Psymon szerzői archívum

Bileám szamara

A mostani hetiszakasz címe Bálák. Az előző szakaszban a már harminckilenc éve sivatagban vándorló nép győzelmet győzelemre halmoz ellenséges népek ellen. Bileám, a pogány pap története áll a középpontjában az e heti résznek. Moáb királya, Bálák követeket küld hozzá, hogy átkozza meg a közeledő izraelitákat, “mert hatalmasabb, mint én”. Bileám közvetlenül Istennel beszél, hogy tanácsot kérjen ez ügyben. A válasz nemleges, de Bálák nem adja fel, ezért újra megkörnyékezi még előkelőbb követeivel Bileámot. Így a pap elindul szamarán. Ekkor érünk a Biblia egyik legérdekesebb történetéhez.

Bileám szamara ugyanis meglátja az Örökkévaló angyalát, utasa viszont nem. A szamár megáll, mert “jobbra kerítés, balra kerítés”, előtte angyal. Bileám eszetlenül ütni kezdi az állatot. A szamár megszólal:

“-Mit tettem neked, hogy megütöttél engem immár három ízben?

-Mert gúnyt űztél belőlem; ha kard volna kezemben, most megöltelek volna.

-Nem vagyok-e a te szamarad, amelyen nyargaltál, amióta vagy, mind a mai napig, vajon szoktam-e így cselekedni veled?

-Nem.”

(4Mózes 22:28-30)

A szamár ebben a történetben okosabb, mint az ember. Bileám képtelen kilépni szűk látásmódjából, és csupán az erőszakos megoldásban hisz. Ha tényleg kard lenne a kezében, ölne is. A történetben viszont az angyalnak van a kezében kard, és így Bileám, az erőszakban hívő ember a földre borul, amikor észre veszi.

A szombati események alátámasztják, hogy ez a gondolkodásmód máig igaz sok honfitársunkra. Tudjuk, hogy rasszizmus és kirekesztés mindig volt ebben az országban, még az aranykornak hazudott években is. A mostani szituáció viszont elkeserítő. Valószínűleg berendezkedhetünk hosszú távon a “tüntetés-ellentüntetés” éveire.

Számomra azért is elszomorító a helyzet, mert egyre több olyan ember van, aki zsidó identitását kizárólag anti-antiszemitaként és anti-rasszistaként éli meg. Zsidó programot a kurucinfóra lenne a legelőnyösebb meghirdetni, mert így jut el a legtöbb érintetthez.

Ne felejtsük el, hogy a gyűlölet az emberben állandó. Mindig is volt, van, lesz kirekesztés. Ez az “örök rossz” manifesztálódott szombaton.

Azonban vannak örökké fennálló, felemelő, erőt adó, pozitív dolgok. A szivárvány, ami a tolerancia, és egyben az Örökkévalóval kötött örök szövetség jele: elpusztíthatatlan. Ugyanakkor örök a Tóra, a vallás, és a világi kultúra. Ne feledkezzünk meg az utóbbiakról még ezekben az időkben sem.


Az animáció a G-dcast sorozat első darabja, melyben Rabbi Andy Shapiro Katz kommentárját hallottátok.

Encounters - találkozások

Az Encounter csoport szervezésében vettem részt egy kelet-jeruzsálemi körutazáson. Ez a csoport kifejezetten rabbinövendékeknek, judaisztikai oktatóknak és diákoknak hoz létre találkozásokat palesztin NGO szektorban dolgozó vezetőkkel és személyekkel. Legtöbbször nem mutatják be az izraeli álláspontot, mert Izraelben élő zsidóknak számos más szervezet teszi lehetővé annak megismerését. Általában Betlehembe vagy Hebronba utaznak két napra a csoportok, az utóbbi városban mind az arab, mind a zsidó lakosokkal van találkozás. A múlt héten viszont új célként Kelet-Jeruzsálemmel ismerkedtek a résztvevők. A csoport körülbelül harminc főből állt, akik főleg amerikai női rabbinövendékek és oktatók voltak.

Volt egy európai is, egy kis országból. Én.

