2002-ben két, elektronikus zenét mixelõ fiatalember, Ofer “Schoolmaster” Tal és Uri “MixMonster” Wertheim, akik egyébként szabad idejükben a Radio Trip nevû formációt tolják, megalapítják a The Apples zenekart Tel Avivban. Hozzájuk csatlakozik Yoni Halevy dobos, még egy Dj, négy fúvós és egy nagybõgõs. A cél egyszerû, a csapatnak táncolható zenét kell játszania. A gyökerek a hagyományos funk és jazz zenében húzódnak, egy kis elektronikus zenével lazítják, és kész is van az a zenei turmix, amely a megszólalás elsõ pillanatától rendkívül egyénivé teszi hangzásukat. Csupán a zenére hagyatkozva nem mondanánk tipikus izraelinek, hiányoznak a közel-keleti motívumok, a zeneszámok egy-két kivételtõl eltekintve instrumentálisak, tehát a közel-keleti helyzetet fikázó politikus szövegeket ne is reméljük. A színpadon kilenc fickó zenél (trombita, harsona, alt-, tenor-, szoprán-, baritonszaxofon, nagybõgõ, dob, két Dj, effektek), és olyan tempójú zenét varázsolnak, hogy láb nem marad szárazon. A Judapest részére Uri “MixMonster” Wertheimtõl kértünk interjút.

ünmeghatározásuk szerint transzatlanti elektrodzsesszt játszanak, más stílusmeghatározás szerint funk/jazz/scratch a mûfajuk, afro, klezmer, soul, rock’n'roll elemekkel, és ahogy fent már említettük nem mindennapi felállásban prezentálják. A zenekar tagjai más formációkban is közremûködnek: a Radio Tripben, az Ouzana Afro-Jazzben, a Los Caparosban, a Cooloolooshban, a Stadadamban, a The Lebo Orchestraban, valamint a new yorki Spokin Movementben.
Múlt év õszén jelent meg második albumuk, az Attention!. A lemezen kilenc funky, jumpy, energikus, színes és vidám szám található, a zenekari tagok szerint az elsõ albumhoz képest elõrelépés. Egy nap alatt rögzítették, de a részletek kimunkálására sok idõt fordítottak. A különféle megoldások kidolgozása az internet segítségével zajlott, hiszen MixMonster Tel Avivban, Halevy pedig New Yokban gondolkodott az okosságokon, a számokat és az új ötleteket pedig mp3-ban küldözgették egymásnak.

A zenekari tagok az alapító atyákon kívül a trombitás Arthur Krasnobaev, a harsonás Yaron Ouzana, a szaxofonosok Noam Dorembus, Oleg Nayman és Yaron Semiat, a nagybõgõs Shai Ran, a dobos Yoni Halevy és Dj Erez Todres, aki az effektekért felel, és különbözõ zenei háttérrel rendelkeznek. Shai, a nagybõgõs a free jazz felöl érkezett, Ofer a samplereket kezelte, Erez a hip-hop felöl, a többiek fõként a jazz illetve a klasszikus zene felöl érkeztek. Az elsõ lemezen különféle hangmintákat hallhatunk, kevéske részletet egy héber nyelvkönyvbõl, egy kosárlabda-meccs közvetitésébõl, a “Ze raayon tov” címû dalban Dudu Topaz komikus mûsorából, valamint Ray Charles egyik koncertjébõl. Ofer húsz éve gyûjti a bakeliteket, több ezres gyûjteménye van, amibõl kényelmesen tudnak válogatni.

A zenekar három tagja a Tower Records-nál eladóként dolgozik, de van egyetemista és elõadómûvész is a csapatban, Yaron Semiat számítógépekkel foglalkozik, és hamarosan Franciországba települ át. Yoni nemrég szerelt le a hadsereg zenekarából, miután kiváló zenészként teljesítette kötelezõ szolgálatát, Erezt pedig egy alternatív színház színpadán láthatjuk.

- Tíz emberbõl álló zenekart lehet egyáltalán kezelni? Hogyan készül nálatok az ütemterv?
- Való igaz, az ütemezés kissé bonyolult, de valahogy megtörténik, mivel mindenki visszavesz az egójából. A koncerteken a legtöbbször mindannyian jelen vagyunk, de néha elõfordul, hogy valamelyikünk külföldön van. De ez sem okoz problémát, mivel a fúvosok ismerik egymás szólamát, így bizonyos határok között átvehetik egymás szerepét, sõt még élvezik is, hiszen több improvizációra nyílik lehetõségük.

