Idestova több hónapja már, hogy azt találtam írni, a világtörténelem első rabbinője a harmincas években, privát ordináció keretében avatott Regina Jonas volt.
Néhány héttel említett írásom itteni megjelenését követően, kaptam azonban egy értesítést Lisa Katz levelezési listájáról, mely pironkodásra késztet, mert meghazudtolja a szuperlatívuszom. Meg is akartam írni, csak egy éhbérből és kvázi minimálbérből élő főiskolai oktató tengernyi elfoglaltsága miatt nem jutottam hozzá, de most, hogy otthon felejtettem azt a szöveget, melyet pedig már régen le kellett volna fordítanom, s így önnönmagamat tétlenségre kárhoztatván lóbálhatnám csápjaimat a Bécs felé száguldó EC presszókocsijában ásványvizet szopogatván, mégiscsak megírom. Bíz’ megírom én! Szóval kaptam a virtuális térből egy intést, miszerint bizonyos fokig tévedtem (hülye eufemizmusok: jelentem alásan, hamis állítás bűnébe estem). Az eset szimptomatikus lehet a középkori, tévesen ortodoxként elképzelt zsidóságra vonatkozólag. Ezért röviden megírnám.
1590 és 1670 között, tehát jóval a zsidó fölvilágosodás, a hászkálá (השכלה), és az újkor előtt élt az iraki Moszulban, tehát a keleti zsidók, s nem az európai, többségében askenáz zsidóság közt, egy Aszenat Bárzáni nevezetű zsidó asszony, akinek édesapja, Smuél Bárzáni híres, városról-városra vándorló rabbi volt, aki ahol csak tehette, jesivát alapított. Nem a kor Bacher Vilmosával, Zacharias Fra(e)nkelével, Abraham Geigerével van tehát dolgunk. Kurdisztánban olyan hírnévnek és autoritásnak örvendett, mint majd’ kétszáz évvel később a pozsonyi Chatam Szofér (modern és kevésbé modern, ill. pre- és posztmodern ortodox olvasóinkat most meg is kérnénk, személyes biztonságuk érdekében a rájuk váró igen magas gyorsulási együttható miatt csatolják be biztonsági öveiket).
Az apának, bármennyire is termékeny volt, úgy értjük, rabbinusi életműve, nem voltak fiai. Vagy ahogy egyik korhely író barátom mondta volt, “I-sten, ez a tréfás kedvű vén svihák” csak leány gyermekekkel áldotta meg. Az apa nem esett kétségbe. A Smá azon parancsolatát, miszerint kötelesek vagyunk I-sten igéire tanítani a gyermekeinket (szó szerint a fiainkat ולמדתם אתם את בניכם לדבר בם), kiterjesztette a lányaira. Főképpen Aszenatra. Smuél rabbi Mikrára, Misnára, Gemárára, majd későbbi háláchára (is) tanította a lányát. Jól jellemzi, hogy miként vélekedett lassanként tóratudóssá cseperedő lányának szellemi adottságairól, hogy egyik legnagyobb tudású tanítványához adja feleségül, ám (macsók, kövessétek a modern, a pre- valamint posztmodern ortodoxok példáját, s csatoljátok be biztonsági öveitek!) az ilyetén helyzetekben szokványos hagyományoknak megálljt parancsolva a házasságlevélben kiköti, lánya nem végezhet házi munkát: minden szabadidejét tóratanulásra kell hogy fordítsa. S lássatok csodát! A férj, maga is nagyra hivatott tóratudós, egy a család oltárán történő önfeláldozás hevületétől fűtött rebecent megszégyenítő önmérsékletet tanúsítva teljesíti is a házassági szerződés rá vonatkozó önkorlátozását (föladja azon jogát, hogy egy odaégett vagy el nem készült rántotta miatt elváljon a feleségétől, s — még belégondolni is minő borzadály — tán még mosogat és pelenkát is mos.)
