zsidó identitás és kultúra a 21. századra
Tudják, hol található a világ legnagyobb önálló fotó-, videó- és elektronikai eszközöket, kellékeket árusÃtó boltja? Tipp? Hát persze, hogy New Yorkban. Úgy hÃvják, hogy B&H.
Fotó: Dumneazu
B, mint Blimie, és H, mint Herman. Schreiber. Gondolom, sejthetÅ‘ a cég JP-relevanciája. Igen, valóban, a rossz nyelvek szerint a rövidÃtés valójában annyit jelent: Beards and Hats. A bejegyzés folytatódik! ››
Az elmúlt napokban nagyon sok szép, hosszú, magas szÃnvonalú elmélkedést olvashattunk itt, a Judapesten, 1968-ról, Trianonról, ironikus rajzfilmekrÅ‘l és magas művészetrÅ‘l, úgyhogy épp itt az ideje egy kis habkönnyű, klasszikus tortadobálásra burleszkre épÃtÅ‘ (és popkulturális) megmondásnak: tessék megtekinteni néhányat a Marx-fivérek jelenetei közül.
Mutatok egy videót először, lássuk, van-e benne bármi botrányos:
Nincs, persze. De amint az látható, a felvételen Daniel Barenboim játszik, róla, illetve az Å‘ különös, idealisztikus misszióiról ejtenék pár szót, és persze ezzel egy kicsit tágÃtom a Judapestre jellemzÅ‘, barátságos, ám progresszÃv popkulturális megmondás hatósugarát, és belecsúszom a barátságos, ám progresszÃv klasszikus kulturális megmondásba, de üsse kÅ‘. A bejegyzés folytatódik! ››
Biztosan mindenki hallott már Jerry SeinfeldrÅ‘l. Amerikai komikus, magyar zsidó édesapa és szÃriai zsidó édesanya gyermeke, ja és vega. Legnagyobb sikere a saját magáról mintázott fél-fiktÃv karakterrÅ‘l, Jerry Seinfeld komikusról szóló (meglepÅ‘ módon Seinfeld cÃmű) 9 évadot megért sorozatának volt. Persze nem Å‘ az egyetlen, aki a valódi nevére, személyiségére épÃtÅ‘, fél-fiktÃv karakterrel dolgozik, sorozatában ezt teszi Sarah Silverman is.
Jerry Seinfeld (a sorozathÅ‘s) a showbizniszben dolgozik, egész pontosan stand-up comedyvel foglalkozik. Ez az a műfaj, amikor egy elÅ‘adó minden különösebb segédlet, dÃszlet, kellék, elÅ‘re bemutatott szituáció nélkül, egyedül áll ki a közönség elé, és vicces monológ-szerűséget ad elÅ‘, idÅ‘nként bevonva (de leginkább csak piszkálva) a nézÅ‘ket is.
A Közel-Kelet kedvelt itala a (marokkói származású) mentatea. Szociális események fontos kelléke, mindennapi ital, kulturális identitás-képzÅ‘, welcome drink a Humusz bárban, és Ãgy tovább. Számtalan változatban lehet készÃteni, ahány ház, annyi szokás, de a fÅ‘ elemek nagyjából mindenütt ugyanazok: erÅ‘s zöld tea, friss mentalevél, ipari mennyiségű cukor (de annyi, amennyibÅ‘l mérsékelt égövön már tablettás bort illik készÃteni), és forró vÃz.
A punk a legzsidóbb rock’n'roll mozgalom, in both makeup and attitude. Valahogy Ãgy lehetne összefoglalni Steven Lee Beeber “The Heebie-Jeebies at CBGB’s” cÃmű könyvének lényegét.
A szerzÅ‘ több, mint 125 interjú alapján jutott erre a következtetésre. Az alanyok közt természetesen megtaláljuk Tommy Ramone-t is. Továbbá zsidó reflexológia felsÅ‘fokon – változó zsidó identitás, kitörés a sztereotÃpiákból, és punkrock.
Nem is nagyon ajánlgatnám tovább, mindenki nézze meg a honlapot (nem mellesleg: Ãgy kell egy kiadványhoz tisztességes internetes megjelenést csinálni), különös tekintettel az extra videókra, meg a blogra, ami több, mint egy évvel a megjelenés után is aktÃv, sok érdekes poszttal.
