Az elnökválasztási láz engem is elkapott, ez nem titok. Olvasom Tallián Miki apokaliptikus vízióját, és valamennyi átragad a borúlátásból rám is. Bár az okos és hozzáértő emberek, akiket kérdezgetek, általában azt mondják, tökmindegy Magyarországnak, hogy ki lesz az elnök. Lehet, hogy így van. Talán az egész csak olyan, mint egy focimeccs – szurkolunk, örömködünk vagy szomorkodunk, és utána megy minden tovább, mint eddig. A focis hasonlat persze nem olyan jó, mert én speciel nem szeretem a focit. Legyen akkor inkább olyan, mint a Forma 1. Ráadásul ott is egy fekete srác az esélyes.
Mindenesetre ha nem McCain és a repik nyernek, egy fontos kulturális változás biztosan lesz: eltűnnek az ún. protest song-ok, a popsztárok háborúellenes-humanitárius, bociszemű arabgyerekes videói. Igazából a demokraták elleni (és persze melletti) egyik legnagyobb érv, hogy a popipar trendi hősei, Hollywood kevéssé intellektuális sztárjai a maguk bugyuta módján nagyon szeretik kritizálni a jobboldali kormányzatot, csináljon az bármit is. Persze sokszor tényleg igazuk van a kritikusoknak. És akad olyan eset is, hogy amit összehoznak, az kicsivel több, mint egy ócska propaganda-vacak. Van ilyen is.
A mainstream baloldali esztétikai gondolkodás szerint a popkultúra csak akkor jó, ha társadalomkritikai (azaz: a jobboldali kormányt, a rasszista középosztály, a begyöpösödött „kispolgárt”, stb.) kritizáló mondanivalója van. Egyébként meg csak elnyomó, burzsoá szemét. Na most én ezt totálisan máshogy gondolom: szerintem a popkultúra jó, mert élvezetes, néha még valami kis mondanivalója is van, felőlem szövegelhetnek akármilyen oldali dumát, ha dögösek az ütemek és fülbemászó a dallam, akkor most őszintén: ki nem szarja le a többit? És legyen bármennyire is szimpatikus az üzenet: ha a szám gagyi, akkor gagyi. És hogy a legfontosabbat ki ne hagyjam: a tapasztalatok azt mutatják, hogy politikai mondanivaló + humor az flódni, politikai mondanivaló + pátosz/indulat nem flódni. A popikonok pedig szeretnek beledumálni a politikába, ezzel formálják rajongóik nézeteit – humorral vagy pátosszal. Nem, nem Pataki Attila következik, hanem a Bush-éra nyolc éve, dalban és videóban mondva el. Vigyázat, néha tényleg nem jobb, mint Pataki Attila! A bejegyzés folytatódik! ››
