Tallián Miklós szerzői archívum

Zsidó vicc

Amikor egy reggel nyugtalan álmomból felébredtem, György Péterré változva találtam magamat ágyában, és hirtelen késztetést éreztem arra, hogy Judapest-posztot írjak a zsidóság popkulturális reprezentációjának egyik toposzáról, mégpedig a vicces, modern, ugyanakkor egzotikus zsidó figurájáról.

Ez az ábrázolásmód szép lassan fejlődött ki két, tulajdonképp gyökeresen ellentétes kép (tézis és antitézis) békés hollywoodi hibridizációjából (szintézis), és egyikkel sem szakít olyan radikálisan, mint a Hebrew Hammer. Az egyik volt az önironikus, neurotikus, de egyébként teljes mértékben asszimilált, valódi zsidó hagyományokat nem tartó értelmiségi zsidó-kép. Név szerint Woody Allen (vö.: at least he’s jewish):

A másik ős pedig az, ahol SEmES kiváló megfogalmazásában

a „kóser” zsidót stetl-romantikába áztatott, chaszidizmussal leöntött mázzal tálalják, ahol a nőábrázolás kimerül a „Jiddise Mamme” és a „gyönyörű zsidó lány” alakjaiban, s ahol elõbb-utóbb szentimentális (ön)tömjénezésbe, vagy egymás nyakába borulásba, esetleg szentimentális nosztalgiába fullad a skanzen jellegű zsidókonstrukció.

A kettő kombinációja: a zsidó hagyományokhoz, a zsidósághoz, esetleg Izraelhez valamiféle formában kötődő, vicces, de azokat a külső szemlélők számára mégiscsak egzotikumként megjelenítő alak. Lássunk néhány tipikus példát, javarészt sitcomokból - nem véletlen, de nem is zsidó összeesküvés, a viccesség és az egzotikum együttes alkalmazása itt a legkifizetődőbb.

Az első mindjárt a Geller család a Jóbarátokból: szekuláris, klezmer-csöpögéstől általában mentes, modern szereplők, ugyanakkor Ross mindent megtesz, hogy elmagyarázza fiának a Hanuka jelentőségét. Még Karácsonyi Tatunak is beöltözik (a jelenet végén figyeljük meg, azért csak befigyel némi Tipikus Zsidós Zene): Tovább is van››

Acquired taste

Mióta a Judapestet olvasom (néha írom), 100 %-kal több hummuszt fogyasztok. Illetve: több Judapest, több ízletes és tápláló csicseriborsó. Valamint sokkoló élményként megtudtam, hogy 100 %-kal több Jožin van a bažinban. De ez most nem tartozik ide.

Azt tapasztaltam viszont, hogy a Judapestet nem, vagy nem rendszeresen olvasók hummusz-fogyasztása veszélyesen alacsony. Van, aki legalább nem gyanakszik (legfeljebb nem hummuszt eszik, ha épp éhes). De sokuk nem is tudja, mi az a hummusz, és furcsán néznek, hogy miért is enne az egyszeri blogger kolloidos talaj-alkotóelemeket, de nem kérdeznek rá, hogy biztosan talajt akarsz enni?, hanem csendben elkönyvelik, hogy milyen furcsa emberek vannak, és kicsit távolabb lépnek, biztos, ami biztos.

Olyannal is találkoztam, aki nem merte megkóstolni a hummuszt, pedig tényleg semmi ijesztő nincs benne, barátságos növényi püré, mondta Dr. Orosz, és teljességgel igaza volt.

Pedig hummuszt fogyasztani jó. Hiszen a hummusz (illetve a csicseriborsó) Shadai közlése szerint

nagyon jó rost-, fehérje-, magnézium-, B-vitamin- és folsavforrás. Csökkenti a koleszterin- és glukózszintet a vérben.

