Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de gyerekkoromból két fotó maradt meg nagyon az emlékezetemben. Nem, nem családi fotók! Az egyiken négy meztelenre vetkőztetett nő kerüli tekintetével a kamerát, a másikon pedig egy gyermekét magához szorító, borotvált fejű nőnek kell egy egész város gúnyolódását elviselnie…

E második felvétel készítőjének neve is megmaradt, hiszen cápa volt az, bár apám szerint ez csak valami véletlen lehetett. Csaknem 25 év múlva azonban biztossá vált, hogy nem volt az: a barátai hívták így a Friedmann Endre Ernőként született Capat, ezért választotta álnevének 1936-ban már Párizsban, miután ’31-ben előbb Magyarországot, majd két évre rá Berlint volt kénytelen elhagyni az egyre nagyobb fasizálódás miatt.

Véletlen vitte a fotózáshoz, az első képsorozatát csak azért készítette el Trockijról Koppenhágában, mert nagy rajongója volt a permanens revolucionista Levnek. Második megbízatása már Spanyolországhoz kötődött és többször is visszatért, mígnem a spanyol polgárháború kirobbanása után két héttel, 1936 júliusában megérkezett Barcelonába szerelmével, Gerda Taroval együtt. Itt csak néhány hétig maradtak, majd a cordóbai frontra utaztak tovább, hogy megörökíthessék a köztársaságiak győzelmeit. Itt a fronton készült el talán minden idők legismertebb és legjobb háborús fotója. Hívják a milicista halálának vagy elesett katonának is, de ma már tudott a neve is:

Több helyen is megfordultak az országban, ’37 májusában például Segovia környékén voltak, a Navacerrada-hágónál. Arról a meghiúsult köztársasági offenzíváról készítettek felvételeket, amelyet Hemingway Akiért a harang szól című regényében örökített meg. Valójában a csata elején Hemingway ott sem volt, így a regény vonatkozó részei Capa fotóin és beszámolóin alapszik. Egy kisebb kínai kitérő után ’38 októberében tér csak vissza Spanyolországba, de akkor már elrendelték a Nemzetközi Brigád feloszlatását. Ekkor készíti el az én kedvenc fotómat is:

Forrás: Magnum Photos

Sajnos innentől kezdve már csak a menekülőket tudja fotózni, majd január végén végleg elhagyta Spanyolországot. Soha nem tért vissza.

Az elkövetkező néhány évben a spanyol polgárháborúban megismert barátaival (Hemingway, Steinbeck) tölti, egészen addig, amíg ’42 nyarán nem hívják Angliába haditudósítónak. Innentől kezdve Angliában, Tunéziában vagy Olaszországban bukkan fel, majd ’44 júniusában egy kollégájával együtt megkapja a lehetőséget, hogy a Szövetségesekkel együtt elinduljon Angliából a francia partok felé, az első hullámban. A fotós kolléga még időben lemondott a vissza nem térő alkalomról, így Capa az egyetlen fotós volt végül, aki megörökíthette a partraszállást. Egy fatális hiba miatt a beküldött negatívok nagy részét az előhívás során lényegében elégették, a megmaradt fotók is megsérültek, elmosódtak.

A háború után, mivel nem volt állampolgársága egyik országban sem, csak utazgatott. A Szovjetunióban tett látogatás után Magyarországra is hazatért, de nem készített sok fotót. Utána éveket töltött el Izraelben, ott volt az ország függetlenségének kikiáltásánál, az Altalena “kikötésénél”, fotózta a bevándorlókat Haifában, de szinte mindenhol megfordult az országban.

Az európai holokausztot túlélő európai zsidók hajóval megérkeznek Haifába.

Tel Aviv utcáin ünneplő zsidók Izrael függetlenségének kikiáltása után (1948)

Végül azért hagyta el az országot, mert egy nőügye után rálöttek a tel-aviv-i tengerparton. Ahogy ő kommentálta az esetet:

Közben még ’47-ben néhány barátjával (többek között Cartier-Bresson, David Seymour, George Rodger) megalapítják a Magnum fotóügynökséget, amelynek a párizsi irodáját vezeti ’50-’53 között. 1954-ben a Life megbízásából utazik Indokínába, ahol május 25-én aknára lép és meghal. A következő évtől kezdve adják át a nevét viselő díjat az arra érdemeseknek.

A Magnum ma már bevételeinek csaknem 40 százaléka archív fotóinak árusításából származik, így nem igazolódott be Capa azon félelme, hogy a fotók elvesztik jelentőségüket a televízió előretörésével. A Magnum pedig garancia arra, hogy a fotó valóban láthatóvá tegye az áldozatokat és az elkövetőket is.

–

Vigyázat, sorozat!