17 nap és itt van megint, napról-napra idén is feltartóztatathatatlanul közeledik a Hanukarácsony. Hanuka és Karácsony idén majdnem teljesen egybeesik: december 21-n köszönt be a Hanukai angyalka; Karácsony első estéje úgy tűnik idén is december 24-re esik.

De elég a dátumokból, nézzük, hogyan díszithetjük fel otthonunkat e jeles eseményre, milyen speciális hozzávalókat használhatunk a lakásunkban, aggathatunk magunkra, küldhetjük szeretteinknek; egyáltalán mit rejt számunkra a világháló?

Télapó-kipa: tuti csajozós kipa december utolsó napjaira!

Környezetkímélő megoldás: fenyőfa és hanukia egyben

Visszafogott díszítésű üveggömb a fenyőfára

Asztali díszek, vagy legóházba alkatrész? Nem tudtam eldönteni.

Robotos képeslap: bárkinek küldhető, de elsősorban sci-fi rajongó kis- és nagyfiúknak

Eli, az elefánt képeslap: nem csak vallásosoknak!

Trend-eli fülbevaló: nem kétséges, hogy a 14-15 éves, az identitás-keresésen éppenhogy túlesett lányoknak kitűnő

Mézes-macesz ház: Öröm a köbön, ráadásul újrahasznosítható Peszahkor!


Partedli: alkalomhoz illő ruhavédő szakfelszerelés a kicsiknek

Dehát úgy tűnik alulbecsültem a JP olvasótáborát, és meg kellett állapítanom: gasztronómiailag képzett bagázsról van szó, hála ezért Fűszeresnek, és az ő kitartó oktatói munkájának. Mi legyen, mi legyen – tanakodtam magamban, látva a helyes és kreatív megfejtések özönét, mígnem arra jutottam: mindenki kap egy esélyt a lánc birtoklására, aki hozzászólt a témához (nem számítva az ehető, ámde rossz, nyúl – más vélemények szerint cica – alakú szagosradírról szóló diskurzust).

A gondolatot tett követte: verbuváltam egy, a témában jártas (referenciákkal!) szakemberekből álló független sorsolói bizottságot (felső kép), akik segédkeztek egy véletlen szám generálásában. Besorszámoztam a hozzászólókat, majd a bizottság és közjegyző jelenlétében megnyomtam a “Get Numbers” gombot. Pörögtek a bitek, pörögtek, mígnem a random számgeneráló ki nem bökte: 2. Ezzel a sorszámmal pedig nem más, mint Mishmesh Dorka rendelkezett. (Taps!)

A sorsolási bizottság és jómagam nevében szeretnék gratulálni az értékes nyereményhez, és kérném a kedves nyertest, hogy vegye fel velem a kapcsolatot.

Szülinapi nyereményjátékot hirdetek, és ennek semmi köze a böjtöléshez. Na jó, annyi könnyítés van, hogy nem tejszínhabos csokoládétorta a nyeremény, hanem – néhányotok számára nem túl meglepően, egyenesen a bolt polcáról leszedve – a fent látható rogyasztott üvegből készült medál piros bőrön.

Na, de ne szaporítsam sokat a szót: az kapja ezt a láncot, aki kitalálja: milyen fogás maradékai láthatók az alábbi képen? (Perszeee, böjtöléskor mindig kajáról beszél az ember!)
Eredményhirdetés péntek délben!

Pár hete Shadai felkért, hogy mint zs-legenda és tabu-felelős, írjak a zsidóság és a homoszexualitás viszonyáról a rövid időre megtiltott, aztán engedélyezett meleg felfonulás kapcsán. Hát őszinén szólva sokat nem tudok a kérdésről, mert 1) eleve nem nagyon izgat a meleg-nem meleg kérdéskör (legutóbb 19 évesen izgatott, amikor életemben először láttam római tógákban csókolózó fiúpárt egy londoni bárban); 2) ortodox gimnázium volt diákjaként még a hetero szex is nehézkesen merült fel; képzelem mi lett volna, ha az azonos neműek szerelmi életéről faggatjuk az egyszem vallástanárunkat.

