Persze, hogy tudjuk. 1922-ben született, Németországban. A nácizmus elõl Amerikába menekült, különféle zsinagógák zenei vezetõjeként mûködött, belekezdett mindenfélébe, az elektronikus zene egyik úttörõje, elsõként adott szintetizátor-koncertet a Carnegie Hallban (miután egy orosz producer meghallotta, ahogyan a Jiddise Mámet játssza Moog-szintetizátoron), Robert Moog barátja, stb.
Nem ismerõs? Segítek. Valószínû, mindenki legalább tizenhétszer gondolt rá vérben forgó szemekkel, amikor meghallotta legismertebb szerzeményét:
.
Ugye.
Na, miért is olyan érdekes ez, nem kínoznám a kedves olvasókat csak azzal, hogy a Világ Minden Bizonnyal Egyik Legidegesítõbb Számának szerzõjérõl értekezzek.
Munkásságának többi része ugyanis sokkal érdekfeszítõbb, és sokkal kevésbé bosszantó. Számos egyéb, itt nem részletezett hõstett mellett ugyanis sikerült összeházasítania számos a zsidó liturgiát a Kraftwerkkel és a szintipoppal. Ezeket az 1968 és 1974 közt készült felvételeket is tartalmazza 2006-ban megjelent dupla albuma: God is a Moog. Radical Jewish culture, ahogy az ajánló fogalmaz, valóban.
Zsidóságról, zenérõl, mindenfélérõl beszél egy interjúban:
A turista, aki rászánja magát, hogy ellátogasson Budapestre, a több mint fél évszázada nem létezõ birodalom nagyvárosába, amely máig híres egykori úri mulatságairól meg az ott lakó népek sokféleségérõl, csak véletlenül vetõdik el a nyolcadik kerületbe.
Amikor megérkezik a Keleti pályaudvarra, a gyanútlan látogató tévedésbõl befordulhat valamelyik esténként rosszul megvilágított, gránit kockaköves, szûk utcácskába, amely a széles Rákóczi útról nyílik bal kéz felõl, a városközpont irányában.
A popkulturális ajánló sosem volt az én mûfajom, de valahol mindent el kell kezdeni: tegye fel a kezét, aki tud a vicces, ki-tudja-milyen-folk-pop-elektro-meditatív-intellektuális-stílusú zsidó jócsaj zongorista-énekesnõ kategóriában mondani valakit Regina Spektoron kívül? Ráadásul innen, a közeli Nyugat-Európából? Remek. Akkor most jelentkezzen az, aki nyálcsorgatva nézte végig az Apple új termékeinek bemutatóját, és lelkendezett a MacBook Air hirdetésén, ezen itt:
Kedves közönség, ezúttal magányos falafeltesztelõként szálltam szembe a csicseriborsópüré-fasírozottal, és alulmaradtam, de annyira, hogy azt csak e szilveszteri különkiadásban merem bevallani. Magam próbálkoztam meg ugyanis a falafel-készítéssel, ráadásul (Fûszeres, ne is nézz ide, sem fõzni, sem fényképezni nem tudok) elõregyártott, falafel-jellegû gabonafasírt-porból, egészen pontosan a Biopont Kft. által elõállított Vegabond fasírtporból.
Elolvastam az elkészítési javaslatot (egy zacskó por, 220 ml víz, összekeverni, állni hagyni, golyókat vagy pogácsákat gyúrni, esetleg õzgerinc-formába tömni, olajban vagy sütõben kisütni), felkészültem, és nekiláttam:
Azt hiszem, Alan Greenspan az egyetlen modern jegybankelnök, akirõl rockzenekart neveztek el (ami azóta vagy megszûnt, vagy csak a honlapjukat felejtették el kifizetni), bár õ maga sosem volt rocker, klarinétozott és szaxofonozott a Juilliard-ban, sõt, a Wikipedia szócikke szerint Stan Getzcel is játszott együtt. Ha valaki talál valamit, amin Greenspan vagy az Alan Greenspan Project zenél, mindenképpen dobálja bele a linket a kommentboxba vagy a postfachomba.
Valami komolyat akartam most posztolni, el is kezdtem, de ebben az idõben képtelenség bármi kreatívat csinálni. Legalábbis nekem. Saját kis blogom egy kedves kommentelõjét viszont valószínû, nem gátolják ilyen mellékkörülmények, a nyitólapon látható bejegyzések majd’ mindegyikéhez kommentált egy frappánsnak szánt zsidózást, biztos, ami biztos.
