Author Archive for vadjutka

Jön, jön: Hanukarácsony!

chrismukkah

17 nap és itt van megint, napról-napra idén is feltartóztatathatatlanul közeledik a Hanukarácsony. Hanuka és Karácsony idén majdnem teljesen egybeesik: december 21-n köszönt be a Hanukai angyalka; Karácsony első estéje úgy tűnik idén is december 24-re esik.

De elég a dátumokból, nézzük, hogyan díszithetjük fel otthonunkat e jeles eseményre, milyen speciális hozzávalókat használhatunk a lakásunkban, aggathatunk magunkra, küldhetjük szeretteinknek; egyáltalán mit rejt számunkra a világháló? A bejegyzés folytatódik! ››

The Oscar goes to….

A szülinapi nyereményjáték legnagyobb meglepetése: Anna (az éjszakai) elsőre kitalálta, hogy milyen állat maradványait örökítettem meg egy vacsora alkalmával, s ezzel egy lavínát indított el. Lehet, hogy naív vagyok, de azt gondoltam, hogy ezekből a fura darabkákból senki sem fog kígyóra gondolni, pláne nem arra, hogy ezt valaki meg is ette. A bejegyzés folytatódik! ››

Hoztam nektek valamit!

jp giveaway

Szülinapi nyereményjátékot hirdetek, és ennek semmi köze a böjtöléshez. Na jó, annyi könnyítés van, hogy nem tejszínhabos csokoládétorta a nyeremény, hanem – néhányotok számára nem túl meglepően, egyenesen a bolt polcáról leszedve – a fent látható rogyasztott üvegből készült medál piros bőrön. A bejegyzés folytatódik! ››

Melegek, zsidók és a társadalmi távolság skála

Előzmény-poszt: meleg téma (637 komment)

Pár hete Shadai felkért, hogy mint zs-legenda és tabu-felelős, írjak a zsidóság és a homoszexualitás viszonyáról a rövid időre megtiltott, aztán engedélyezett meleg felfonulás kapcsán. Hát őszinén szólva sokat nem tudok a kérdésről, mert 1) eleve nem nagyon izgat a meleg-nem meleg kérdéskör (legutóbb 19 évesen izgatott, amikor életemben először láttam római tógákban csókolózó fiúpárt egy londoni bárban); 2) ortodox gimnázium volt diákjaként még a hetero szex is nehézkesen merült fel; képzelem mi lett volna, ha az azonos neműek szerelmi életéről faggatjuk az egyszem vallástanárunkat.
A bejegyzés folytatódik! ››

Disznóval Izraelbe

Egy pillanatig elméláztam azon, hogy milyen lenne disznóháton utazni Izraelbe. Hát biztos kényelmetlen. Viszont beengednének; és még deszkapadlón sem kellene egyensúlyozni.

Amikor először hallottam a szóbeszédet, hogy Izraelben mégis (!) vannak malacok, csak deszkapallón tartják őket, egyfelől enyhén megrengett bennem a zsidó következetességbe vetett hitem, másfelől elkezdtem sajnálni szegény állatokat, akiknek a szúrós raklapokon kell leélni az életüket úgy, hogy nem túrhatják a nedves rózsaszín orrukkal a földet. A bejegyzés folytatódik! ››

Az az éjszaka..

… különbözött a többitõl. Hat éves voltam. A szüleim elvittek az anyai nagyszüleimhez Széder estére.

Afikoman

Óriási asztal, furcsa, ételnek látszó tárgyak a közepén. Nagyapám mesél egy ódon könyvbõl. üs még mindig mesél. üs még mindig. Mikor eszünk máár? De még mindig mesél. Kezd kibontakozni a sztori: vannak ezek a zsidók, akiket mindenki bánt, valami mindig történik velük, és úgy alapvetõen szenvedés az életük. üles eszemmel gyorsan levontam a következtetést. A bejegyzés folytatódik! ››

Kertelés nélkül: igaz-e a lyukas lepedõ?