Mindenestre leszögezhetjük: nem kell a zsidó élet előirásaiban túlzott jártassággal bírni ahhoz, hogy elsőre kitaláljuk: a hagyományos zsidó felfogás szerint nem igazán támogatandó életforma a homoszexualitás. „Férfiúval ne hálj, amint hálnak nővel; utálat az… Ne tisztátlanítsátok meg magatokat mindezek által, mert mindezek által lettek tisztátalanná s nemzetek, amelyeket én elűzök előletek…” – hozza az idevágó passzust Köves Slomó rabbi, aki rögtön ki is egészíti az idézetet azzal, hogy a tilalom nem csak a konkrét „behatolásra” vonatkozik, hanem bűnt követ el az, „aki bármelyik tiltott nemi kapcsolatot áthágja testi érintkezéssel, ölelkezéssel vagy csókolódzással, örömet szerezve a test közelsége által”.

Az élet viszont – mint tudjuk a Jurassic Parkból – utat tör magának, és ahány vallásossági irányzat, annyi féle hozzáállás született a liberális meleg-házasság (ketubával!) pártolótól kezdve a hagyományokat mindmáig őrzőig. Az ortodoxia modern irányzata például a hetvenes évek óta már nem feltétlenül úgy tekint a homoszexualitásra, mint választott lázadó magatartásforma, hanem az egyén olyan állapota, ami által segítségre szorul.

A konzervatív/maszorti zsidó irányzathoz tartozó rabbikat tömörítő szervezet, a CJLS, a helyi közösségek hatókörébe utalta a meleg zsidóknak a vallásos életben való részvételéről való döntést egy – hoztam is valamit meg nem is típusú – 2006-os tanácskozáson született háromféle álláspontot tükröző vélemény alapján. Ezen vélemények közül kettő megamaradt a hagyományok talaján, míg a harmadik liberálisabb szemszöget képvisel azáltal, hogy lehetővé teszi a homoszexuális zsidóknak a vallásos életben való részvételt – tehát például lehetnek rabbik -, ám vallásos házasságot nem köthetnek. A gyakorlatban azonban az, hogy az Egyesült Államok kivételével a konzervatív rabbik a tradicionális álláspontokat tették magukévá.

Az Amerikában legnépszerűbb reform irányzat képviseli a leginkább liberális álláspontot amennyiben egyenlőnek tekintenek minden zsidót szexuális orientációtól függetlenül. A reform zsidók rabbi-tanácsa pedig támogatja az azonos neműek házasságát, noha megállapítják: a vallási értelemben vett házasság nem azonos az országban egyelőre tiltólistán lévő polgárjogi értelemben vett meleg-házassággal.

Ennyit a direktívákról, álláspontokról, véleményekről. Az elmélet elmélet, a gyakorlat meg néha más: nézzük, hogyan gondolkodnak erről a kérdésről a hazai rabbik. Hogy kicsit tudományosnak látszódjék a dolog, ezért kifejlesztettünk egy rendkívül rövid és egyszerű kérdéssort (egyelőre 2 kérdés, de szabadon bővíthető) a szociológus-körökben méltán nagy népszerűségnek örvendő Bogardus-féle társadalmi távolság skála mintájára.

A rabbiknak feltett adaptált skála-kérdések így hangoznak:

- Összeadnál-e meleg párt?
- Felhívnád-e a Tórához a közösség deklaráltan meleg tagját?

Az első kérdésre adandó válasz a fenti elméleti részből következően csak Radnóti Zoltán, a Lágymányosi körzet rabbija és Kelemen Kata, a Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség rabbijának esetében érdekes: ám egyikük sem adna össze meleg párt, noha más és más indokokra hivatkozva. Radnóti a Tórára hivatkozva utasítja el ezt a lehetőséget, míg Kelemen Kata a magyar törvényekre mutatva: “A magyar házasságkötési törvények értelmében érvénytelen bármilyen egyházi szertartás állami esküvő nélkül. Amikor a magyar állam csatlakozik a melegek házasságát legalizáló országokhoz,én -
az állami processzust spirituális tartalommal megtöltendő – el fogok vállalni meleg zsidó párok számára vallásos esküvők levezetését” írja a rabbi válaszában.

