JP Army felhívásunkra máris sok írás érkezett, 24 órán belül például két anyagot is kaptunk Philip Glassról. Duoposzt lett belőle!
Tony:
Philip Glass azon világhírű művészek közé tartozik, akiknek ismertsége és megbecsültsége kis hazánkban igen csekély.
Glass emigránsok gyerekeként született 1937-ben, Baltimore, Maryland-ben. Vajon kik voltak a szülei? Természetesen (észak-)kelet(!)-európai zsidók.
Apjának zeneboltja volt, így kora gyerekkorában megismerkedett a zenei kínálattal Bach-tól Bartókig. Matematikát, filozófiát és zenét tanult. Saját bevallása szeint zsidó-taoista-hindu-spirituális-buddhista, azaz JP-olvasó is lehetne, ergo jóarc.
Az operatrilógiájának első részeként 1976-ban mutatta be az “Einstein on the Beach” (Einstein a tengerparton) című művét, amit szokás (helyesen) a XX. század második felének legfontosabb komolyzenei alkotásának nevezni. Glass ezzel a darabbal
eltörölte a komolyzene merev sablonjait, minimalizmusa ellenpéldája a Vangelis-féle elektrogiccsnek.
A trilógia másik két része a Mahatma Gandhi életéről szóló Satyagraha (1980) és az akkád, óhéber illetve ősi egyiptomi nyelveken énekelt Akhnaten (1984). A három opera alcíme: Az ember, aki megváltoztatta a világot az eszméje erejével.
Glass zenéje repetitív strukturákra épül különböző formákban. Néha egészen emészthető, bár az igazi Glass-darabokban lazán mehet ugyanaz a motívum kis változással 20 percig. Ezzel kapcsolatban van is egy vicc Amerikában:
Kopp-kopp
- Ki az?
Kopp-kopp
- Ki az?
Kopp-Kopp
- Ki az?
Kopp-kopp
- Ki az?
Kopp-kopp
- Ki az?
Philip Glass.
Budapesten július 3-án és 4-én mutatta be új művét, a Vágyódás könyvét a MűPá-ban.
