tag cloud: ramones, hammer, jézus, nincs izraeli erőszakmonopólium, lopunk
mindez együtt: D17 @ A38
Author Archive for tet
Hihetetlen, még alig került ki a beharangozó poszt, és már a zsidó szakácskönyv a hottopic a blogszférában!
„Van-e bármi a zsírban tocsogó, Tesco gazdaságos tejföllel lelögybölt magyar konyhában, ami felveheti a versenyt egy jó bagellel? A rizses hús, mi?! Hülyegyerek.” – Tóta W. Árpád (w.blog.hu)
„Ha bajom lesz belőle is kimondom: tőlem aztán főzzön ebből aki akar, de remélem nem lesz kötelező ezt használnom karácsonykor.” – Lelkylola (reakcio.blog.hu)
„Szépnek szép, de – gondolom tudatos szerkesztői megfontolás alapján – erősen hiányos könyv. Kun Béláról és a népbiztosokról például egy sor sincsen benne.” – Molnárgörény (molnargoreny.blog.hu)
„Már a nevem is. Ízek, illatok, emlékek. Találkozás egy fiatalemberrel, akit Szindbádnak hívnak és glatt kóser.” – Nagy Levin (nagylevin.freeblog.hu)
„Babószakácskönyv.” – Bombagyár.hu
„Zabálják meg, amit megfőztek, kedves antifák, kedves Chartás kartársak! A Magamfajta profán profák tréfli tréfáitól pedig szoruljon csak össze a gyomruk!” – Morvai Krisztina (barikad.hu)
„Zuhog a barna eső, durrognak a Goj motorok, de most Csurka István foroghat a sírjában: van egy igazi mai zsidó szakácskönyv! Lobban egy nagyot, mielőtt végleg elalszik.” – Andrassew Iván (andrassew.blogspot.com)
„Hát nem veszik észre? Eltűnt a víz a medencéből. Szar, fos, pisa, húgy, turha és gennyedző váladék amerre nézek. És ezeknek még van pofájuk ideszakácskönyvezni? Ökölbe szorul az agyam. Az Önöké még nem?!” – Bayer Zsolt (magyarhirlap.hu)
„Tulajdonképpen a gerslilevesnél még örültem. A gefilte fishnél már éreztem, hogy nincs minden rendben, aztán a málnaszörpös farflinál egyenesen kínossá vált a hangulat vendéglátóm agresszivitása miatt. Azért a hremzliből kértem otthonra is, mert a menü kifejezetten jó volt.” – Navracsics Tibor (jobbklikk.hu)
Dohány utcai zsinagóga
- Helyfoglaló adatlap nagyünnepekre -
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján összeállított kérdőívünk célja, hogy látogatóink a számukra legmegfelelőbb helyet foglalhassák el intézményünkben ünnepekkor. Kérjük, hogy a kitöltött űrlapot a lehető leghamarabb jutassák el a zsinagóga titkárságára.
I. Melyik szekcióban szeretne helyet foglalni? (Egyet jelöljön meg!)
O Beszélgető
O Nem beszélgető
Konrád György. Kocsis Csaba portréja.
Miért nem írta alá az új chartát? És miért szerepelt mégis a rendezvényén? Nácik-e a gárdisták? Van-e ballib felelősség a rasszista közbeszéd eszkalálódásában? Antiszemita-e Orbán Viktor? Félnünk kell-e a Bácsfi Dianáktól? Lehet-e magyar zsidó jobboldali? Auschwitzot jelentenek-e a Nagy-Magyarország matricák? Weimarizálódunk-e? Should we stay or should we go?
Megannyi kínzó kérdés, ami a JP-n is rendszeresen pörgeti a kommenteket. Kíváncsiak voltunk, hogy hogyan látja ezeket a magyar zsidó értelmiség egyik szuverén szereplője.
A „zsidónegyed” kelet-európai értelmezésben általában azt a skanzent jelöli, amelyben az egyszeri turista megszemlélheti, hogy honnét tűntették el végérvényesen a zsidókat. Múzeummá alakított zsinagógák, zsé-folklóros éttermek és szuvenír boltok előtt fotózhatják egymást a papírkipás látogatók. Tevje, a tejesember, szegény Anne Frank, tenderli.
Budapest ennél lényegesen izgalmasabbat, élőt tudna mutatni ezen a téren, egyszerűen azért, mert van annyi zsidó polgára, hogy azok erre fogékony alcsoportja életerős közösségé váljon. Egyre több „zsidó hely” van. Kulturális és szakrális terek, könyvesboltok, cukrászdák, iskolák és romkocsmák. De olyan városrész, ahol tervezetten, tömbszerűen létre lehetne hozni egy mai, jó hangulatú, nyitott szellemiségű, nagyvárosi, egyszerre zsidó-, diák- és művésznegyedet – nincs. Pedig igény lenne rá, és turisztikailag is érne annyit, mint Prága és Krakkó zsidónegyede együtt. Ehhez azonban városvezetési akarat és politikai támogatás kellene.
Ami szintén nincs. Helyette az MSZP és a Fidesz közös erővel számolja fel azt is, ami van. Amikor nem szimbolikus ügyekről, hanem korrupcióról aka pártfinanszírozásról és magánérdekekről van szó, akkor az antagonisztikus ellentétek helyét hirtelen a hatékony kooperáció veszi át.
14 évvel ezelőtt turistaként Krakkóban járván, megismerkedtem néhány helyi fiatallal egy zsinagógában. Ők mesélték, hogy Lengyelországban sok zsidó szülő – féltésből, félelemből – egyszerűen eltitkolja gyermeke elől származását. Amiről nem tudunk, abból nem lehet gond. Tökéletes asszimiláció.