A második kérdésre is hasonlóképp egyöntetű választ kaptunk: mindhárom irányzat képvislői felhívnák a Tórához az adott esetben meleg delikvenst. “Egy Chábád közösségben egy homoszexuális ember nem lehet rabbi, tanító stb., mivel azon az állásponton vagyunk, hogy életvitele nem példamutató a közösség illetve a tanulók számára. Ettől függetlenül felhívnánk a Tórához (ugyanúgy, ahogy a Tóra más parancsolatait megszegő embert is fellehet hívni), és azon kell lennünk, hogy minél közelebb hozzuk a zsidósághoz és a Tóra tanításához” indokolja az ortodox álláspontot Köves Slomó.

–
Kapcsolódó: Meleg téma

Egy pillanatig elméláztam azon, hogy milyen lenne disznóháton utazni Izraelbe. Hát biztos kényelmetlen. Viszont beengednének; és még deszkapadlón sem kellene egyensúlyozni.

Amikor először hallottam a szóbeszédet, hogy Izraelben mégis (!) vannak malacok, csak deszkapallón tartják őket, egyfelől enyhén megrengett bennem a zsidó következetességbe vetett hitem, másfelől elkezdtem sajnálni szegény állatokat, akiknek a szúrós raklapokon kell leélni az életüket úgy, hogy nem túrhatják a nedves rózsaszín orrukkal a földet.

Dupla tabu: a zsidó vallás a disznóhús fogyasztását és a tetoválást is tiltja. Persze csak embereken. Wim Delvoye munkája.

Régóta foglalkoztat a ‘malacok deszkapadlón a Szentföldön’ kérdéskör – nem, nem vagyok disznókra szakosodott állatvédő -, ezért most az elején leszögezem, hogy ez a zs-legenda a félig tele-félig üres pohár esete: disznók vannak Izraelben, viszont nem deszkapadlón. (Éljen, mégis túrhatják nedves rózsaszín orrukkal a földet!)

Azon túlmenően, hogy a disznók fogyasztását és tartását az összes fontos zsidó könyv tiltja, a disznóra való zsidó „érzékenységet” az izraeli polgári törvénykönyv is rögzíti. Az 1962-es „Sertés tenyésztésnek tilalma”, megtiltja a disznó tenyésztését és vágását Izraelben, minden olyan területen ahol zsidók vagy muszlimok élnek. A törvény meghatározása szerint azonban a helyi hatóságok külön engedélye felmentést adhat a szabály alól – adott betekintést az izraeli kreatív törvényértelmezésbe Köves Slomó rabbi.

És ahol van kiskapu, ott általában elkezdődik a ki-be járkálás. A Negevben lévő Kibuc Lahav – a vallásos Kibuc Someria tőszomszédságában – manapság már tízezres disznó-állománnyal büszkélkedhet. Ez a kibuc az egyetlen olyan zsidó hely Izraelben, ahol legálisan lehet tréfli állatot tenyészteni. Eredetileg tudományos célokra tartották a röfiket – mivel a kibuc az Állatkutatási Intézet része-; ma már inkább a sonka miatt.

Nyilvánvalóan a malacok nem örvendenek országos népszerűségnek – noha Verő Tamás rabbi szerint az orosz alija óta gyakorlatilag bárhol beszerezhető egy kis husos csülök -, a rabbik és a vallásosok máig harcolnak azért, hogy semmilyen módon ne lehessen ilyen húshoz jutni. Azonban ez egyelőre szélmalomharcnak tűnik, annál is inkább, mivel pár évvel ezelőtt pont a rabbik engedélyezték a malacok határvédelemben való használatát. “A disznók szaglása sokkal fejlettebb mint a kutyáké, és ezek az állatok nagyobb távolságból is megérzik a fegyvereket” hangzott a kevéssé halachikus, ám annál praktikusabb indoklás.