Hozzáteszem, nem fenyeget a veszély, hogy nyomokban steaket vagy ipari szalonnát tartalmaz, szóval vegetáriánusok is nyugodt lélekkel fogyaszthatják.

Egyéb ismert mellékhatások sincsenek, tehát egyes kísérleti gyógyszerekkel szemben senki nem változik ortodox rabbivá hummusz-fogyasztástól, hacsak nem akarja explicit módon.

Tovább is van››

Taking sides

A politikát, popkultúrát és a kánikula-ellenes frissítő tippeket kis történelmi visszatekintéssel szakítjuk meg, a második világháborús Finnországot vesszük kissé szemügyre, ekkor ugyanis a helyi zsidóság meglehetősen különös szerepet kapott, mindenféle történelmi okokból. Ez elsőre nagyon titokzatosan hangzik, pedig semmi extrém nincs benne, mindjárt meglátjuk.

Finnországban az antiszemitizmusnak nem voltak különösebben komoly hagyományai,

a XIX. század második fele előtt. Finnország 1809-ig a Svéd Királyság része volt, és a svédek a zsidók letelepedését csak néhány városban engedélyezték, ezek közül egyik sem volt finn területen. Ezután a terület önálló nagyhercegségként Oroszországhoz került, de a svéd játékszabályok fenntartásával, így a zsidók továbbra sem voltak kívánatosak (persze nem tudom, a zsidók maguk mennyire kívántak volna pont Finnországban letelepedni).

Az első zsidók az orosz hadsereg katonáiként érkeztel a század közepén. A katonai hatóságok 1858-tól engedélyezték a leszerelt zsidó katonák, később számára az “ideiglenes” finnországi tartózkodást - hozzátenném, az orosz és a szovjet történelem során előfordult néhányszor, hogy a zsidók számára “felajánlották”, illetve “lehetővé tették” a letelepedést a birodalom finoman fogalmazva kevéssé központi fontosságú részein. A letelepedés persze a finn esetben erős túlzás, ideiglenes, legfeljebb 6 hónapra és kijelölt városokra szóló, folyamatosan meghosszabbított és ellenőrzött engedélyekről volt szó, ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a használtruha-biznisznél komolyabb üzletbe nem foghattak. Tovább is van››

Le Rabbi Muffin

Büntető szóvicc (ragamuffin - rabbi muffin), plusz a Jákob rabbi kalandjai című film színpadi musical-változata, plusz francia hip-hop-rap-whatsoever, plusz viccesen ugráló jesiva bóherek (akik Párizst és New Yorkot emlegetik, szóval megvan az egész tengely, muhaha) és menóra-emblémás Citroen kacsa egyenlő:

Könnyed popkulturális lazító posztunkat olvashatták, de ne aggódjanak, nemsokára ismét komoly dolgokkal fogunk foglalkozni, lesz például hummusz és izráeli eredetű lakossági techno is, csak tessék kivárni.


Kapcsolódó:
Hászid YMCA

Szemantikai bozótharc, N. menet

Az is egy változata a PC előtti szóhasználathoz való visszatérésnek, amikor egy csoport szándékosan, polgárpukkasztó, demonstratív gesztusként alkalmazza magára a (valaha) megvető kifejezést. Úgy tudom, a “nigger” vagy “negro” ekként kezd visszatérni (elsősorban éppen az érintettek, a manapság kötelezően afroamerikaiaknak nevezett emberek szóhasználatába), csakúgy, ahogyan a “faggot” és társai a “gay” helyett - de Magyarországon is gyakran hallani a “buzi” kifejezést olyanoktól, akiket politikailag korrekt módon “melegnek” kellene nevezni (de lehet, hogy még az sem elég PC). Ez a szembe- és egyúttal visszafordulás azt sugallja, hogy a tulajdonság vagy viselkedés vagy jellegzetesség stb. csöppet sem szégyellnivaló, és ha elfogadjuk a kamuflázs-megnevezést (a mágikus “rejtőnév” nem is olyan távoli rokonát), cinkosként viselkedünk az össznépi diszkrét elfordulásban. Mondjuk ki inkább kereken: én néger (buzi, vak, süket) vagyok. Nem kíméletre és részvétre van szükségem, hanem arra, hogy úgy ismerjenek (fel/el), ahogy vagyok.

