznek, dõl a lé, és mindez egy olyan sztereotipikus zsidóképre épül, mint a klezmer zene, a hasszidizmus és a jiddischkeit – vagyis aminek a mai zsidó élethez annyira van köze, mint a Tsikóschnak és a Piroschka Tsárdának a magyarhoz – ezt én mondom most, Polnaire.) Lényegében ugyanez történik Budapesten is, állítják a szerzõk, azzal a különbséggel, hogy a klezmer koncertek és a Nyári Zsidó Fesztivál mûzsidói mellett (ld. idevonatkozó vita a judapesten), itt legalább virul az igazi zsidó élet is: a példa. A judapest.org és a Zsidó Színkör Tartuff-je.

Trendiségem büszke tudatában és a valódi pesti zsidóktól totál füstmérgezést kapva távoztam. A Café Bábel friss, „Hiány” tematikus számát pedig ajánlom figyelmetekbe.

Polnaire