Mint látjuk, ma már nem lenne túl nagy kunszt egy zsidó disznótoron részt venni, mégis vannak, akik nosztalgiával emlékeznek a “régi szép időkre”, a Gorenje-túrákhoz hasonló szalámi-túrákra. “Voltak szalámi utak Magyarországból Izraelbe: nagy volt a kereslet, drágán vették a szalámit Izraelben, nemcsak a magyar ajkúak. Ez azt jelentette, hogy valaki itthon több rúd szalámit felvásárolt, kivitte a megfelelő emberhez, eladta neki jó pénzért, és ebből majdnem megvolt a következő 1-2 utazásra az anyagi fedezete” elevenítette fel a múltat Verő rabbi.

Aki tud héberül olvasni, annak ajánlom ezt a cikket.
Aki meg nem tud héberül olvasni (mint én), az olvassa ezt.

–
Korábbi ‘zs-legendák’ a JP-n:
Kertelés nélkül: igaz-e a lyukas lepedő?
Megdoblak kippával és ne dobd vissza!

Óriási asztal, furcsa, ételnek látszó tárgyak a közepén. Nagyapám mesél egy ódon könyvbõl. üs még mindig mesél. üs még mindig. Mikor eszünk máár? De még mindig mesél. Kezd kibontakozni a sztori: vannak ezek a zsidók, akiket mindenki bánt, valami mindig történik velük, és úgy alapvetõen szenvedés az életük. üles eszemmel gyorsan levontam a következtetést.

- ün nem akarok zsidó lenni – közöltem.
- Hát, pedig az vagy – válaszolta anyukám nyugtatólag.

Elszonytolodtam. ün is ehhez a szenvedõs néphez tartozom? Révedezésembõl az afikomán-ajándék billentett ki: megkaptam életem elsõ óráját, piros szíjjal. Mégsem olyan rossz ez a zsidóság.

Van széderesti történeted? Írd meg!

A huszadik születésnapomra megkaptam a “Wad Zsidó Nõ Kellékei” installációt két barátomtól. A csomag a következõket tartalmazta: egy ostor (sajnos kicsi volt), egy harisnyatartó (sajnos nagy volt) és egy lyukas lepedõ (ez is kicsi volt). Nem igazán lepõdtem meg, hiszen számunkra, a Wesselényi utcai gimnáziumban végzetteknek, az érettségihez az is hozzátartozott, hogy az ember lánya képezi magát a vallásos élet pletykáiból.

Az elsõ találkozás

A lyukas lepedõs legendával konkrétan egy vallás óra elõtt találkoztunk, így – szokásunkkal ellentétben – mi, a lányosztály tagjai nagyon megörültünk az izgalmas kérdés tisztázását kínáló alkalomnak. Húsz fiatal lány csillogó szemeitõl és a kérdéstõl a negyvenes éveiben járó, Eli névre hallgató ortodox vallástanárunk meglehetõsen zavarba jött. Dadogni kezdett és rövid úton más, ennél sokkal kevésbé érdekes vallási kérdésre terelte a szót. Fiatalok voltunk, kiváncsiak és kissé gonoszak, így nem hagytuk magunkat: felvilágosodni akartunk és kitartottunk a kérdés mellett. Ám sajnos hiába volt minden próbálkozás: Elit ugyan rendesen megizassztottuk, de a zavart nézésen kívül más választ nem kaptunk. (Így, sok évvel a történtek után kicsit sajnálom is Elit, aki úgy érezhette magát minden egyes alkalommal – s az említett órán pedig különösen -, hogy minimum ezer nõstény oroszlánnal kell megküzdenie 45 perc alatt.)

A kérdés

A kudarc nem hagyott nyugodni, így az amúgy igen népszerû – s ezáltal már számos fórumon boncolgatott – zs-legenda igazságtartalmáról is érdeklõdtünk a Judapest házi rabbitanácsánál.