Instant get! Flódni alert! Hey! Ho! Let’s go! Gabba gabba hey!
(KÃnzó kérdések: Dr. Orosznak megvan-e már a könyv? Mit szól ehhez az egészhez Bede Márton?)
Nem, nem sütöm el én is a jews és a juice szó hasonló kiejtésére épülő szóviccet, pedig a következő videón egy zsidó fog arról énekelni, hogy neki bizony narancslére volna nagy szüksége. Közben bongón játszik, lelkesen. Nézzük csak:
De vajon ki lehet ez a narancslé-hiánytól szemmel láthatóan módosult tudatállapotba kerülÅ‘ figura? Adnék néhány segÃtséget:
A megfejtés pedig…
A bejegyzés folytatódik! ››
Tudjuk-e, kicsoda Gershon Kingsley?
Persze, hogy tudjuk. 1922-ben született, Németországban. A nácizmus elõl Amerikába menekült, különféle zsinagógák zenei vezetõjeként mûködött, belekezdett mindenfélébe, az elektronikus zene egyik úttörõje, elsõként adott szintetizátor-koncertet a Carnegie Hallban (miután egy orosz producer meghallotta, ahogyan a Jiddise Mámet játssza Moog-szintetizátoron), Robert Moog barátja, stb.
Nem ismerõs? SegÃtek. ValószÃnû, mindenki legalább tizenhétszer gondolt rá vérben forgó szemekkel, amikor meghallotta legismertebb szerzeményét:
.
Ugye.
Na, miért is olyan érdekes ez, nem kÃnoznám a kedves olvasókat csak azzal, hogy a Világ Minden Bizonnyal Egyik LegidegesÃtõbb Számának szerzõjérõl értekezzek.
Munkásságának többi része ugyanis sokkal érdekfeszÃtõbb, és sokkal kevésbé bosszantó. Számos egyéb, itt nem részletezett hõstett mellett ugyanis sikerült összeházasÃtania számos a zsidó liturgiát a Kraftwerkkel és a szintipoppal. Ezeket az 1968 és 1974 közt készült felvételeket is tartalmazza 2006-ban megjelent dupla albuma: God is a Moog. Radical Jewish culture, ahogy az ajánló fogalmaz, valóban.
Zsidóságról, zenérõl, mindenfélérõl beszél egy interjúban:
A turista, aki rászánja magát, hogy ellátogasson Budapestre, a több mint fél évszázada nem létezõ birodalom nagyvárosába, amely máig hÃres egykori úri mulatságairól meg az ott lakó népek sokféleségérõl, csak véletlenül vetõdik el a nyolcadik kerületbe.
Amikor megérkezik a Keleti pályaudvarra, a gyanútlan látogató tévedésbõl befordulhat valamelyik esténként rosszul megvilágÃtott, gránit kockaköves, szûk utcácskába, amely a széles Rákóczi útról nyÃlik bal kéz felõl, a városközpont irányában.
A bejegyzés folytatódik! ››
A popkulturális ajánló sosem volt az én mûfajom, de valahol mindent el kell kezdeni: tegye fel a kezét, aki tud a vicces, ki-tudja-milyen-folk-pop-elektro-meditatÃv-intellektuális-stÃlusú zsidó jócsaj zongorista-énekesnõ kategóriában mondani valakit Regina Spektoron kÃvül? Ráadásul innen, a közeli Nyugat-Európából? Remek. Akkor most jelentkezzen az, aki nyálcsorgatva nézte végig az Apple új termékeinek bemutatóját, és lelkendezett a MacBook Air hirdetésén, ezen itt:
Kedves közönség, ezúttal magányos falafeltesztelõként szálltam szembe a csicseriborsópüré-fasÃrozottal, és alulmaradtam, de annyira, hogy azt csak e szilveszteri különkiadásban merem bevallani. Magam próbálkoztam meg ugyanis a falafel-készÃtéssel, ráadásul (Fûszeres, ne is nézz ide, sem fõzni, sem fényképezni nem tudok) elõregyártott, falafel-jellegû gabonafasÃrt-porból, egészen pontosan a Biopont Kft. által elõállÃtott Vegabond fasÃrtporból.