silverman_sex.jpg

A huszadik születésnapomra megkaptam a “Wad Zsidó Nõ Kellékei” installációt két barátomtól. A csomag a következõket tartalmazta: egy ostor (sajnos kicsi volt), egy harisnyatartó (sajnos nagy volt) és egy lyukas lepedõ (ez is kicsi volt). Nem igazán lepõdtem meg, hiszen számunkra, a Wesselényi utcai gimnáziumban végzetteknek, az érettségihez az is hozzátartozott, hogy az ember lánya képezi magát a vallásos élet pletykáiból. A bejegyzés folytatódik! ››

Megdoblak kipával, és ne dobd vissza!

silverman_sex.jpg

A Wesselényi utcai ortodox(-nak szánt) gimnáziumba jártam, közvetlenül a rendszerváltás utántól öt évig. Az iskola – vallási tájékozódásunkat és szocializációnkat elõsegítendõ – már az elsõ évben kiszervezett minket Szukkotra egy kedves zürichi családhoz. üröm az örömben, vagy öröm az ürömben attól függõen, hogy melyik féltõl halljuk a történetet, a család kissé késõn értesült jövetelünkrõl, és beszerveztek maguknak vidéki programot. Így otthagyták nekünk – három 15 éves lánynak – a lakást, Zürich vallásos negyedének közepén. Hát nem voltunk mintalányok: rövid idõ alatt sikerült a kóser lakást teljesen eltréflizni, a szomszédokat kiborítani a szombati porszívózással, eltörni a kristály sótartót és elrontani a telefonszámlaszámlálót. Ezen három napos tevékenységünk közben vetõdtünk a hálószoba felé. Persze kiváncsiak voltunk nagyon, hogy “hogy csinálják az ortik”, van-e valami látható nyoma a vélt “másságnak”. De nem láttunk semmit a két egyszemélyes ágyon és a parókákon kívül. Ekkor Kati – aki már akkor sokkal mûveltebb volt vallási ügyekben – elõrukkolt. “Tudtátok, hogy ha egy orti pasi szeretkezni akar a feleségével, akkor ezt úgy jelzi, hogy hozzávágja a kipáját?” Néztünk rá bociszemekkel, hüledeztünk és ingattuk a fejünket, hogy micsoda macsó hely ez az ortodox hálószoba. Kati elültette a szecskát. A bejegyzés folytatódik! ››

Wild Shabat!

Wild Shabat! Fotó: Fûszeres

Igazi sabatoltam. Volt minden: sok ember és kaja, két szép gyertyatartó, fehér gyertyák és egy pici, szõke Dávid. Pici, szõke Dávid kicsi kezével fogta az enyémet, úgy gyújtottuk meg a gyufát és a gyertyát. Elmondtam az áldást, majd mindenki lelkesen tapsolt és sábátsálomozott. Pici, szõke Dávid szeme csillogott, én felkaptam és egy nagy puszit nyomtam az arcára.
Sosem volt ilyen kedves sábátsálomom, pedig páron már részt vettem. De ez nagyon a sajátom/mienk volt.

Wild Shabat! Fotó: Fûszeres

Valahogy heveny allergiás reakciókat váltott eddig ki belõlem a vallásosság bármilyen formája, ami túlmegy azon, hogy az ember évente kétszer elvándorol a zsinagógába, és egyszer-egyszer elmegy széderezni. Legtöbbsztör olyan hülyén éreztem magam mások sábátjain, széderein, hanukáin stb stb, olyan kívülállónak, ormótlanul mozgónak, pályaelhagyónak. Valószínûleg sok volt nekem az öt év egy vallásos oskolában. Most valahogy elkezdenek újraéledni dolgok, vagyis inkább életre kelnek a maguk módján.