- Hogyan lett egy keverõember zenekari tag?
- Az elektronikus zenét játszó bandák esetében a keverés ugyanolyan fontos pozíció, mint bármelyik hangszeré. A zenei mixelés manapság már nem azt jelenti, hogy egymás után pakolja fel valaki a lemezeket, inkább alkotónak kell tekinteni, ahogy a sok prüntyögésbõl kihoz valami varázslatosat. Számomra izgalmas kihívást jelent zenészekkel élõben elõadni valami olyat, ami a mixelésnél egy kicsivel több.

- üs milyen a színpaddal szemben állni?
- Rengeteg dolgom van a keverõpultnál, meg elvagyok magammal, de tény, hogy az én tevékenységemet senki nem figyeli úgy, mint a színpadon állókét. A koncert után pedig gyakorlatilag nulla az esélyem a csajoknál. :)

- Honnan jött a zenekar elnevezése?
- Egyszerû történet. Az elsõ koncertünk flyerére irnunk kellett valamit, Yonival pedig egész nap neveken agyaltunk. Majd váratlanul azt mondtam, hogy valami olyan megoldást kellene találnunk, hogy a név elõtt legyen ott a “the”, mint a The Beatles vagy a The Rolling Stones. (Egyébként amikor a Beatles megfelelõ zenekari elnevezés után kutatott, csak azt tudták, hogy mindenképpen olyan lesz, mint a The Crickets, Buddy Holly zenekara.) Végül megegyeztünk az almákban, úgyis rengeteg almalevet iszunk, és igy lettünk The Apples.

- A megalakulás körülményeirõl mondj egy keveset…
- Elhatároztuk, hogy egy olyan zenekart alapítunk, amiben nem lesz gitár, csak fúvósok. A gitárosok imádnak szólózni, amit a fúvósok csak a háttérben halkan kísérhetnek. De énekest sem szerettünk volna, hiszen már az elején azokat az embereket vártuk a koncertekre, akik a zenéért jönnek. Az énekes általában a frontember a zenekarban, és mi azt szerettük volna, hogy a zenekarunkban a fúvósok legyenek a frontemberek, azzal megspékelve, hogy Dj is van a bandában. A példakép James Brown, aki az eredeti funk megtestesítõje; sok fúvós, erõs basszus és a funky ritmust hozó dob.

- Kihez hasonlíthatnánk a zenéteket?
- A The Apples zenéjéhez hasonló gyökerekkel rendelkezik a Coolooloosh, a Babaganushka és a Balkan Beat Box, ezek mind izraeli csapatok. Az én kedvenc izraeli zenakarom a Boompam és a The Ramirez Brothers, mindkettõben zenél Uzi Feinerman, aki egy kiváló gitáros.

- A sajtóban keveset írnak rólatok, ehhez képest sokan vannak a koncerteken?
- Valóban keveset zaklatnak az újságírók interjúért, bár büszkék vagyunk arra, hogy a Music24 csatornán, ami az izraeli zenetévé, a mi zenénk hallható háttérzeneként, valamint két mûsorszám között. Bár sosem kértek engedélyt, illetõleg soha nem fizettek érte még egy sékelt sem.
A lemezeladásról pedig: csak a Third Ear Records lemezboltjában eladtunk 120 cd-t, ami ilyen rétegzenénél nem mindennapi teljesitmény, és ugye ez csak egyetlen üzlet. Nagy rajongó táborunk van Jeruzsálemben, pedig a csapat haifai. A zenekar évrõl évre növeli az ismertségét, a legutóbbi tel avivi koncertünkre már ezer ember jött el, ami egy instrumentális jazz zenét játszó csapatnál elég szép szám. Egyébként nem is törjük azon a fejünket, hogyan tudnánk még több embert behozni a koncertekre, és listavezetõ slágert sincs szándékunkban írni. Találtunk forgalmazót, így (elvileg) az egész világon elérhetõk a lemezeink. Múlt év októberében a londoni Freestyle Records gondozásában megjelent egy funk válogatás, amelyre felkerült az Attention címû számunk. Tavasszal koncerteztünk Angliában, ami valójában egy lemezbemutató turné volt, hiszen a Freestyle Records az elõzõ év végén megjelentette a második albumunkat bakeliten. A zenekar mostanában dolgozik a harmadik nagylemezén, októberben egy izraeli koncertturnét, míg novemberben a tervek szerint európai kocerteket szervezünk.
Természetesen boldogan lépünk fel Magyarországon is.

(Kedves hajók, gödrök, közösségi házak, mûvelõdési otthonok, szabadidõ központok, kocsmák, hitközségek itt a remek alkalom, amit meg kell ragadni, hiszen egy tíz fõs, sajátos jazzt játszó izraeli zenekar örömmel mozgatná meg a magyar közönséget. Köszönöm.)
dzsingisz