Elõször csak a szokásos szöveg:
Telitalálat, zsidó!
Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy ebben a ballib-grimbusz csürhében mennyi, de mennyi a zsiddancs komolyan mondom, téged nemsokára a saját hittársaid fognak kigolyózni!
A fárasztó napok utáni levezetõ kör: kávé Carlonál, vacsora a Kertész utcában. Carlo mindig zseniális, és a Kertész utcai kis étteremmel sem volt eddig problémám. Ma azonban rossz napjuk volt: a falafelt hideg pitában szolgálták fel, és a szokásos welcome-mentatea is elmaradt, tanúm is van rá.
Mivel sorra fognak kerülni a nagy tesztben, nem akarom sem elõre megírni a kritikát, sem befolyásolni a tesztelõket, csak kicsit elfogott az aggodalom, vajon ezentúl az Alkotmány utcán lesz a hangsúly (a Kertész utcának meg megmarad a hideg pita), és nem lehet majd megtenni ezt a kényelmes kört, hogy a Nyugatitól 2 perc a kávéig, onnan max. 10 perc a vacsoráig, és onnan megint pár perc a villamosig, hanem a másik irányba kell kerülni? Ugye, nem? :) A megszokások rabja vagyok, és mániákus aggodalmaskodó is egyben, nyugtassatok meg, hogy félelmeim alaptalanok.
(Elõre is elnézést kérek, nem a pszichológiában szokásos értelemben használom a divergens gondolkodás kifejezést, mindjárt elmondom, mit is értek rajta, meg azt is, hogy honnan loptam a magyarázatot. Továbbá száraz elméleti fejtegetés warning!)
A legújabb szájbarágó elején van egy idézet Gordon Allport mûvébõl, ebbõl fogunk elindulni, úgyhogy ide is másolom, ni:
Mr.X: Az a baj a zsidókkal, hogy kizárólag a saját csoportjukkal törõdnek. Mr.Y: A közadakozási kampányok nyilvántartásai szerint azonban bizonyítható, hogy a zsidók létszámukhoz képest sokkal nagylelkûbben adakoznak a közösség jótékonysági céljaira, mint a nem zsidók. Mr.X: Ez csak azt mutatja, hogy mindig is igyekeztek mások jóindulatát megvásárolni, és állandóan beavatkoznak a keresztények ügyeibe. Csak a pénzen jár az eszük, ezért van annyi zsidó bankár. Mr.Y: Egy nemrég elvégzett vizsgálat viszont azt mutatja, hogy a zsidók száma a banküzletben elhanyagolható, sokkal több nem zsidó bankár van az országban. Mr.X: üppen arról van szó; tisztességes üzletbe nem merészkednek, annál több van belõlük a filmiparban és az éjszakai lokálok tulajdonosai között.
Tallián Miklós vagyok, fizikus, blogger, kezdõ falafel-tesztelõ, és sok egyéb más. Talán annyit még érdemes tudni rólam, hogy történelmi perspektívák nélküli ovisként ragaszkodtam ahhoz, hogy csillag legyen a jelem, amivel annyi apró probléma volt, hogy elõször a piros, késõbb a sárga csoportba jártam.
Shadai megtisztelõ felkérésének eleget téve néhány bejegyzés erejéig vendégbloggerként fogok közremûködni. Elõre láthatóan néhány politikai kötõdésû témáról fogok írni, például az elõítéletekrõl és a gyûlöletbeszédrõl, ezek törvényi szabályozhatatlanságáról, meg a kapitalista zsidókról és a zsidó kapitalistákról.
Meg elõre nem látható érdekességekrõl, például arról, hogy a néhány generációval a mostaniak elõtt járó nördök kedvenc játékszerét, a FORTRAN-t kifejlesztõk egy része is zsidó volt. Meg arról, hogy miért nem vezet semmi jóra, ha az ilyen listákat valóban komolyan vesszük.
A turista, aki rászánja magát, hogy ellátogasson Budapestre, a több mint fél évszázada nem létezõ birodalom nagyvárosába, amely máig híres egykori úri mulatságairól meg az ott lakó népek sokféleségérõl, csak véletlenül vetõdik el a nyolcadik kerületbe.