Eképp:
Igaz-e, hogy a nagyon vallásos zsidók lyukas lepedõn keresztül szexelnek, s közben pedig a Tórára gondolnak.

Ha nem igaz: honnan eredhet ez a legenda szerinted, mi lehet az alapja?

A válasz
Persze a választ már elõre tudtuk (azért leírom: NEM, nem igaz a szóbeszéd), az izgalmat inkább a mennyire nem igaz kérdéskör, és a legenda vélhetõ eredete jelenti. Köves Slomó rabbi a Talmudot citálva adta tudtunkra, hogy az elõírások szerint a szexuális élet közben mind a két félnek meztelennek kell lennie, úgy hogy testük közvetlenül érintkezzen egymással. Ez annyira szigorú elõírás, hogy ha az egyik fél vonakodik megtartani, és inkább ruhájában akar nemi életet élni, akkor ez akár elegendõ válóok is lehet – tette hozzá Slomó. Ezzel megkaptuk a választ: nagyon nem igaz a lyukas lepel legendája. Nem is beszélve arról a gyakorlatias szempontról – és mint tudjuk, a zsidók alapvetõen rendkívül gyakorlatias népek -, miszerint kellemetlen lehet a házastársi elõírások teljesítése közben arra figyelni a férfinak, hogy nehogy elcsússzon az a fránya lepedõ.

A legenda alapját amúgy a legnagyobb valószínûséggel a vallásos zsidó férfiak egy ruhadarabja, a tálisz (cicesz) adta, ami az ing/póló/felsõruházat alatt viselendõ téglalap alakú imalepel, közepén a fejfelõli bebújást biztosító jókora lyukkal. “A Hegedûs a háztetõn fílmben az udvaron ki vannak teregetve a ciceszek (tálit kátán), amik messzebrõl egy lyukas lepedõknek tûnhetnek. üsszekalkulálható a dolog ezek után” adott a legenda eredetére választ Verõ Tamás rabbi, akit a Wikipedia vonatkozó szekciója is megerõsít. Ha a legenda eredete tényleg ide vezethetõ vissza, akkor felmerül a kérdés: vajon a kiteregetett táliszt lyukas lepedõnek nézõ elõdeink mit gondolhattak a zsidó férfiak valós testalkatáról?

Eredmény
Megtudtuk, amit azért eddig is erõsen sejtettünk: nem igaz a lyukas lepedõs zs-legenda, noha kétségkívül vidám és pajzán fantáziáknak ad alapot. A kertben száradó tálisz, mint legenda-eredet ugyanakkor kifejezetten érdekes.

Legvégül pedig: mi mindebbõl a tanulság?
Szabadban ne teregessünk táliszt.

Van valami, amit mindig tudni akartál a zsidó szokásokról, életvitelrõl, de sosem merted megkérdezni?
Írj. Mi utánajárunk.

A Wesselényi utcai ortodox(-nak szánt) gimnáziumba jártam, közvetlenül a rendszerváltás utántól öt évig. Az iskola – vallási tájékozódásunkat és szocializációnkat elõsegítendõ – már az elsõ évben kiszervezett minket Szukkotra egy kedves zürichi családhoz. üröm az örömben, vagy öröm az ürömben attól függõen, hogy melyik féltõl halljuk a történetet, a család kissé késõn értesült jövetelünkrõl, és beszerveztek maguknak vidéki programot. Így otthagyták nekünk – három 15 éves lánynak – a lakást, Zürich vallásos negyedének közepén. Hát nem voltunk mintalányok: rövid idõ alatt sikerült a kóser lakást teljesen eltréflizni, a szomszédokat kiborítani a szombati porszívózással, eltörni a kristály sótartót és elrontani a telefonszámlaszámlálót. Ezen három napos tevékenységünk közben vetõdtünk a hálószoba felé. Persze kiváncsiak voltunk nagyon, hogy “hogy csinálják az ortik”, van-e valami látható nyoma a vélt “másságnak”. De nem láttunk semmit a két egyszemélyes ágyon és a parókákon kívül. Ekkor Kati – aki már akkor sokkal mûveltebb volt vallási ügyekben – elõrukkolt. “Tudtátok, hogy ha egy orti pasi szeretkezni akar a feleségével, akkor ezt úgy jelzi, hogy hozzávágja a kipáját?” Néztünk rá bociszemekkel, hüledeztünk és ingattuk a fejünket, hogy micsoda macsó hely ez az ortodox hálószoba. Kati elültette a szecskát.