Elolvastam az elkészÃtési javaslatot (egy zacskó por, 220 ml vÃz, összekeverni, állni hagyni, golyókat vagy pogácsákat gyúrni, esetleg õzgerinc-formába tömni, olajban vagy sütõben kisütni), felkészültem, és nekiláttam:
Azt hiszem, Alan Greenspan az egyetlen modern jegybankelnök, akirõl rockzenekart neveztek el (ami azóta vagy megszûnt, vagy csak a honlapjukat felejtették el kifizetni), bár õ maga sosem volt rocker, klarinétozott és szaxofonozott a Juilliard-ban, sõt, a Wikipedia szócikke szerint Stan Getzcel is játszott együtt. Ha valaki talál valamit, amin Greenspan vagy az Alan Greenspan Project zenél, mindenképpen dobálja bele a linket a kommentboxba vagy a postfachomba.
Valami komolyat akartam most posztolni, el is kezdtem, de ebben az idõben képtelenség bármi kreatÃvat csinálni. Legalábbis nekem. Saját kis blogom egy kedves kommentelõjét viszont valószÃnû, nem gátolják ilyen mellékkörülmények, a nyitólapon látható bejegyzések majd’ mindegyikéhez kommentált egy frappánsnak szánt zsidózást, biztos, ami biztos.
Elõször csak a szokásos szöveg:
Telitalálat, zsidó!
Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy ebben a ballib-grimbusz csürhében mennyi, de mennyi a zsiddancs komolyan mondom, téged nemsokára a saját hittársaid fognak kigolyózni!
A fárasztó napok utáni levezetõ kör: kávé Carlonál, vacsora a Kertész utcában. Carlo mindig zseniális, és a Kertész utcai kis étteremmel sem volt eddig problémám. Ma azonban rossz napjuk volt: a falafelt hideg pitában szolgálták fel, és a szokásos welcome-mentatea is elmaradt, tanúm is van rá.
Mivel sorra fognak kerülni a nagy tesztben, nem akarom sem elõre megÃrni a kritikát, sem befolyásolni a tesztelõket, csak kicsit elfogott az aggodalom, vajon ezentúl az Alkotmány utcán lesz a hangsúly (a Kertész utcának meg megmarad a hideg pita), és nem lehet majd megtenni ezt a kényelmes kört, hogy a Nyugatitól 2 perc a kávéig, onnan max. 10 perc a vacsoráig, és onnan megint pár perc a villamosig, hanem a másik irányba kell kerülni? Ugye, nem? :) A megszokások rabja vagyok, és mániákus aggodalmaskodó is egyben, nyugtassatok meg, hogy félelmeim alaptalanok.
(Elõre is elnézést kérek, nem a pszichológiában szokásos értelemben használom a divergens gondolkodás kifejezést, mindjárt elmondom, mit is értek rajta, meg azt is, hogy honnan loptam a magyarázatot. Továbbá száraz elméleti fejtegetés warning!)
A legújabb szájbarágó elején van egy idézet Gordon Allport mûvébõl, ebbõl fogunk elindulni, úgyhogy ide is másolom, ni:
Mr.X: Az a baj a zsidókkal, hogy kizárólag a saját csoportjukkal törõdnek.
Mr.Y: A közadakozási kampányok nyilvántartásai szerint azonban bizonyÃtható, hogy a zsidók létszámukhoz képest sokkal nagylelkûbben adakoznak a közösség jótékonysági céljaira, mint a nem zsidók.
Mr.X: Ez csak azt mutatja, hogy mindig is igyekeztek mások jóindulatát megvásárolni, és állandóan beavatkoznak a keresztények ügyeibe. Csak a pénzen jár az eszük, ezért van annyi zsidó bankár.
Mr.Y: Egy nemrég elvégzett vizsgálat viszont azt mutatja, hogy a zsidók száma a banküzletben elhanyagolható, sokkal több nem zsidó bankár van az országban.
Mr.X: üppen arról van szó; tisztességes üzletbe nem merészkednek, annál több van belõlük a filmiparban és az éjszakai lokálok tulajdonosai között.
Elemzés lapozás után. A bejegyzés folytatódik! ››