Amikor apja meghal, a moszuli közösség nem emel kifogást az ellen, hogy a jesiva feje (ros jesivá) Aszenat legyen. Ekkorra ugyanis messze földön ő a legnagyobb tóratudós. Ő, az asszony, az anya, Smuél rabbi lánya. (Kíváncsi vagyok, Tfilát Smuél marad-e a címe ezek után az EMIH szidurjának…)
Ha hivatalos fölkenetés nélkül is esetleg (a fölkenésről, a szmicháról nem szól a fáma), de egyértelműen rabbii méltóságban és feladatkört teljesítve élte le életét Aszenat Bárzáni, Smuél rabbi lánya. Nem Regina Jonas volt tehát az első női rabbi. Aszenat Bárzáni lám megelőzte. (Mivel továbbra is fönnvagyok Lisa Katz levelezési listáján, nem merem leírni többé, hogy pl. A. Bárzáni lett volna az első női rabbi.)
Hogy mi ebből a tanulság? Hát ez: Csatoljuk be minél többen azt a sokat emlegetett biztonsági övet, és tanuljuk, tanulmányozzuk, majd cselekedjük is meg azt a zsidó vallási hagyományt, mely — lám — szerteívelő vonalvezetésével időről-időre újrarajzol mindennemű vonalasságot, legyen az ilyen olyan “ortodox”, pszeudoortodox, “neológ”, pszeudoneológ, “conservative” vagy “reform”!
Éljen a hagyomány, a hagyomány inkonvencionalitása!
Nem lehet, hogy Osznát (אסנת)ez az Aszenat?
Az összes általam megismert forrás Aszenatról szól.
Miért, úgy már ismerted?
Nagyon tetszik az írás Aszenát rabbinőről.Az előző rabbinőkről szóló
írásokat olvastam. Én csak olvasmányaimból ismerem a zsidóságot.
Olvastam Singer novelláját és kedvencem a belőle készült Yentl c. film.
A régi időkben az ortodox zsidóságnál a lányok nem tanulhattak, életcéljuk a házasság és a háztartás vezetése volt. Yentlet talmudtudós
özvegy édesapja fiunak nevelte, csak befüggönyözött ablakok mellett
tanulhattak. Bünnek számított, hogy egy lány ismeri a Szentírást és
képzettebb a férfiaknál. Apja halála után a lány férfinek adta ki ma-
gát és elutazott tanulni egy jesivába. Ma már lányok számára is létez
nek jesivák. Kérdésem lenne, hogy megtörténhetett-e ilyen a régi időkben?Örülök neki, hogy rabbinők is müködnek. Ők és a protestáns
lelkésznők járatosabbak a női témákban és jobban tudnak a női hívekkel foglalkozni, mint férfi kollégáik.
Nem, csak az Aszenát nevet még nem hallottam, az Osznát tórai névként meg gyakori Izraelben, és a héber írásmód megengedi mindkét olvasatot.
Ez egy igai emancipáció és mindez 1600 körül! Jó kis délutáni “mese” volt, köszi Charlie.
ez egészen remek történet, hála az otthon felejtett szövegnek most már nem kell a depressziós komáromi rabbi történetével szórakoztatnom magam ad nauseam.
Nem is lehet igazán tökéletes,mert nincs szakálla.
Egy érdekes cikk adalékul:
http://www.nytimes.com/2007/02/25/magazine/25wwlnEssay.t.html?_r=2&oref=slogin&oref=slogin
Örülök, hogy az iszlám nem hagyott mélyebb nyomokat vallásunkban!
A cikkhez 1kis adalék:
http://www.nytimes.com/2007/02/25/magazine/25wwlnEssay.t.html?_r=2&oref=slogin&oref=slogin
De a tórai az az egyiptomi Osznát? http://he.wikipedia.org/wiki/%D7%90%D7%A1%D7%A0%D7%AA Mert ő is Aszenát itt. http://en.wikipedia.org/wiki/Asenat
Az Osznát kicsit askenázos. De ez a legjobb, van telefonszáma is, és Nyíregyháza testvérvárosában lakik: http://www.ipp.co.il/htm/Heb_BusinessInfo_15843_1_0_0.htm
Magam is szívesen jöttem: méghozzá néhánynapos Erec-I út után rögtön ez a történet!Szép ajándék!Teljesen egyetértek azzal, hogy vannak témák, nmelyben a nők sokkal tapasztaltabbak uruknál,és parancsolójuknál(családi problémák, gyerenevelés stb.) Sokat töprengtem már azon, hogy egy -életét magányosan élő papnak honnan van tapasztalata, ha mondjuk, családi probléával fordulnak hozzá hívei?