A kérdés
Eltelt tizensok év, felnõttünk, de ez a hálószoba-titok megmaradt válasz nélkül. Úgy éreztük, itt az ideje a tinédzserkori misztikus történetek végére járni, így körkérdést intéztünk honi rabbijainkhoz. Ezt.

Igaz-e, hogy ha egy nagyon vallásos férfi szexelni akar a feleségével, akkor ezt úgy adja a nõ tudtára, hogy hozzávágja a kipáját?

Ha igaz: hol van ez leírva, honnan ered ez a szokás, szerinted mennyire elterjedt és milyen csoportok körében?

A válasz
Elõször is nézzük a “macsó ortodox hálószobát”. Lányoknak jó hír, hogy a szex a nõk joga, a férfiak kötelessége. Vannak rabbik, akik még ennél is tovább mennek: Rabbi Eliezer például gyakorisági együtthatót is számolt – az alapul szolgáló képletet nem tudjuk – férfiak számára – olvasható a Koshersex oldalon. Eszerint a független férfiaknak mindennap kell(ene) szexelniük (ennek az ortodox közösségen belüli – kívüli? – megvalósításától ebben a posztban tekintsünk el, és térjünk vissza késõbb), a munkásoknak kétszer egy héten, szamarat, öszvért vezetõknek egyszer egy héten, teve-vezetõknek havonta egyszer és matrózoknak félévente legalább egyszer. (Ez utóbbi két foglalkozás szexuális elõírások szempontjából kissé sanyarúnak tûnik.)

Ami a kipadobálást illeti, ellentmondó eredményre jutottunk a nyomozás végére. (Bár ebben nincs semmi meglepõ, hisz tudjuk: két zsidó, három vélemény.)

Verõ Tamás rabbi írásban még nem találkozott e szokással, de szájhagyomány útján már hozzá is eljutott a hír. A Frankel zsinagóga rabbija úgy véli, hogy e szokásnak az asszony védelme és a férj egójának megõrzése lehet a funkciója. “Kipát dobja férj, és ha nem repül vissza a férfihez, érte mehet. Ekkor már együtt vannak és verbálisan nincs visszautasítás a nõ részérõl. Egy egyszerû mozdulattal így elintézõdik a nagy hókusz pókusz, ami a nõ erényessége körül van” próbált értelmet adni a szokásnak Verõ.

Ellenkezõleg látja ezt Köves Slomó, aki szerint a „szokásra“ nincs semmiféle forrás a rabbinikus irodalomban. Szerinte az egész elképzelés kizárt, ugyanis a kipa az istenfélelmet és a vallásosságot szimbolizálja. “Egy vallásos zsidó soha nem veszi le a kipáját, függetlenül attól, hogy ébren van-e, vagy éppen alszik” – írta az ortodox rabbi a Talmudot idézve. “A zsidó vallásban a szexualitás az emberi szeretet és szerelem csúcsa, amely akkor tud kiteljesülni, ha két ember közötti ragaszkodást és szeretet fejezi ki. Nem látom, hogy a kipadobálás hogyan lenne ennek része” tette hozzá Köves a személyes véleményét.

Eredmény
Amint láthatjuk, nem jutottunk egyértelmû eredményre a kipadobálás kérdést illetõen. A magam részérõl szomorúan, de hajlok a szokást zs-legendának tekinteni, noha Verõ Tamás pszichologizáló értelmezése is tetszik.

Van valami, amit mindig tudni akartál a zsidó szokásokról, életvitelrõl, de sosem merted megkérdezni?
Írj. Mi utánajárunk.