Furcsa hely ez a Lengyelország – mondtam nekik lesajnálóan – szinte nem is maradtak zsidók, mégis rengeteg az antiszemita – pufogtattam a közhelyet – Magyarországon ilyesmiről még sosem hallottam.
A legújabb kisnyilvánosságnak szánt, de kiszivárogtatott beszéd a változatosság kedvéért most Orbán Viktorból jött. Kéri László, a “politológia nagyágyúja”, a Színművészeti tanáraként időről-időre leszervez diákjainak egy közelről bevizsgálható politikust. A jövő fontos emberei smúzolhatnak a ma fontos embereivel. A rendezvénysorozatot vélhetően nehezebb lesz folytatni, és/vagy kevésbé lesz kötetlen, mert Orbán szövege kihallatszott egészen az indexig.
A Judapest.org zsidó popkulturális blog – érzékelvén az oldalfüggetlenül elhatalmasodó õrületet – fotópályázatot hirdet a pénteki „újzsélandi jegyvásárlás” kapcsán.
Pályázni bármelyik oldalon megjelenõ hírességek képeivel lehet. Hírességnek az számít, akit a zsûri felismer, de a pályázók rövid írásos rávezetését beszámítjuk.
Minden játszik: mûvész, közíró, politikus, bemondó, a lényeg, hogy legalább „b” kategóriás celeb legyen!
Fontos: címeket, telefonszámokat és egyéb személyes adatokat természetesen nem kérünk.
A pályázati anyagokat ide várjuk: hello@judapest.org
Leadási határidõ: 2008. 04. 13. vasárnap
Eredményhirdetés: 2008. 04. 14. hétfõ
Mivel „antifa” oldalon trendibb domborítani, bombagyári barátainkkal szemben igazságtalan lenne, ha nem képeznénk két külön kategóriát. Ezért képzünk:
A jegyvásárlós csapat legjobb képének beküldõjét az Adolf címû Walter Moers képregénnyel, míg a magunkfajták gyõztesét Will Eisner: „Az összeesküvés – Cion bölcseinek jegyzõkönyve – az igazság” címû képregényével jutalmazzuk.
Bayer Zsolt fotó bármelyik oldalon Jackpot, mindent visz.
Hajrá!
Elõre is elnézést kérek az alábbi téma felvetéséért. Se nem pop (rock!), se nem kulturális, ráadásul még csak nem is zsidó. Legalábbis nem úgy. Mégis sokakat foglalkoztat.
Lehet azon szõrözni, hogy vajon miért pont most, amikor az szdsz kaotikus állapotban van, az mszp népszerûsége pedig mélyponton, hogy mennyire õszinte, mennyire számító és a többi, de teljesen felesleges. Ez végre egy tisztességes politikai válasz a tisztességtelenség egy újabb illusztrációjára. A szlogenek ellenére sosem hittem, hogy Dávid Ibolya egy pillanatra képes lesz elhitetni velem, hogy van remény a normális Magyarországra. De megtette. Respect.
Vigyázat, habkönnyû post, melynek kapcsán lehetetlen nácikról vitázni!
A JP házicelebrity Sarah Silverman nemrégiben vicces videót mutatott be Jimmy Kimmel showjában. Jimmy meg visszaviccelt.
A Gójmotorosok tiszteletbeli elnökének közértjében lõttem az alábbi – rossz minõségû, telefonnal készített – képet. Vajon mi lehet a legjobb cég- és márkanév egy kizárólag disznósonkákat forgalmazó cég számára?
Der Schinkenspezialist a kattintás után.
Elementáris erõvel bolygatta meg a zsidó közéletet az index.hu szerint a KDNP. Semjén Zsolt pártjának ugyan szavazói még nincsenek, de izraelita mûhelye már van. Egyelõre nem tudni, hogy többrõl van-e szó annál, hogy “egy rossz politika túszként löki maga elé Schwarcz bácsit és Weisz nénit“, lesz-e bármilyen valós funkciója a “mûhelynek” (túl a nyilvánvaló szándékon, hogy az antiszemita vádak elleni villámhárítóként funkcionáljon Semjénék számára).
Két témában megkerülhetetlen a neve: ha minden idők legjobb sakkjátékosairól, vagy ha öngyűlölő zsidókról beszélünk.
’43-ban született zsidó anyától. Apja hivatalosan anyja első férje, egy német biofizikus, de sokak szerint egy másik fizikus, a magyar zsidó Neményi Pál a valódi apa.
Rengeteg kisebb-nagyobb sakksiker után az igazi áttörést 1972-ben érte el, amikor legyőzte az addig veretlen Borisz Szpaszkijt a döntőben, és ezzel sakkvilágbajnok lett. Mindmáig ő az egyetlen amerikai születésű versenyző, akinek ez sikerült. A hidegháború logikája szerint a hagyományosan orosz sakkelit legyőzéséért – a világbajnoki címen túl – azonnali hírnév és népszerűség járt.
1992-ben hatalmas médiaérdeklődés mellett újrajátszották a döntőt Szpaszkijjal Belgrádban. ’72-ben az „évszázad sakkpartijáról” beszéltek, most Fischer az „évszázad visszavágóját” nyerte meg.
Ugyanakkor ezzel elveszítette a jogot arra, hogy visszatérjen az Egyesült Államokba. A belgrádi pénzdíjas meccsen való amerikai részvétel ellentétben állt a háborús Jugoszlávia elleni gazdasági szankciókkal. Erről előre figyelmeztették Fischert, aki a hivatalos papírra szó szerint köpött.