Írja Kálmán C. György az ÉS-ben.

És milyen igaz, ezt teszi a Judapest is, kezdetek óta. Egy kiegészítést tennék, mert sokszor úgy látom, nem mindenkinek triviális: a megvető, lenéző, pejoratív értelemben használt kifejezések megtisztítása nem mindig lehetséges. Zsidó, buzi, néger, egyáltalán nem szükségszerű, hogy ezek negatívumot fejezzenek ki. Most mondhatnám a közhelyeket, hogy mindez komplex identitás, pozitív és negatív történetekkel, ki hogyan éli meg, vitatkozunk is róla bőszen, ámde kulturáltan, két zsidó, három vélemény, valamint Shalom, bitch!

Aki pedig egy ilyen komplex identitás-azonosító jelzőt egyértelműen csak és kizárólag negatív értelemben, esetleg sértésként használ, nos, az ostoba pöcs, és trollsapkát kap.

Ellenben: antiszemita, pederaszta, szatír. Ezek szükségszerűen negatívumot fejeznek ki. Ezeket nem lehet megtisztítani. Nem lehet antiszemita-pride fesztivált szervezni, ahol felvonultatjuk az antiszemita kultúra pozitívumait, mert, kezicsókolom, olyanok nincsenek.

Épp ezért, ha valakire azt mondjuk: antiszemita, akkor egy csúnya, negatívumot kifejező jelzőt ragasztunk rá. Sose tegyünk ilyet feleslegesen, mert sértő, ráadásul nehezebb észrevenni az igazi antiszemitákat.

Vállalkozó szellem

Entrepreneurship, azt hiszem, ez a megfelelő kifejezés: felismerni, hol milyen üzlettel érdemes megjelenni, és aztán azt szívvel-lélekkel csinálni is, belevágni valami újba, vagy életet lehelni valami régibe. Nem gondolok feltétlenül nagy beruházásokra. Az hiányzik, hogy a rengeteg potenciális fogyasztót jó adottságú helyeken nyitott színvonalas vendéglátóipari egységekben szolgálják ki.


“Persze lehet sírni, hogy Konim van, de inkább ne.”

Nézzünk egy példát, mondjuk véletlenül az Alkotmány utcát, amely mellesleg idétlen idők óta úgy néz ki, mintha permanens légópince-építkezés folyna, de ez most mindegy. Szép, széles utca, nem túlságosan nagy forgalom, kellően széles járdák, szép épületek, napfény. Szánsájn hepinesz. Ráadásul közel a Kossuth tér, a Nyugati, a Belváros, sok a turista is, gondolnánk, csak épül erre valami kis vendéglátás, a világ épelméjű helyein viszonylag jól meg lehet ugyanis élni abból, hogy kellemes környezetben finom ételeket és italokat szolgálunk fel az arra vágyóknak.

Ez valami miatt Budapesten nem működik. Az Alkotmány utca Bajcsy felé eső végén van egy kávézó, háromnegyed nyolckor már pakolják el a székeket és húzzák le a redőnyöket (valószínű, nem tudják, mit kell csinálni, és csodálkoznak, hogy a niche-t a kínai és török büfék özöne tölti be), a többi üzlet nagy része be van deszkázva, esetleg százforintosbolt-szintű képződmények üzemelnek itt-ott. Tovább is van››

Photo/shop

Tudják, hol található a világ legnagyobb önálló fotó-, videó- és elektronikai eszközöket, kellékeket árusító boltja? Tipp? Hát persze, hogy New Yorkban. Úgy hívják, hogy B&H.