Igazi sabatoltam. Volt minden: sok ember és kaja, két szép gyertyatartó, fehér gyertyák és egy pici, szõke Dávid. Pici, szõke Dávid kicsi kezével fogta az enyémet, úgy gyújtottuk meg a gyufát és a gyertyát. Elmondtam az áldást, majd mindenki lelkesen tapsolt és sábátsálomozott. Pici, szõke Dávid szeme csillogott, én felkaptam és egy nagy puszit nyomtam az arcára.
Sosem volt ilyen kedves sábátsálomom, pedig páron már részt vettem. De ez nagyon a sajátom/mienk volt.

Valahogy heveny allergiás reakciókat váltott eddig ki belõlem a vallásosság bármilyen formája, ami túlmegy azon, hogy az ember évente kétszer elvándorol a zsinagógába, és egyszer-egyszer elmegy széderezni. Legtöbbsztör olyan hülyén éreztem magam mások sábátjain, széderein, hanukáin stb stb, olyan kívülállónak, ormótlanul mozgónak, pályaelhagyónak. Valószínûleg sok volt nekem az öt év egy vallásos oskolában. Most valahogy elkezdenek újraéledni dolgok, vagyis inkább életre kelnek a maguk módján.

- vadjutka

Fotók: Fûszeres

Mit írjon az ember egy olyan CD-rõl, aminek dalszövegeinek 95 százalékát nem érti? A maradék öt százaléknyi megértett szavakból összerakja a történeteket. Az elsõ dalban (címe: Bo’ee) például sokszor elhangzik a ‘gesem’ (=esõ) szó, így arra gondoltam, hogy a dal egy vándorról szól, aki a Negevben botorkálva esõre vágyik, s visszaemlékezik az egyetlen lányra, akit szeretett. A vagabond romantika amúgy nem áll távol a CD anyagától: a számok többsége hallatán az elkapott szavakkal együtt az asszociált történetek többsége valamilyen misztikus-vándorlós-szerelmes-bölcs öreges-múltba révedõsre sikeredett. Erre kitûnõ példa az ötödik, Im Tachpetza címet viselõ szám, melyben egy rekedtes, vélhetõen etióp énekes szerintem egy bagóval a szájában az életérõl mesélt, háborúkról, nõkrõl és a természet szépségérõl. A hetedik szám (címe Im Telech) és a benne szereplõ ‘be szof hajom’ (=a nap végén) nagyon megkapott – kevdencem a középsõ, szomorú varázslónõ imájára emlékeztetõ rész -, így kicsit csaltam: hosszas munkával kikerestem a dal szövegét (valamiféle szakításról esik benne szó), hogy este tizenegykor együtt énekelhessek a énekesnõvel. A tizenegyedik számból – Azini – ugyan egy árva mukkot sem sikerült elkapni, de szinte biztos vagyok abban, hogy a címet adó Azini egy hegedûmûvész neve, aki elhagyta az énekesnõt és elutazott Párizsba. Az énekesnõ pedig hosszasan emlékezik meg az együtt töltött szép idõkrõl.

üsszességében tehát eléggé kellemes végighallgatni a CD-t, amennyiben valaki édesbús utazásra vágyik sivatagok és szavannák között. Nem mellékesen azonban a zenei anyag meglehetõsen hasonlít a Deep Forest híres, Boheme címet viselõ CD-jére, azzal a különbséggel, hogy ezen speckó közel-keleti szósz is van.

Mikor érdemes betenni a lejátszóba? Akkor feltétlenül, amikor az ember egy három órás prezentáción van túl, és csak lebegni és bambulni szeretne. A cd emellett kitûnõen alkalmas fülledt szombat délutánokon az otthoni szöszmötöléshez és természetesen egy finom és laktató vacsora utánra, rozéval.

Ha valaki másfajta, zeneileg részletesebb kritikára vágyik, az kattintson ide.

Ha valaki részleteket szeretne meghallgatni, akkor meg ide.