Első állomásunk Hajj Ibrahim Abu El-Hawa otthona volt az Olajfák hegyén. Ibrahim bácsi egy nagyon kedves, beszédes arab. Tagja a Jerusalem Peacemakers csoportnak, akik rengeteget tesznek a vallásközi párbeszédért a Szentföldön. Elbeszélése szerint a családja ezernégyszáz éve él különböző megszállások alatt a hegyen, és ő még most sem polgára a világ egyetlen államának sem. Bárhova megy a világban, piros kafije-ben és fehér tógában látható. ‘Encounters - találkozások’ tovább…

Az irányzatokon túl

Minden ember bonyolultabb entitás, mint amilyen csoporthoz vallónak tartja magát. Ez az ellentmondás sokszor ad képmutatásra lehetõséget. Amikor belebotlottam a „post-denominational”, vagyis „irányzatok utáni”, valamint a „non-denominational”, azaz „irányzat-nélküli” kifejezésekbe, azt hittem csak újabb semmitmondó amerikai fogalmakkal állok szemben.

Tudjuk, hogy a zsidó vallási mozgalmak válságban vannak. A tagszámuk az Egyesült Államokban például évrõl évre csökken. Az eddig áthatolhatatlannak tûnõ falak kezdenek átlátszóvá válni. A szigorúbb irányzatok (ortodox, konzervatív) követõi nem tudnak felérni a vallási törvények összes elvárásához. A liberálisabb (reform, liberális) irányzatok pedig minden harminc évben újraírják szinte a teljes ideológiai rendszerüket, a kornak és az igényeknek megfelelõen. Az ideológia, vagyis a politikai vallásosság (”irányzatosdi”) gerince véleményem szerint elvesztette hitelességét.

Fotó: Laya Millman

Mindezzel szemben a vallás a legszemélyesebb élményt kell, hogy nyújtsa. A közösséggel és az ürökkévalóval teremtünk kapcsolatot, ez nem megy másképp, mint teljes önátadással. Ha elbújunk egy gondolkodásmód mögé, akkor máris vesztettünk ezen intim kapcsolatok intenzitásából. ürthetõ, hogy sokan így nem elégedettek a helyzettel.

‘Az irányzatokon túl’ tovább…

Pardes

PardesHa valaki igényes és egyben nyitott intézményt keres zsidó tanulmányokhoz, nincs könnyû dolga. Nekem ebben most szerencsém volt: a Pardes Intézetben tanulok, Jeruzsálemben. Habár az intézmény az amerikaiak körében népszerû leginkább, az arányon szeretnének javítani egy kicsit, és európai fiatalokat felvenni. Igényesség szempontjából viszont az amcsik viszik a lécet: divat, hogy egy magára adó zsidó fiatal, legyen akár orvostanhallgató vagy titkárnõ, egy éven át judaisztikai tanulmányokat folytat.

A Pardes tanárai elsõrendûek Izraelben és az Egyesült Államokban is. Személyes tapasztalat: hihetetlen intenzitással, és igényességgel tanítanak, nincs egyetlen felesleges perc sem az óráikon. A programhoz tartozik: szûkös, de teljes ellátásra elegendõ ösztöndíj az arra rászorukóknak. Valamint ingyen hébertanfolyam, rendszeres kirándulások az országban, és persze Jeruzsálem, ahol a hallgató kilenc teljes hónapon át lakhat. Szeptember eleje óta tanulok itt, és csak egyetlen nagyobb hátrányt találtam: “amerikai buborék”-ban kell élni, így nehéz izraeliekkel találkozni, vagy modern hébert tanulni. Sajnos az utóbbi évek étkezési trendjei miatt számomra több a kelleténél a vegetáriánus és sokszor fûszerezetlen étkezés, de valakiknek ez biztosan bejön.

Pardes

Nem ajánlom ezt a helyet azoknak, akik a tanulást önmagában nem tartják értékesnek. A Pardes viszont ideális hely azok számára, akik ki akarnak venni egy évet a mókuskerék életükbõl, és csupán zsidó tanulmányokat akarnak folytatni. Már csak azért is, mert az eredeti zsidó szövegek tanulmányozásának garantáltan antiszemita-para csökkentõ hatása van…

Kattintsatok a Pardes honlapra is.