Fotó: Dumneazu

B, mint Blimie, és H, mint Herman. Schreiber. Gondolom, sejthető a cég JP-relevanciája. Igen, valóban, a rossz nyelvek szerint a rövidítés valójában annyit jelent: Beards and Hats. Tovább is van››

Marxok, akiket szeretünk

Az elmúlt napokban nagyon sok szép, hosszú, magas színvonalú elmélkedést olvashattunk itt, a Judapesten, 1968-ról, Trianonról, ironikus rajzfilmekről és magas művészetről, úgyhogy épp itt az ideje egy kis habkönnyű, klasszikus tortadobálásra burleszkre építő (és popkulturális) megmondásnak: tessék megtekinteni néhányat a Marx-fivérek jelenetei közül.

Tovább is van››

Botránykarmester?

Mutatok egy videót először, lássuk, van-e benne bármi botrányos:

Nincs, persze. De amint az látható, a felvételen Daniel Barenboim játszik, róla, illetve az ő különös, idealisztikus misszióiról ejtenék pár szót, és persze ezzel egy kicsit tágítom a Judapestre jellemző, barátságos, ám progresszív popkulturális megmondás hatósugarát, és belecsúszom a barátságos, ám progresszív klasszikus kulturális megmondásba, de üsse kő. Tovább is van››

Seinfeld

Biztosan mindenki hallott már Jerry Seinfeldről. Amerikai komikus, magyar zsidó édesapa és szíriai zsidó édesanya gyermeke, ja és vega. Legnagyobb sikere a saját magáról mintázott fél-fiktív karakterről, Jerry Seinfeld komikusról szóló (meglepő módon Seinfeld című) 9 évadot megért sorozatának volt. Persze nem ő az egyetlen, aki a valódi nevére, személyiségére építő, fél-fiktív karakterrel dolgozik, sorozatában ezt teszi Sarah Silverman is.

Jerry Seinfeld (a sorozathős) a showbizniszben dolgozik, egész pontosan stand-up comedyvel foglalkozik. Ez az a műfaj, amikor egy előadó minden különösebb segédlet, díszlet, kellék, előre bemutatott szituáció nélkül, egyedül áll ki a közönség elé, és vicces monológ-szerűséget ad elő, időnként bevonva (de leginkább csak piszkálva) a nézőket is.


Tovább is van››

Mentatea

A Közel-Kelet kedvelt itala a (marokkói származású) mentatea. Szociális események fontos kelléke, mindennapi ital, kulturális identitás-képző, welcome drink a Humusz bárban, és így tovább. Számtalan változatban lehet készíteni, ahány ház, annyi szokás, de a fő elemek nagyjából mindenütt ugyanazok: erős zöld tea, friss mentalevél, ipari mennyiségű cukor (de annyi, amennyiből mérsékelt égövön már tablettás bort illik készíteni), és forró víz.

Menta
Tovább is van››

Blogga blogga hey!

A punk a legzsidóbb rock’n'roll mozgalom, in both makeup and attitude. Valahogy így lehetne összefoglalni Steven Lee Beeber “The Heebie-Jeebies at CBGB’s” című könyvének lényegét.

A szerző több, mint 125 interjú alapján jutott erre a következtetésre. Az alanyok közt természetesen megtaláljuk Tommy Ramone-t is. Továbbá zsidó reflexológia felsőfokon - változó zsidó identitás, kitörés a sztereotípiákból, és punkrock.

Nem is nagyon ajánlgatnám tovább, mindenki nézze meg a honlapot (nem mellesleg: így kell egy kiadványhoz tisztességes internetes megjelenést csinálni), különös tekintettel az extra videókra, meg a blogra, ami több, mint egy évvel a megjelenés után is aktív, sok érdekes poszttal.

Instant get! Flódni alert! Hey! Ho! Let’s go! Gabba gabba hey!

