Köztünk élnek, és mi közöttük. Alapjában véve ugyanolyan rendes emberek, mint te, vagy én, csak nagyon kétségbe vannak esve, ahogy te vagy én is, és nem nyitják ki a szemüket, ahogy te, vagy én se.
Szükségük van az “egyetlen tömör válaszra, ami miatt minden történik”, megtisztelésnek vehetjük, hogy néhányan nemzetünkben vélik föltalálni ezt.
A te neurózisod az, hogy Ők a fontosak, a “nácik”, és félned kell tőlük. Az övék, hogy a “zsidók” a fontosak, és azoktól kell félni. Nagy egymástól való félelmetekben észre sem veszitek, hogy ez csak fontoskodás mandinerből.
“Ő -aki szerintem fontos- szerinte fontos vagyok.”
Az, amit a szélsőjobboldaliak zsidónak hisznek, az nem azonos veled, és fordítva ugyanez. Ezt az élet-előadást a Sátán rendezi, és te kész vagy eljátszani a rád osztott szerepet?! Nem állsz fel, hogy “kérem, énnekem egy egészen másik társulatban van szerződésem!”

Végigjátszanátok ugyanúgy, szóról-szóra, ahogy azelőtt?
Ez nem a szélsőjobboldaliak, és a zsidók problémája, hanem a neurotikus nyugati ember problémája.
Próbálkozzatok, keressetek új utakat!
A rettegést, és az agressziót már próbáltuk. Mi van még?
Annál, ami volt, rosszabb nem lehet, de ha ti, a szereplők nem változtatjátok meg a karaktereiteket, a történet megismétli magát.
Azt hiszed, ez csak a zsidók problémája?
Ebben az elb-szott országban ezrek, és ezrek teszik fel kétségbeesetten a kérdést: hogyan lehetne ezt a tízmillió embert kirángatni a nyomor, a butaság, a kapzsiság, a paráznaság, a gyűlölet, az irigység, és a kölcsönös félelem poklából.

Ezen rágódjatok, ne a filmtörténeten!