Wild Shabat! Fotó: Fûszeres

- vadjutka

Fotók: Fûszeres

Vagabond romantika Idan Raicheltõl

CD-kritika: The Idan Raichel Project, International album, 2006

Mit írjon az ember egy olyan CD-rõl, aminek dalszövegeinek 95 százalékát nem érti? A maradék öt százaléknyi megértett szavakból összerakja a történeteket. Az elsõ dalban (címe: Bo’ee) például sokszor elhangzik a ‘gesem’ (=esõ) szó, így arra gondoltam, hogy a dal egy vándorról szól, aki a Negevben botorkálva esõre vágyik, s visszaemlékezik az egyetlen lányra, akit szeretett. A vagabond romantika amúgy nem áll távol a CD anyagától: a számok többsége hallatán az elkapott szavakkal együtt az asszociált történetek többsége valamilyen misztikus-vándorlós-szerelmes-bölcs öreges-múltba révedõsre sikeredett. Erre kitûnõ példa az ötödik, Im Tachpetza címet viselõ szám, melyben egy rekedtes, vélhetõen etióp énekes szerintem egy bagóval a szájában az életérõl mesélt, háborúkról, nõkrõl és a természet szépségérõl. A hetedik szám (címe Im Telech) és a benne szereplõ ‘be szof hajom’ (=a nap végén) nagyon megkapott – kevdencem a középsõ, szomorú varázslónõ imájára emlékeztetõ rész -, így kicsit csaltam: hosszas munkával kikerestem a dal szövegét (valamiféle szakításról esik benne szó), hogy este tizenegykor együtt énekelhessek a énekesnõvel. A tizenegyedik számból – Azini – ugyan egy árva mukkot sem sikerült elkapni, de szinte biztos vagyok abban, hogy a címet adó Azini egy hegedûmûvész neve, aki elhagyta az énekesnõt és elutazott Párizsba. Az énekesnõ pedig hosszasan emlékezik meg az együtt töltött szép idõkrõl.

The Idan Raichel Project, International album, 2006

üsszességében tehát eléggé kellemes végighallgatni a CD-t, amennyiben valaki édesbús utazásra vágyik sivatagok és szavannák között. Nem mellékesen azonban a zenei anyag meglehetõsen hasonlít a Deep Forest híres, Boheme címet viselõ CD-jére, azzal a különbséggel, hogy ezen speckó közel-keleti szósz is van.

Mikor érdemes betenni a lejátszóba? Akkor feltétlenül, amikor az ember egy három órás prezentáción van túl, és csak lebegni és bambulni szeretne. A cd emellett kitûnõen alkalmas fülledt szombat délutánokon az otthoni szöszmötöléshez és természetesen egy finom és laktató vacsora utánra, rozéval.

Ha valaki másfajta, zeneileg részletesebb kritikára vágyik, az kattintson ide.

Ha valaki részleteket szeretne meghallgatni, akkor meg ide.

Zsinagógát vegyenek!

Az idei filmszemle egyik dokumentumfilmes termése viseli ezt a címet. A 47 perces filmidõ alatt kiderült, hogy miért is nevezte az egyik készítõ “kis magyar abszurdnak”. ? már nyilván távolabbról szemléli, én inkább a felháborító jelzõt aggatnám a történetre. A bejegyzés folytatódik! ››

Belga-luxemburgi-francia-zsidó tangó

A Rashevski Tangó

A Sötétkamra óta nem láttam igazi jó filmet, egészen hétfõig. A Rashevski-tangó témája ismerõs: zsidó identitáskeresés. Van minden, ami egy ilyen filmhez kell, és ami egy zsidó családban elõfordulhat: háborút túlélt nagyszülõk, kivándorlás-családszakadás, vegyesházasság, betérés, felnõttkori körülmetélés, gyökérkeresés, arab-zsidó szerelem. Ettõl még lehetne akár túlburjánzó is, mint egy tipikusan terhelt, ideges zsidó család, és mégsem. Inkább megértõ, feloldó, szeretõ. Egy kissé terhelt zsidó család, csak másképp. Valahogy megkönnyebbültem én is.

Mi volt/van a Gödörben

Valami volt kéthete hétvégén a Gödörben.
ün ugyan nem voltam ott, de nem is derült eddig ki számomra hogy mi volt/mi nem volt vagy minek kellett volna lennie, mert sem Budapester, sem pedig a rá kommentelõk nem vették a fáradstágot, hogy rendesen megfogalmazzák és alátámasszák a véleményüket, kritikájukat úgy, hogy ne egy belterjes egymásra mutogatás kerekedjék belõle.

Vélemény I. (A szerzõ – Budapester – törölte a blogját..)
Komment I. (törölve a hozzászólás is..)
Vélemény II. (törölve..)
Komment II. (törölve..)

Tessék már elmondani, hogy ki mit várt ettõl az eseménytõl, és kinek mi volt a baja és miért!
UFF.

  • ,