(Kínzó kérdések: Dr. Orosznak megvan-e már a könyv? Mit szól ehhez az egészhez Bede Márton?)

Orange Juice

Nem, nem sütöm el én is a jews és a juice szó hasonló kiejtésére épülő szóviccet, pedig a következő videón egy zsidó fog arról énekelni, hogy neki bizony narancslére volna nagy szüksége. Közben bongón játszik, lelkesen. Nézzük csak:

De vajon ki lehet ez a narancslé-hiánytól szemmel láthatóan módosult tudatállapotba kerülő figura? Adnék néhány segítséget:

  1. Zsidó volt. Minő meglepetés. Valódi rock’n'roll jew.
  2. Munkássága egy korszakában különféle sztriptízbárokban alkotott, ezt felesége türelmesen viselte.
  3. Elmélete szerint az első vacsorameghívás előtt meg kell kérdezni a nőket, hogy utána éjszaka mi fog történni. Ha a válasz kedvező, jöhet a vacsora.
  4. Hobbija volt a páncélszekrény-feltörés, zárnyitás, hasonlók. A tapasztalatokat lelkiismeretes, önjelölt biztonsági szakértőként főnökei elé tárja. Válaszul munkatársait körlevélben kérik: tartsák távol a zárt íróasztaloktól, valamint jelenlétében tartsák zárva a széfeket (a nyitott széf kombinációit ugyanis ki tudta találni a zárszerkezet letapogatásával).
  5. Legnagyobb ötletét a boton pörgetett tányérokat bemutató klasszikus cirkuszi attrakció ihlette.
  6. Ha élne, vasárnap volna 90 éves.

A megfejtés pedig…
Tovább is van››

God is a Moog

Tudjuk-e, kicsoda Gershon Kingsley?

god_moog.jpg

Persze, hogy tudjuk. 1922-ben született, Németországban. A nácizmus elõl Amerikába menekült, különféle zsinagógák zenei vezetõjeként mûködött, belekezdett mindenfélébe, az elektronikus zene egyik úttörõje, elsõként adott szintetizátor-koncertet a Carnegie Hallban (miután egy orosz producer meghallotta, ahogyan a Jiddise Mámet játssza Moog-szintetizátoron), Robert Moog barátja, stb.

Nem ismerõs? Segítek. Valószínû, mindenki legalább tizenhétszer gondolt rá vérben forgó szemekkel, amikor meghallotta legismertebb szerzeményét:

free music

.
Ugye.

Na, miért is olyan érdekes ez, nem kínoznám a kedves olvasókat csak azzal, hogy a Világ Minden Bizonnyal Egyik Legidegesítõbb Számának szerzõjérõl értekezzek.

Munkásságának többi része ugyanis sokkal érdekfeszítõbb, és sokkal kevésbé bosszantó. Számos egyéb, itt nem részletezett hõstett mellett ugyanis sikerült összeházasítania számos a zsidó liturgiát a Kraftwerkkel és a szintipoppal. Ezeket az 1968 és 1974 közt készült felvételeket is tartalmazza 2006-ban megjelent dupla albuma: God is a Moog. Radical Jewish culture, ahogy az ajánló fogalmaz, valóban.

Zsidóságról, zenérõl, mindenfélérõl beszél egy interjúban:

Nyolcadik kerületi történetek

pressburger.jpgA turista, aki rászánja magát, hogy ellátogasson Budapestre, a több mint fél évszázada nem létezõ birodalom nagyvárosába, amely máig híres egykori úri mulatságairól meg az ott lakó népek sokféleségérõl, csak véletlenül vetõdik el a nyolcadik kerületbe.

Amikor megérkezik a Keleti pályaudvarra, a gyanútlan látogató tévedésbõl befordulhat valamelyik esténként rosszul megvilágított, gránit kockaköves, szûk utcácskába, amely a széles Rákóczi útról nyílik bal kéz felõl, a városközpont irányában.

Tovább is van››