Az Osznátban semmi askenázos sincs, tekintve hogy az a kamac ott egy kamac katan, mivel zárt, hangsúlytalan szótagban van, azaz O-nak ejtendő, a svá pedig svá nách, azaz nem ejtendő. Askenáziul Osznász lenne.
Lásd még Onija, Omnam, Cohorajim, Hochma stb-stb.
אָמְנָם vs. אָסְנַת
Szerintem könnyű belátni, hogy Omnam és Osznat, nem pedig Amenam és Aszenat
Klassz :D
Kedves fhb,
utánanéztem egy kicsit a kérdésnek, s olybá tűnik, hogy nem a te kiejtési verziód terjedt el szakmai körökben. Bizony az Ászenát alakot részesítik előnyben a kérdéses bibliai helyek fordításánál. S nem csupán a keresztény bibliafordítók, de az IMIT-Biblia fordítói és a Hertz-féle Chumás fordítói is. Kizártnak tartom, hogy ne tudnának jól héberül.
A Ch”B”D honlapján található Bernstein Béla-féle Tóra-fordítás Osznászról beszél, a nem rég készült Rási-kommentár fordítása viszont már Ászenátról. Fölötte kétséges tehát, hogy csak zártként és hangsúlytalanként lehet-e fölfogni azt a kezdő szótagot.
Kedves Charlie, a kezdő szótag zárt és hangsúlytalan is. Zárt, ezt gondolom, nem kell magyaráznom, Aleffal kezdődik és Számechhal végződik, nem pedig magánhangzóval, és hangsúlytalan is, hiszen a hangsúly a NÁ-n van:אָֽסְנַ֗ת
Tehát nyelvtanilag teljesen egyértelműen Osznát, amit gyönyörűen mutat az is, hogy Izraelben ez a név elterjedt és ismert, szemben az Aszenat alakkal, úgyhogy máshol kell keresnünk az eltérés okát. Ha rátalálsz esetleg, szólj nekem is, érdekelne.
Kedves fhb,
én a helyedben egy egyiptomi eredetű név hnagsúlyozásával kapcsolatban nem volnék ennyire híve bármilyen egyértelműségnek, főként ha számos a hébert mesteri szinten űző fordító van az enyémtől eltérő véleményen. Ráadásul a chumásomban a hangsúly az első szótagon van.
Kedves Charlie, nem az igazamat bizonygattam, olvasd el még egyszer. A hébert mesterien űző fordítóknak nyilván igaza van, csak azt mondtam, hogy az ok nem nyelvtani, amit az Izraelben elterjedt névváltozat is igazol. Az, hogy egyiptomi a név, lehet esetleg ok, bár érdekes módon a többi egyiptomi név héber átirata követi a nyelvtani szabályokat, úgyhogy tényleg nem tudom, mi lehet az eltérés oka. Ezért kértem, hogy ha te rátalálsz, szólj nekem is.
Egyébként:
http://www.or-zse.hu/dvar/nok/nokalap.htm
http://www.google.hu/search?q=Osnath+Egypt&btnG=Keres%C3%A9s&hl=hu&client=firefox-a&rls=com.ubuntu%3Ahu-HU%3Aunofficial&hs=9ig
Szóval egyáltalán nem olyan egyértelmű ez, mint ahogy elsőre látszik…
Akkor kiegyeztünk: A név átiratának hagyománya korántsem egyértelmű. S ha már a Google keresője a “bizonyíték“, akkor kukkants rá a másik névváltozatra is, illetve annak gyakoriságára.
Különben izraeli honlapok sem egységesek ebben a kérdésben. Csak egyet említenék.
Hát, ez egészen izgalmas történet! Tényleg milyen jó, hogy a hagyomány, a történelem minden esszencializmust kinevettet.
Ráadásul szubsztanciálisan…