Ayala Bar - ha meghallom, azonnal felfigyelek: hol? Ilyenkor ellenállhatatlan késztetést érzek, hogy minden egyes darabot szemügyre vegyek, hiszen mindegyik egyedi, többet úgysem látok belőle.
Stimm Elma szerzői archívum
Ismeritek a Hírszerző “Patro” című új politikai animációs rovatát? Ari Folman filmjéről jutott eszembe, hogy van itthon egy nagyon friss szellemiségű maestro, aki szintén animációs dokumentumfilmeket (is) csinál.
Az első flash animációk május elején jelentek meg, amikben találóan kifigurázza a Magyar Gárda büszke végtagjait, (Tavasz, tavasz). Nagyon humoros “5 x 6 méter” című filmje pedig saját bevallása szerint: Animációs dokumentumfilm. A magyarság mértékegysége. Alapja tüntetésen készült hangfelvétel, amely megtalálható a Hírszerző videói között. Harmadik filmjében Uri kap gellert, miközben messiásost játszik az összmagyaroknak. Találó karikatúrák. ‘díszhuszárizmus avagy vakard ki magad a ganéból és szórakozz!’ tovább…
Ari Folman izraeli dokumentumfilm rendező, ismét komoly lépést tett a dokumentumfilmes dobogó teteje felé. Új filmje egy animációs dokumentumfilm: Waltz with Bashir. Idén Cannes-ban már vetítették a versenyfilmek között, de a premier csak június 5-én lesz Izraelben. Szerintem elképesztően jó film lehet, bár csak a trailert láttam.
Shadai és Orosz Péter posztjai után nem tarthatom magamban, hogy épp a hetedik nap civilizációs jelentõségén törtem magam is a fejemet. Nem magamtól. hanem azért mert Hammer úr felhívta a figyelmemet egy bizonyos Eviatar Zerubavel nevû szociológusra, akinek felleltem a témához fûzõdõ alapmûvét: The seven day circle. Ja és 1985 óta kapható! Szóval internetezõ idõérzékkel azt is mondhatnám, már rég megírták…
A kérdések, amik a témához vezetnek: Honnan származik a hét napos hét? Miért találták ki? Van-e ennek valami asztrológiai alapja? Miért szoktak a rádió vagy TV programok heti rendszerességgel ismétlõdni ugyanabban az idõpontban és miért nem mondjuk 9 naponként? Miért hétfõn követik el a legtöbb öngyilkosságot és a legkevesebbet hétvégén? Miért szoktunk kevésbé hatékonyan dolgozni péntek délután? Miért számít fontosabbnak egy szombat esti randi egy szerda estinél? Miért érezzük szombat este a legmagányosabbnak magunkat, ha egyedül vagyunk otthon?
Azon a végzetes és baljós hétköznap estén elvonta a figyelmünket a palotanegyed színházi kulisszája és képzeletben Krúdy pesti kisvendéglõi elevedenedtek meg kopogó lelki szemeink elõtt, amikor egy óvatlan pillanatban engedtünk a rízsporos csábításnak és betettük a lábunkat a nyócker híres kis zsidó ételeket adagoló éttermébe a FüLEMüLüBE (Kõfaragó utca 5.). Még attól sem riadtunk vissza, hogy belépéskor csak az ajtó melletti nagy asztal egyik sarkában tudtak csak leültetni. Az aperitív (2cl pálinka, 660Ft) közben már elgondolkodtunk, hogy ide miért csak külföldiek járnak….hmmm hát ez persze ígérhet jót is, és optimistán sóletet meg sült libát (2800 Ft) kértünk…csak evés közben kezdtünk gyanakodni arra, hogy a sólet (is) tán csak azért van aranyárban (1600-4300 ft), mert aranyrögöket hagyott benne a szakács, asszociáltunk kedvesen a fogcsikorgató kõdarabkákra (?) ….még szerencse, hogy gyorsan ható gyümölcspálinkájuk van - ha már egyszer dermesztõen rossz a színvonal - legalább legyen mit inni erre az ijedtségre. Sajnos az ízléstelenségre nem tudtunk mit legurítani: vörös szekfûk, Horn és Fletó és Klári, régi MSZMP relikviák találkozása a mûparafa berendezéssel és falborítással, laminált étlap és foltos ingû pincér, késve és csörömpölve elénk rakott evõeszközök szalvéta nélkül lkrv…nem is folytatjuk…nehogy valakinek kedve legyen elcsenni a receptjüket :)
Csak azt nem értjük, miért nem sikerül Budapesten egy jó kis éttermet csinálni, finom hagyományos zsidó receptek alapján és igényes új/kortárs minõségben. Aki hallott ilyenrõl, adjon tippet, hol érdemes ilyet keresni…
Tegnap este megnéztem a Sirályban a Bp-i Zsidó Színház legújabb elõadását, amire a JP bejegyzése miatt kaptam kedvet, na meg persze azért is, mert a Tartuffe és a Cseresznyéskert érdekes, izgalmas elõadások voltak. Szóval kredit is volt:) de most elfogyott! Kész! a tegnapi elõadás lesúlyjtóan ostoba és unalmas volt. Maga a darab egy felületes dialógusokból összeállított puzzle, ami nem lenne baj, ez mint mûfaji konstrukció akár pontos tükre is lehet a szétesett, értékválsággal küzdõ, felületes romkocsmatöltelékek mindenestéjének.
Ha ezeket a dialógusokat valóban a barátaiktól hallották, akkor nagy szarban vannak, mert a mai fiatal generáció spleenes és üres seggfejeivel haveroznak. Az ilyen meg inkább kocsmázzon és ne csináljon színdarabot értelmiségi kocsmában. ‘Hunkurunk a Sirályban: kritika’ tovább…
Láttam már megrendítõ szobrot, láttam már jól tervezett épületet és voltam már izgalmas kortárs mûvészeti múzeumban. Most felfedeztem a “három az egybent”: a jeruzsálemi Hár Házikáron-on (Emlékezés hegye), ez a Yad Vashem tavaly megnyitott ?j Múzeuma. Lenyûgõzõ, ahogyan egy épület rendeltetésének minden elemét képes építészeti nyelven -érthetõen- közölni. Ez a 180 méter hosszú “Toblerone” (bocs, tudom, hogy nem ez a legjobb hasonlat) átdöfi az egész hegyet, úgy hogy a két vége lehetetlenül kilóg a hegy két oldalán, szinte félsz, hogy épp akkor fog leszakadni amikor látod. ‘Yad Vashem New Museum - 21. századi Holokauszt interpretáció’ tovább…
Tanya Ury képzõmûvész. Német zsidó családból származik és Angliában nõtt fel, jelenleg Kölnben él. Olyasmirõl beszél legszívesebben, ami a középkorú generáció számára az elmúlt két évtizedben fontos téma volt és ami a harmadíziglen immár “fejben” átélõ-túlélõknek már túlbeszéltnek tûnhet.
